Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-12 / 59. szám

1929 marnus 12. DELMA(7YAKOKSZA& 9 SESFNANN BÚTORGYÁR földszinti és emeleti butortermei Klauzál tér 1. 740 Alapiitaíoii 1848-ban. A halottak szigetén, ahol dudva és feledés födi el a félszázados sirhantokat (A Délmagyarország munkatársától.) Odamen­tünk, ahol a mozdulatlanság mesél emlékezésről, feledésről, ahol mindennél beszédesebb dokumen­tumok szólnak arról: mennyire és milyen formá­ban él a kegyelet az újjászületett városban a tra­gédia áldozataival szemben. Kint jártunk a: ár­vízi halottak szigeténí Újszegeden az »árvizteme­tőben«. Az országút menten, a vasúti töltés alatt, tül­kölő autók, zakatoló vonalok között kicsi kert az egész. Újszeged meg ide temetkezik, néhány bo­kor, néhány fa, de az árvizi halottak mégis — mintha már nem tartoznának ide. Dudva, gyom, sivárság ütött tanyát az ő frontjukon, pedig itt vagy százan nyugodhatnak, legtöbbjük tömegsír­ban, ahogy rájuk találtak. A töltés alatti kis sziget volt az egyetlen hely, ahova temetni lehetett Ma sürü hólepel takarja a jajjok napjainak emlékét, napsugár táncol a szikrázó márciusi havon, a fák dermedten áll­nak és hallgatagon virrasztauak a feledés honá­j tudta védeni mindet. Többnyire szegény cmbc­• rek vesztek oda, akik nem hittek a veszélynek, vagy nem tudtak megválni nyomorult viskó­I juktól. j A temetőben eltemetettek között feltűnő sok ! az öregember. 63—73, 83 éves, ritkán akad 40— 50 év közötti és csak néhány gyerek, de sok asszony. Voltaképen csak kis töredéke van eltemetve a szerencsétleneknek, akiknek holttestét megtalálták de hányat sodort cl az ári A szomorúan elhanyagolt, tört, korhadt fake­resztek között csak egy márványkő-emlck áll, rajta a felírással: Hier ruhet Stefan Pccliy de Pech Újfalu K. und K. Oberleutnant welchcr auch als Opfer der Szegediner Catástrofe plötzlich in seinem Sí. Lebensjahre am 18. april 1879 verschicd. Halálát siratja hü liiivese és leáuykája. Az ujszegodi temető, ahol az árvíz halottjai pihennek ban, ahol Halottak napjain is csak a csillagok mé­csese világit; hang is csak ugy téved oda, ha elrijja magát röptében egy-egy éjjeli madár. Eze­ket a halottakat — ugy látszik — nem köti az élőkhöz már semmi.. A jeleik Ietörcdcztek, kor­hadt keresztjeik lehulltak a hóba, az irások el­mosódtak, a halottak itt örökre meghaltak. Nincs kedves kéz, amely virágot vinne sírjukra. Ebben a temetőben érezni az enyészetet, ebben a teme­tőben már nem él az emlékezés. Félve lépkedtünk a havon, vigyázva, hogy ne zavarjuk az alvókat, úttalan utakon kellett járui, hogy megtalálhassuk nyomaikat De alig két, há­rom név olvasható már, alig két, három kereszt Néhol csak csonk meredezik, mint egy kinyújtva maradt kéz, amely ragaszkodik, kapaszkodik^ nyújtózik a nap felé, a föld fölötti élethez. Hi­szen olyan váratlanul jött ez a halál. Az egyik ilyen csonkon semmi egyéb írás: 1879, az árui: halottja, 5 éves. Kicsi' gyerek. Hogy sikolthatott mikor elragadta a viz, egyre messzebb az anyjátóL Keresztjének csonkja talán még ma is utána kiált. Másutt egész család neve egy kereszten, anya: leánya, fia. Talán fába kapaszkodtak, ugy várták a menekü­lést és lefagyva hullottak az orditő árba. Egy távoli csonkon az anya neve 19 éves leányával. Nem menekültek, talán nem is akartak, hiszen voltak olyanok, akik házukat nem hagyták el azzal, ha elveszett mindenük, vesszenek ők ma­guk is. Az asszony rettegve nézhetett gyereke arcába, a leány nem akart elszakadni az any­jától, összeölelkezve várták a halált. Hogy tódulnak fel az irtózat képei. Hány kis­gyerek veszhetett el, ahol sok volt, ahol mind az egy anyába kapaszkodott, aki két kezével nem • A legtöbbnél ott egy sorban, ahol az idő nagy radírjával minden nyomot eltörölt, csak az évszám maradt meg: 1879. A neveket a parokján őrzik meg: Pollák Franciska, Paczó Erzsébet, Gál Ferenc (munkás), Csontos Ilonka, Boros István (cimbal­mos), Rózsi Rozál, Barna Anna, Bagics Anna, Szűcs Viktória, Tilákaci Ferenc, Petroci Erzsé­bet, Maltics János, Deák József (temető cs. fia), Nógrádi Mihály (koldus), Kósző Rozál, Gardián Anna özv. ökrösne, ökrös Veronika, Zsidovszky Lőrinc, Zsidovszky József, Ocsenás Antal (kefe­kötő), Kiss György, Fodor Rozál, Dékany Anna, Egy 5 éves leány (ismereti.), Nagy Mihály, Hor­váth Mária, Borbély Rozál, Tandari József, Egy nagy leány (ismereti.), Szemmári Julianna, Ba­gi Ágnes, Kovács Katalin, Bálint Valentin, Tóth Veronika, Egy férfi (ismereti.), Deák Ferenc, Mó­ra Anna, Fogas Anna, Kovács Anna, Temesvári Fe­renc, Ver Pál, Móricz József, Bernovszki Imre, Bárkányi Sándor, Korom József, Ausländer sza­kácsnéja, Bartók József, Köves Terez (Ocsenás neje), Ocsenás Erzsébet, Ocsenás Dezső, Számucz Anna, Tóth Mihály, Lapu Irma, Lapu József, Bunda Katalin, Magyar Teréz (ny. tanítónő), Ró­zsa Mária, Lapu Sándor, Gamberszky János, Gam­berszky Katalin, Rácz Ilona, Vojnits István, Nagy­iván Ferenc, Pap István, Bellák Béla, Katona Ág­nes, Zákány Erzsébet, Horváth Mária, Engedi Jó­zsefné (bérk. neje), Berta Mihály, Mészáros Anna, Waléri Mihály, Farkas András, Kettős Mári, Kiss György, Fodor Rozál, Nagyiván Ferenc, Gulyás Veron, Egy fiúgyermek (ismereti.), Pali bácsi nevű vak koldus, Tóth József, Kocsó Rozál, Kecskeméti Erzsébet, Erdélyi József, Nagy János, Farkas And­rás, Mészáros Anna, Arany János, Tuksa Rozál, Kettős József és Mária, Jáger János, Burder Fe­j renc, Kettős János, Kiss György, Szalóki Antal, j Nagy Mihály, Tandari József, Horváth Mária, Bagi I Ágnes, Lapu István. Félszázad éveinek hullámaiból egy percre is­mét előbukkanlak a fejek, felvetette őket a világ folyamatának törvényszerűsége, amely lirai, drá­mai, epikai formáiban is szereli a refraint, az is­métléseket, felvetette az emberi társadalom be­vett szokása, amely nagyra nőtt, kerek évszámok­nál szereti az ünnepélyt. Erre az ünnepre halkan felküldtek neveiket a néma hantok is. Egy márdusi napsütéses délben egy íábnyom csöndesen járta végig a sírokat és megkönnyezte a megtört fakereszteket. Az újjászületett városnak kellene odajárulni az ifcrvíz halottaihoz és a sok korhadt fakereszt he­lyett impozáns emléket cpiteni, üde virágágyakká Varázsolni az elvesző sírdombokat. Ez minden ün­r 'ívnél méltóbb emlékezés lenne. I. v. ZEISS SZEMÜVEG különlegességek 343 LIEBMANN lálsxerésx szaküzletében Kelemen n. — Ha-Ha tnel cií Elöljáróság! ülés az Ipartestületben (A Délmagyarország munkatársától.) Az ipartestület elöljárósága hétfőn tféhitán tar­totta havi ülését, amelyen a tagok feltű­nően kis számban jelentek meg. Felolvas­ták a kereskedelmi cs iparkamara átiratát,, amely a további jó viszony ápolására kivja fel az elöljáróság figyelmét. Az elnöki előter­jesztések során Gombos István szóvátette, hogy a lebontott házért járó megváltási összeget a város még mindig nem fizette ki, ami azt vonta maga ulán, hogy az épitcsi költségekre a bankoktól már kölcsönt kellett felvenni. A testület egyébként megkeresi a Társada­lombiztosító szeged! intézetét cs az országos elnökséget, hogy a Társadalombiztosító uj szegedi intézetét minél előbb cpitsék fel. 'Ál­lást foglal az elöljáróság u Társadalombiz­tosító magas dijai ellen. Jároli Gcza azt in­dítványozta, hogy a már megállapított tag­dijakat tegyék ki közszemlére. Az indítvány általános ellenzéssel találkozott, mire oda­módositotta, hogy a kérdést adják ki az el­nökségnek tanulmányozás végett. Mindennemű párntísoit buíor elsőrendű készítése Winíer Adolf kárpitosmesternél Szeged, Korona u. 3. Telefon 18—56. Steiner Sománé tisz­telettel ériestti a n. é. hölgyközön­ségét, hogy f. hó 13-án, szerdán érkezik vissza wlenl útjáról a legszebb tavaszi újdonságokkal. 759 Nagymennyiségű eredeti angol szöveteim megérkeztek! Tisztelt vevőim és a nagyközönség b. figyelmét azzal hívom fel, hogy azokból mélyen leszállított érakon készítek öltönyöket és felöltőket, Szabó kollegáknak önköltségi áron átadok. Gombos István szabómester, Szítai (ér 6.

Next

/
Thumbnails
Contents