Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-23 / 68. szám

Í929 március 23. DfeLMAflVATlORSZ 5 IWJ Óriási siker Idegfeszítő érdekes mese Remek rendezés Crönyöril felvételek OLGA CSEHOVA Egő asszony clmU atlrekclóta mától vosárnaplg a Korzóban. 1városi bérházban péntekre virradóra vakmerő betörök teljesen kifosztottak egg ékszerüzletet felfeszüeífófc a weriheim-szeftrénot és tizenh&ezer pengő ára ékszert mmvmu, el a rendőrség mellet! levő (izlefbdl (A Délmagyarország munkatársától.) Péntek reg•ji>elre virradóra a maga nemében páratlan és vakmerő betörés történt a Belváros közepén, a rendőrség közvetlen szomszédságában. A városi bérház Károlyi-uccai részén eddig ismeretlen tettesek két üzletet fosztottak ki, még pedig a Bokor-féle női kalapüzletet és a mellette lévő Rosenberg-féle ékszerészüzlctet. A bérházban igen sok üzlet van és itt van elhelyezve az l. kerületi rendőrség, a bérházban intézik a rendőrőrszemélyzet ügyeit különféle parancsnokságok is itt vannak. A vakmerő betörés részletei a következők: Az uccáról behatolnak a SoMor-üzlelbe A Károlyi-uccában van Bokornc női kalapüzlete. A tulajdonosnőnek a pénteki napon váltólejárata •volt és már napok óta a kasszában gyűjtögette a prolongáláshoz szükséges pénzt. 230 pengő volt csütörtökön este a kasszában, mellette oedig a szabályszerűen aláirt váltó. Nem tudni, hogy az éjszaka melyik órájában, de annyi bizonyos, hogy a helyzettel tisztában levő betörök, nyugodtan felnyitották a Bokor-iizlet redőnyét azután maguk után szépen visszahúzták, az ftzlefcen pedig nyugodtan --munkához« láttak. Az egyszerű pultkassza hamar engedett a betörőknek, akik magukhoz véve a 230 pengőt és a váltót, eredeti céljuk kiviteléhez fogtak. falbontás! tfert a női kalapüzIeL pénzkészlete szinte ölükbe portVant, nagyobb és dúsabb zsákmány után áhítoztak. Nem túlságosan vastag a Bokor-üzletet a Rosenberg-üzlettől elválasztó fal. Mindössze tégla-vastagságu. Gyorsan működni kezdett a véső, akkora négyszögfonna nyilást vágtak ki rajta, hogy egy ember könnyen átbújhatott a szomszédba. Megfúrják a Wertheimszekrényt, kirabolják a kirakatot A villanylámpákat nem gyújtották fel, zseblámpával dolgoztak és hogy jó sokáig dolgoztak, bizonyítja az is, hogy az ottfelejtett holmik között egy kiégett zseblámpaelemet is találtak. Régi módi Wertheim-szekrényben őrizte Rosenberg Béla üzletének értékeit Este, zárás előtt bezárta a szekrény trezorjába aranynemuit a drágaköveket, ott tartotta készpénzét, takarékbetétkönyvét és fontos irományait A betörők rendkívül ügyesen dolgoztak. A Wertheim-szekrény alsó- és felső zárja körül valóságos rózsa alakban bontották ki a szekrény öntöttvas ajtaját, a belső trezort már gyerekjáték oolt kifeszíteni. Csak a leggyakoroltabb betörő végezhetett ilyen munkát a nyomozó hatóságok is csodálkoztak a mestermunkán. A Wertheim-szekrény felfeszitése után utolsó darabig kifosztották, elvitték a benne lévő aranyékszereket, brilliánsokat, 80 pengő készpénzt, ellenben otthagyták a takarékkönyvet és a biztosítási kötvényeket. A trezor után a kirakatot rabolták ki. Onnan is elvittek mindenféle értéktárgyat, a tokokból kiszedték az aranygyűrűket, a függőket, a karpereBELVÁROSI mozi Miicim 23, 24-én Szombat, vasárnap | A két alkoholista ZOStO és HURU A púpos bandita. Vadnyugati történet 6 felvonásban. Főszerep!«: Fred Thomson. I ElóaeHsok kezdete 5, 7, 9, vasSr- éí ünnepnap 3, 5, 7, 9 órakor { ceket és minden néven nevezendő elemelhető dolgot Ugy kifosztották az ékszerüzletet, hogy csak az ébresztő-, meg az ingaórákat hagyták ott. A betörők munkáját megkönnyítette, hogy ». boltredönyön nem volt az ékszerészüzleteken szokásos nyílás és így zavartalanul dolgozhattak. Természetesen arra is volt gondjuk, hogy áruló ujjlenyomataikat ne hagyják hátra, mert munkájukat minden valószínűség szerint gumikeztyüben végezték. Eldobott cigarettavégek, kézelőgomb és a zseblámpaetem maradt csak az üzletben. Ostrom a kirabolt ékszerüzlet előtt A betörést korán reggel vette észre Rosenberg Béla, amikor szokása szerint félnyolckor kinyitotta az üzletét amelyet szörnyű állapotban talált A Wertheim-szekrény felfeszítve és tárva-nyitva állott a kirakat belső ajtaja nyitva, az ékszertokok üresek és szanaszéjjel hányva, a padló tele kőtörmelékkel. Rosenberg Béla azonnal jelentette a betörést a rendőrségnek, ahonnan bizottság szállt ki és megkezdődött a nyomozás. A szokatlan betörési eset híre pillanatok alatt bejárta a várost. Állandóan nagy tömegek álltak a kirabolt ékszerüzlet előtt és a tolongás ol.yan nagy volt hogy végre is le kellett húzni az öszszes redőnyöket nehogy a kirakatablakok és az ajtó is betörjenek. A rendőrség nagy apparátussal látott a vakmerő betörés tetteseinek kézrekeritéséhez. Mozgósították a legügyesebb detektiveket akik a betörés felfedezése óta szakadatlan munkában állanak. Azt hiszik, hogy míg a betörők dolgozhattak, egy-két társuk a Széchenyi-tér és a Tisza Tjijos-körut sar* kán »falazatú, ha esetleg a mozgó, rendőr őrszemek valamit észrevennének. Rosenberg Béla kára hozzávetőleges számítás szerint tizenkétezer pengő, amj biztosítás révén azonban megterül. Kik követték el a betörést A betörést a rendőrség megállapítása sze-. rint csakis szakavatott, dolgukban abszolút biztos betörök követhették el. A legmodernebb ULTONIA Cgy hivántsorlö fiafö története Irta Tonelli Sándor. 6 Ezek voltak a közvetlen baratóim. Kívülük még Bódis János tüntetett ki a barátságával. Betüszerint értendő, hogy kitüntetett, mert Bódis János a legtapasztaltabb tengeri utasok közé tartozott, háromszor járta már meg Amerikát és nem állott szóba akárkivel. Ezúttal azért jött haza, hogy kivigye magával a feleségét, tiz éves fiát és hét éves leányát. — Nem akart jönni az asszony, — mondta Bódis János, — de hát én viszem magammal, akár akarja, akár nem. Aszondta, hogy keresek eleget, küldjem haza a pénzt, vegyünk rajta földet. En pedig már nem birom megszokni az ókontrit, kint maradok Amerikában. Szép, derék magyar ember volt Bódis János, ugy harmincöt-negyven cv körül, a természetes eszű embereknek abból a fajtájából, amelyik a jég hátán is megél, ö is jolsvai volt és ő biztatta Molnárt, hogy jöjjön ki Amerikába szerencsét próbálni, öltözékében, viseletében, modorában már egészen elameriksisodott. Utközközben a ruhájára felvette az amerikai overallt, — hónaljig érő és a vállon két pánttal megerősített vászonnadrág, — ami szörnyen imponált a zöldfülűeknek. Volt neki rugós ceruzája, töltőtolla, csapra járó notesze és kronométere. Különösen büszke volt az utóbbira: — Ilyen meg a főszo! gabirónak sincs odahaza. Este Bódis János elmesélte a históriáját, i Paraszt volt, kiszolgálta a katonaságot, meg- j nősült, de sehogysem boldogult odahaza. Kiment Amerikába és bekerült a Pennsylvania Railroad Co. pittsburgi vaggongyárába. Ott vaggonács lett belőle, kezdetben 1 dollár 65 cent keresettel. Utoljára már napi három dollárt keresett. Közben kétszer volt odahaza a családjánál látogatóban. Ezúttal utoljára ment ki és vitte ki magával mindenkijét. — Nem tudtam otthon megmaradni, — magyarázta Bódis János. — Eddig csak hallgattam az asszonyra, de most már nem lehetett. Megpróbáltam, hogy odahaza maradjak. Jolsván a malomban kaptam munkát, a gépet bízták rám. Kaptam egy hónapra negyven forintot. Hát hogy éltem volna meg belőle? A tetejébe még fel is jelentettek, hogy nincs képesítésem, aztán eltiltottak a gépkezelestöl. Pedig különb gépekhez értek, mint aminők a jolsvai malomban vannak. Most egészen kimegyek Amerikába. A fiamat amerikai iskolába adom, hogy angol legyen a anyanyelve, oszt többre vihesse az apjánál. így van ez rendjén, majd meglássa. jj Elmagyarázta még Bódis János, hogy Ame- í rikában, ha dolgozni akar, nem kell félni az j embernek. Senkitől se kérdik, hogy járt-e is- J kólába, tanulta-e a mesterségét, hanem csak azt nézik, hogy mit tud. Ezért különb Amerika, mint Magyarország. Nyugdíj nincs ugyan, de lehet félretenni a keresetből. Akinek esze van, j biztosítja magát, ö heti egy dollárt fizet balesetre és 80 centet betegségre. Ha meg talál 1 balni, öts/áz dollárt kap. a felesége. Bódis Jánosnak voltak képzetei és volt ítélete az amerikai gazdasági életről. Elismerte ugyan a munkában Amerika nagyságát, de nem fogadta el kritika nélkül a dolgokat. Nagyon jól átérezte, hogy az ember Amerikában csak addig számit, amig dolgozni tud. Aki nem tud dolgozni, azt kíméletlenül félrelökik. Amerikában csak az boldogul, aki gondoskodni tud magáról. Sok mindent elmondott abból, amit a keleti államokban jártában-keltében tapasztalt. Tetszett neki, hogy egy vasúttársaságnak van saját bányája, erdeje, vasgyára, vaggongyára. — Olyan nagy ez a társaság, — mondta nekem, — hogy még külön temetői is vannak. Egyszer egy munkás beleesett a vasolvasztóba és ugy megégett, hogy semmi sem maradt' meg belőle. Kijött a pap és eltemették a vasat mindenestől, amelyikbe a munkás beleégett. Utóbb azt is elmondta Bódis János, hogy, ki akarja tanulni a mozdonyvezetést, hogy mozdonyvezető lehessen a pennsylvániai vasúton. A társaság szívesen veszi, ha erre a pályára saját munkásai jelentkeznek, akiket már ismer. A mozdonyvezetők pedig mérföldpénzben nagyon szépen keresnek. — Van egy barátom, aki jó hónapokban kétszáz dollárt is megkeres. Olyan gépeket vezet, mint egy ház. Az is járt odahaza tavaly, szeretett volna is otthon maradni. Beadta a kérvényét a vasútnál, de azt írták, hogy nincs meg a vizsgája. Az is kigyütt megint Amerikába. <5 se megy már többet haza. A Bódis Jánosok meg barátaik voltak a legnagyobb veszteségeink a nagy kivándorlás idején.