Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-17 / 63. szám

lí)20 márHus 17. f)fT r ' 'ÍT VlfO^sZUi sége hiába kiabáltak és könyörögtek kötelékeik feloldásáért, Kornyitzki Gyúró mint a köztársaság pennája megmagyarázta hogy nem ők kötözték meg a jámborokat, de sőt irántuk a legjobb indulattal viseltetnek, egy kis tréfát azonban megragedhetne-k maguknak. Es ebben a tréfában kifógyhatlannak mutatkoztak. Indítványára elhatározták. hogy mindenekelőtt megeszik a Salamonék ebédjét, ami nyomban meg is történt. A hozzá való Sört. bort, pálinkát nem is egyen hordták fel a pincéből a nagy gaudiumra összesereglett falu népe élénk részvétele mellett Azután lieitáeiót tartottak. Kivezették az istállóból a lovakat, a két jármos ökröt, a borjút, a tehenet és Salamon legélénkebb tiltakozása dacára élHctlálták maguk között s a legtöbbet igerő mindjárt el is vezette, megnyugtatván a megkötözött korcsmárost, hogy a vételár miatt nem lesz harag, mert a köztársaságban minden mindenkié lévén, fizetnj ném szokás. És amig az udvarban sor került a szekerekre, szerszámokra, ekére, boronára, mi egymásra, vidám poharazás közben, odabenn a szobákban az alázatos görbehátu asszonyok minden magyarázat nélkül hordták el az ágy- és fehérneműt, a vásznat, vánfcosokat, paplanókat, •yriába szidta őket Salamonná kényelmetlen helyzetében. Estére kelve bizony kiürült az egész házban minden, pajta, pince, hambár, — még a rovásos tábla ís krétáslól, szegestől, amelyet Dudra Jozsó sietett tisztára mosni, aki véletlenül került ebbe a nem »emelt latodalomba, de az italozásban háromnak fs megfelelt. A köztársaság elitje nótázva támolygott haza, anélkül, hogy az öreg Salamont és ne. jét kötelékeiből megszabadította volna. Ezt Ko?sehüba, a vasúti bakter hajtotta, végre, aki öreg este hazafelé tartván, tért be szokása szerint egy italra- Dehogy is maradt ott méff egy knpicára való is és a Salamon-pár jajvessekelva járt-kelt a szörnyű pusztulás nyomán. * A köztársaság azonban akármilyen megelégedésére működött is lakosságának, nem volt örök ¿tetű. Azok. akik a buta és jóhiszemű tótokat belelovalták az nrak és magyarok elleni irtóhábornha. nagyon elmésen elrendezték a dolgot ugy, bogy ennek a veszedelemnek ellensúlyozására a cseheket hivják segítségül, hogy igy azok bevonulását előtógitsék, Nem is várattak azok soká magukra. Odafenn a Javorinán át, itt lenn az Vláraszorosan át özönlött be egy-egy szedett-vedett hódító sereg, hogy rendet teremtsen és elriasztotta ez egész felvidéket. Felsőszucsra. is jutott belőle vagy öt orosz fogolyból átvedleít cseh katona egy légionárus vezérlete alatt, aki egyenesen a korcsmába vonult, hogy magának és katonáinak ellátást biztosítson. Hiszen tán nem koplalni hívták ide őket a szlovák testvérek? Salamon átlátott a szilán. Most majd ő fog felülkerekedni. Nagy alázattal panaszolta el a hatalmas nagy urnák, hogy szívesen szolgálna mindennel, de bizony nincs semmije, csak a puszta falakat hagyták meg a köztársaság embérei. Nagy hitelesség okáért körül is vezette az üres kamrában, pincében s a szobákban is, megmutatta, hogy szalmán alusznak ők is a feleségével, — azóta, pokróc a takarójuk. A légionárus mód fölött dühös lett. Nem is anynyira Salamon kifosztása, mint inkább a köztársaság emlegetése miatt, amelynek fogalma alatt S 1$ fosztogatni szeretett volna. Hiszen azért jött a szlovák testvérek védelmére. Micsoda? Köztársaság csak egy van, az Prágában székel, hol van íz a gazember, aki itt másikról mer beszélni? HozSSátok elő. Kornyitzkinak jő orra volt, ellépett már az ekSJekució kitörése előtt. Senki sem tudta merre, hova? A zsoldosok csak Huzlik Tonót és Jakusics Palkót lókdösték végig a falun a parancsnok ur magas színe elé, aki bősz indulatában, mindjárt ott a korcsma előtti téren megbotoztatta őket, tekintet nélkül felkötött karjukra és bekötözött fejükre, a dobszó pedig faluhosszat hirdette, hogy az országút fáira köttet fel mindenkit, aki a Salamon korcsmáiéból elvitt holmit egy óra alatt vissza, nem hozza. — Ezekkel ugyan bevásároltunk! — vélték a megbotozottak hátukat vakarva. Eleinte szállingózva lopták vissza a hátsó kapun * lovakat, teheneket, csikókat, borjukat, aztán az ekéket, gazdasági eszközöket, majd szaporábban hordták haza a vánkosokat, fehérneműt, az evőeszközöket. végeszakadatlan mentegetőzés közepette, miközben a korcsmárosné tekintetes asszonyt további barátságukról különösen biztosították, ezek » bekötött fejű, nyelves asszonyok, akik a parancsKok nraak tejet, vajat, túrót garmadával hal.moztak össze a korcsma asztalára. Salamon elégedetten dörzsölte kezeit és segített feleségének mindent a helyére visszarakni, aki pompás vacsorát készített vendégének — de sört, bort nem adhatott hozzá, martba hordók hiánytalanul visszakerültek ugyan, ámde üresen! csakis igen garantált 16 mosó, W kizárólag US® saját késsitésü • v) «0» -SS o: 2f tn hálóing aSsénadrig vásárolható. Minden darab cegtetf gttnftkel elMfva. Fehérnemű vásárlásnál igen fontos a bizalom kérdésé, cégünk saját készítményeit garantálja. Reklám inget nem tartunk., ! | Készítünk mérték szerint msntíen igénynek megfe'efö férfi fehérneműt. 59 « es áss O N Bjon b-J Si £2 --a Szeged Uniói® é§ feltámadása Írja; ŐT. Szabó László XXV. Katasztrófa A tragédiák legnagyobb réaötezője, a Végzeit fölséges szceneriát csinált a katasztrófa körül: a vésznek az éj sötétjében kellett jönnie, a hangulatnak megfe'e ő zeaekisércttel. \ Szegedi Híradó szerkesztőségében marll-én este 8 órakor e sorokat irják: A meleg, derült nap után estefelé ar ég hirtelen beborult, az eső szerazik s erős szélrohamok kavarják itt benn a port, ott künn pedig kidagasztják a hullámokat, amelyek félelmesen ostromolják a gyönge védgátakat. Szivünk összeszorul a gondolatra, hogy az eső megered s a szél tartós lesz. Nehéz éjszaka borul reánk. Adja Isten, hogy baj nélkül átéljük! Az árviz 25-ik évfordulóján Kovács János a Dugonics-Társaság ülésén igy irta 1c a vészthozó zivatart: Szép, csendes volt az est, meg ott égett az ég peremén a ragyogó napsugár sötét piros srine, mjkor észak felől — ugy S óra tájt — egy szürke felhő tolakodott a tiszta égen fölénk. Egyszerre elborult az ég s aztán lassan permetezett az eső, majd egy langyos szél kavarta föl az utcák porát, melyet hirtelen egy szélüvöltés kapott el s egy pillanat alatt végigsivitva Szeged utcáin, terein, sötét portengerbe borította a várost. 9 órakor pedig a még rövid idő előtt nyugodt óceánt ott künn dühöugő tengerré korbácsolta föl. Minden arc elsápadt, elállt a szivek verése, s az elnyomott, visszatartott fájdalom keservének könnyei tolultak a szemekbe. FercrÖl-percre crősebben tombolt, süvöltött a szél, az állatok irtózatuk ösztönétől elkapatva: üvöltöttek, bőgtek, nyihogtak, vonyítottak versenyt a síró viharral. Lázár György is leirta a vihart: Este nyolc-kilenc óra közt az ég hirtelen beterült, a várus felett liataín;as poríellrg támadt § arcunkat a MetkezÖ «íharaat irama csapta meg. Az előttünk elterülő óriási víztömeg fekete fodrokban emelkedni kezdett, levert piló. táink az árba fordultak, gyenge nyulgátunk megingott-. A mindenható természet legelemibb ere* jével kitört a szélvihar. Ez volt a végnek keedete. Nagyon plasztikusan irta le a vihar közcMikszáth Kálmán is: Az a sötét szándék, mely a természetben napokkal előbb megfogamzott, ma lelt végrehajtva. Szövetségesül jött az éj s az borongós volt s fekete éppen, mint az s szándék. Az állatok ösztönszerűleg megérezték n kóselgő veszedelmet: midőn esti 8 órakor az »Ujvjlágbac mentünk vacsorálni, egy jármas ökör bőditette el magát a Dugonics téren, mintegy kilenc óra felé pedig a városháza előtt egy lii nyerített föl keservesen. — »Mancic veszedelmet érez, mondá a gazdája pokrócot terítve rá. S egy fél óra múlva rá kitört az iszonyatos vihar, mely megrezegtette a fenyegetett városban az ablaktáblákat, végigsüvjlett a Széchenyi tér fái közt s hatalmasaa megrázta azokat. Kilenc óra után nagy riadalom támadt a városban: egy fiatalember elvesztette a fejét, s ennek azután több száz, vagy talán több ezer ember köszönhette az életét. A sziliért töltésen, Zombory szenátor főparancsnoksága alatt dolgozott Wiesinger törvényszéki jegyző, aki azt látva, hogy a viz már felcsap a töltés tetejére is, megijedt és a városba szaladt, útközben folyton kiabálva: — Jön a viz! .Tön a viz! A katonai őrségek erre vészlővéseköfc adtai s a felsővárosiak és rökusiak menekülni kezdtek. Egy félóra múlva, mikor látták, hogy a viz mégse jön, visszafordultak ég szidták A