Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-02 / 28. szám

0£LM A G Y AE C :i SZ AG Mlérl bukott meg a kézmüveskamara ? Az IPOSz üzieíe az egyik szegedi bankkal (A ~Délmagyarors:jig budapesti tudósítójá­tól) Az a népszavazás, amelyet a kereske­delmi miniszter a kézmüveskamara kérdé­sében elrendelt, befejezéséhez közeledik. Már csak az óvatos ipartestületek vannak hátra, — közöttük a szegedi —, amelyek ugy tűz­ték ki a közgyűlésüket, hogy addig már a többi testületek szavazása ismeretes legyen, A kézmüveskamara kérdése azonban a poli­tikai körök véleménye szerint már eldőntött­nek tekinthető. Nem les: kézmüveskamara. Az IPOSz vezetői és a keresztényszocialista párt egyes agitátorai, akik a kézmüveskamara révén akarták az iparosságot megnyergelni, azt hirdették, hogy nekik megsemmisítő többségük van az iparosság körében. Hogy ezt a több­séget elérjék, hihetetlen agitációval feküdtek rá az ipartestületekre és a kereskedelmi cs iparkamarák befeketítésével igyekeztek célju­kat elérni. Ezzel szemben a szavazás eddig azt az eredményt produkálta, hogy alig valamivel több ipartestület, szavazott a kézmüveska­mara mellett, mint ellene, a leszavazott ipu­rosefk számát tekintve pedig a kézmüveska­mara ellenfelei vannak többségben. Egy má­sik tapasztalat azt mutatja, hogy a kézmüves­kamara mellett és ellen leszavazott iparosok alig tizenöt százalékát képviselték a megkér­31 Belvárosi €f BÖÜzleft^Széchenvi Itírlf.VArosibértiáz ir.Srét-féjg boraxos kKInivi z Ugy iUatóafil, iránt boraxtartalmáiiál íogva kitiinő hatású. Csak aárt üvegekben kapható a 22 Szent Mókus fífyó®yszertárfean« Kis Uvefl Ara 1-20. nncy Uvea Ara 2.40. '^•HT Tazgsiwti aBwn <®&váícS óráíi, ékszereit hat havi részletre is. Töri arany, ezQst, régi pénz bevfiüá*. — óra- és ékszetjavtfó műhely. Tóíli Józse!, Swsged. Kölesoy-u. 7. dczelt ipartestületeknek. Nyolcvanöt százalék tartózkodott a szavazástól. Ez pedig azt bi­zonyítja, hogy az iparosok túlnyomó nagy része egyáltalán nem törődik a mesterségesen felkavart kérdéssel. Az iparosoknak munka kell és nem kézmüveskamara. Ezt már világosan látják az intéző körök és egyre jobban távolodnak el az IPOSz eről­ködéseitől. Felmerült azonban még egy kérdés, amely nagy súllyal esik a latba. A kereske­delemügyi miniszter megmondotta, hogy a mai kamarákat megbontani nem engedi, az IPOSz tehát, ha kézmüveskamara lesz is a címe. csak azt a munkát végezheti, amelyet eddig végzett. Azzal pedig még a kézmüveskamara legodaadóbb hívei is tisztában vannak, hogy az IPOSz komoly eredményeket nem produ­kált. Az a kézmüveskamara, amelynek veze­tőségét az IPOSz mai emberei alkotnák, egy­szerű pénzkidobás volna. A szavazás utolsó hete azonban egy olyan pikantériát is produkált, amelynek szegedi vonatkozásai is vannak. Dömötörffy János ne­mesvidi ipartestületi elnök nyilt levélben vá­dolta meg az IPOSz-t, hogy a 25 filléres fe­jenkénti tagdijat az érdekeltek minden meg­kérdezése nélkül az egyik szegedi bankcégre cedálta, de az engedményezést 50 fillérben ál­lította ki- A bankcég teljesen jóhiszemű volt, ellenben Dömötörffy azt mondja, hogy az IPOSz egyszerűen eladta az iparosokat. Az IPOSz-nak ezt az eljárását a kereskedelmi miniszternek is bejelentették s a képviselőház folyosóján is erősen tárgyalták. Ilyen előzmények után, mikor az iparos­ság nagyrésze a páratlanul erős agitáció da­cára a kézmüveskamara ellen nyilatkozott meg, ezt az intézményt a kormány nem meri és nem fogja az iparosokra ráerőszakolni. Az általános vélemény az, hogy a szavazások be­fejezése után Herrmánn Miksa kereskedelmi miniszter ankétot fog összehívni a zavaros helyzet tisztázására. Legnagyobb valószínűsége annak a megoldásnak van, hogy a njai kama­rákban egy önálló kisipari osztályt állítanak fel, amely az iparosokra külön költséget nem jelent, a kézmüveskamara helyett pedig egy kisebb irodát állítanak fel Budapesten az ipartestületi ügyek intézésére. így bukott meg a kézmüveskamara mielőtt megszületett volna. 1929 február 2. a CoMeii Szöveíségfeee Budapest, február 1. A Cobden Szövetság szemináriumában pénteken este Móra Ferenc tartott előadást a tankönyvekről. Az elemi iskolai tankönyvekkel kapcsolatban kiemelte azt a két fontos követelményt, hogy á gyer­mek a könyvből gyönyörködve tanuljon és hogy szépség legyen a könyvben. A középis­kolai tankönyvekről szólva szóvá telte, hogy a gyermekek sokszor egészen más §rtelmet vesznek ki belőlük, mint amit a tulajdonké­peni oktatás céloz. A kiváló előadót lelkesen ünnepelték. A szegedi egyetem földrajzi intézetének me­teorológiai obszervatóriuma jelenti, hogy pén­teken Szegeden a hőmérő legmagasabb állása — 5 Celsius, legalacsonyabb —• 10 Celsius. A barometer állása a tengerszinre redukálva reg­gel 764.5 mm., délben 762.5 mm., a levegő relatív páratartalma reggel 91, délben 65 szá­zalék, a szél iránya északi és erőssége. 2 volt Vakmerő rablás Óbudán Budapest, február 1. Ma délben öbudán a Kazal­ucca egyik házában egy hentesmester lakásába behatolt egy férfi, aki a lakásban tartózkodó kilenc éves fiúcskát kötéllel összekötötte, száját ron­gyokkal betömte és a lakást teljesen kifosztotta. A tettes nagymennyiségű ruhán kivül 600 pengőt és igen sok értéket rabolt el. KELEMGYE 6gy éa ttszlalnemCek, nSl fehérneműd! a 1°<?­finomabb kivitelben, divatos lérfl Ing anyagok, paplanok síb. dus választék, olcsó árak Tesávérelsjntél Csekonlcs u. és Fekclesa» u. sorolt | A mester leveleiből Irta: Móra Ferenc. Nagyon eredeti ember volt a mester, akit Katona Józsefnek hivtak és a takácsmesterséget művelte Kecskeméten. Föl van róla jegyezve, hogy mindig egy kis kézi fokossal járt-kelt a városban, de nem azért, hogy az embertásai fejét beütögesse vele, mert száz évvel ezelőtt nem ez volt a divat. Hanem igenis beütögette vele azoknak a rendet­len szögeknek a lejét, amelyek a kecskeméti desz­kakerítésekből kibujkáltak. Az is tudva van róla, hogy literátus ember volt, noha csak egy-két iskolát járt. Szerette a szép históriás könyveket s ha munkája végeztével fölkelt a szövőszékből, szavakat szövögetett S2ép kádendákba s hires fia alighanem őtőle kapta az első költői oktatást. Fcamaradt néhány levele, amiket Pestre iro­gatott a fiának, mikor az ott jogászkodott. Például 1810 telén ezt irta neki: iA kis Csúnya (hizó értendő alatta) letette testének romlandó sátorát. Lett neki 87 font sza­lonnája, 10 font hája, kastold meg a hurkája, dc egy itce bort tölts reá!« Két évvel később, a nagy devalváció idején már nincs kedve tréfálkozni. Majdnem olyan nyo­morult idők voltak azok, mint a mostaniak. »Nálunk a bankónak nagy a veszedelme — irja ekkor a mester. — A 2 forintost, 1 forintost már nem is akarják elvenni. Egy 10 forintosunk vagyon mindössze, de azt nem küldtem el, mert azt találta édesanyád, hogy úgyse vehetsz rajta semmit. Az élet módja nálunk ilyen és alig bírunk annyit keresni, amivel élősködünk.« Pedig jöttek még rosszabb idők is. Nem volt már hízó se, -malacka se, de még a jó tojó tyúkjait is el kellett adnia öreg Katona Jözsefné Borbók Ilonának. A Jóska gyerek pedig egyre kérte a pénzt, mert az élet módja Pesten is igen erőá volt s a Déryné ifiasszony, meg a többi komédiás fehérnépek közt való forgolódás akkor se tartozott az olcsó studiumok közé. Egyszer aztán nagyon elhallgatott a gyerek. Azt se tudták már róla, él-e, hal-e. Élt az isten­adta, de nem nagyon. Mikor végre levele érkezett, alig tudták elolvasni az ijedtségtől. Az irta a gyerek, hogy éppen most szabadult ki a kór­házból, ahol sokáig feküdt betegen. Féleszlendő múlva kész ember lesz belőle, csak száz bankó forint kellene még hozzá... De mire ideért, elhajította haragos Katona ta­kács a levelet: — Nincs, nincs! Még ha volna sincs az ilyen kabcfaktornakl — Nincs, lelkem gyerekem, nincs, — vette föl és simogatta ki lassú könnyfolyásai Borbők Ilona az összegyűrt papirost. Pedig ö már akkor tudta, hogy van. Éppen száz forintot őrizgettek ketten a láda fiában a kettejük temetésére. Mert, ha a jő Isten egyszer magához szóliíja az embert, hát ugy-e csak nem állhat a szent szine elé az elnyüstölt hétköznapló ruhában. Borbók Ilona fekete selyemben szere­tett volna temetkezni, Katona József pedig szilva­kékbe, ami megillette az időben a rcmekes takács­mestert. Hát hiszen az embert mcfiiileüe, de mit törődik azzal a jó Isten, hogy miben áll eléje egy szegény takácsné? Hiszen talán észre se veszi a sok nagy szentek közt, akik a mennyei szent városban udvarolnak neki. Ahogy Katona takács lehevert délebéd helyeit hunyi egyet a szalmavackon, Borbők Ilona oda­lopakodott a ládához és fölemelte a tetejét. — Jézus Mária — sikoltott magafelejtve — hát a másik ötvenes hova lett? — Mi közöd hozzá, asszony? — mordult fel tetetett álmából Katona takács. — Hiszen az az egyik ott van, a tied. Én elküldöm a magamét a gyereknek. Csak a szegény emberek tudnak olyan angya­loktól megirigyelt könnyeket sirni, mint az össze­borult két öreg, de aztán megint csak fölpattant Katona takács. — De azért megkapja ám tőlem a nyargaló t az a semmirevaló kölyök, de meg ámt Tudod, hogy én tőlem mindig tartományos volt egy kicsit, hát majd ráadom most is az ijesztet. S még Borbők Ilona előkeresett egy tiszta vá­szonzacskót s azt megtöltötte bagolytüdővel, ami­ről minden rendes ember tudja, hogy az az aszaltalmának az inkognitója, Katona takács meg­szemet is el-elhomályositotta a könnypára, de azért csak készen lett a levél. Valahogy ilyenformán: irta a szigorú levelet. Kicsit nehezen ment, mert a keze is reszketett a nagy indulattól, a pápa­»Edes kedves fijamt Azon leveledet, amelyben megint száz forintokat kérsz, olvasatlanul szél­nek ei-esztettem. Olyanok vagyunk már mink, édes gyerekem, mint a megszedett tőke, ha neveletlen íeUvérjcicLeJt nem. tekintem £n jüsen naayon

Next

/
Thumbnails
Contents