Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-12 / 59. szám

1929 marnus 12. DELMA(7YAKOKSZA& 9 SESFNANN BÚTORGYÁR földszinti és emeleti butortermei Klauzál tér 1. 740 Alapiitaíoii 1848-ban. A halottak szigetén, ahol dudva és feledés födi el a félszázados sirhantokat (A Délmagyarország munkatársától.) Odamentünk, ahol a mozdulatlanság mesél emlékezésről, feledésről, ahol mindennél beszédesebb dokumentumok szólnak arról: mennyire és milyen formában él a kegyelet az újjászületett városban a tragédia áldozataival szemben. Kint jártunk a: árvízi halottak szigeténí Újszegeden az »árviztemetőben«. Az országút menten, a vasúti töltés alatt, tülkölő autók, zakatoló vonalok között kicsi kert az egész. Újszeged meg ide temetkezik, néhány bokor, néhány fa, de az árvizi halottak mégis — mintha már nem tartoznának ide. Dudva, gyom, sivárság ütött tanyát az ő frontjukon, pedig itt vagy százan nyugodhatnak, legtöbbjük tömegsírban, ahogy rájuk találtak. A töltés alatti kis sziget volt az egyetlen hely, ahova temetni lehetett Ma sürü hólepel takarja a jajjok napjainak emlékét, napsugár táncol a szikrázó márciusi havon, a fák dermedten állnak és hallgatagon virrasztauak a feledés honáj tudta védeni mindet. Többnyire szegény cmbc• rek vesztek oda, akik nem hittek a veszélynek, vagy nem tudtak megválni nyomorult viskóI juktól. j A temetőben eltemetettek között feltűnő sok ! az öregember. 63—73, 83 éves, ritkán akad 40— 50 év közötti és csak néhány gyerek, de sok asszony. Voltaképen csak kis töredéke van eltemetve a szerencsétleneknek, akiknek holttestét megtalálták de hányat sodort cl az ári A szomorúan elhanyagolt, tört, korhadt fakeresztek között csak egy márványkő-emlck áll, rajta a felírással: Hier ruhet Stefan Pccliy de Pech Újfalu K. und K. Oberleutnant welchcr auch als Opfer der Szegediner Catástrofe plötzlich in seinem Sí. Lebensjahre am 18. april 1879 verschicd. Halálát siratja hü liiivese és leáuykája. Az ujszegodi temető, ahol az árvíz halottjai pihennek ban, ahol Halottak napjain is csak a csillagok mécsese világit; hang is csak ugy téved oda, ha elrijja magát röptében egy-egy éjjeli madár. Ezeket a halottakat — ugy látszik — nem köti az élőkhöz már semmi.. A jeleik Ietörcdcztek, korhadt keresztjeik lehulltak a hóba, az irások elmosódtak, a halottak itt örökre meghaltak. Nincs kedves kéz, amely virágot vinne sírjukra. Ebben a temetőben érezni az enyészetet, ebben a temetőben már nem él az emlékezés. Félve lépkedtünk a havon, vigyázva, hogy ne zavarjuk az alvókat, úttalan utakon kellett járui, hogy megtalálhassuk nyomaikat De alig két, három név olvasható már, alig két, három kereszt Néhol csak csonk meredezik, mint egy kinyújtva maradt kéz, amely ragaszkodik, kapaszkodik^ nyújtózik a nap felé, a föld fölötti élethez. Hiszen olyan váratlanul jött ez a halál. Az egyik ilyen csonkon semmi egyéb írás: 1879, az árui: halottja, 5 éves. Kicsi' gyerek. Hogy sikolthatott mikor elragadta a viz, egyre messzebb az anyjátóL Keresztjének csonkja talán még ma is utána kiált. Másutt egész család neve egy kereszten, anya: leánya, fia. Talán fába kapaszkodtak, ugy várták a menekülést és lefagyva hullottak az orditő árba. Egy távoli csonkon az anya neve 19 éves leányával. Nem menekültek, talán nem is akartak, hiszen voltak olyanok, akik házukat nem hagyták el azzal, ha elveszett mindenük, vesszenek ők maguk is. Az asszony rettegve nézhetett gyereke arcába, a leány nem akart elszakadni az anyjától, összeölelkezve várták a halált. Hogy tódulnak fel az irtózat képei. Hány kisgyerek veszhetett el, ahol sok volt, ahol mind az egy anyába kapaszkodott, aki két kezével nem • A legtöbbnél ott egy sorban, ahol az idő nagy radírjával minden nyomot eltörölt, csak az évszám maradt meg: 1879. A neveket a parokján őrzik meg: Pollák Franciska, Paczó Erzsébet, Gál Ferenc (munkás), Csontos Ilonka, Boros István (cimbalmos), Rózsi Rozál, Barna Anna, Bagics Anna, Szűcs Viktória, Tilákaci Ferenc, Petroci Erzsébet, Maltics János, Deák József (temető cs. fia), Nógrádi Mihály (koldus), Kósző Rozál, Gardián Anna özv. ökrösne, ökrös Veronika, Zsidovszky Lőrinc, Zsidovszky József, Ocsenás Antal (kefekötő), Kiss György, Fodor Rozál, Dékany Anna, Egy 5 éves leány (ismereti.), Nagy Mihály, Horváth Mária, Borbély Rozál, Tandari József, Egy nagy leány (ismereti.), Szemmári Julianna, Bagi Ágnes, Kovács Katalin, Bálint Valentin, Tóth Veronika, Egy férfi (ismereti.), Deák Ferenc, Móra Anna, Fogas Anna, Kovács Anna, Temesvári Ferenc, Ver Pál, Móricz József, Bernovszki Imre, Bárkányi Sándor, Korom József, Ausländer szakácsnéja, Bartók József, Köves Terez (Ocsenás neje), Ocsenás Erzsébet, Ocsenás Dezső, Számucz Anna, Tóth Mihály, Lapu Irma, Lapu József, Bunda Katalin, Magyar Teréz (ny. tanítónő), Rózsa Mária, Lapu Sándor, Gamberszky János, Gamberszky Katalin, Rácz Ilona, Vojnits István, Nagyiván Ferenc, Pap István, Bellák Béla, Katona Ágnes, Zákány Erzsébet, Horváth Mária, Engedi Józsefné (bérk. neje), Berta Mihály, Mészáros Anna, Waléri Mihály, Farkas András, Kettős Mári, Kiss György, Fodor Rozál, Nagyiván Ferenc, Gulyás Veron, Egy fiúgyermek (ismereti.), Pali bácsi nevű vak koldus, Tóth József, Kocsó Rozál, Kecskeméti Erzsébet, Erdélyi József, Nagy János, Farkas András, Mészáros Anna, Arany János, Tuksa Rozál, Kettős József és Mária, Jáger János, Burder Fej renc, Kettős János, Kiss György, Szalóki Antal, j Nagy Mihály, Tandari József, Horváth Mária, Bagi I Ágnes, Lapu István. Félszázad éveinek hullámaiból egy percre ismét előbukkanlak a fejek, felvetette őket a világ folyamatának törvényszerűsége, amely lirai, drámai, epikai formáiban is szereli a refraint, az ismétléseket, felvetette az emberi társadalom bevett szokása, amely nagyra nőtt, kerek évszámoknál szereti az ünnepélyt. Erre az ünnepre halkan felküldtek neveiket a néma hantok is. Egy márdusi napsütéses délben egy íábnyom csöndesen járta végig a sírokat és megkönnyezte a megtört fakereszteket. Az újjászületett városnak kellene odajárulni az ifcrvíz halottaihoz és a sok korhadt fakereszt helyett impozáns emléket cpiteni, üde virágágyakká Varázsolni az elvesző sírdombokat. Ez minden ünr 'ívnél méltóbb emlékezés lenne. I. v. ZEISS SZEMÜVEG különlegességek 343 LIEBMANN lálsxerésx szaküzletében Kelemen n. — Ha-Ha tnel cií Elöljáróság! ülés az Ipartestületben (A Délmagyarország munkatársától.) Az ipartestület elöljárósága hétfőn tféhitán tartotta havi ülését, amelyen a tagok feltűnően kis számban jelentek meg. Felolvasták a kereskedelmi cs iparkamara átiratát,, amely a további jó viszony ápolására kivja fel az elöljáróság figyelmét. Az elnöki előterjesztések során Gombos István szóvátette, hogy a lebontott házért járó megváltási összeget a város még mindig nem fizette ki, ami azt vonta maga ulán, hogy az épitcsi költségekre a bankoktól már kölcsönt kellett felvenni. A testület egyébként megkeresi a Társadalombiztosító szeged! intézetét cs az országos elnökséget, hogy a Társadalombiztosító uj szegedi intézetét minél előbb cpitsék fel. 'Állást foglal az elöljáróság u Társadalombiztosító magas dijai ellen. Jároli Gcza azt indítványozta, hogy a már megállapított tagdijakat tegyék ki közszemlére. Az indítvány általános ellenzéssel találkozott, mire odamódositotta, hogy a kérdést adják ki az elnökségnek tanulmányozás végett. Mindennemű párntísoit buíor elsőrendű készítése Winíer Adolf kárpitosmesternél Szeged, Korona u. 3. Telefon 18—56. Steiner Sománé tisztelettel ériestti a n. é. hölgyközönségét, hogy f. hó 13-án, szerdán érkezik vissza wlenl útjáról a legszebb tavaszi újdonságokkal. 759 Nagymennyiségű eredeti angol szöveteim megérkeztek! Tisztelt vevőim és a nagyközönség b. figyelmét azzal hívom fel, hogy azokból mélyen leszállított érakon készítek öltönyöket és felöltőket, Szabó kollegáknak önköltségi áron átadok. Gombos István szabómester, Szítai (ér 6.