Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-23 / 68. szám

<a MHBBnnnHanawMMniMRBgBMHnHH eszközökkel dolgoztak és még a villanyáramot is használhatták, hogy a Wertheim-szekrény falát megfúrják. Természetesen az első per­cekben felvetődöli a régóta működő Jakus­brmda szerepe, de azután ezt a kombinációt elejtették, mert elképzelhetetlennek . tartják, hogy az üldözött Jakusek bemerészkedtek vol­na Szegedre és éppen a rendőrség közvetlen közelébe. (A Dőlmagyarország m u p k a t ár s á 161) Beszámolt a üélmagyarország a Szegeden is jól ismert Fischer Miklós nagykereskedő tragikus ha­láláról. Fischer Miklós, mint velünk most Nagy­hrcskerekröl közlik, a gazdasági krizis áldozata. Hosszú évekig volt a nagybecskcrcki főtéren vi­rágzó üzlete, melyet szorgalma, hozzáértése egyre nagyobb arányúvá fejlesztett A háború után azon­ban a gazdasági válság őt sem kiméltö. Az Eisen­stáclter-üzlctet átvette, dc tőkéje lassan felmorzso­lódott. Társult, azonban ez sem vált be, társában csalódott és ezt az üzlet anyagilag is megsíny­lette. Áttért a bizományi üzletre, de ez sem bi­zonyult rentábilisnak, Fischer Miklós anyagilag összeroppant. Rendkívüli becsületérzete nem tudfa elviselni üzletének válságát, véget vetett életének. DÉLMAG VARORSZÁG Annyi bizonyosnak látszik, hogy a viszo­nyokkal ismerősök lehetnek a tettesek, akik egy-két nappal az eset előtt alapos terepszem­lét tarthatlak és ugy készitették elő a betörés tervét. A detektívek állandó permanencíában van­nak, a késő éjjeli órákban razzia is volt, eddig azonban a betörők után nincs semmi lé­nyeges nyom. A becskereki ügyészség intézkedésére csü­törtökön felboncolták a tragikus körülmények kö­zött elhunyt nagykereskedő holttestét. A boncoláv. alkalmával megállapították, hogy a golyó elöl, « második borda alatt hatolt be és hátul a hatodik és hetedik borda közölt akadt meg. A lövés köz­vetlen közelről történt, a lőcsatorna irányából pedig arra lehet következtetni, hogy Fischer Mik­lós önkezével vetett véget éleiének. Továbbra is rejtély marad azonban, hogy a szerencsétlen em­ber miért beszélt támadásról és gyilkos merény­letről. Délután négy órakor megtörtént Fischer Miklós temetése óriási részvét mellett Dr. Niedprman Mór főrabbi búcsúztatta el az elhunytat, akinek elhunyta iránt általános részvét nyilvánult meg. 1929 március 23.' rajzi osztálya Is aggasztónak találta a helyzetet, komoly figyelmeztetést intézett a tiszamenli ármen­tesitő társulatokhoz és elrendelte a megszigorított óvintézkedések foganatosítását. A tél lassan, szinte észrevehetetlen fokozatokban hajlott át a tavaszba és a Tisza megcáfolva min­den számítást, megsemmisítve minden aggodalmat, eddig még a téli medrét sem hagyta el. Nívója alig emelkedett valamennyit, pedig a téli csapa­dék túlnyomó nagyrésze már elolvadt és elvonult a folyó medrében, a mellékfolyók mentén és a felső szakaszokon a beérkező jelentések szerint már csak a nyomokban van valami kevés hó. Áradás helyett a Tisza szinte abnormálisan ala­csony. Évtizedes tapasztalat szerint ilyenkor, már­ciusban a Tisza mindig rohamosan áradt, majdnem minden évben elérte a négy-öt méteres magassá-" got Az áradás grafikonja merőlegesen fölfelé törő, hogy azután áprilisban ismét lezuhanjon és csak a május—juniusi zöldár emelje föl a nyári nívóig. A vízállás emelkedése most méterek helyett csak centiméterekben fejezhető ki. Egy hét alatt nem áradt többet a víz félméternél és ebből is har­minc centiméternyi áradás csütörtökre esik. Csü­törtökön érte el a viz nivója a 110 centiméteres magasságot a nullpont fölött, dc megelőzőleg napo­kig stagnált a víz, vagy legfeljebb öt-hat centi­méterrel emelkedett. Az áradás elmaradását a szakértők azzal magya­rázzák, hogy a téli csapadék lassankint olvadt meg a folyó vidékein és az erős szelek nagyrészét elpárologtatták, még mielőtt a Tisza medrébe jut­hatott volna. Az áradás elmaradásának azonban a mezőgazdaságra káros következményei is lehet­nek, mert a szelek a talajt is kiszárították. Ha áprilisban tehát nem lesznek esők, igen száraz nyác vár az Alföldre. Modell kalapujdonságaim megérkeztek. 899 VILMA KflLnPSZIlLON, Feketesas ucca 18. Tőrvényesen védjegyezett gjs, garanlAUan megbízható mtnOségtl I „saját kikészítésű &fl pamut kelengye vásznaink" fi országos bevezetésére szillltunk j CT^H fogyasztók részére 23 méteres végekben, postán, bérmentve, utánvéttel, P 1*45 mélerenkéni S I A me; nem teleifiért a pénzt visszaküldjük. ••iví4H Maufner Vászonáru lerakat ff B133 Budapest, VI., Révny u. J-;.fig| Végérvényesen elmaradta 1 issza tavassei áradása A viz nivója még a normális magasságot sem érte el (A Délmagyarország munkatársától.) Kihány hét- J a hosszura nyúlt és szokatlanul kemény télen tel ezelőtt még komoly árvizveszedelemről beszél- i rengeteg hó halmozódott össze a partokon, a tek Szegeden. Mindenki azt hitte, hogy a Tisza ' mellékfolyók mentén és a Tisza forrásvidékén, a márciusban igen nagy mértékben megárad, mert | hegyek között. A földmivelésügyi minisztérium viz­Középeurópai Biztosító Rt. főképviselete T..efo„ «-10. Zrtayf Sccá 5. Telefon 13—10, Elfogad legelőnyösebben tüz, betörés, üveg, szállítmány, ¡ég, élei és balesetbiztosításokat. 943 Elsőrangú üzletszerzőket felveszünk, kezdőket kioktatunk. Fischer Miklós a gazdasági krizis áldozata Mindenfele emberek November 29-én déltájban érkeztünk Paler­tnóba. Csodálatosan szép, meleg idő volt, A nap ragyogóan, forrón sütött. A téli gúnya lekerült mindenkiről és az emberek egész nyá­riasan jártak-keltek a fedélzeten. Az asszonyok osztályán a virágos szoknyáju tót lányok mezít­láb hancúroztak és sikongattak, ha a naptól fel­melegedett vas megégette a lábukat. A nagy hajót körülrajzották az apró csónakok, melyek­nek gazdái mindenféle kincseket, süteményt, cukrot, citromot, narancsot kínáltak megvételre. Az üzletet természetesen jelbeszéd alapján kö­tötték meg. Mutogatták, hogy mennyibe kerül a portékájuk. Aki venni akart valamit, spárgát bocsájtott le a hajó oldalán, arra az olasz rá­kötötte a kis kosarat és beletette a holmiját. A másodszori leeresztésnél a vevő a pénzt tette bele a kosárba. Akkoriban a mi pénzünknek még nagy becsülete volt Szicíliában, mert a korona többet ért a líránál és az eladó az ár­folyam-különbözeten is keresett. A vizi boltosok igy szó nélkül elfogadták nemcsak a koronát, hanem a husz- és lizfilléreseket is. A palermói gyerekek még látványosságot is rendeztek a pénzünkért. Akárhány csónakban teljesen pő­rére vetkőzött kis kölykök ültek és hangosan ordítozták: — Nikele! nikele! nikele! Ha valaki belehajított egy tü&llérest a vízbe, utána ugrottak és csodálatos ügyességgel kap­ták el a vizben a csillogó pénzdarabot Produk­ciójukat a haió közönséee nagy elismeréssel fogadta: — Ugy úszik, akar a hal... Hun tanulhatta? A hajóra különben Palermőban egész csomó uj ember szállt fel, kereskedők, akik az áruik beraktározását ellenőrizték, munkások, képes­levelezőlap és levélpapír-árusok, trafikosok, sőt még apácák is. Csengetyüvel járták be a hajót és kérve nyújtották oda mindenkinek a perselyüket: — 'lemosine, 'lemosíne per il orfanario! Ala­mizsnát az árvaház javára! És csodálatos, az asszonyok, akik nem értet­ték a beszédet, elég jelentékeny összeget ada­koztak. Alig volt, aki legalább egy hatost ne adott volna a palermói árváknak. Feljött a hajóra a Cunard társaság palermói ügynöke is. Néhány olasz úriember társasá­gában bejárta a harmadik osztály helyiségeit és beszédbe próbált elegyedni az utasokkal. Az érintkezés persze nehezen ment. Az egyik utas, aki már hallotta, hogy valamelyik matrózzal beszéltem olaszul, odahitt tolmácsnak. Az ügy­nök ur, aki nem látszott valami intelligens fér­fiúnak, nagyon csodálkozott, hogy magyar lé­temre tudok olaszul és hogy grammatikailag tisztán beszélem az anyanyelvét. Kikérdezett mindenről és én lódítottam neki olyanokat, mintha legalább is egy igazi kivándorló állott volna szemben egy állami hatóság képviselőjé­vel. Az ügynök ur szorgalmasan jegyezte az »adataimat«, a végén megdicsért, hogy értel­mes fiu vagyok és biztatott, hogy még vihetem valamire Amerikában. A báláját öt darab irgal­matlanul rossz cigarettával rótta le. ő volt az első ember, aki nem kínált, hanem Arravaló­ban ajándékozott nekem cigarettát. Palermóban uj utasokat is kaptunk a hajóra, még pedig nemcsak harmadik, hanem első osztályosokat is. Az első osztályosok között volt három olasz borkereskedő, akik minden évben négyszer tették meg az utat Palermo és Newyork között. Kettő közülök a feleségével utazott. Jött azonkívül még egy amerikai tár­saság, négy férfi és két nö. A férfiak állítólag baptista papok voltak és Jeruzsálemből jöttek, ahol a szent sírt nézték meg. Tgen jámbor, magukba zárkózott egyéneknek látszottak, akik bibliát és imakönyvet ajándékoztak a németül és angolul tudóknak. Magyar nyomtatványaik nem voltak. Későbbi viselkedésükben az nem tetszett nekem, hogy az embereknek egy vallá­sos alapon megszervezett mezőgazdasági koló­niáról beszéltek, amely szívesen fogad lel Európából jött munkásokat. Iparos külsejü em­berekkel nem nagyon állottak szóba, valószínű­leg, mert őket nem tartották hasznavehetőknek. Ugy látszik, az istenfélelmet és kegyes hangot nagyon jól össze tudták párosítani az amerikai üzleti szellemmel. A Palermóban hajóra szállt utasok között volt sok görög és szíriai is. Ezeket tulajdon­képen Patrasban kellett volna felszednünk, de ugy látszik, ott nem volt elegendő rakomány, bejelentve és az ottani kivándorlókat egy kisebb hajó hozta át Palermóba, hogy ott vár­ják be az Ultoniát. Nagy sajnálatomra igy el­kerültük a görög partokat, Korfut és Odisszeüsz ! hazáját. Az uj vendégeket este szállították be 1 az Ultoniára. Azután még szenet vettünk fel cg éjszaka elhagytuk Sácilia gzi&etcL v

Next

/
Thumbnails
Contents