Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-04 / 3. szám

DELMAíilAKOMSZAÜ — Megkérdeztem. Erdélyi azonban azt vála­szolta, hogy hiábavaló lett volna a keresés, mert azt gondolta, hogy a mélységbe bukott lo Forgács Anna. — Ugy! — Jegyzi meg nyomatékosan Schadl elnök. — Bűncselekményre nem gondoltam Miltsladt­ban egészen az utolsó percig. Eszembe sem jutott ez a gondolat. — Azt kérdem a főfelügyelő úrtól — fordul az elnök újból a tanúhoz —, megváltozott-e a meg­győződése? Megint halálos cscnd támad, Gáldy zavartan néz az elnökre, végre halkan megszólal. — Alásan kérem, nem tudom, hogy bűncselek­mény történt-e vagy sem. — Nem erről van szó — folytatja az elnök —, én nem azt kérdem, tud-e ön bűncselekményről, hanem, hogy mi a véleménye a dologról? Gáldy megint kerülő választ ad: — Erdélyiről változott meg a meggyőződésem. — Akkor terhelőbb adatokat szolgáltatod volna Erdélyivel szemben? — kérdezi az ügyész. — Valószínűleg igen. — Most milyennek látja tehát az ügyet? — kérdi ismét Schadl elnök Gá'ldytól. — Erre nem tudok válaszolni. — Az sem tünt fel önnek, hogy a csendőrök a biztosítás felől érdeklödnek? — Nem tünt fel, mert olyan kis ősszegről volt szó. hogy én nem is érdeklődtem. — Nem tünt fel önnek az sem, hogy amikor ön, idegen léiére így meg van rendülve, akkor egy férj, még a temetés körül is vagyont akar sze­rezni magának, még ott is pénzügyi dolgokkal foglalkozik. Ez nem volt gyanús önnek? — Azt mondotta Erdélyi Béla akkor, hogy ,cz egy ujabb sorscsapás. — Tehát a pénztárca elvesztese még nagyobb szerencsétlenség volt számára, mint a feleség ha­lála? — Nem ezt mondta, hanem azt, hogy még ez is hozzá jött. Schadl elnök a védő kérdései után váratlanul j maga elé állitja Erdélyi Bélát. — Maga említést tétt egyszer itt, hogy feleségé­nek veronált adott be Millstadtban. — Én nem ismertem be, hogy csak egyetlenegy­szer is adtam volna be Annának veronált, ta­gad izgatottan Erdélyi és hiába tárja elébe Schadl elnök a jegyzőkönyveket, megmarad állítása mel­lett. 3 — Hogy állt elő az a jelenet — mondja a védő —, amelyre hivatkozott, hogy mégis tördelte Er­délyi a kezét. Mi okozhatta ezt Erdélyinél? — Ennek nem tudhatom az okát — válaszolja gyorsan. — Dc a tény igaz — csap le rá a védőügyvéd. — Erre világosan emlékszem. — Szóval milyennek látta? Feldultnaür* — Nem. Kétségbeesettnek látszott. — Köszönöm, ez sokkal súlyosabb kifejezés. Erdélyi Béla áll fel ezután noteszével a kezében. Most újra jó hangulatban van. — Ugyebár augusztus 16-án tetszett megérkezni? — Igen. — Kivel tetszett 17-cn a Kanzclre felmenni? — I.őw Olgával. — És 18-án? — Az egész társasággal, Anna kivételével. — Mert Anna bridgezett ugyebár? — Igen. — A főfelügyelő ur mutatta meg nekünk a Kanzelhez vezető utat., mert hiszen írji azt nem is ismertük. — Erre már uem emlékszem pontosan. Erdélyi egyre ingerültebben kérdez, Gáldy azon­ban, higgadtan, nyugodtan felel, végül ajonban megjegyzi: — Az én idegeimre nagyon súlyosan hatott, hogy hamis adatokat kellett adnom a biztosításról a csendöröknek. — Tessék csak megmondani — szólt most meg­lepetten az ügyész —, hogy milyen hamis adato­kat adott a csendőröknek? — Kérem, ezt már megmondotta, — jegyzi meg Schadl elnök. » — Igen — mondotta Gáldy —, lüszen ha tud­tam volna, hogy 10.000 dollárról van szó, mind­járt észbekaptam volna. Erdélvi most már egyre izgatottabb és igy kiált: — Én megmondottam a csendőröknek, hogy tizezer dollárról van szó. — Dehogy mondta meg — mondja Schadl elnök —, csak azt mondta, hogy csekélységről van szó, ezt sem németül, hanem magyarul. — De utánuk inentem a esendó'röfcne* 0s meg­mondottam. Schadl elnök int. Erdélyi Béla visszaül a he­lyére. Félhárom után c'rt véget Gáldy Nándor kihallgatása, az elnök ezzel a mai tárgyalást be­rekesztette és kijelentette, hogy a tárgyalást szom­baton reggel folytatják. VaiíGiiiást akar tenni az Erdélyi-pjSrben Mvh bécsi orvos, aki elsőnek Állapította meg 1929 január 4. »'tiBüttmBgaMais^itiigg^ retekkel, feszülten figyeli Gáldyt, aki halkan, szag­gatottan, de most már nyugodtabban beszélt mint a mult tárgyaláson. — Ott maradtam tehát. Erdélyi most m'r látta, hogy most már két orvos is megállapitotla a ha­lált« most már elveszitette régi apátiáját, felugrott és elkezdett kiáltozni: — Ezt nem birom elviselni! Ez kétségbeejtő! Hathónapi házasság után elveszíteni Annát. — En ismertem Erdélyit — folytatja Gáldy —, tudtam, hogy szangvinikus rabiátus ember és attól féltem, hogy ez az ember valami kárt tesz ma­gában. Gáldynak most egy pillanatra megcsuklik a hangja. Egy pillanatnyi szünetet tart.. Erdélyi előre hajol. — Most meglátta Erdélyi a rózsacsokrot, ki­vette a vázából... — Felemelte a rózsaszálakat... — Gáldy ujr3 szünetet tart. Erdélyi Béla pedig meggörnyedten, egyre előrébb hajol. Mindenki őt figyeli. — Azután felemelte Anna felé és felfelé tartotta d rózsákat és akkor azt mondta: — Egy rózsaszál szebben beszél... Gáldynak most ismét megcsuklik a hangja, em­berfeletti erővel kényszeríti ki magából a sza­vakat: — ... és nem tud irni és nem tud írni ... — — ismétli — aki küldte. Pillanatokra megáll Gáldy vallomása, minden szem Erdélyi Bélát figyeli. És most olyasmi történik, amire még nem volt példa a tárgyaláson. Erdélyi Béla lassan felemeli két kezét, ar­cához emeli, arca pedig lassan összehúzó­dik. Furcsa grimaszt vág. Szemeit lehuny­ja, azután egészen eltorzul az arca, fejét lehajtja és — sirnl kezd. Schadl elnök: Ki sürgönyzött a láviró-hivatalból? — Ketten mentünk a hivatalba. Olt azt mon­dottam Erdélyinek, hogy nem lehet egyszerűen azt válaszolni a szülőknek, hogy Anna meghalt. Ez borzasztó volna. A sürgönyöket tehát a szülök számára én szövegeztem meg. — Nem Erdélyi forszírozta az agyrázkódás kité­telt? Gondolkozzék csak! — Erre nem emlékszem, — hangzik a lassú ki­mért válasz. — Az én gondolatom volt az, hogy támpontot kell adni a szülőknek. Az elnök most újból egy gyors kérdést intéz Gáldyhoz: — Tudott a hamis váltóról? — Fogalmam sem volt róluk. — Tudott Erdélyi Béla életbiztosításáról? — Fogalmam sem volt róla. — Tudta, hogy a távírat összefüggésben van a hamis váltókkal? — A legtávolabbi sejtelmem sem volt róla. — Arról tud, hogy Erdélyi másik szobát kért a maga számára? — Igen. — Csütörtökön reggel a halottasházba, azután a Lindenhof udvarára mentünk, ahol csendőrök vár­ták Erdélyit, hogy kivigyék a baleset színhelyére. A csendörök spárgával mérték a helyet. Hazame­net a velemtartő csendőr megkérdezte tőlem: Hat die Verstorbene eine Versicherung gehabt? A csendőr kérdése után előre kiáltottam Erdélyihez, hogy volt-c biztositása? — Van egy kicsiség, amit ajándékba kaptunk az esküvőre. — Hogy viselkedett Erdélyi a temetés alatt? — Az anyósát fogta karon és vigasztalgatta. Lesujtottnak látszott. — Vasárnap olvastam a lapokban, hogy Erdélyi Bélát letartóztatták. Elmentem Feucrékhei tuda­kozódni, hogy mi történt, ekkor tudtam meg, hogy engem is keres a rendőrség. Rögtön autóba ültem cs a rendőrségre siettem. Uj kérdés következik a végzetes zuhanás helyére vonatkozóan. — Le lehetett menni arra a helyre, ahol For­gács Anna fennakadt? — Közvetlenül nem, csak kerülővel. — Lehetett a zuhanás helyéről látni a levezető utat? Gáldy megint elgondolkozik, majd kissé vonta­tottan jegyzi meg: — Aki kereste, meg is tudta találni. — Megkérdezte ön Erdélyi Bélát, hogy miért nem kereste meg ezt az utat? Bécs, január 3. Dr. Reich Adolf, aki annak ! idején elsőnek állapította racg Forgács Anná­nál a halál bekövetkezését, a Mittagszeitung tudósítója előtt megerősítette azt a híresz­telést, hogy mitlstadti tapasztalatairól az Er­délyi-bünügrj budapesti tárgyalásán tanúvallo­mást fog tenni. Nem önként jelentkezett, ha­Orosháza, január 3. Orosházán Pintér Imre | vas- és füszerkereskedésében robbanás tör- I tént. Az üzletben levő petróleumtartályból ki­szivárgó gáz a kályhacső melegétől tüzet fo­gott és felrobbant. Csakhamar lángralobbant az üzlethelyiségbe vezető ajtó és attól az egész lakás meggyulladt. A robbanás következtében minden ablak betört és három szoba ajtaja az ajtófélfával együtt kiesett a falból. Az üzlethelyiségben tartózkodott Pintér Imre 3 éves fiacskája a szomszédék 4 éves kislányával. A kereskedő berohant a már lán­gokban álló szobába cs nagy nehezen kimen­tette a kél gyermeket. Ezután a kiállolt izgal­maktól idegrohamot kapott és összeesett. Pin­tér felesége a konyhában tartózkodott és ami­kor látta férje ölében a két kis gyermeket, ideg­í nem Gál Jenő védő kérte fel erre, aki a ka­rácsonyi ünnepek alatt Bécsben és Millstadt­ban nyomozott s bécsi tartózkodása folya­mán felkérte őt, hogy jöjjön Budapestre és tegyen vallomást a törvényszéken. Megjegyezte Reich aztt is, hogy a mai napig még nem ka­pott idézést. { rohamában elájult. A tűzoltósággal együtt kivonult egy orvos is, aki megállapította, hogy Pintérnek 3 éves fiacskája arcán kisebb égési sebeket szenve­dett, mig a másik gyermek sértetlen maradt. Az orvos ezután első segélyben részesítette a gyermeket és 6züleit, majd délután tüzvizsgáló bizottság szállott ki az elpusztult lakásba. A kár körülbelül hatezer pengő, mely biztositás utján megtérül. Káprázatos OyönyörU Megráúcó a PARYSIA Olga Csehové-vai a Belvárosi Moziban KORZÓ MOZI ianuár 4., 5., 6-án Péntek, szombat, vasárnap I Párba} az Operabálon. | Dráma 8 felvonásban. Fösierep!ő Claire Rommer. Aronkivtll E Testőr és az ördög. 8 párna titka. Burleszk 2 felvonásban. Burleszk 2 (elvonásban. I Előadások kezdcle 5, 7, S; vasár- és ünnepnap 3, 5, 7, 9 kor. F. B. világhírű selyemluiTlsny&k minden létező divaiszir,b:n, 139 szavatolt minöíét» gyári raktár Pollák Testvéreknél I Csekonlcs ucca és Széchenyi lér M Súlyos robbanás egy orosházi boltban Az apa kimentette a lángok közöl kél gyermekéi és összeesett

Next

/
Thumbnails
Contents