Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-22 / 67. szám

SZEGED; Szerkesztőség: Somogyi uccn 22. L emu Telefon: 15-33.^Kladóblvatol. htJlcsönkönyvlAr es Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 306. ^ Nyomda ; löw Lipót ucca 19. Telefon * 16—34. «»«»«» Péntek, 1929 március 22 oee (f V. évfolyam 68. szám ^••.miih———•—••! ••nini in MAKO : Szerkesztőség és kladóhlvalol: Irl ucca 6. Telefon: 131. szám.« »«»« » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és klodóhlvotnj: Andrássy ucca 23. Telelőn: 49. szám. « » « » «» « » « » Előfizetési Ara havonta 3*20 -vidéken és a tövárosban .V6(i, kUlfdldiSr» 6--40 pengd. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér A magyar könyv válsága Pesten megint sokat beszélnek a magyar könyv válságáról. Arra, hogy ez a válság mi­lyen nagy, keresve se lehetne találni jellem­zőbb adatot, mint azt, hogy máshol nem be­szélnek róla, csak — Pesten. Minden, amit mondanák, olyan irók, kiadók és kulturembe­rek észrevétele, meglátása, érve, szempontja és javaslata, akik csak Budapestet ismerik. De a fő- és székvároson kivül van még, rész­ben teljesen elütő karakterrel, néhány nagy­város ebben az országban, vaunak kisebb és még kisebb városok, vannak nagy- és kis­községek, amelyek lakói együtt az ország la­kosságának több mint kétharmadát teszik. Egyszer mégis csak számolni kellene velük is, amikor az ország kulturális életének vala­milyen irányú válságát észlelik és beszélik meg. Ilyen módon esetleg könnyebben meg­oldhatók lennének a — válságok. Rendkívül sok fordul meg ezen. Nyolc és nem másfélmillió magyar ember számára kell kultúrpolitikát csinálni. Ha ez lebegne min­denkinek a szeme előtt, kezdve a legkisebb kultuszminiszteri fogalmazótól a leghatalma­sabb kiadóig! Ami pedig épp a kiadókat illeti, nem lehet a felelősséget egyszerűen rájuk át­háritani. Vannak a kiadóknak kötelességeik a magyar kulturával és irodalommal szemben. A vállalkozásuk azonban mégsem olyan fából vaskarika, amelyet ugy hivnak, hogy — altruista vállalkozás. A kiadók keresni akar­nak és tévedés, mintha nagy könyvsikernek számitana, ha egy regény 2000 példányban elfogy. Ismerünk regényeket, amelyeket 8—16 ezer példányban nyomatnak a kiadóik. Könyv­sikerhez még nálunk is kell ekkora példány­szám és bizony a kiadók kénytelenek hajszolni az olyan regényeket, amelyeket minél na­gyobb mennyiségben tudnak megjelentetni, különben a vállalat stagnál, nem hoz semmit, esetleg meg is fenekük. Sajnos, a nagypél­dányszámú könyvek legtöbbször külföldiek, de Markovits Rodion egészen biztosan vete­kedni fog nagyon kedvelt külföldi irók elter­jedtségének méreteivel, viszont az is bizonyos, hogy vannak nagyon értékes magyar mun­kál:, amelyek csak nagy erőfeszítések árán helyezhetők el 2000 példányban, ha egyálta­lán akad kiadójuk. Itt tehát nagy nyomatékkal játszanák közre Rgészen más okok és körülmények is. A kö­zéposztály egy része elszegényedett. Az a le­rongyolódott vasutas, aki ma is kifényesedett ruhában jár és aki a háború előtt állandóan vásárolt részletfizetésre, még mindig nem tud költeni könyvekre. A középosztály tehetősebb része meg másra költ. Kártyába, estélyekbe és a könnyű szórakozások egyéb nemébe öli bele kis vagyonát, esetleg keresetét és legföl­jebb szakkönyvet vásárol. A közönséggel ma már nemcsak a tudományos, hanem az iro­dalmi társaságok sem tartják a kontaktust A Petőfi Társaság nemrég Szegeden is másod­meg harmadrendű irókat terjesztett, igénybe véve a hivatalos apparátus hatékony aján­lásait is, arról azonban még nem hallottunk, hogy a Kisfaludy, vagy a Petőfi Társaság kinyomatta volna Tömörkényt könyvtárat few1 tartó valamennyi iskolánk és egyesületünk ré­szére. Irodalmi társaságok, hivatalos tényezők el­mélyítették a magyar könyv válságát. Pedig az irodalmi társaságok ma még szerencsére nem csinálnak maguknak fejtörést a dolog­ból és a kultuszminisztérium még nem kez­dett el hóna alá nyúlni a magyar Íróknak, akiknek Trianon óta — ez azonban komoly valóság — egyik legnagyobb betegségük, hogy nyolcmillió lakosnak irnak és hogy az elvett területeken lakó testvéreikhez vagy nagy ne­hézségek árán, vagy egyáltalán nem jut el a magyar könyv. Móricz Zsigmond még mindig csak a Nemzeti Színház kamaraszínházába nyert bebocsáttatást. Ellenben Zsirkayt ját­szották a Nemzetiben és csudák csudája, hogy Sokorópátkai még nem jutott be. Hajlékot adott azonban az ország első drámai színháza, amelyet állami pénzen tartanak fenn, a ke­resztényszocialistáknak, tehát egy kifejezetten politikai pártnak, amely márciusi ünnepének megrendezésére ezt a dicső hagyományú nem• zeti színpadot kapta meg. Tisztelet-becsület a kultuszminiszternek, akinek éles és finom kul­turérzéke van, akinek a minisztériumára még­se lehetne rábízni megnyugvással, hegy a gondjaira bizott állami pénzen enyhítsen a magyar könyv válságán. Alighanem Pékár Gyula összegyűjtött munkáinak kiadásával kezdődnek ez az enyhítés, merthát hiába, nem ii i nmmmmmmmm ' ' i a klebelsbergi, hanem a hivatalos szemmér­ték szerint a külügyi bizottság nagy elnöke az a kiválóság, akinek könyveit állami tá­mogatás révén is minél intenzivebben kell terjeszteni és Lendvai (Lehner) István a nagy magyar kulturérték, nem pedig Babits Mihály, vagy Kosztolányi Dezső A magyar könyvnap esetleg valamit segí­tene. De csak abban az esetben, ha több ilyen könyvnap következnék egymásután. Nagy kér­dés, áldozatul hoznának-e az összes illetékes tényezők egy hetet azért, hogy enyhítsenek a magyar könyv válságán. Mi itt a vidékeu, azt hisszük, tisztább szemmel látjuk ezt a vál­ságot. Szerintünk a gazdasági okok mellett közrejátszanak politikai és világnézleti körül­mények és eltérések. A nagy regényeknek, leg­utóbbi példa rá a szibériai garnizon, szórvá­nyos esetektől eltekintve mégis nagy a könyv­sikerük. A magyar könyv minél nagyobb térhódítása egyetemes nemzeti érdek. Sikeréért harcvo­nalba kellene szólítani vármegyét, várost, köz­séget, klubokat, egyesületeket és társulatokat A hatósági megméréstől és osztályozástól azon­ban Isten óvja a magyar könyvet. Betetőzné a válságot Leégett józsefvárosi pályaudvar raktára Felrobbantak a benzintartályok - Rengeteg ára pusziul! el Budapest, március 21. Csütörtökön este Ü óra felé több nagyobb detonáció riasztotta meg a Ferencváros, a Józsefváros és Kő­bánya lakóit. Eleinte senkisem tudta, hol tör­téntek a robbanások és különböző riasztó hi­rek kerültek forgalomba. A főkapitányságnak és a tűzoltóságnak há­romnegyed 9 óra után néhány perccel jelen­tették, hogy a józsefvárosi pályaudvar rak­tárában tűz ütött ki és a benzintartályok robbantak fel. A pályaudvarnak a Kőbányai­ut melletti részén ütött ki a tüz fél 9 óra után a Ganz-gyárral szemben levő vasúti raktárban. A tűzoltóság percek alatt a helyszínre ért és több sugárral támadta meg a tüzet, mely ekkor már nagyobb területen hatalmas láng­gal égett. Közben történtek a robbanások. Három nagyobb és több kisebb detonáció rázta meg a levegőt Szerencsére ekkor még a kö­zelben nem tartózkodott senki és igy a rob­banások emberéletben nem tettek kárt. A Kő­bányai-ut felől a tűzoltók munkáját megne­hezítette, hogy 7—8 sínpáron cs vágányon keresztül kellett vezetniök a csöveket és a tolatómozdony az első lefektetett csövet el­vágta. Tiz órára a tűzoltók lokalizálták a tüzeit. A vasúti raktárban rengeteg áru elpusz­tult. A tüz után megtartott vizsgálat eredménye szerint a tüzet Vitárius István fiatal munkás gondatlansága okozta. Vitárius vacsoráját me­legítette a ráktárban. A kályhából kipattant szikra gyújtotta meg a fölhalmozott árut és a tüz felrobbantotta a tartályokat Vitáriust őrizetbe vették. ~~ ' Napoleon mellé temeiite FocJf) látbornagyoi (Budapesti tudósítónk telefon jelenlése.') Foch tábornagy temetése vasárnap lesz, hogy a szövetségesek küldöttségei megérkezhesse­nek. A ravatalt a Diadalívnél, ar ismeretlen katona sírja melleit helyezik cl. Az egyházi szertartás vasárnap lesz a Notre Dame székes­egyházban. A holttestet az Invalidusok dóm­jában helyezik örök pihenőre, Napokon mellé. A tábornagy október másodikán mult 77 éves. A halál kedvenc foteljében érte utói. Az agyszélhüdés teljesen váratlanul állott be s a halál azonnal bekövetkezett, anélkül, hogy a tábornagy megmozdult, vagy megszólalt vol­na. Miután az orvosok megállapították a ha­lál bekövfitUciesel. a táj^rnagyot, égszínkék egyenruhájába öltöztették s feltűzték mellére valamennyi kitüntetését. A holttestet az egy­kori szövetséges hatalmak zászlóival borították be. Éjszaka a vezéri:ar tisztjei állottak diszőr­séget a ravatal mellett, Weygand tábornokkal, a vezérkar főnökével élükön, .Brüsszel, március 21. A belga király ma este Párisba utazik, hogy személyesen tisz­telgő látogatást tegyen Foch marsall ravata­lánál. Doumergue elnök a ravatalnál . (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Foch tábornagy holttestét, csutoriükiö viUáiáaak sl^arjwkában rava.n»*

Next

/
Thumbnails
Contents