Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-17 / 40. szám

•ÍEtOEU: Szerlie$£№»Ég: Somogyi uccs 22. I. cm Telefon: J3-33.^Kladóhlvnial, icaicsönkanyvíür és !egytroda : Aradi <(SCO 8. Telelőn: 30ö. И Nyomda: Löw Mpói utca 19. Telelőn : 10-34. «»«»«» Vasárnap, !92® február 17 V. évfoly^ai с s^cáira. MAKÖ: Sícrke»zlű,íg éa kladóhlvalal: Ctl ucca 6. Teleion: 151. »zfim.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : SzerkeaztOiég é» kiadóhivatal: Anilrássy ucca 25. Telel ox>: 49. szám. «» « » « » « » н» тшшшшт neílieíésl Ara hsvoata 3-2'J vidéken és a ICVvArosban 3-60, kUHOlddn 0-40 pengő. lígyes szám 10, vasAr- és Ünnepnap 24 iSUér Az angol nép törvénytisztelete erősebb volt, mint az abszolutizmus törvényszolgái. Wilkes bántatlanul távozott a szégyenkező parlament elöl és London polgársága egy év múlva lordmajorrá vá'asztotta. S a lord-majort régi kerülete ötödször választotta meg képviselőjévé és tizenöt képviselőtársával vonult be a Westminsterbe, akiket csak azért választottak meg, mert ő ajánlotta őket. Egyetlen hang se emelkedett többé ellene, mikor helyét elfoglalta. Hiszeu ha most is kitiltották volna a parlamentből a londoniak talán királlyá kiáltják ki az első sajtóreform megbuktatőját. Életét angol források után Neményi Ambrus irta meg magyarul, aki Wilkes küzdelmes életének legiőbb tanulságát a következőkben vonja le: — Bizonyos viszonyok közt valamennyi politikai intézményt mey lehet, vagy meg is kell változtatni, talán el is törülni: azonban soha olyan kormánynak jó vége nem volt, amely kezet emelt a modern demokratikus társadalom leghatalmasabb és legpötolhatatlanább tényezője, a sajtó szabadsága ellen. Szól pedig ez a történet a múltról a jelennek, — ezzel végezte Wilkes-tanulmányát Neményi Ambrus, a Tisza Kálmán minisz-_ i téri tanácsosa 1879-ben... Körülbelül százhatvan esztendeje annak, hogy a sajtóreform bevonult az emberiség történetébe. 1763-ban György angol király trónbeszédet mondott és annak ismertetését igy kezdte a Ncrth Briton, amelynek szerkesztője Wilkes volt, a uagy angol publicista és a nagyobbrészt falusi földesurakból álló parlamentben a városi polgárság képviselője: — Nem volt még olyan ígéret a világon, amit ez a kormány meg ne tett volna és megtartott volna... X North Briton mái* akkor negyvennégy dámban hengergette a kormányra a támadások kőszikláit s a kormány ugy tett, mintha azokat nem vette volna észre; a negyvenötödik szám csak kavics-szem volt в erre felhördült. Parlamenti béyzéssel elkobozták a lapot s lord Halifax államtitkár ugyancsak a parlament nevében elfogató parancsot adott ki Wilkes ellen. Pedig a nagy Pitt idejében megmondta, mi lesz ebből. — Ne bivjuk fel az ország figyelmét a negyvenötödik számra, mert akkor mindenki elolvassa. Senkinek se jut eszébe éjszaka a háztetőre menni sétálni, de ha ezt törvényben eltiltják, egész London a háztetőkre mászik. Ez elemi bölcseség, de éppeu ez szokott a kormányokbői hiányozni. Wilkest elfogták és parlamenti bíróság elé állították, a Habeas Covpus Act nyílt sereimével, amely kimondja, hogy angol polgárt törvényes birói Ítélet nélkül nem lehet letartóztatni. Erre hivatkozva jelentette ki,- Wilkes, hogy nem ismeri el a parlamenti bíróság illetékességét. Erre bezárták a Towerbe, de a londoni ucca mozogni kezdett, úgyhogy jobbnak látták Wilkest rendes biró elé állítani. Ennek az volt az első kérdése a vádlotthoz, milyen alapon fogták el. — Kormányrendeletre a parlament akaratábólS az aagol bírónak volt bátorsága kimondani, hogy az angol kormány és parlament megsértette a Habeas Corpus-törvényt s ezért szabadon bocsátotta a vádlottat. Most már Wilkes pörölte be az államtitkárt s az angol bíróságban megint,volt. annyi bátorság, hogy ^embehclyezkcdvc udvairral, kormánnyal, parlamenttel, elítélte az államtitkárt és ezzel az egész kormángt és parlamentet. Mire a pör véget ért, Wilkes lett Anglia legnépszerűbb embere. Mindenki szabadsághőst látott benne és mindenki a negyvenötcs számot akarta olvasni, amit Wilkes sajtója újra, meg újra nyomott. A kormány most már nem merte elkoboztatni a lapot, hanem elhatároztatta a parlamenttel, hogy a negyvenötös számot hóhér által égetteti meg az országház előtt. Ehhez joga volt, de azért a North Briton tüzhalálából még se lett semmi. London népe eltaposta a máglyát, a lapot kikapta a hóhér kezéből^ diadalmenetben hurcolta végig a városon s a Westminsterből kizárt publicistát bevitte a Mason-IIousba, az ország háza helyeit a város házába, megválasztva öt London alderman-jévé, ami olyan rendőrbírói rang volt. A döntő harc most kezdődött Wilkes és л parlament, illetve a sajtó és az államhatalom közt A képviselőház megtiltotta a lapoknak, hogy üléseiről tudósításokat közöljenek s a határozat ellen vétő lapok kiadóit arra kötelezte, hogy jelenjenek meg a parlament sorompói elölt és térden állva kérjenek bocsánatot. Egyben kötelességévé tette minden angol alattvalónak, hogy a bűnös lapkiadót fogja cl és hurcolja a törvény elé. Akadt becsületen kapó polgár, aki kezet vetett egy konok lapkiadóra és az alderman elé állította Csakhogy cz az alderman Wilkes volt. A kiadót szabadon bocsátotta és az elfogót vette eljárás alá, amiért egy szabad angol polgárra kezet mert emelni. Az alsóház most Wilkest idézte a sorompók elé, aki meg is jelent a képviselők előtt, de nem mint vádlott, hanem mint vádló. — önök először a lapokat kobozták el, mert azt hitték, hogg akkor könnyebben elkobozhatják az angol nép szabadságjogait, —• vágta a szemükbe. — önök a törvényhozást gyalázzák meg, mikor engem, a törvény őrét akarnák gyalázattal illetni, önök törvényszolgákat l.aldsnek ellenem és elfelejtik, hogy engem az angol nép tisztelete vesz körül őrség gyanánt. spanyol diktátor éra múlva lemondását Eles ellentétek a király és Primo de Rivera közelii £Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Madridból jelentik: Primo de Rivera ma benyújtotta lemondását a királynak, de lemondását két óra múlva visszavonta. A király a mai nap folyamán a királyi palotába kérette Primo de Riverát és követelte, hogy a legutóbbi összeesküvésben résztvetteket am. nesztiában részesítsék. Primo de Rivera vonakodott a királynak ezt a kívánságát teljesíteni és miután a király ragaszkodott a kivansághoz, Primo de Rivera átnyújtotta lemondását. Két órával később visszahivatta a király Primo de Riverát és kijelentette neki, miután a kormányválságot ezidőszerint az országra nézve károsnak tartja, hajlandó az amnesztiaadástól egyelőre eltekinteni. Primo de Rivera közölte ezekután a királlyal, hogy lemondását tárgytalannak tekinti. Szigorúan bizalmas tanácskozást tartottak a saltónovella ügyében Már a kormánypárton sem tarifák komolynak a tervezetei test a sallész védés© a közönség érdeke (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') A sajtónovella ügyében szombaton délelőtt az igazságügyminisztériumban szigorúan bizalmasnak nyilvánított tanácskozás volt, amelyen az igazságügyminiszter elnökölt és a hétfői sajtóankétet megelőzően a sajtónovellatervezeltel és intencióiról tájékoztatta a legfőbb bíróságok vezetőit, továbbá azokat a kormányhoz közel álló politikusokat, akiket a hétfői ankétre is meghívtak és akiknek állásfoglalását a kormány fontosnak tartja. A szigorúan bizalmas ankét lefolyásáról a nyilvánossággal nem közöltek semmit. A sajtótervezetet — mint azt már megírtuk — a kormánypárton sem tartják komoly javaslatnak és egyre szaporodik azoknak a kormánypárti képviselőknek a számat akik a nyilvánosság előtt is állást foglalnak a javaslattal szemben. Többek között Perlaky György nyilatkozott újságírók előtt és kijelentette, hogy szerinte a sajtónovella tervezete elfogadhatatlan. Kétségtelen, hogy a becsület védelmére kell tenni intézkedéseket, de ezek az intézkedések nem lehetnek olyanok, amelyek a kritikát is kizárják és az ujságvállalatok súlyos zaklatására adnának alkalmat. Nánássy Andor kormánypárti képviselő is ellene van a javaslatnak és kijelentette, hogy a mai formájában a sajtótervezetet komoly terveztetnek nem tartja, — Szeretném — mondotta —, Ka az í^as«