Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-24 / 46. szám

o DÉLMAGVAROTÍSZAG 1929 február 24. A legtöbfc adót fizetők jegyzékében az első diplomás Goldschmiedt György doktor volt, 1854 K 41 f. adóval. Rósa Izsó a 39-ik 1576 K adóval. (Ez már a koalieió alatt volt.) 'A nem háztulajdonos virilisták között ott ta­láljuk Maxin Jakabot, Jedlicska Bélát, Fríts Róbertet, Vén Andrást, Kátlay Albertet stb. Érdekes, hogy Wimmer Fülöp a 112-ik a sorrendben 814 K adóval. 1918-ban az eIső<*Virilista Wimmer Fülöp, aki tiz év alatt a 112-ik helyről feljött az elsőre. Ez volt az egyetlen év, amikor olyan virilista foglalta el az első helyet, akinek háza nem volt Érdekesen világit ez a példa arra is, hogy a háború alatt milyen kedvezően bántak adóztatás szempontjából a háztulajdonnal s milyen kedvezőtlenül az értelmiséggel s a kereskedőkkel és iparosokkal. Mert nemcsak, hogy az első virilistának nem volt háza, de a hatodik virilista Faragó Lajos volt, a 7-ik­Weil Zsigmond, akik magántisztviselői fize­tésük alapján foglaltak el ilyen előkelő helyet a virilisták sorában. Az első hét virilista kő­ólt volt a kendergyár igazgatója és két al­igazgatója — házlulajdon nélkül. A házlulajdon nélküli virilisták között ott találjuk Jedlicska Bélát, Rainer Ágostont, Mami Jakabot, Leinzinger gyógyszerészt, Mennyey Lászlót, Vén Andrást. (Ez ideig póttagok is voltak a virilisták között, s ha egy meghalt közülük, behivták a póttagok közül a soron lévőt Ez idén — bi­zonyára Balogh Lajosra tekintettel — nin­csenek póttagok. Végtére is, ha Wimmer Fülöp miatt lehetett törvényt hozni a felsőházi vá­lasztásról, Balogh Lajos kedvéért is lehet helyi szabályt alkotni egy törvénymagyarázat­tal.) Ebben az évben egyébként 32 virilistának nem volt háza Ez idei, 1929. évben pedig, mint már emli­tettük, egyetlen olyan bizottsági tag van a virilisták kőzött, aki nem háziúr. Wimmer Fülöp az első helyről a 62-ikre ment vissza. A vtrlllzmus nem a nagyobb jövedelemnek, de a héztulaj­donnak képviselete leli. A virilisták közül kimaradtak végleg a magas állású tisztviselők, az államhatalom szegedi exponensei s minden helyet, egyetlen hely kivételével a háztulajdonosok foglaltak el. Ebből azouban nem arra kell következtetni, hogy a háztulajdon most jobban van megadóz­tatva, mint a békeidőkben volt, mert az akkori 28 százalékos közteherrel szemben csupán 4 százalékos az emelkedés, viszont az adóalap még nagyobb részben korlátozásnak van alá­vetve. Ennek a pár adatnak összevetése is bizonyíték azonban arra, hogy az értelmiség­héz tartozók életszínvonala milyen mértélö­ben sülyedt le, a kereskedő és ipar vezető sze­repéről hogy szorult vissza s hogyan kellett átadni helyét nemcsak a teherviselésben, de a közügyekre való befolyásában is a háxr tulajdonban konzervált vagyon urainak. BIZTOS GIWS.snyhb^ zened halál Irta: űr. Szabó LAszló XIX. Ahih nem szereftéfc szegedet Lukács György Belügyminiszteri tanácsos­ról, akit tcljcshatalmu kormánybiztosi minő­ségben küldtek le Szegedre, Lázár György nagyon eleven képet rajzolt akkor, amikor a petresi gátszakadás után következő éjszaka Lukács bemutatkozott a városházán, mint kor­mánybiztos. Mikszáth azonban sokkal ke­vésbbé rokonszenves színben tünteti fel Lukács György szerepét és minden adat arra vall, hogy Mikszáth helyesebben itélte meg Lukácsot, mint Lázár György. Lukács György Nagyvárad polgármestere volt, amikor Tisza Kálmán rendkívüli képes­ségeket födözött fel benne és Tisza vitte fel Lukácsot a belügyminisztériumba, hogy a tör­vényhatóságokat megfegyelmezze. Attól kezdve, hogy Lukács elfoglalta hivatalát, a törvény­hatóságok egyre-másra kapták a minisztérium­tól a legerélyosebb hangú, sőt néha szinte sértő cs fenyegető tartalmú leiratokat. Buda­pestre is rá akartak ijeszteni, mely azonban c;»y feliratban tiltakozott a »szokatlan hangt ellen, melyet autonóm testületekkel szemben nem lehet használni. Mindenki tudta, hogy a minisztérium »erélyese leiratait mnga Lukács György szokta fogalmazni. Szegeden azonban nem volt sikere Lukács jyőrgynek, mert ha ugyan a helyi sajtóban nem is, de a fővárosi ellenzéki lapok szegedi 1 urlósitásaiban a legnagyobb bizalmatlanság nyilvánult meg iránta, sőt hevesen támadták is iciszcg intézkedéseit. Mikszáth mindjárt a vész napjaiban irolt röpiratában (»Szeged pusztulása*) így irja le' a kormánybiztost: Lukács György 61 éves, de ugy néz kJ, mintha 97 éves lenne. Tisza Kálmán nemrég azt mondta a parlamentben, éppen Lukács kormánybiztos­ra célozva, hogy 6 már 61 évvel ts látott nagy dolgokat elkövetni. Az meglehet Lukács György miatt azonban bízvást behunyva tarthatta egész éleiében ex­cellenciás szemeit, mert Lukács György már 10 éves korában is tul volt a hatvanegy éven. • Lukács György arca olyan alakú, mint egy körte. S ha az emberiség elmondhatja, hogy egy alma miatt lett szerencsétlen, Szeged csy körte miatt lett azzá. Homloka magas, 80 eüaX H tiaTdeffclt teszi *ní. A feje bobján egy nagy dudorodás van, egy Ultis alakn kidomborodáj fat végig. Tisza Kálmán valószínűleg ebből eszelte ki, hogy akinek fején 1* flyen gát van, az lesz a leg­különb ember a szegedi gáton. Mert hogy mi mis incidens folytán küldte Szegedre kommi szárasnak, a nyomozó történ©­lem sohasem fogja kisüthetni. Amikor a veszedelem már olyan nagy volt, hogy félni lehetett, hogy az alföldi töltés egy órán belül elszakad és friss munkaerőt kér­tek a várostól, a vizvédelmi bizottság Lukács­hoz fordult, mert az intézkedés Joga most már a teljes hatalmú királyi biztost illette meg. A bizottság azt javasolta, hogy minden kubik föld felhordásáért ígérjenek bárom forintot s ezt a munkadijat azonnal fizessék ki. A' Pesti Napló tudósítása szerint >a kormány­biztos kijelentette, hogy szerinte Szeged népe nem érdemli meg, hogy megmentessék és nem is ad három forintot, hanem átküld Szabad­kára, honnan olcsóbb munkásokat remél.« Természetes, hogy ez nem fokozta Lukács György személye iránt a szegcdi nép rokon­szenvét Ugyancsak a Pesti Napló közölte, hogy mi­kor a macskási töltés egy éjszaka veszede­lembe került, a vizvédelmi bizottságban szóba került, hogy ezt a dolgot azomual közölni kellene a kormánybiztossal. »Ezen indítványra azonban az elnökség részéről kijelentették, hogy a kormánybiztos ur alszik s meghagyta, hogy csak azon esetben keltsék fel, ha Vásár­helyről jön sürgönye, — Macskás azonban nem Vásárhely s igy nem lehet őt felkelteni.« Ez az epizód adott okot Mikszáthnak arra, hogy Lukács Györgyről készített fotográfiá­jába beleillessze azt a vonást is, hogy »igen édesdeden és igen sokat alszik, — tehát jó lelkiismerete van!« A szegediek előtt még Lukács Györgynél is ellenszenvesebb volt Herrich Károly minisz­teri tanácsos, a közlekedésügyi minisztérium­ban a vízszabályozási ügyek főnöke. Herrich egy makai gyógyszerésznek a fia volt, az árviz ideién már 71 éves ember. A £*OKOlA£B ft4A>HA)Y03 Tisza-szabályozás ügyeivel a negyvenes évek óta foglalkozott és Szeged városának különö­sen a Bach-korszakban súlyos konfliktusai voltak vele. Azonban még ugyanabból a kor­szakból nagy összeköttetései voltak; például Albrecht főherceg, aki az árviz idején a had­sereg főfelügyelője és mint ilyen, a legnagyobb befolyású ember volt, igen kedvelte Herrichet. A közlekedési minisztériumban még az igen energikus és eszes Hieronymi Károlynak is alkalmazkodnia kellett Herrich szeszélyeihez. Mivel Herrich szakvéleményeire és jövendölé­seire az események Szeged környékén évtize­deken át mindig rácáfoltak, a szegedi közön­ség nemcsak rosszakarattal vádolta Herrichet, hanem egyszersmind szakképzettségét is két­ségbevonta. Természetes, hogy Mikszáth Kál­mán is, aki nemcsak meglátta, hanem még kereste is az emberek gyengéit, szintén Her­rich szakértelmét kritizálta. A legnagyobb ve­szély idején Herrich egy éjszaka egy lőrén kivitte az alföldi vasút vonalára Mikszáthot és Verhovay Gyulát, hogy megfigyelhessék a védelem rendszerét Mikszáth ezt a kirán­dulást ugy irta le, hogy Herrich semmi esetre sem mondott érte köszönetet. íme egy kis rész e cikkből: A szél egyenesen a töltésnek hajtotta a vizet c a méltóságos tanácsos ur magas kalapját is meg-megbfflen tette. — Ez a szél, félek, bajt hoz reggelig, — mondja a lórét vezénylő hadnagy Verhovaynai. A töltések mellett egy egész ölnyire tele volt ll víz »kotréc-vsi, szalmával, mit • szélvész az ártérről a víz szélére hajtott, csupa mozgó dom­bokat emelve azokból. E szemétdombok pokoli táncot jártak az nt mentében. Herrich tanácsos nr igy szólott okos flziog­somiával felénk fordulva: — Lássák az urak, nagy szerencse Szegedre nézve, bogy ez a szél most egyenesen a töl­tésnek fa]. Bámulva néztünk rá Verhorayval: azt hfltflV, megbolondult — Most folytatA szilárd meggyözSdéssel, — most ez a szél mind Ide veri a gazt 4 a gaz enyhíti a hullámverést. Töltéseink kevésbbé kopnak. Halkan odasúgtam Verhovaynak: — S ezt az embert küldik ide Szegedet meg. menteni? Akinek még az sem jnt eszébe, hogy ha másfelé fújna a szél, akkor eo tp*o nem lenne szükség a hullámverés enyhítésére í Verhovay mosolygoU, Herrich pedig, mint aki­nek igen megtetszett a saját szakszerű véleménye, folyton e tárgyon csüggve dünnyögi: — Ugy van, töltéseink kevésbbé kopnak— Igen is kevésbbé kopnak.­b Elképzelhető, hogy ez az írásmű' nem fokozta Szeged népében a bizalmat Herrich miniszteri tanácsos iránt, akiről Mikszáth egyébként azt is feljegyezte az utókor szá­mára, hogy a Ilétválasztó-hau szokott ebédelni a két kormánybiztos, Kende Kanut és Lukács György társaságában és már az ebéd alkalmá­val »kedélyesen szopogatta a vörös bort.« A' katasztrófa bekövetkezése után a közhangulat annyira Herrich ellen fordult, hogy Pécby Tamás közmunka- és közlekedésügyi minisz­ter végre is kénytelen volt felszólítani Her­richet^ hogy betegeskedésére való tekintettel folyamodjék nyugdíjazásáért Kérelmét hama­rosan teljesítették is. Már nyugdíjazása után irta »A Tiszaszabályozás és a szegedi válság* cimü értekezését, melyben azt bizonyítgatta, hogy ő semmi hibát sem követett el és hogy a katasztrófának elhárithatatlanul be kellett következnie.

Next

/
Thumbnails
Contents