Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-05 / 4. szám

1929 január 5. DÉLMAGYARORSZÁG ff földmlvelésiigyi miniszter HódifiezíSyásárlieSyen és nem Szegeden állította fel a tanyai központot Szeged a vásárhelyi tanyai kOzpont hatáskörébe tartozik A m. kir minisztérium 5430/1928 M. E. számú rendeletével Hódmezővásárhely székhelylyel tanyai központot állított fel, amelynek hatáskörébe nemcsak Hódmezővásárhely és tanyái, hanem Csongrád-, Csanád—Arad—Torontálmeggék és Szeged város is tartozik. Önként vetődik itt fel az a jogos és alapos kérdés, hogy miért kellett ezt a központot Vásárhelyen felállítani s miért nem Szegeden? Szegeden, ahol már kipróbált, bevált, helytálló tanyarendszer évtizedek óta van és ahonnét már gazdasági vasút is köti össze az egyes tanyákat. Hallottuk, hogy a tanyai központ létesítésénél a íöldmivelésügyi miniszter nem akar megállani, hanem gazdasági vasút építése is tervbe van véve. Ha ez is igaz, akkor különösképen vetődik fel a kérdés, hát miért nem Szeged a központ? Es ezt a kérdést intézhetnők az illetékes faktorokhoz, kik bizonyára tudtak róla, hogy valami készül és nem portálták a legnagyobb mezőgazdasági centrumot, Szegedet! A mezőgazdasági kamara felállításánál már sérelem esett Szegeden, mert nem itt állították azt fel, hanem Kecskeméten, már akkor kellett volna az érdekeltségnek és az illetékeseknek sarkára állani, de ugy látszik, annak nem tulajdonítottak elég fontosságot. De most, egy egész gazdasági rendszer újjáépítése központjának megteremtésénél kellett volna minden rendelkezésre álló eszközt felhasználni és felsorakoztatni mindazon okokat, — pedig vannak elég súlyosak — amelyek Szegedet és kizárólag Szegedet praedesztinálják erre a centrumra. Igaz ugvan, hogy ma már, a rendelet megjelenése után post festa beszélünk, de csak fáj az, hogy itt, ahova a lüktető élet valahogy belekivánkozik a paloták közé, ahol annyi demokratikus érzéssel kezelik a város földjét, ahol mindig az országos átlagnál jobb termést produkáltak, ahol tehát a gazdák bizonyos fokon állanak s ahol egy gazdasági központ részére az összes előfeltételek megvannak, sőt ahol a megfelelő gazdasági főiskolák létesítése is tervbe van véve, itt az ősrégi tanyai központban nem lett tanyai központ, hanem másutt. Az a gazdasági fellendülés tehát, amelyet a minisztérium és főleg a íöldmivelésügyi inimszter vár és joggal várhat az uj tanyai központtól, az nem Szegedé lesz, azért csak irigyelni fogjuk szomszéd városunkat, amellyel komp segítségével tudunk csak közlekedni — a vasúton kívül. Es a királyhalmi, domaszéki, pusztamérges!, öttömösi tanyásnak majd Vásárhelyre kell menni tanyai gazdasági ügyeit elintézni. Hát nem lehetett ezt megakadályozni, kellett nekünk újra mellécsuszni? Képzeljük csak el, hogy a tanyai központ teljes kiépítése esetén, amikor már a gazdasági vasút is össze fogja kötni a tanyákat és mind-mind a központ felé fogja venni útját, gazdasági termés értékesítése és általában minden gazdasági vonatkozású anyagi kérdések elintézése végett, mily sivár lesz itt, mily lüktető az élet Vásárhelyen? Mert a kormány a mezőgazdasági helyzet megjavításával intenzive foglalkozik s ez a központ létesítése csak az első lépés. Központosított értékesítést, feldolgozást, szétosztást, fejlettebb mezőgazdasági életet lesz hivatva szétvinni és exportot teremteni. Ott tehát majd Vásárhelyen elevátorok, feldolgozási, exportál ási és hasonló telepek fognak létesülni, talán egy nagy tiszai kikötő is, mi itt Szegeden pedig még a gazdasági vasutat sem fogjuk tudni rentábilisan kihasználni. Helyes ez? Határ város lettünk, a határvárosok minden átkával és hátrányával, itt lett volna alkalom egy kis hasznot e megcsonkításból húzhatni, de sajnos: mellécsusztunk. Gál Miksa. Megszöktette a leányi: azután leütötte és összeszurkálta a leány apját (A Délmagyarország munkatársától.') Pénteken délelőtt jelentették a szegedi ügyészségnek, hogy Lökösháza közelében Szilveszter napján Szabó Péter gazdálkodót Karagity András és társa megtámadták, majd agybafőbe verték és végén össze is szurkálták. A csendőri jelentés szerint Szabó Péternek fiatal leányát megszöktette a szomszédban lakó Karagitij András. A leányszöktetés után Szabó Péter beállított Karagityhoz és visszakövetelte leányát. Ezen a vidéken ugyanis divatban van a leányszöktetés, amiután rendszerint házasság következik. Az apa és a leendő vő a vitatkozás hevében összevesztek. Karagity haragjában nemcsak kiutasította, hanem valósággal kidobta a leány apját, aki kijelentette, hogy most már inkább megöli leányát, mintsem hozzáadja Karagityhoz. Karagity barátjával, Gijukics Antallal együtt Szilveszter éjszakáján megleste Szabó Pétert. A támadók a szerencsétlen embert egy doronggal leütötték, majd késsel összeszurkálták, ezután elmenekültek. Szabó Péter, amikor magához tért, segítségért kiáltozott. Később ismét összeesett. A csendőrök nyomozást indítottak. Karagity Andrást és társát elfogták, akik beismerték, hogy Szabó Pétert bosszúból ők ütötték le. A két orvtámadót letartóztatták és az ügyészség fogházába kisérték át. A polgármester felesége örökszü löket keres egy három éves, nagyon szép és nagyon okos kisfiú számára Beszélgetés dr. Somogyi Szi(vesztemével és dr. Kószó Istvánnéval, a pápa két szegedi kitüntetettjével árusítja a január 13-itó Révész Béla-matiné jegyeit. Szerepelnek: Révész Bóla, Móra Ferenc, Juhász Gyiila, R. Étsy Emília, Peéry Piri, Bojár Lili, Bardócz Rózsa, Gaizler Lola, Hont Erzsébet, Szórád Ferenc, Nagy György és Szilassy Oyula. (A Délmaggarország munkatársától.') Dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök csütörtökön délután ünnepélyes külsőségek között nyújtotta át dr. Somogyi Szilveszternének és dr. Kószó Istvánnénak a pápa szép kitüntetését, pro ecclesia et pontífice kifejtett munkálkodásuk elismeréséül. A ritka kitüntetést teljes mértékben kiérdemelté a két úriasszony, akik évek óta munkálkodnak lelkes önzetlenséggel a nyomor enyhítésén, az igazi, az emberbaráti jótékonyság terén. >az egyházért és a pápáért». A kitüntetés hire cppen ezért osztatlan örömet keltett az egész városban. Somogyi Szilveszlerné alig titkolt meglepetéssel fogadja a Délmaggarország munkatársát, amikor a csöngetésre maga nyit ajtót. De a következő pillanatban már barátságos, kedves mosollyal invitálja be az egyszerűen, de annál ízlésesebben berendezett fogadószobába. arrelynek minden sarkán, minden bútordarabján megérzik* a háziasszony finom lelke. A szomszédos szobában még áll a fehér karácsonyfa és árasztja maga körül a karácsonyi szeretet hangulatát. — Nem a nyilvánosságért teszem, amit teszek — szabadkozik Szeged város polgármesterének felesége —, valanr belső parancs diktálja hogy uc! menjek el érzéktelenül a nyomor, a szenvedés, a nélkülözés mellett. Nem szeretem a nyilvánosságot, a csendes, szorgalmas. lelkiismeretes muDka hive vagyok. Éppen ezért lepett meg anynyira ez a nem '-árt kitüntetés. Én nem nyilatkozom szívesen, megmondom, őszintén, niucs is miről nyilatkoznom. Nem interjú az, ami ezután következik. N'ébány észrevétlenül ellesett szó, néhány szép gondolat töredéke, amely beszélgetés közben hangzott el szelíden, halkan, dicsekvés nélkül. .Mert más látogatók is jönnek, gratulálók, bajtársak a jótékonykodás terén. A polgármesternő Karg György ezredes feleségével együtt szervezte meg hat évvel ezelőtt az úriasszonyok Mária-kongregációjának keretében a Szent József-akciót, amely azóta a város legjelentékenyebb és legszebb eredménnyel dolgozó szervezetévé fejlődött. Most, karácsony ünnepén nagyon sok szegény szegedi család nyomortanyájára juttatott örömet. — Mi tulajdonképen nem a felnőttekkel teszünk jót, hanem a gyerekekkel — mondja a polgármester felesége —, a nyomorban sínylődő családok gyermekei szorulnak rá leginkább a gondoskodásra. Egyetlen jutalmunk, de bevallom, nagyon szép jutalom, mert kimondhatatlanul szeretem a gyermekeket, az apróságok őszinte, igazi öröme. A püspök ur ezerötszáz karácsonyi csomagot bocsájtott akciónk rendelkezésére, Back Bernát pedig ezer pengőt, amiből ötven szegéng ggermeket ruháztunk fel. Mindegyik kapott ujjas trikót, cipőt, harisnyát, nadrágot, vagy szoknyát és jó, meleg téli sapkát.. Elsőrendű anyagból készültek ezek az ajándékruhák, a magam gyerekének sem vehettem volna jobbat, különbet. Hetekkel előbb személyesen bejártuk a segítségre utalt szegény családokat. Megdöbbentő nyomortanyákat találtunk. A szigorú ellenőrzésre nagy szükség van, mert vannak hivatásos koldusok is, fük megfosztják a ráutaltabbakat, a szemérmesebbeket a segítség lehetőségétől. Később kedves apróságokat mesél erről a tanulmányútról. Minden szavából a szeretet melegsége sugárzik, meg az örömé, hogy segíthet valamit "azon a végtelen uyomoron, amely annyi ezer és ezer családot sanyargat már évek óta. — Az egyik kis nyomortanyán, ahol talán hét kis gyerek várta reménytelenül a Jézuskát, szintén látogatást tettünk. Minden gyerek talpát lerajzoltuk, hogy jó szabású cipőt adhassunk nekik karácsonyra. Egy kis, három-négy éves leányka is elénk nyújtotta az egyik lábát. Amikor lerajzoltuk, elgörbült a szája és sirva nyújtotta a másikat is. — Ejje is kő cipő, — mondotta kétségbeesetten. Azt hitte az ártatlan, hogy csak az egyiklábára kap, arra, amelyikről mintát vettünk. Ezután arról beszél, hogy a Szent József-akció nemcsak anyagi jótékonyság terén fejt ki eredményes munkálkodást, hanem szelíden ügyel a szegények lelki életére is. Ébren tartja az embeLIKÖR RUM * KONYAK