Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-15 / 38. szám

1920 február 15. DfXM ' <,v ~:>,/л и A belvárosi temetőben épitik fel a központi ravatalozót Fokozatosan megszöníelik a lobbi temetőt (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­gedi . városházán már hosszú évek óta kisért a központi ravatalozás és a központi temető terve, amely eddig — miért, miért nem — nem juthatott el a megvalósuláshoz. A terv tulaj­donképen egészségügyi körökben született meg, mert a közegészségügy szempoutjai követelik a temetkezés jelenlegi rendszerének megvál­toztatását. A nagyobb külföldi városokban már régen kötelező a központi ravatalozás és köz­pontosították a temetkezések helyét is, mert az orvosok megállapították, hogy a gyász­házban való ravatalozás egyike a betegségek leghatásosabb terjesztőinek. Sokan azzal ér­velnek a központi ravatalozás terve ellen, hogy az a kegyeletes érzést sérti, mert a csa­ládtól úgyszólván rögtön a halál bekövetke­zése után, elrabolja az elhunyt családtagot és idegen helyen »raktározza« el a temetésig. A józanabb felfogás ezzel szemben arra az ál. láspontra helyezkedett, hogy az az érzés, amelyre a központi ravatalozás ellenzéke hi­vatkozik, semmi köze sincs a kegyelethez, csupán nagyon rossz régi szokás az alapja, hiszen a nevezetesebb, nagyobb közéleti szere­pet betöltő emberek holttestét rendszerint nem a háznál ravatalozták fel eddig sem, hanem valamelyik középületben és ebben senki sem talált semmi kegyeletsértőt. Annyit vitatkoztak, beszéltek erről a kérdés­ről,, hogy a közvélemény már régen bele­nyugodott a központi ravatalozás gondola­lába, sőt a terv megvalósítását a város közön­sége már szinte egyhangúlag követeli is. A jelek szerint most már rövidesen sor ke­rül a központi ravatalozó épület helyének ki­jelölésére és azután — ha talál rá fedezetet a város — az épületet rövidesen tető alá is hozzák. A polgármester dr. Pálfy József tanácsno­kot, az előljárósági ügyosztály vezetőjét bizla meg a központi ravatalozás és a központi te­mető szabályrendelettervezetének clkészitésé­vel. Pálfy tanácsnok, aki a napokban részle­teseu megtárgyalta ezt a kérdést a polgár­mesterrel. már meg is kezdte a szabályrende­lettervezet megszerkesztését. Ha elkészül mun­kájával, azt egy alkalmas bizottsággal tárgyal­tatja le a tanács, azután pedig a közgyűlés elé terjeszti. Az eddigiek szerint valószínű, hogy a köz­ponti ravatalozót a belvárosi temetőben épi­tik fel. A belvárosi temetőt fejlesztik ki ugyanis központi temetővé, a többi temető­ket fokozatosan megszüntetik. Az uj temet­kezési szabályrendelet beszünteti ezekben a temetőkben a további temetkezést, ezzel a belvárosi temetőn kívül minden más temető megszűnik. A halottakat a halál bekövetke­zése után nyomban kiszállítják a belvárosi temetőben építendő ravatalozó helyiségbe, ahol fölravatalozzák őket és itt hajtják végre a temetési szertartást is. A' közpouti ravatalozás nagy mértékben csökkenti majd a temetkezési költségeket, mert sok fölösleges és drága parádét tesz nclkülóz­hetővé. A temetkezésnek ezt az uj rendjét tehát uemcsak egészségügyi, hanem szociális szempoutok is indokolttá teszik. Tizenhárom évi hadifogság után — a szegedi kihágási bíróság elé került lnft. Szabó Gábor - Csak ugy tudott hazajönni japánbólhogy szerbnek vallotta magát (A Délmagyarország munkatársától.) Vihar­vert ábrázatú, szomorú külsejü tolonc állolt csütörtök délelőtt dr. Ujvárossy Miklós reudőr­fogalmazö, kihágási biró elölt. Bemondása sze­rint. Szabó Jánosnak üivják, de csak törve beszéli a magyar nyelvet. Infantcrista Szabó János tiz éve nem beszelt magyarul, mert 1916-ban orosz' fogságba került, onnan Ja­pártpíi hurcolták el, ahol ez cv januárjáig kuli" módra dolgozott egy tokiói vasgyárban. Szabadulni sohasem tudott. Szökni nem pró­báikózott és több mint egy éútizedig elte az idegenbe került magyar hadifoglyok keserű kenyerét. 1928 végén csak ugy került bele a kicserélendő foglyok transzportjába, hogy szerbnek vallotta magát. — Magyar ember nem kerülhet onnan haza! ->- mondotta a lerongyolódott tolonc. Japán­ból hajón jött Konstantinápolyba. Innen Ro­mániába, majd Jugoszláviába vezetett azutja. A szerbek azonban amikor megtudták, hogy a a Tokióból Jugoszláviába irányított fogoly »csak egy magyar«, Horgosnál átdobták a határon. A kiéhezett és összetört infanterista így ke­rült a szegedi kihágási bíróság elé. Debrecen­ben lakó szüleit 1913 óla nem látta. Nem is tudja, hogy élnek-e még. A tokiói vasgyárban fizetést nem kapott, csupán élelemért dolgo­zott. örök nélkülözés, szenvedés volt az élete és az alig 34 éves ember ma roncs. Dr. Ujvárossy Miklós kihágási biró kér­désére a szerencsétlen toloncot egyelőre Bakó László református lelkész vette pártfogásába, majd amikor egészségileg rendbe jön, tolonc­uton szállítják cl Debrecenbe, hogy 1913 óta nem látott szüleit megkeresse. — Nem élnek azok már — sóhajtotta az öreg infanterista —de legalább a temetőben megtalálom az öregeket... Л magyar alkotmányos élet utolsó menetléke a sajtó Napirendi vita a Húsban a sajtónovelláról Euáapesf, február 14. A képviselőház mai ülé­sén Almassy László elnökölt Kegyeletes szavak­kal emlékezett meg az elhunyt Sztly Tamásról. A pátyálasztás megtartásához szükséges intézkedés megtételére az elnök felhatalmazást kapott Mar­»chall- Ferenc beterjesztette a földmivelésügyi bi­zottság jelentését a hegyközségekről szóló tör­vényjavaslatról. Majd áttértek a gyógyfürdő tör­vényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Gyömürey SándoT, Homonnay Tivadar, Szabóky Jenő, Bencz Akos szólaltak fel a javaslat mellett. Wal&o Lajos miniszter beterjesztette ezután a íiépsrövetségl epyességokmány egyes cikkeinek módosításáról, az állandó nemzetközi biróság kö­telező igénybevételéről, a Lengyelországgal kötött békéltető eljárásról cs a választolt" bíróság­ról szóló, a Finnországgal kötött békéltető eljárásról és a választott bíróságról, a Törökországgal kötött semlegességi békéltető el­járásról, a Kellog-szerzödés becikkelyezéséről, az Egyesült-Államokkal kötött békéltető eljárásról és választott bíróságról, továbbá a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződés pótjegyzőkönyvéről, a len­gyel köztársasággal kötött kereskedelmi pótjegy­zőkönyv becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot, az Albániával fennálló kereskedelempolitikai viszo­nyunk rendezéséről, továbbá a Litvániával és Ja­pánnal fennálló kereskedelempolitikai viszonyunk rendezéséről szóló miniszteri jelentést. Váry Albert szólt még a fürdőjavaslathoz, majd az idő előrehaladott voltára tekintettel Vass József miniszter beszédének elhalasztását kérte, amihez a Ház hozzájárult. Az elnök ezután javasolta, hogy a legközelebbi ülést holnap délelőtt 10 órakor tartsák a mai napirenddel. Az elnöki napirendi indítvánnyal szemben Bródy Ernő azt indítványozta, hogy a napirend első pontjául vegyék fel az amúgy is napirenden lévő mentelmi ügyeket, ő ezzel kapcsolatban szólni akar a nyilvánosságra került sajtónovelláró!. — Beszélni kell a sajtónovelláról — mondotta Bródy Ernő —, amely a magyar közvéleményt olyan intenziven foglalkoztatja. Nincsen szükség sa'jlónovcllára. De ha már meg akarják refor­málni a sajtótörvényt, akkor olyan novella kell, amely megvédi a saj­tót a zsarolók ellen, azok ellen, akik keresni akarnak a sajtón, amely­nek a zsebében kotorásznak, akik nem a becsü­letüket keresik a sajtón, hanem aprónenzt akar­nak keresni. A sajtó maga az alkotmányé De meg kell kérdezni azt is, hogy mi hiányzik a sajtónovellából. Hiányzik belőle az esküdtszék visszaállítása. Ez a novella lehetetlenné teszi a parlamenti tudósításokat. Nem lehet találni meg­felelő szavakat annak megbélyegzésére. A magyar sajtó így a temetőbe kerül és teljesein meg­semmisül. Ha a zsarolók csapata szahadon pány­vázhat, ugy a sajtónovella egyik szakasza arról szól, hogy a zsaroló lemondhat az újságíró meg­büntetéséről, elegendő ha a lapvállalat fizet Ha igy lehet zsarolni, akkor bucsuzrunk el a parlamenttől, a sajtótól, az éktől, akkor Magyarország sem lesz. Vissza kell utasítani ezt a merényletet. Ne legyen statárium a sajtó felett annál is inkább, mert a magyar alkotmányos élet utolsó menedéke a sajtó. Váry Albert azt a véleményét fejezte ki, hogy Bródy beszéde nincsen összefüggésben a napirend­del és hogy Bródy szélmalomharcot vívott ma. A kormánypárti férfiak is vannak olyan férfiak­éi tisztelik ugy a sajtószabadságot, hogy ha kell. az ellenzékkel, de ha szükséges az ellenzékkel szemben is megvédjék azt. Az előadói tervezetet kiadják most a szakembereknek és ami benne jó, azt elfogadják, ami rossz, azt kidobják. Az előadói tervezet még semmire sem kötelez, még semmit sem jelent. Pakots József szolalt fel. Kijelentette, hogy te­hetetlenség az ilyen szadista, kegyetlen törvény­javaslat, amely ugy állítja be az Újságírókat, mintha mindegyik hivatásos bűnöző volna. Tilta­kozik a sajtómerénylet ellen. A Ház végül is az elnöki napirendi indítványt fogadta cl és ezzel az ülést fél 3-kor bezárták. •ii A szegedi rádióadóállomás pénteki műsora Fél S—fél 9: Hirek, gramofonzene. 11—12: Budag György, a Bethlen Gábor Kör elnökének előadása: a rádió és az ifjúság kultúrpolitikai viszonyai. Utána gramofon­zene. Fél 4—fél 5: Gramofonzene. Egynegyed 6-tól a Szegedi Dalárda hang­versenye. Fél S-tól Hirek. Utána Pártos István és Verő Istváu müvészestje. A budapesti influenzafront Budapest, február 14. A tegnapi nap folya­mán nyolcan haltak meg influenza következ­tében Budapesten. A tiszti főorvos mai je­lentése a következőképen szól: — Február 13-án a székesfőváros területé­ről és vidékről influenza miatt 142 beteget vettek fel a Szent László-kórházba. Ezek kö­zül tüdőgyulladása van 20-nak. — A kórházban ezidőszerint S04 influenza miatt felvett beteget ápolnak. A kórházban influenza következtében hárman haltak meg. — A kerületi tiszti orvosok jelentése szerint az otthon ápolt influenzás betegek közül ölen haltak тез. Á

Next

/
Thumbnails
Contents