Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-13 / 60. szám

1920 március 13. EELTT..M0W2WI Szeged az árvíz félszázados évfordulóján Ünnepi istentiszteletek az összes templomokban — Díszközgyűlés a városházán — A Dugonics-Társaság emlékünnepélye — Díszelőadás a színházban (A Délmagtjarország munkatársától.) Ked- ] volt az első igazi tavaszi nap. A korzón és az den hajnalban megkondullak a város templo- uccákon a sétálók százai. Sokan meslátoffatmainak harangjai, ötven évvel ezelőtt hajnali három órakor romokban feküdt a város... Szeged emlékezett a félszázad előtti vészre. A város hétköznapi arca már a kora reggeli órákban megváltozott. A félszázados fordulón uccákon a sétálók százai. Sokan meglátogatták a jégpáncél közé szorított Tiszát. A folyó felett és a hóval szegélyezett partok mellett még téli hangulat uralkodott, de a levegő oárájában már olt volt a tavasz. Az ünnepségek délelőtt tiz órakor a különböző felekezetek templomaiban megtartott istentiszteielekkel kezdődőit. A hivatalos Szeged a fogadalmi templomban a püspöki misén veit részt. A templom hajója már délelőtt 10 óra előtt megtelt A hősökharangja pontban 10 órakor kondult meg és a misét pontifikáló püspök a segédkező papság kíséretében harangzugás közben vonult be a templom hajójába. A Szent Gellért palástban miséző püspöknek Várhelyi József pápai pre á us és B zdán József makói püspöki lielynök segédkezett. A belvárosi énekkar Csornák Elemér karnag\ vezénvVe mellett Demény: Szent Erzsébet miséjét adta elő. A templom első sorában a kultuszminiszter mellett a főispán és a polgármester ültek. Mellettük foglaltak helyet a tanács tagjai, az egyetem, Kuhinyi tábornok vezetése n: "ett a tisztikar, majd az összes szegedi hivatalok képviselői. Rókuson Breissach Béla kanonok, Felsővároson Papp Béla plébános, Alsóvároson P. Schneider celebrálta az ünnepi misét. A református templomban Bakó László, az evangélikus templomban Kutas Kálmán, a zsinagógában Frankéi Jenő prédikált. Féltizenketlőre járt már az idő, amikor a hálaadásokon résztvevők elindultak a városháza felé, ahol a törvényhatósági bizottság ünnepi közgyűlését tartotta. Szeged törvényhatósága délben, rendkívüli díszközgyűlés keretében áldozott az árvíz félszázados emlékének. A közgyűlés diszes keretek között folyt le. A városháza vörös márvány lépcsőit piros futószőnyeggel borították be, a városháza tornyán a városi színeket lengette a megenyhült szél, a kapuban díszruhás rendőrök álltak őrséget és a közgyűlési teremben feketerubás ünneDlő közönség szorongott. A meghívott előkelőségek számára a padsorpk elölt külön karosszéksort helyeztek el. A jobboldalon, a középen kapott helyet Klebeisberg Kunó kultuszminiszter, mellette vitéz Kubinyi Pál altábornagy, a szegedi vegyesdandár parancsnoka, dr. Dézsi Lajos professzor, az egyetem rektora, dr. Sváb Gyula államtitkár és dr. Shvog Kálmán tábornok foglalt helyet. A baloldalon Glattfelder Gyula megyéspüspök, dr. Hamza Géza, a tábla elnöke, Peidl Gyula, Szeged országgyűlési képviselője, dr. Magyary Zoltán miniszteri tanácsos, Breissach Béla kanonok és Pleplár Ferenc tábornok. A díszközgyűlésen megjelentek még a szegedi állami hivatalok vezetői, az egyetem egész tanácsa a hivatalos jelvényekkel ékesen, a papság és a helyőrség képviselői és igen sokan a város előkelőségei közül. A törvényhatósági bizottság tagjai is csaknem teljes számban résztvettek a díszközgyűlésen, amelyet háromnegyed tizenkét órakor nyitott meg dr. Aigner Károly főispán, aki mellett zi elnöki emelvényen jobbfelől a polgármester, balfelől pedig dr. Gaál Endre nyugalmazott tanácsnok fogla't helyet. A főispán ünnepélyes csendben mondotta el megnyitó beszédét, amelynek ünnepélyességét még fokozta, hogy belekondult a városháza harangja is, ugyanaz a harang, amely ötven évvel ezelőtt a város pusztulását hirdette. A főispán magasszárnyalásu beszédében többek közölt a következőket mondotta: — Nemzetünk hőskorában a honfoglalás idején adott életet Szegednek a legnagyobb ^agyar folyó, a Tisza. A Tisza vállain fejlődött városunk a legnagyobb magyar vidéki várossá csendes, szorgos polgári munkával, a világtól észrevétlenül, mig reá nem döbbent boldog életének rémületes sorsdöntő megpróbáltatására ma ötven éve... Az összeveszett anya meg akarta fojtani gyermekét így lett 1879 március 12-én a kataklizma napján a mi. életében ismeretlen városunk, haldoklásában világhíressé. Nem ünnepelni gyűltünk egybe ezt a borzalmas évfordulót hanem azért, hogy hálát adjunk irgalmas Istenünknek jóságáért, hogy az élet utolsó szikráját nem hagyta ebben a városban kilobbanni s hogy kegyelettel emlékezzünk meg elődeinkről, akiknek hite, buzgalma és kőtelességtudása uiból megalapozta az ősi fészket A főispán ezután megemlékezett a város refeonstruktorairól, majd indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy üdvözlő táviratot intéz a kormányzóhoz és a miniszterelnökhöz. A főispán beszéde ulán dr. Somogyi Szilveszter polgármester emelkedett szólásra: — A magyar föld szelleme azt sugalja, hogy Szeged város összetétele és története kicsinyben hasonlít magyar Hazánk összetételéhez és történetéhez. Nagy területen terjedelmes főldmivelés, kicsiny összesűrített területen pedig magas kultura szerény, de Üsztes ipar és becsületes kereskedelem. A város trianoni katasztrófája ötven évvel ezelőtt történt. Acóta Isten segítségével és polgári iparkodásával a mi városunk hullámsirjából felemeltetett, de a Haza összeomlott És ez a ffíoka annak, hogy mi ma nem tartunk ország-világra szóló fényes, ragyogó ünnepet, hanem csak ilyen szükkörü családit. Aki az elvesztett jó édes Anyát gyászolja, annak nem illik tobzódó névnapot tartani. A polgármester ezután röviden ismerteti a katasztrófa előzményeit, majd igy 'ja: — Nem tapasztaltunk, nem tanultunk, el kellett veszni. Mert a Tisza árja előtt már csak a vasúti töltés védte a várost A város minden épkézláb lakójának ott kellett volna lenni a gátakon. Na| ggon sokan hiányoztak. Sokan kényelemből, vagy könnyelműségből, mások idegeikre menő félelemből, vagy a végzettel szemben való elkábul tságból, de mindannyian kötelességmulasztásból. — A városunkat ért katasztrófa Szeged népének lelkéből a legnemesebb érceket bányászta ki. Szó volt arról, hogy a várost a Tiszától távolabb dombos helyen kell újjáépíteni. A közvélemény, mint a vihart, elsöpörte ezt a gondolatot Szeretettel ragaszkodva őseinek lakóhelyéhez, megbocsájtva a gyűlölt és mégis szeretett Tisza kegyetlenségét is, ismét a régi helyén építették fel a várost. Királyi szóra szebben, mint volt. Áldott legyen a naev rekonstruktor gróf Tisza Lajos emléke. — A felemelkedésben segítette a várost a m. kir. Kormány, az ország egész társadalma szívvellélekkel. Segített minket a külföld, a németek,_ a franciák, az angolok, az olaszok, a belgák és minden nemzete a földnek, Amerika is. Itt ezen a helyen mondok újból hálás köszönetet nekik, ak' kori önzetlen segítségükért. — Bárcsak meg tudná hálálni ez a város akkori jóságukat, a kuíturának s az összemberiség ügyének előbbrevitele által akkori jótéteményük örökbecsű emléke bárcsak eszükbe futtatná, hogy a magyar nemzettel, ezzel a nemes néppel, amely egy ezredéven át szilárd, végső bástyája volt a müveit Nyvrr.tnak, a barbár Kelet támadásai ellen, milyen igazságtalanul bántak el a világ, háborúban. Én ugy érzem, hogy Szegednek a hullámsirból uj életre kelése előrejelzi a magyar jövendőt A nagy tetszéssel és tanssal fogadott beszéd után dr. Gaál Endre tartott változatos ennékbeszédet Szeged vésznapjairól, amelyeknek aktív szemlélője volt. Gaál tanácsnok tartalmas beszédében többek közölt a következőket mondotta; — Ne méltóztassanak az árviz részletes történetét se szines leírását várni, csak néhány egyszerű szóval óhajtom ecsetelni Szeged küzidelmeit és legborzasztóbb éjszakáját a világpt írenditő katasztrófa lefolyását Gaál Endre ezután ismertette azt az évről-évre megujuló küzdelmet amelyet a város folytatott az árvízveszedelem ellen. Kimondotta, hogy a védekezés a város anyagi erejét teljesen kimerítette ugy, hogy a végén már a gazdag polgárok segítségét kellett igény bevennie. Azután az árviz történő* tét ismerteti és azokat a zavarokat, amelyek megnehezítették a védekezés munkáját, majd szemé' lyes élményeiről mondott el érdekes emlékeket: — A betörés előtti délután jártam utoljára a rókusi töltésen, a keskeny gát alig emelkedett egy lábnyira ki a földből, de ez megszokott látvány volt Szegeden. Előtte tenger, a túlsó partot látni nem lehetett. 36.000 hold került a töltés mentén két-három öl mély viz alá; később gőzhajók jártak rajta. A vezetők mégis bíztak. De Mikszáth Kálmán a kővetkezőt irja: »Igen a töltések állottak még, de milyen állapotban. Ha elfogtak egy szakadást bámulatos legendái hősiséggel és erélvlyel, tiz uj lyuk-átszivárgás támadt helyébe«. — Olyan volt már akkor az ostromló tenger, ez éjjel a sötétben még iszonyúbb kinézésű szörnyeteg, mint a mesebeli sárkány, akinek, ha egy fejét vágják le, hét uj nő ki a helyén. Nem lehetett már akkor vele birni. Itt csak az Isten segíthet ő is csak, ha nagyon akarja. Esti 9 órakor elterjedt a hir, hogy betört a viz, de nem bizonyult igaznak, annyi haszna mégis volt hogy Rókus és Felsőváros szélén lakók, menekülésre gondoltak. Már ekkor elérkezett az Ítéletidő, erős szél kerekedett háborgó tenger hullámai ostromolták a keskeny gátakat, a védekezés fáklyák világánál folyt amig ezeket ki nem oltotta a vihar, végül az ember maradt alul az elemek harcában. Fél 2-kor betölthetetlen rést vágott a viz. A város elveszett — A Szentháromság-uccában laktunk — ahol most Vidákovits tanár építi a házát —, csakhogy akkor az két telek volL Egyik szomszédos fakereskedő lápot állított az udvarunkba, azon menekültünk. Két óra felé arra ébredtem, hogy verik a folyosóra nyiló ablakot — Keljenek fel, betört a víz. — A sok hamis hir után, nem igen akartam hinni, csak amikor az anyám fölkelt, akkor öltöztem föl és elindultam a városháza felé. A gázlámpákat már eloltotta a viz, mindig több menekülő jött szembe velem. A Széchenyi-téren láttam meg a viz csillogását Hazajutnom már nehezebb volt Otthon aztán kezdtünk pakolni a lápra, A kisebbik ház udvari épülete már összeomlott, annak a tetején keresztül toltuk át a lápot a vasúti töltéshez. — Felejthetetlen fenséges és tragikus volt a Iát. HOLNAP csütörtökön premier A Belvárosiban: I Hoszfy fin esete Tóth Marival