Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-20 / 42. szám

1929 február 20. í)f;L?-í AfíY s W^HSSMW • t 'A"« Í3K-TJ »Öíven év óía nem produkált annyit a magyar régészei, mint ssiosl a szegedi muzeum« Az Országos Régészei! Társulat elnökének nyilatkozata ("A. Délmagyarország munkatársától.) Közölte a Délmaggarország azt a tudósítást, amelyet a MOT kiadott Móra Ferencnek, mint a szegedi muzeum igazgatójának az Országos Régészeti Társulatban tartott előadásáról. Tekintettel arra, hogy a szegedi muzeum ásatásainak hire eddig csak a napi sajtó szárnyain terjedt el az országbau és a külföldön is, megkértük a Pestről hazaérkezett Móra Ferencet, tájékoztasson bennünket előadása külroségeiről és a szakkörökre tett hatásáról. — Külsőségei az ilyen tudományos előadásnak nincsenek, — válaszolta Móra, szokott, kedélyes iróniájával. Az ilyesmi egyformán megy falun, városon. Kedves, hálás publikum, amely örömmel tapsol, mikor az előadás megkezdődik és legalább is olyan őrömmel tapsol, mikor az előadásnak vége van. Csak éppen az volt a szokatlan, hogy az asztalról hiányzott a szokásos két pohár viz. Látszik, hogy a pesti régészek nem vizzel élnek. — És a közönség? — Megtelt vele az Iparművészeti Muzeum előadóterme. Nem is hinné, a pesti asszonyokat mennyire érdekli a régészet. Különben egy valóságos tábornokot is láttam a hallgatóságban, meg egy volt államtitkárt is. — 'A' szakkörök érdeklődése nagy volt? —• Másképp nem hivtak volna meg. A Nemzeti Muzeum régészei mind ott voltak. Az előadást követő szakvacsoráu, amelynek színhelye a Vig agglegény-hez volt címezve, hármukkal állapodtunk meg, hogy hirt adok nekik, mikor az ásatásaimat megkezdem, mert szeretnének lejönni. Egy rézkorival, egy bronzkorival, meg egy uépvándorláskorival. Mert őuáiuk nem ugy van, mint minálunk, szegényhelyen, Náluk specialistája van miudenuek. Arra a kérdésünkre, hogy a szakemberek hogyan fogadták a beszámolót, Móra komolyabb hangon válaszolt. — Ezt csak akkor mondom meg, ha a dofog személyi részétől eltekintünk. El is kell tekintenünk, mert véleményem szerint, amely nagyon őszinte, nincs érdemes régész, csak szerencsés régész van. S hogy nekem látszólag annyira kedvezett a szerencse az utóbbi években, annak az a magyarázata, hogy a város áldozatkészsége lehetővé teszi a nagyarányú ásatásokat. Ma a leletek feldolgozására való laboratóriumi szerekért több pénzt adunk ki egy évben, mint amennyit régebben egyegy évi ásatás napszámdijaiban kifizettünk. Épp azért mindazt az elismerést, amit az elnöki székből kaptam, nyomban gazdámra, a városra hárítottam át. Nem szerénységből, hanem mert igy kivánja az igazság. — Ki volt az elnök? — Dr. Gerevich Tibor, a műtörténet egyetemi tanára, a római Collegium Hungaricum és az esztergomi primási muzeum igazgatója. Előadásomat azzal köszönte meg, hogy az még sokáig visszhangozni fog a Régészeti Társulatban, mert sok régi vitás problémát oldott meg a szegedi muzeum és sok ujat oldott meg. És konstatálta az elnöki zárszóban azt is, hogy a magyar régészetben az utolsó ötven év alatt senki sc produkált annyit, amswjnyit az utolsó két és félév alatt a szegcdi mu. zeum. Ezt nem bánom, ha megírja is, mert ez a város dicsérete és dicsősége. S legalább megnyugvással láthatja a város, hogy csakugyan nem rossz befektetés az. amit a kultúrpalotára fordítanak. Arra a kérdésünkre, hogy megjelenik-e nyomtatásban az előadás, ezt a választ adta Móra: — Abban a fox'mában, ahogy elmondtam 5 pénteken legalább részben itthon is cltilondom, az Egyetembarátok előadásán, — nem. Hiszen ez ntm rendszeres tudós studium, haA hét szenzációja Ágnes OBnther világhírű regényének, a Szent és rajongója filmváltozata péntektől a Korzóban nem vetített képekhez és természetbeni bemutatásokhoz fűződő szabadelőadás, amit éu le sc irtam, mert erre nincs időm. Egy részletét azonban rendszeresen fel fogom dolgozni annak a diszmünek a számára, amit a most ötvenedik évét jubiláló Országos Régészeti Társaság ád ki. Összes ásatásaim tudományos feldolgozása nagyon nehéz, fáradságos, sok időbe kerülő munka lesz, amire mostani hajszolt életem mellett nem is gondolhatok. Viszont tudom, hogy kötelességem megcsinálni, mert csak ugy lesz belőle közkincs az egész európai archaeológia számára. Hát én majd csak kimódolom egyszer ezt is, a többiért aztán már a város felel. Képes táblákkal illusztrált régészeti monográfiák egész soráról lesz szó, amiknek a kinyomatása majd olyan költséges mulatság, mint a megírása. De én meghozhatom azt az áldozatot, hogy egyszer majd ezeket irom meg regények helyett, talán a város se fogja sokalni azt a néhányszor tízezer pengőt, amibe kerülnek. Merem mondani, hogy az eredményeket tekintve, még mindig ez lesz a város legolcsóbb reklámja, nem is beszélve a dolog tudományos jelentőségéről. Búcsúzóban megkérdeztük Móra Ferencet, | Móra Ferenc. Ugy is, mint múzeumigazgató. i népjóléti miniszter mm hagyta jóvá a tüiiSvész-szaiiályrendeletet, mert a miniszteri rentieiefeif mellett feleslegesnek tartja általános egészségügyi szabályrendeletet fognak készíteni föl van-e már készülve a spanyol útra. — Ohó, — mondja szigorúan, — erről aztán igazán nem beszélünk, mert máris többet tárgyalták, mint ahogy ilyen abszolút privát ügyet lehet. Két év óta nem voltam szabadságon, a nyáron elásattam a hat hetemet, mert éppen az elutazásom előtt való nap keveredtem bele a kiszombori kubikgödrökbe s tartott a munka egész a decemberi havasesőkig. Most aztán ehelyett megyek el egy kicsit kiszellőztetni a fejemet, — hogy hová, minek, az igazán nem érdekelhet senkit. Mindig bosszant, mikor olvasom, hogy én is benne vagyok abban a nagy expedícióban, amely Szegedet képviseli majd Spanyolországban. Nem képviselek én senkit, csak önkéntes kódorgó leszek három kedves emberem társaságában, akik vállalták, hogy vigyáznak rám a hosszú uton és vissza is hoznak, hacsak közben meg nem üresedik odakint a diktátori állás és ott nem fognak a spanyolok, mint a diktátorságra nagyon alkalmas embert. Különben erről, azt hiszem, jobb lesz tárcát adni, mint intervjut. Ezt már mosolyogva mondja aktái közül J (A Délmagyarország munkatársától.) Szeged város törvényhatósági bizottsága néhány hónappal ezelőtt á tanács javaslatára megalkotta a tüdővész elleni védekezés szabályrendeletét, amely különböző egészségügyi rendszabályokat tartalmazott. Ezt a szabályrendeletet előzőleg alaposan letárgyalta a közegészségügyi bizottság, ahol a tervezet különböző módosításokon ment keresztül. A szabályrendeletben igen fontos lakásügyi rendelkezések is vannak, amelyeknek célja az, hogy a nedves, egészségtelen pincelakások lakói, ha nem is egyszerre, de lassú fokozatokban egészséges emberi lakásokbau helyezkedjenek el. Kimondotta ugyanis a szabályrendelet, hogy ezek a pincelakások, ha időközben megürül, nek, lakás céljaira többet nem adhatók ki. Mivel szabályrendeletet csakis kormányhalósági jóváhagyás után lehet végrehajtani, a város hatósága ezt a szabályrendeletet is felterjesztette jóváhagyás végett Vass József nép, jóléti miniszter most értesítette a város hatóságát, hogy a tüdővész elleni védekezés szabályrendeletét nem hagyja jóvá, mert ezt ö szabályrendeletet teljesen fölöslegesnek tartfa. Hajtsa végre a város azokat a rendeleteket, amelyeket országos érvénnyel adott ki a miniszter. Közölte a népjóléti miniszter azt is, hogy szívesen látná, ha a város általános egészségügyi szabályrendeletet alkotna, amely a tüdővész elleni védekezés előmozdítását célzó rendelkezéseket is magában foglalná. A tanács a népjóléti miniszter leiratát közgyűlés eló terjeszti és valószínűleg felhatalmazást kér az általános jellegű közegészségügyi szabályrendelet tervezetének kidolgozására. Ez az általános közegészségügyi szabályrendelet is megtilthatja a nedves pincelakások további bérbeadását. ' \ * " Koldusstatárium A rendőrség naponta kolduskutatást rendez a templomokban (A Dclmagyarország munkatársától.) A kolduskérdés szabályozását — mint ismeretes — a különböző egyházközségek vették kezükbe. A terv végrehajtása körül a belvárosi római katolikus az engedélynélküli koldulókat Kitűnt, hogy a koldusok szinto egyöntetűséggel elhatározták, hogy nem kérnek a rendszeresített segélyezésből. Nem veszik igénybe a népkonyha főztjét sem, ha! egyházközség vezetőszerepet biztosított magának, j nem ismét kiülnek a templomok elé, kiállnak f A tervek szerint a koldusok a — * -'-— • - - - - városi menhelyen nyernének elszállásolást, a népkonyhán pedig megfelelő étkezést kapnának. A város hatósága pártolta az egyházközségek terveit és nagyobb öszszegü pénzbeli támogatást helyezett kilátásba. Nemrégiben azután a koldusokat eltessékelték a templomok elől és a koldulást a legszigorúbban eltiltották. Megkezdődött a segélyek kiosztása, úgyhogy az illetékesek arról beszéltek, hogy a kolduskérdést Szegeden megoldották. A rendőrség azonban más tapasztalatokat szerzett e téren. A rendőrközegek tömeges feljelentései alapján megdöbbenve állapították meg, hogy a kolduskérdés legutolsó szabályozása óta, az uccákou a koldulók száma megtöbbszöröződött. A kíháeásí bíróság elé tömegesen állították elő a megszokott uccasarkokra, ahol nem múlik el nap, hogy tisztességes alamizsna ne hulljon a kéregető kalapjába. A koldusok ellenállása olyan komoly formát öltött hogy a szegedi rendőrség vezetője a legszigorúbb rendeleteket adta ki közegeinek. Az ujabb rendelkezések szerint a különböző templomokat naponta rendőrjárőröknek kell ellenőrizni és meg kell akadályozni, hogy a templomok előtt kolduljanak. A rendőröknek kötelessége a kolduláson ért egyént &zonnal előállítani, aki felett a kihágási biró Ítélkezik. A kihágási bíróság elé került nem szegedi illetőségű kéregetóket kitoloncolják, mig a szegedi illetőségűek a legszigorúbb büntetésben részesülnek. A