Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-20 / 42. szám

z lősség érvényesül, tekintetbe veszik a vádlott jóhiszeműségét. Milolay Islvón szólalt fel ezután. Az előbb felszólalók fejtegetéseinek kiegcszitéscképen megemlíti, hogy igen sokszor magának a képviselőknek sem válna hasznára, ha a sajtó szóról-szóra reprodukálná a parlamentben elhangzóit beszédét. Komolyabb oldala a dolognak, hogy megtörténik az is, hogy a képviselő beszédét a Q'jorsirói jegyzetekben kiigazítja, még pedig ugy, horjg az újságíró és a parlaménti ggórsirö jegyzetei között nagy különbség támad. Felmerül a kérdés, hogy melyik feljegyzéshez tartsa magát a sajtó? .-1 tervezet szellemében két tendenciát lát. Az egyik a kapitalizmus térhódítása, a másik a forradalmasított tömegeknek a sajtóra való befolyása elleni védekezés. Szlrache Gusztáv főügyész mindenekelőtt megállapította, hogy a szakértekezlet üdvös hatással volt, Minthogyha attól a hangdr. Salusínszky Gyula hangoztatta, hogy az Újságírók Egyesületének és a Napilapok Szindikátusának deklarációjához csatlakozik, de köszönetet mond azért, hpgy a törvénytervezetet ilyen szigorúan szövegezték meg, mert ez adott alkalmat arra, hogy az ankét összeüljön, a vita kialakuljon és a vita anyagából majdan az igazi törvény megszülessék« Kéri a következő pótlások felvételét: »'A' vagyoni kár igénylésénél a kár, valamint a tiltott cselekménnyel való okozati összefüggés kétségbevonhatatlanul bizonyítandó«, továbbá, hogy: »Az esetben, ha a közlemény büncse-. lekményt tartalmaz, kártérítés csak akkoritélhető meg, ha büntetőbirói Ítélettel állapították meg a bűncselekményt«. Meg kell állapítani azt is, hogy a vagyoni kár megtérítését újságírótól csak akkor lehessen követelni, ha szándékosság esete nyilvánvaló. A fajvédő Kcnedy -éza állott fel ezután és támadást intézett — az Újságíró Egyesület ellen. Szerinte az egyesület és a Lapkiadók Szindikátusa nem képviseli az egész sajtót. Helyesli a tervezetnek azt a rendelkezését, hogy a törvényhozás tagjait nem védi a mentelmi jog akkor, ha mint felelős szerkesztők kerülnek vád alá. A kollektív felelősséget nem ellenzi. Hangsúlyozza, hogy a tervezetet a sajtójog fejlődésében hatói, amely az első napokban elhangzott, messze eltávolódtak volna. Mint a gyakorlat embere hangoztatja, hogy a jelenlegi sajtótörvény nem kielégítő. Nem biztosítja a bűnvádi eljárás gyors lebonyolítását, a hazafiatlan működés megakadályozását és nem biztosítja azt, hogy a valódi bűnös vonassék felelősségre. Az 1914. évi íörvenynyel épp olyan keveset tudunk elérni, mint az 1848-as törvénnyel. Ez a törvény olgan luxus, emelget az ország ma nem engedhet meg magának. Kijelentette ezután, hogy az értekezlet máris eredménnyel járt, mert az ellentétes álláspontok közeledtek egymáshoz és kifejezte azt a reményét, hogy együttes munkával sikerülni fog a közös célt elérni. Iványi Pál a 13. szakaszhoz szólt hozzá. Hangoztatta, hogy a javaslat veszélyezteti a gondolatközlés szabadságát, tehát a sajtószabadságot, a: ujsigirő cs a kiadó egzisztenciáját. ladásnák, még pedig jelentékeny és elég merész haladásnak tartja. Vannak azonban benne hézagok, amelyeket pótolni kellene. Márkus Miksa kijelentetto ezután, hogy a Magyar Újságírók Egyesületének alapszabályszerűen nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a sajtót crdeklö kérdésekben eljárjonDr. Kramer Emii, a budapesti ügyvédi kamara ügyésze rámutatott arra, hogy teljesen meg lehet akadályozni a strohmaun-rendszert azzal, ha kimondják, hogy a felelős szerkesztő nyilatkozata a hamis eskü beszámítása alá csík. Lehetetlen az, hogy a bolsevista sajtóra alkalmazni kívánt elveket a hazafias magyar sajtóra alkalmazzák. Dr. Gürn Béla megállapittatná, hogy a tettazonosság keretén belől csak az egész sajtóközlemény inkriminálása lehetséges. Ha ugyanis valamely lap egy gyilkosságról azt irja, hogy gyilkolt, rabolt és megmelékezik arról is, hogy gyermekkorában a szomszéd fájáról almát lopott, ha ezért az utóbbiért az illető a rágalrnazási pört megindítja, annak ellenére, hogy gyilkolt cs rabolt, ezért a mondatért az újságírót a rendel-, kezesek szerint még is el kell ítélni. Hindy Zoltán, Venczel Árpád, Pünkősli Afcdor felszólalásai után Salusínszky Imre arra kérlc a midisztert, tekintsen el a biztosítékok összegének ujabb megállapításától, majd így folylatla: —Mi újságírók tiszta, becsületes szándékkal jöttünk. A hang, amelyet használtunk, a magyar újságíró hangja mindig, amikor a köbről és a hazáról van sző. Kiváló jogászok mindannyian azt az álláspontot foglalták el a tervezettel szemben, amelyet mi és ha a miniszter ur még is arra az elhatározásra jutna, hogy a sajtójog reformjára szükség van, annak elkészítésénél vonjon be bennünket is a tanácskozásokba s mi ott támogatni fogjuk c munkájában. ZsSt^ay Tibor igazságügymlnlszter köszönetet mondott záró beszédében az értekezlet minden tagjának. — Nagyon köszönöm azt az összhangot — mondotta —, amely az értekezleten megnyilvánult a szakszerűség és a megértés kétségtelen keresése tekintetében. Hálás vagyok különösen azért, mert megállapítható, hogy a szakértekezlctnek eredménye már is van, az izgalom és a nyugtalanság köréből kivette ezt az országra nézve rendkívül fontos kérdést és igy lehetővé vált, ami minden életképes reformnak az alapja, a nyugodt megfontolás levegője. A nyugodt megfontoláshoz szükség van jó tanácsokra, észrevételekre és előterjesztésekre. Ezen a téren is nagy hálával tartozom az értekezletnek. így tehát azzal a bizakodással zárom az értekezletet, hogy ezt a kérdést szivem szerint közelebb tudom vinni a megoldáshoz a megértés terén is, Márkus Miksa kért tnég ezután szót. * .. ^ — Az igazságügyminiszter ur szavai után — mondotta — csak az marad hátra, hogy őszinte szívből és meggyőződésből köszönetet mondjak az igazságügyminsizter urnák azért, hogy erre a szakértckezletre módot és alkalmat nyújtott, őszinte örömünknek adunk kifejezést afelett, hogy a miniszterelnök ur ismételten megtisztelte az értekezletet megjelenésével cs ezzel kifejezést adott annak, hogy minő érdeklődéssel viseltetik a sajtó iránt, aminek egyébként mi az évek során hálás sziwcl voltunk tanúi. Tárgyalják a közigazgatási „reformot" (Budapesti tudósítónk telefonjelentósc.) A közigazgatási bizottság kedd délutáni ülésén folytatta tárgyalásait a közigazgatási reformról. A közigazgatási tisztyiselők szolgálati viszonyairól szóló fejezetnél Srlranyavszky Sándor államtitkár kifejtette, hogy a székesfővárosi tisztviselőkkel szemben nem lehet más elbánást elképzelni, mint a városi és megyei tisztviselőknél. Hegymegi-Kiss Pál egységes közigazgatási képesítést sürgetett, Szilágyi Lajos pedig a gyakorlat? képesítés fontosságát hangsúlyozta. Madarász Emil külön szakképzettséget kívánt az igazságügyminisztériumi és a külügyi szolgálatot teljesítők számára. A bizottság a szakaszt Madarász Emil módosításával elfogadta. Majdnem leszavazták a francia kormány* Páris, február 19. A mai szavazás előtt Barthou igazságügyminiszter a kormány nevében felvetette a bizalmi kérdését. A kormány győzelme csak hajszálon múlott. A vitás kérdés, amely csaknem' a kormány megbukására vezetett, tulajdonkép alárendelt jelentőségű. A parlament folyosóin nagy izgalommal tárgyalták, hogy a kormány csupán 6 főnyi többséget tudott elérni. Váry Albert elismeri, hogy a javaslat felismerte az égető * bajokat s az orvosságot illetően jó helyen ke- " reskedik, mégis sajnálattal kénytelen kijelenteni, hogy az orvosság egyik-másik részét nem tudja elfogadni. Áll ez különösen az együttes felelősségre, ö a fokozatos felelősség elvi alapján fogadja el. A tervezet a gyakorlatban nem hozza meg a felelősség szigorítását. Becsületet pénzzel kártalanítani nem lehet. 'A. jóhirnevet veszélyeztető bűncselekmény megállapításával nem rokonszenvez, mert nem tudja, hogy milyen itt a jóbirnév fogalma. 'A mentelmi jogot alkotmányjogi biztosítéknak tekinti s épp ezért nem engedné meg a 'képviselők zaklatását. Ezt a kérdést ugy lehet elintézni, hogy a mentelmi megkereséseket egy hónapon belül rövid utón kell lebonyolítani. A megegyezés lehetősége a sajtóuovella kérdésében a jogászok és az újságírók közt megvan s nagyon jő volna, ha a politikus és a politika nem szólna bele. Lakatos Géza a helyreigazitási jogról beszélt. BarólI Pál íőügyész a következő felszólaló. A tervezetet ugy állították be, hogy alkalmas nemcsak az ország belső nyugalmának megzavarására, a sajtószabadság megölésére, hanem arra is, hogy Magyarországot a külföld előtt rossz színben tüntesse fel. Minden rendelkezést helyesnek tart, amely a valódi bűnöst a bíró elé állítja s ezzel kapcsolatban kötelezővé tenné a kéziratnak a szerző és a gépíró aláírásával való megőrzését. Helyesli a szerkesztők bűnvádi eljárás alá vonásának lehetőségét is. Degré Miklós, a tábla elnöke kijelentette, hogy a fokozatos felelősség rendszerének a híve. Ez a rendszer nálunk több, mint egy évszázad óta van érvényben, megrázkódtatás nélkül megváltoztatni nem lehet. A rendszer hibája, hogy néha csak formális bizonyítékot szolgáltat és ezért helyesli a javaslat intencióját, amely egy lépést tesz a köztörvényi felelős rendszere felé. Az 5. szakasz az együttes felelősségről szól, de ennek az a hibája, hogy sokszor nem az igazi bűnöst ülteti a vádlottak padjára. Ha ugy állapítják meg az együttes felelősséget, mint ahogy a javaslat kívánja, sokkal nagyobb teret kell biztosítani a szerkesztőnek, különben a szerző'sohasem fog bűnhődni. Második aggálya az együttes felelősség rendszerével az, hogy tenyészteni fogja a slrohmannokat. A nyomdatulajdonos felelősségrevonását szükségesnek tartja. A jó hírnévről szóló résszel nem tud megbarátkozni. Ezúttal védelmébe vette a vádtanács intézményét az elhangzott kifogásokkal szemben. Kijelentette azonban, hogy a vádtanácsnak sajtóügyekben nincs jelentősége. Xégül kijelentette, hogy barátja az esküdlbiráskodás intézményének, de. a mai viszonyok között annak életbeléptetését kataszlrófálisnak tartaná.