Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-16 / 39. szám

1929 feüruár 16. Dfil MAr-VAíí^^sZAG 19 „Közérdek, hogy aki a közéletben magas erkölcsi testület élén áll erkölcsileg kifogás alá ne essék Elrendelték a bizonyítást a Pásztor József—Tótf> Imre saftópöröKben — /1 Pásztor-Révai-port békésen intéztélc el Izgalmas sajtótárgyalások a törvényszék előtt (A Délmagyarország munkatársától.') A szegedi tőrvényszéken pénteken délelőtt nagy érdeklődéssel kisért sajtópőrök napja volt. Á ,Vild-tanács három sajtópör főtárgyalását tűzte ki, kőztük annak a sajtópörnek az ujboli főtárgyalását is, amelyet - mint ismeretes — Ör. Tóth Imre indított Pásztor József, a Délmaggarország felelős szerkesztője ellen. Ez ügy első főtárgyalása alkalmával — mint még élénken emlékezetes — a törvényszék Pásztor kihallgatása után a tárgyalást elnapolta, mert a tárgyaló-tanács eggik szavazóbirája kivált a tanácsból. Ugyancsak péntek délelőttre tűzte ki a törvényszék Pásztor Józsefnek ebből a közéleti harcból folyó két másik sajtóperét is. Az egyikben dr. Révai József kegyesrendi tanár volt a vádlott, aki ellen becsületsértés cimén indított sajtópört Pásztor, a másiknak a vádlottja dr. Tóth Imre volt, akit Pásztor szintén becsületsértés miatt jelentett fel. A három szorosan összefüggő sajtóper főtárgyalását rendkívüli érdeklődés kisérte. A törvényszék második emeleti tárgyalótermét valósággal megszállták az érdeklődők. A közönség olyan érdeklődéssel kisérte a hármas sajtóper minden mozzanatát, hogy még délután két óra tájban is ember-ember hátán szorongott a szük teremben. Izgalmakban nem is volt hiány, annak ellenére, hogy a Pásztor—dr. Ptévai-féle sajtóper békével végződött. Az első sajtópörben dr. Révai József állt a vádlottak padja elé. A vádirat ismertetése és a vádlott kihallgatása után, már a bizonyítás kérdésében hadakoztak a felek, amikor a bíróság határozathozatalra vonult vissza. A szünetben a felek kölcsönős nyilatkozatot szövegeztek meg, amelyet mindkét fél elfogadott, mire Pásztor József a feljelentést visszavonta és a bíróság dr. Révai ellen az eljárást megszüntette. E tárgyalás alkalmával dr. SehSffer Lajos helyett dr. Rácz Andor tőrvényszéki biró foglalt helyet a tanácsban, akit a következő két tárgyalás idejére dr. Berge Árpád törvényszéki biró váltott fel a Vild-tanács szavazóbirói székében. A Révai-féle sajtóper után dr. TÓIK Imre állt a vádloíiak padja elé Jogi képviselője dr. Szécsényi István volt, mig Pásztor képviseletében dr. Barta Dezső jelent meg. A sajtóperek tárgyalása alkalmával a tárgyaláson hivatalból mindvégig jelen volt dr. Balázs Sándor ügyész Is, aki azonban a tárgyalás menetébe nem folyt be. A dr. Tóth Imre elleni sajtóper megindítására az adott okot, hogy dr. Tóth a Szegedi Uj Nemzedék 1928 június 19-iki számában »Utolsó szót cimmcl cikket irt, amelyből Pásztor a következő részeket inkriminálta: — »Pásztor (Pollák) ur mosdatlan pajeszét ismét beletörölte közéleti köpönyegembe...< »A legszemérmetlenebb módon azt merészelte írni«, »••• a szemérmetlenségnek e superlativusa után legnagyobb sajnálatomat fejeztem ki, hogy Pásztor-PolIák ur és mögötte álló lesipuskázó urak Bzcnnytermékeikct eddig is válaszra méltattam«, »... az ujabb förmedvény is szemenszedett valótlanság:. Tóth Imre védekezik Dr. Tóth Imre kijelentette, hogy bűnösnek nem érzi magát A cikk megírására az késztette, hogy ő a Délmagyarország részéről állandó támadásoknak volt kitéve. Közéleti szereplése a lapban egészen más fotográfiát mutatott, mint a valóságban. Ezután űr. Tóth részletesen foglalkozott a Oélmagyarország vele foglalkozó cikkeinek egyes állításaival. Közben kijelentette, hogy közigazgatási hatóságok előtt bordélyháztulajdonost sohasem képviselt. Bíróság előtt volt egy ilyen ügye, de akkor sem a bordélyházast képviselte, hanem annak házigazdáját. Tagadja, hogy a katolikus társadalom vezető «•gyéniségei a Katolikus Kör és a TESz elnökségekről való lemondását kívánták. A cikkek hatása alatt ugyan lemondott a Katolikus Kör elnökségéről, de a Kör közgyűlése imponáló módon nyilatkozott meg mellette. A közgyűlés után deputáció kereste fel és a tagok a lesmesszebbmenő szolidaritásukról biztosították. Azt mondotta ezután, hogy a háború előtt és alatta a függetlenségi párt vezérkarában foglalt helyet és nem a harmadik, vagy a negyedik garnitúrában, amint azt a lap irta. A harctéren is volt, 32 hónapot szolgált az első vonalban, sőt részt"ett az ellenforradalomban is. Antiszemita sem voltam sohasem, — mondotta dr. Tóth. Én nem gyűlöltem a zsidókat. Katolikus vagyok és mint ilyen uem gyűlölhetek, csak legfeljebb elítélhetek valakit. Ez még nem antiszemitizmus. Ezután a sokat emlegetett „Nászéfszaka" cimü színdarabról beszélt a vádlott. E »szemérmetlen* darabot végignézte, de nem élvezetből, hanem kötelességből. Mint szinügyi bizottsági tagnak kötelessége megtekinteni a közpénzen fentartott városi szinház darabjait Végül kijelentette, hogy az ellene irányuló hajsza késztette az inkriminált állitások megírására. Allitja, hogy írásával a jogos kritika halárát nem lépte át, csak tiltakozott az ellen, hogy egy zsidó ember beleavatkozzék a katolikus közügyekbe. Igazat irt és ha állításaival súrolja is a tőrvény kereteit, állja a bírósági megállapításokat és a bíróság ítéletét tisztelettel veszi tudomásul. Ezután Tóth Imre képviseletében dr. Szécsényi István terjesztette elő a valódiság bizonyítására irányuló kérelmét. Szerinte a dkk megírására Pásztor jogellenes magatartása adott okot. A valódiság bízonyitására vállalkozik, mert a Délmagyarország cikkei dr. Tóthot a »legszemérmetlenebbül« támadták. Cgyvédi klientúráját akarták lerontani és azt akarták, hogy a katolikus társadalom forduljon cl tőle. Tóth Imre a hírlapi polémiába hosszú ideig nem avatkozott bele, Pásztort más támadta, de Pásztor Tóth ellen rohant ki Becsatolja a Délmaggarországnak junius 1-től 19-ig terjedő számait és kéri mindazoknak a járásbíróság! és törvényszéki iratoknak beszerzését, amelyek dr. Tóth és a Délmagyarország között felmerültek. Arra vonatkozólag, hogy dr. Tóth Imre, mint a Katolikus Kör elnöke ezt a megtisztelő állást nem akarta elfogadni, később pedig lemondott elnöki tisztéről, kéri vitéz Babarezi Imre, dr. Falta Marcell és vitéz Dobó József kihallgatását. Dr. Papp Nándor, Fekete Ipoly és dr. Kószó István pedig azt igazolnák, hogy amikor dr. Tóth lemondott elnöki tisztéről, hatvan tagu küldöttség jelent meg lakásán és a küldöttség az elnöki tisztség további megtartására birta rá. A függetlenségi pártban való vezéri szereplését Klement Antal és dr. Sőreghg Mátyás igazolnák, míg a »lesipuskások« kifejezés bízonyitására Balogh István lelkész kihallgatását kéri. Pásztor nem ellenzi a bizonyítást Dr. Barta Dezső válaszában kijelenti, hogy a védelem állal kért bizonyítást nem ellenzi, sőt maga is kéri. Elvi álláspontja szerint, akit támadnak, annak joga van védekezni is. Ellenzi azonban a valódiság bizonyítását abban a keretben és szélességben, amelyben a védelem kívánja. A védelem a valódiság bizonyítása során olgan téren óhajt bizongitarú, amelghez az inkriminált cikknes semmi köze. Az inkriminált cikkben egy szó sincsen arról, hogy az a cikk azért Íródott, mert a Dél maggarország dr. Tóthot már korábbi időkben is támadta. Az a hang, amit dr. Tóth cikkeben használt, Ízléstelen és nem méltó a Katolikus Kör és a TESz elnökéhez. Véleménye szerint az inkriminált becsületsértő kifejezéseket bizonyítani nem lehet. 1924-től 192S-ig a Délmagyarországban riporteri tollból két hir jelent meg. Ezekre a híradásokra dr. Tóth tényleg a bírósághoz fordult de mindezeknek semmi közük a most folgó sajtópőrhőz. — A »lesipuskások« kifejezés nem a lényege az állításoknak, — mondotta ezután dr. Barta, nem is inkriminálták. Nem reagált azonban Tóth Imre az inkriminált tszennytermék« kifejezésre. Ezt pedig büntetlenül senki sem állithatja, mert a Délmagyarország a maggar vidék legjobban és legnívósabban szerkesztett lapja. — Nem ellenzem az »Erkölcs« cimü vezércikk és egyéb cikkek felolvasását de ezek a cikkek nem jogosították fel dr. Tóthot atra, hogy Ízléstelen, semmivel sem indokolt becsületsértő kifejezéseket használjon. — Nem nyilatkozott azonban a védelem arra vonatkozóan, amit Pásztor előző cikkeiben olyan határozottan állított amikor megirta, bogy dr. Tóth Imre kormánytőtanácsos. a Katolikus Kör és a TESz elnöke, szinte speciálisan képviselte a szegedi bordélyházakat. Erre a védelem nem) nyilatkozott, pedig véleményem szerint ez a tény az egész vőrnek a sarkalatos pontja. Dr. Szécsényi válaszában kijelenti, hogy a »szennytermék« kifejezésre feledékenységből nem tért ki. Ezt a: inkriminált kifejezést nem a Délmagyarországra, hanem csak annak egyes cikkeire értette. Nem felel meg az sem, teljes egészében a valóságnak, hogy dr. Tóth specialistája lett volna a bordélyházasoknak és erre eddig ezért nem válaszoltam. A bíróság ezután határozathozatalra vonult viszsza és rövid tanácskozás után meghozta végzését, amely szerint a tőrvényszék a valódiság bizonyítási kérelemnek teljes egészében helyt ad. Közérdek az — mondotta a határozat indokolása —, hogy a sajtónak mindig igazat kell irni. A vádlott támadásnak volt kitéve és ezért a vádlott magánérdeke is megkívánja a bizonyítás megengedését A bíróság ezért elrendeli a bejelentett tanuk kihallgatását és a védelem által előterjesztett lappéldányok és bírósági iratok beszerzését, de csak attól az időtől kezdve, amikor a főmagánvádló a Délmagyarország felelős szerkesztését átvette. A kihirdetett határozat ellen Tóth Imre védője semmiségi panaszt jelentett be, mert nem ismertetik a Pásztor felelős szerkesztői mivolta előtt megjelent cikkeket. Most rövid szünet következett, majd megtörtént a helycsere és megkezdő' dött a harmadik, a legfontosabb pör lőíárgyaiása Ebben a pörben Pásztor József állt a vádlottak padja elé. Pásztor a vád szerint a Délmagyarország 1928 junius 17-iki számában »Epilógust címmel cikket irt, amelyből dr. Tóth Imre a következő kifejezéseket találta ráf, -niazóknak. »Valósággal mint specialista képviselt bordé'yosokat a bíróság előtte s hogy »Szeged története fel fogja jegyezni, hogy 1919 március 25-én, valamennyi egyház egyik legnehezebb évében, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján a szegedi direktórium elé nem a ke-