Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-04 / 3. szám

4 атаки DÉLM lGYARílRS^G 1929 jaguár 4. Kattowitzi poro&as szén 1LT мрЛw^ ъ» ^ bécsi koksz; és ftüssifía ЖЖ^^ок/С^ЖЖ^ЮатаЁ^ЖЖа! Telefon в© <é$ Telep: Boldtos^ss^ony sug&rui 40. 135 Géldy ndor izgalmas vallomása az Erdólyl-pörben Budapest, jauuár 3. Túlfűtött izgalom van a levegőben, amikor Schadl elnök megnyitja az Erdélyi-tárgyalást. A terem zsúfolva van, mindenki eljött, aki valamilyen módon jegyhez juthatott, hogy hallhassa dr. Gáldy Nándor folytatólagos kihallgatását. Mielőtt dr. Gáldy Nándor kihallgatásába kezdene az elnök, először a védelem három tanuját hallgatja ki. Az első dr. Rupncrt Endre orvos. A vádlottak közül nem ismer senkit, de Forgács Annát ismerte. Az elnök teszi fel hozzá az első kérdést: — Igaz-e az, hogy az orvos ur rendelt Forgács Annának valamilyen kábítószert? — £n nem rendeltem neki semmit, — feleli dr. Rupnert Endre. — Hát nem áll az, hogy doktor ur kokaint, morfiumot irt neki? — kérdezi az elnök. — Л'cm emlékszem, hogy én irtam volna neki kábitó szereket. , Dr. Gál Jenő, Erdélyi védője intéz most kérdéseket az orvoshoz. — ön nem is adott Forgács Annának injekciót? — tn nem adtam. Dr. Berkedi Gyula orvos a következő tanu. aki szintén ismerte Forgács Annát. Hozzá is ugyaqazzal a kérdéssel fordul az elnök, mint az előző orvostanuhoz: — Rendelt Forgács Anna részére doktor ur valami kábitó vagy altatószert? — Én nem rendeltem. Erdélyi védője ugrik most fel és a következőket mondja: — Kérem, nagyságos elnök ur, a védelem nem arra vonatkozólag jelentette be az orvos urakat tanúnak, hogy ők rendeltek-e valamilyen kábítószert Forgács Annának, hanem arra vonatkozólag, hogy kábítószerek okozta betegség ellen kezelték-e Forgács Annát. — Egy alkalommal — mondja most az orvos — elhivattak engem a színházhoz azzal, hogy az egyik színésznő, Forgács Anna rosszul van. Én lementem hozzá és adtam neki egy centigram morfiaminjekciót. — Ezt a morfiuminjckciót kábítószer okozta betegség ellen adta be orvos ur? •— kérdezi most az elnök dr. Berkedi Gyulától. — Én csak arra emlékszem — feleli az orvos —, hogy egy centigram morfiuminjckciót adtam Forgács Annának. Hogy mi ellen adtam, milyen állapotban találtam, mi baja volt ueki, arra már nem emlékszem. A harmadik orvostanu dr. Gartner Pál. Elmondotta Forgács Anna nejíi, hogy évek óta tériszonyban és mélységiszonyban szenved. Megkérdeztem, milyen orvosságot szed, mire Forgács Anna legyintett kezével: »ah, nem szedek éo semmiféle orvosságot, legjobban akkor érzem magamat, amikor vivők«. Tanácsoltam neki, hogy próbálkozzék meg a pszichoanalitikai kezeléssel. — Kérem — szól közbe Schadl elnök — szedett Forgács Anna kokaint vagy más gyógyszert? — Én nem tudok róla. Nekem azt mondotta, nogy nem kell neki gyógyszer, a vivás a legjobb. Erdélyi áll fel ezután hunyorgatva a vádlottak padjáról: — Kérem tanácselnök ur, — mondja — nekem megjegyzéseim volnának. Mikor Annáról azt mondták, hogy mérgezése van, felelősségre vontam dr. László Ernőt, mert ő irta fel az insulint és még sok más gyógyszert, amit itt letagadott — Ezért rendreutasítom. — kopogtat erélyesen Schadl elnök. Dr. László Ernöné kihallgatására kerül most a sor. A tanu mosolyogva mondja a következőket: —• A második telefonbeszélgetés öt órakor volt. Utáua elmentünk Annához az urammal, Anna sápadtan feküdt az ágyban. Az uram erős hangon rákiáltott, mert ^anakodolt, hogy Forgács Anna öngyilkos lett, mire Forgács Anna védekezve azt mondotta: »Tegnap a Műegyetem aulájában vívóverseny volt, ott egy sonkás zsemlyét ettem és attól lettem rosszul. Béla valamit beadott otthon nekem« — tetlc hozzá később. Azt is mondotta Anna, hogy Klár Zoltán járt nála. — Anna magyarázta nekünk, hogy amióta a sontcás zsemlyét a Műegyetem aulájában megette, semmi táplálékot nem vett magához. — Az állítólagos veramont mikor kapta Anna? — Ugy tudom éjjel — válaszolta möst már a tanu. Az ügyész: Miből állapítja meg ön, hogy ellentétben a vizsgálóbíró előtt tett vallomásával, Forgács Anna mégis kokaint és morfiumot szedett. — Nem gondolkodtam én efölött, én egyszerűen elhittem Annának azt, amit mondott. — Szóval Forgács Anna a zsemlyére hivatkozott, amikor betegsége okát kérdezték. — Igen, ezt mondta Anna. — Elébe tárom, hogy nagyon sok tanu vallotta ennek az ellenkezőjét. — Az uram első gondolata az volt, hogy Forgács Anna öngyilkos lett, ezért kiáltott rá erős hangon. Anna védekezésből mondta, hogy nem vett be semmit Nála ez a: öngyilkosság sem volt feltűnő. Sokszor lett ö öngyilkos leánykoriban is. Most Gál Jenő kezd kérdéseket intézni a tanúhoz: — Honnan tudja, hogy Forgács Anna kokaint szedett? — Többször ebédelt nálunk és akkor cmlilelte, Azt mondotta, hogy nagyon jól esik neki, nagyon szereti a kábítószereket, de a Béla kedvéért mégis leszokik róla. Azt is mondta, hogy megvan a módja annak, hogy morfiumhoz jusson. Említett egy orvost, akihez Balla Zsuzsi járt és aki szintén morfinista volt. — Egyszer a Párisién Grillben éjszaka Erdélyi átbeszélt egy másik páholyba. Erre Forgács Anna hisztériás görcsöt kapott, a keze megmerevedett, a körmeit belevágta Erdélyi húsába. Erdélyi Béla nagyon feltűnően viselkedik ebben a pillanatban. A fejét, ahogy még sohasem tette, valósággal térdére ejti le. Ügy ül, teljesen összegörbülve. Még néhány kérdést tesz fel az ügyész, amelynek során arra az ellentmondásra akar rámutatni, amely dr. László Ernőné és dr. László Ernő vallomása között fenforog, azután dr. Minich Károly orvosprofesszor kezd kérdezni. — Azt tetszett mondani, hogy Forgács Anna a májusi mérgezéskor a Britannia-szállóbeli lakásán azt állította, hogy ő veramont szed. Tudja ön, hogy mi a veramon? — Fájdalomcsillapító szer. — mondja az aszszony. — Hogy van az, hogy a férje, akinek orvosi diplomája van, erről a veramonról egy árva szót sem tud? • — Nem tudom, hogy férjem miért nem beszélt J erről a veramonról? Talán elfelejtette. Meg kell jegyeznem, hogy én tizenegy hónapja nem beszélek a férjemmel. Nem vagyok ellenséges és rossz viszonyban vele, de tizenegy hónapja nem beszélünk. Nem tudom, hogy ő mit vallott itt, nem tudom, hogy ő mit tud. — Minich ügyész ur vallat, — szól közbe a védő, de Minich professzor nem zavartatja magát és tovább kérdez. Erdélyi védője semmiségi panaszt jelent be, mert Minich professzor nem orvosi kérdéseket tett fel. Márton Vilmos pincér a következő tanu. — Egyszer csak, ahogy ültem a terem mellett az ajtóban, szippantást hallottam. Ezek a jellegzetes szippantások ismerősek voltak előttem. Benéztem a terembe és látiam, hogy Forgács Anna, egy hölgg és egy ur kokaint szippantanak fel. — Kokaint? — ismólli Schadl elnök. — Igen, kokaint. — Mennyi kokaint látott ön? — Körülbelül egy negyedgrajn vok. Szegedi kirendeltsége Terelésére keres 131 jj jnstinirozott kereskedői] jCferlsíoSSe & Co., Paris] alpecca és elpacca ezüstgyér magyarországi vezérképviselete és egyedémitója. Ockis olyan urak feledkezzenek, akik részlet Üzletekben Jól bevezetett ügynökökkel rendelkeznek, vagy ilyeneket beszervezni képesek, pénteken j | d. u. 3-4 óra között a Kass szálléban, 33. ajtó.' — Miben tartották ezt a kokaint? — Fiolában, ugyanolyanban, mint az aszpirint. — Honnan tudta maga azt, hogy az kokain? — Kérem — legyint a tanu nagy derültség közben —, én magam is... — ön is kokainista? — Csak voltam. Két és féléve már nem vagyok az. — Kérem — szól közbe az ügyész —, mondja meg itt, hogy kik voltak ennek a társaságnak a többi tagjai? — Kérem, tekintettel kell lennem... — Ne legyen tekintettelI — kiáltja erélyesen az ügyész. — De kérem... nekem tekintettel kejl lennem... én pincér vagyok.. A védő feláll helyéről: — Kérem ha erre a kérdésre a tanúnak mégis felelni kell, akkor csak zárt tárgyaláson teheti meg. — Indítványozni tetszik? — kérdezi az elnök— Kérem — feleli a védő —, most jutottunkéi ahoz a ponthoz, amikor a nyilvánosság kizárását kell kérnem, már csak azért is, mert az ügyész ur idegen személyiségeket akar belekeverni az ügybe. Kipirult arcú fiatal leány lépett most az elnöki emelvény elé. Szűcs Erzsébet, aki az elnök kérdésére elfogódott hangon elmondja, hogy 18 éves színésznő. — Azt tudom, hogy Forgács Anna narkotikus szereket szedett. A színházban gyakran mondtuk is neki: — Már megint izgatott vagy, vegyél be valamilyen csillapító szert. — ö mondta önnek, hogy szed kábítószert? — Kérem, egyszer összeütközésünk volt Annával, amikor ez véget ért, Anna ezzel rohant el: —• Megyek és beveszek valamitt Dr. Gáldy Nándor lép a bíróság elé és folytatja szombaton megkezdett vallomását. Gáldy Nándor most is sápadtan áll a bíróság elé és amikor az elnök széket hozat és leülteti, Gáldy két keze láthatóan reszket. Egyre sápadtabbá fakul az arca és halk hangon« reszkető szóval kezd vallomásába. — A halál íelledezése után... — kezdi vallomását, de az első szavak utáfi Schadl elnök már kérdezi is: — Ki volt az első orvos, aki a halált konstatálta? — Dr. Relch, ő megvizsgálta Forgács Annát, megnézte a pulzusát, a szivét, a száját, a szemét. Majd ezt mondotta: »én nem mondhatok mást* ö halott«. — A nyakát megnézte? — Nem emlékszem. Annyit tudok csak, hogy kitakarta szegény Annát. — Volt borogatás Forgács Anna nyakán, amikor észrevette, hogy halott? — Nem. Egészen nyugodt arcvonása voltj keze is nyugodtan feküdt, a szemei le voltak hunyva Az első pillanatban nem is nagyon tette ráip halott asszony benyomását. — Az ágy nem volt gyűrött állapotban? — Nem. — Feltűnő rendetlenség nyomai nem voltad? — Nem. — Azután mi történt? — teszi fel a következő kérdést az elnök. Erdélyi Béla oldalt fordulva, rákvörös arccal, hallgatja Gáldy Nándort. Most nem mosolyog, nem nevet Az a bizonyos, állandó mosoly, amely minden bajnál és vidámságnál állítólag egyarant oti van az arcán, most eltűnik— Milyen ing volt Forgács Annán? — Nem tudom. Pichler feltakarta a holttestet,- de én nem akartam megnézni és elfordultam — mondja Gáldy és közben most is elfordul — azután viszszatakarta a holttestet és ott álltunk hárman. Én az ágy lábánál, Erdélyi balra és előttünk Pichler. Kérdeztük, mi a halál oka, mire Pichler azt felelte* hogy szivbcnulás. Megkérdeztem, mi az oka a sziv bénulásának? Gondoltam, hogy nem lehet előállani azzal, hogy egy fiatalasszonyt egyszerűen megütött a guta. Megkérdeztem azt is, a lezuhanás következtében beállott esetleges agyrázkódás nem okozhatta-e a szivbénulást? Pichler azt hajtogatta, hogy ezt nem lehet pontosan tudni. Én tovább faggattam. — Hogy viselkedett ezalatt Erdélyi? — ő is Idegesen kérdezgetett, hogy nom agyrázkódás történt-e, miben halt meg, hogyan? Egyre izgalmasabbá válik most már újra Gáldy Nándor vallomása. Erdélyi Béla kimeresztett szc-