Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-07 / 31. szám

ElOllzelésI Ara havonta 3-20 vidéken 61 a ICvArosban 3-flO, kUlfOldün 6'40 pengd. Egye» JzAm tö. vasór- és Ünnepnap 24 illtér SZEGED: szerkesztőség: Somogyi ucca 22.1. cm Teleion: 13—33. - Kiadóhivatal, kOicsünkOnyvtAr és Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telelőn: 306. Nyomda: L»w Upól ucca 1">. Telefon - lö—34. «»«»«»» Csütörtök, 1929 február 7 V. évfolyam 30. szám BBSEBBBBBES MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca ©. Telefon: 131. szóm.« » « » « » HÖDMEZŐVÁSAUHCIV : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andróssy ucca 25.: Telefon: 49. *xAm. « » « » « » « » « » Egészségvédelem a A legnagyobb hálával s a legmelegebb elismeréssel köszöntjük a szegedi egyetem egészségügyi professzorát, aki nem elégszik meg azzal, hogy hallgatóit tanítsa s aki nemcsak közvetve a hallgatóin keresztül, de közvetlenül is haszn.'w t akar lenni annak a városnak, mely otthont adott, otthont épit az egvetemuek. Senki sincs, aki ne ismerné cl a professzor ur nemes törekvéseit s fáradozásainak önzetlenségét. A szegedi egyetem kitűnő professzora nagy figyelmet érdemlő javaslatával afrra az útra tért, amit a szegedi orvosok évtizedekre visszanyúló SZÍVÓS, kitartó munkával jelöltek ki. A város egészségügyéért harcoló szegedi orvosoknak mindenesetre nagy megtiszteltelés az, hogy a professzor ur ugyanazokat az eszközöket javasolja, ugyanazokat az intézményeket tartja helyeseknek a tüdővész elleni küzdelemben, amiknek megteremtéséért már évtizedek óta küzdenek a város orvosai. A professzor ur a külterületen két kórház felállítását javasolja a tüdőbetegek számára. Emlékezünk rá, hogy dr. Müller Vilmos évekig harcolt előadásokkal s sajtóközleményekben ennek a gondolatnak megvalósításáért már másfél évtizeddel ezelőtt. A diszpanzérek felállítását hivatali működésének egész ideje alatt sürgette a v^ros tiszti főorvosa, sőt arról is tudunk, hogy a sürgetésnél többet is tett, mert amikor — bizony már, vagy tiz évvel ezelőtt, — a város tanácsa egy diszpanzérnak kitűnően megfelelő épület megvételét azzal hárította el, hogy nincs rá fedezet, a tiszti főorvos a házat megvette a saját pénzén, hogy bármelyik pillanatban átadhassa a városnak s el ne szalassza a tliszpanzér céljának meg- ! felelő ház megvásárlását. Mi számontartjuk dr. Regdon Károlynak immár három évtizedre visszanyúló küzdelmét, aki ugyanazt javasolta, sürgette, indítványozta nem is harminc évvel ezelőtt, de harminc éven keresztül, aminek megvalósítását most javasolja Darányi professzor ur. Nem felejtettük el, hogy hány okos, komoly, indokolt javaslattal és felszólalással volt előzője a professzor urnák dr. Krausz József törvényhalósági bizottsági tag is, emlékezünk arra a széles fronton s komoly tudományos alapozottsággal vívott harcra is, amellyel a szegedi közkórháznak a párisi egyelem által kitünteteti egykori prosektora — sit venia verbo — Hollós Jórsef doktor sorozta be magát a professzor ur elődjeinek hosszú sorába. S azt az emlcKezet felelevenítése nélkül is tudja mindenki, hogy a szegedi közkőrház igazgató-főorvosa hány javaslattal igyekezett eredményeket elérni a tüdővész elleni küzdelemben még a professzor ur Szegedre jövetele előtt ugyanazokat a megoldási módokat és ugyanazokat az eszközöket propagálva, amikért most a polgármester a professzor urnák mond köszönetet. Nem törekszünk teljességre s bizonyára a tüdővész elleni küzdelem több érdemes szegedi harcosánali nevéről nem teszünk most említést. A professzor ur javaslata s a szegedi tüdővész elleni front önkéntes harcosainak küzdelme megegyezik a célban, az eszközökben s megegyezik a módszerekben is. Csupán két vonatkozásban van eltérés. Egyrészt abban, hogy a tüáövész ellen a pro• városi kórház ellen fesszor ur mai javaslataival már évtizedek óta küzdő szegedi orvosok közegészségügyi intézmények lerombolása, megcsonkítása és elcsökcvényesiiése nélkül akartak eredményeket elérni, mert ugy vélték, hogy nem dúslakodunk még annyira egészségügyi intézményekben, hogy a meglévő s céljukat betöltő intézményeket kellene elvonni eredeti rendeltetésüktől. Másrészt pedig abban nyilvánul meg az eltérés, hogy a szegedi orvosok elöállhattak a legkitűnőbb gondolatokkal, propagálhatták a legtermékenyebb ötletekel s felvethették a legszerencsésebb ideákat, a város hatósága még a ,'üle botját sem mozgatta meg felszólalásaikra, indítványaikra és cikkeikre. Regdon Károly harminc év óta harcol azért, aminek megvalósításáért most elismerésreméltó készséggel száll sikra a szegedi egyetem közegészségügyi professzora s Regdon Károly harminc év aíalt annyi elismerésben összesen nem részesült — pedig ugyanazt akarta és ugyanazt propagálta, — mint amennyivel Szeged polgármestere most Darányi profeszszor ur indítványa mellett sikra szállt. Si duo faciunt idem, non est idem. A szegedi orvosoknak csak az volt a fogyatkozásuk, hogy ugy akartak harcolni a tüdővész ellen, hogy a szegedi kórház ne veszítsen vele. dS ez itt a bökkenőit — ahogy a wittenbergai egyetem volt hallgatója mondotta a világirodalom legörökéletübb tragédiájában. Csak a pszychoanalilikusok elfogultságával lehetne megmagyarázni azt az ellenszenvet, amit a polgármester érez mostohagyermekével: a szegedi közkórházzal szemben. Jól tudjuk, hogy a népjóléti miniszter bölcsesége és erélye vetett véget, vagy legalább parancsolt fegyverszünetet abban a harcban, amit a város polgármestere a város kőzkórháza ellen folytatott. Jól emlékezünk arra a közgyűlési vitára is, amelyben a polgármester minden erélyét és dialektikai készségét harcbavitte annak érdekében, hogy minél szűkebb keretek között, minél szegényesebben menjen végbe a közkőrház restaurálása. Ha valaki olyan indítvánnyal jön, hogy a szegedi közkórháztól el kell venni osztályt, épületet, hatáskört, akármit, a polgármester ur hajlandóságát már megnyerte. Csudálatos, hogy még a mentőintézményt nem adták át szőrőstől- bőröstől az egyetemnek. Talán ez is azért nem történt meg eddig, mert a mentőintézmény — nem városi. Budapest, február 6. Ma ismét az interpellációk napja volt a parlamentben. A sok interpelláción kivül ma nyilatkozott a miniszterelnök ismét a revízió ügyéről — szokatlanul éles hangon. Amikor minap kötelességünk teljesítésében egy pár jó szót el kellett mondanunk a szegedi közkórházról, a szegedi egyetemnek egyik' professzora, aki bizonyára operálókéssel sokkal jobban tud vagdalózni, mint az irótollal, — bár gyakori cikkei mialt kétségessé teszik annak eldöntését, hogy melyik az inkább szivéhez nőtt hivatása, a műtét, vagy az újságírás, — azzal vádolt meg bennünket, hogy Ízléstelen reklámot csinálunk a közkórháznak. Nem félünk az ujabb cikktől s nem félünk az ujabb támadástól, amikor a szegedi orvosi kar egyértelmű és egyhangú meggyőződésének nyilvánosságot adunk: a szegcdi közkórház mintaszerűen, kifogástalanul, tökéletesen van adminisztrálva. Mi szükség van arra, kinek van arra szüksége, hogy a mintaszerűen vezetett szegedi városi közkórháziéi elvegyüli felszabadulása után a gyermekkórházat s külön adminisztrációt szervezzünk meg részére, vagy — adjuk át az egyetemnek. Az üzemek racionalizálásának idejében érthetetlen volna ez az üzemdecentralizálás, ha —egyelőre — titkolt törekvések nem állnának a háta mögött A polgármester ur kijelentette, hogy nem lehet egy indítványt csak azért elvetni, mert kívülről terjesztették elő. A »kívülről való kormányzás* megítélése terén mindenesetre a szenzáció erejével hat ez a polgármesteri kijelentés. Mert kívülről kormányozni (belülről is!) csak a város törzsökös polgárainak tilos. Ha polgári szervezkedés kiván valamit, ha a város polgárságának véleménye sűrűsödik össze olykor egy-egy indítványban, akkor a »kívülről kormányzásé riasztó pisztolyait' sütögeti el a város polgármestere. Mi csak őrülni tudunk annak, hogv az egyetem professzorai megkülönböztetett bánásmódban s megkülönböztetett megítélésben részesülnek. Csak azt sajnáljuk, hogy a polgármester ur az időközi választásoknak törvényellenes meghiúsításával megakadályozta azt is, hogy egyetemi tanárok kerüljenek be a törvényhatósági bizottságba. Milyen boldogság lenne, ha az egyetemi professzor urak indítványozhatták volna, hogy épitsen a város egészséges lakásokat, oldja meg a csatornázás kérdését s juttassa dűlőre a város vízellátásának problémáját. Milyen más fogadtatásban részesülne mindez az indítvány, ha a cselekvést nemcsak a szükség parancsolná, hanem egyik-másik egyetemi tanár ur is indítványozná. Erre lehet következtetni annak az indítványnak szinte ünnepélyes polgármesteri fogadtatásából, amelyik egyik osztályától kívánja megfosztani a szegedi közkórházat. Az ülés elejéről külön cikkben adunk tudósítást, itt alább Pakols interpellációja és a miniszterelnök válasza következik. Pakols József mondotta el ezután interpellációját. a foéfcerewm kérdésével kapcsolatban. Beszéde elején hangsu- i társadalmi alakulások, kormány és ellenzék ügye, lyozta ,bofiy a békerevizió nem politikai pártok, f hanem nz osztatlan magyarság pgyetwncs akarata Bethlen ismét nyilatkozott a revízió kérdéséről és élesen támadta az ellenzéket