Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-25 / 21. szám

1923 január 25. D £ LS 3 A (» V ARO R SZ AG küzdelmek rmekkértsái körlll A Gréf-örökösSk pori indítanak a város ellen? — A tanács a klinika elköltözése uíán visszakéri az épületet a &@zkórház számára (A Délmagyarország munlcatársátólA csütörtöki tanácsülésen ismét fölmerült az a már régen elintézettnek vélt kérdés, hogy mi lesz a Gréf-féle gyermekkórház sorsa, ha a gyermekklinika, amely az egyetem Szegeden való elhelyezése alkalmával kapott ideiglenes hajlékot benne, átköltözik a Tiszaparton épitett uj palotájába '? Mint emlékezetes, ez a kérdés már szerepelt a közgyűlés előtt mert az egyetem környékén olyan kívánságok merültek fel. hogy a gyermekkórház épülete továbbra is az egyetem fenhatósága alatt maradjon, tehát felszabadulása esetén se tölthesse be régi hivatását. Ezt a kívánságot a városházán egyedül a polgármester találta teljesitendőnek, a tanács és a közgyűlés azonban szinte egyhangúlag állást foglalt a kívánság teljesítése ellen és kimondotta, hogy a gyermekkórház épületét a klinika kiköltözése után nyomban vissza kell adni eredeti rendeltetésének, mert az alapítólevél, amellyel Gréf István és neje ezt az épületet a városnak adományozta, kifejezetten ugy intézkedik, hogy az épületben a város által fentartott gyermekkórházai kell létesíteni. A közgyűlés 1926-ban, amikor napirendre kerüli ez a kérdés, kimondotta, hogy a gyermekkórház épületének felszabadulása után ezt az intézményt a városi közkórházhoz kell csatolni és mint annak egy különálló osztályát kell kezelni A közgyűlés utasította a kórház igazgató-főorvosát, hogy annakidején a szükséges intézkedéseket ebben az irányban tegye meg. Dr. Debre Péter igazgató-főorvos mo*t rövid Jelentést terjesztett a tanács elé. Bejelentette, hogy tudomása szerint a gyermekklinika rövidesen kiköltözik a gyermekkórház épületéből, hogy elfoglalja uj hajlékát 4 költözködés mír mc? is kezdődött Arra kéri a tanácsot, hogy a költözködés pontos idejét tudakolja meg az egyetemtől és intézkedjék, hogy a klinika átköltözése után a gyermekkórház, mint a közkórház egyik osztálya, alxLddlytalanul és a legrövidebb időn belül megw kezdhesse ismét működését. A kórház igazgató-főorvosának jelentése kisebb vitát keltett a tanácsban- Kiderült, hogy az egyetem nem mondott lo a kórházépület megszerzésének tervéről, az épületben a gyermekklinika tüdőbeteggondozó intézetet szándékozik berendezni. Dr. Szabó Géza kulturtanácsnok, aki az igazgatófőorvos jelentését előterjesztette, felolvasta a Gréfféle alapítólevél V. paragrafusát, amely a következőképen hangzik: — A helybeli Budapesti (most Kossuth Lajos) sugárnton levő, 35. faliszáma lakóházunkat, ugy orvosi műszereinket és orvosi könyvtárunkat egy Szegeden, az említett házunkban felállítandó és nevünkről nevezendő Szegény Gyermekkórháznak hagyjuk, mely alapítványunk kezelésére Szeged sz. kir. város hatóságát felkérjük és kívánjuk, hogy azt halálunk után mielőbb létesítse s a létesítés idejéig az alapítványi vagyont gyümölcsőzőleg kezelje. Ha azonbar, Szeged sz. kir. város hatósága az általunk kívánt Szegény Gyermekkórházat a túlélő házastárs halála napjától számított liz év alatt nem létesítené s a közhasználatnak át nem adná, avagy a kórház bármily okból az imént jelzett időpontig létesíthető nem volna, ez esetben jelen alapítványunk megszűnik. Az iratokból megállapította a tanács, hogy a íj'réf-házaspár túlélő tagja 1900 áprilisában halt meg, a közgyűlés akkor határozatilag átvette, az alapítványt, vállalkozott annak szabályszerű kezelésére és 1910 február 3-án megnyílt a gyermekkórház a bejáró betegek számára, március^ ban pedig a bennlakó betegek számára is. A közgyűlés megállapította, hogy a város mindenben eleget tett az alapítók kívánságainak. A gyermekkórház 1921-ig működött, akkor a közgyűlés ideiglenesen átadta az egyetem gyermekklinikájának azzal, hogy a gyermekkliiika végleges elhelyezése után a gyermekkórház ismét folytatja az alapítólevélben előirt működését. 1926-ban, amikor a gyermekklinika hajlékának építése már megkezdődött, a közgyűlés kimondotta, hogy a klinika elköltözése után az alapítványi épület azonnal visszaadandó eredeti rendeltetésének, mert különben az alapítólevél alapján Gréfék leszármazottaira szállna a ház örökségképen. Utasította a közgyűlés a kórház igazgatóját, hogy annakidején tegyen részletes javaslatot a gyermekkórház átvételére és további kezelésére. Dr. Taróczg Mihály tiszti főügyész az alapítólevél paragrafusainak ismertetése után kijelentette, hogy tudomása szerint a Gréf-örőkösöl: már is megtelték a lépéseket, hogy megszerezzék a gyermekkórház épületét, amely szerintük, mint a gyermekklinika ideiglenes hajléka, sem szolgálta az alapítólevélben meghatározott rendeltetését, nem volt városi kezelésben és nem volt a szegénygyermekek kórháza. Szerintük a város ezzel megszegte az alapítók akaratát és így az épület tulajdonára megnyílt az örökösök joga. Valószinünek tartja a főügyész, hogy az örökösök vélt jogaik érvényesítéséért port indítanak a város ellen. A polgármester azzal fejezte be a vitat, hogy javasolta dr. Debre Péter igazgató-főorvos előterjesztésének elfogadását és kijelentette, hogy ezt a kérdést még nem tekinti véglegesen elintézettnek, a tanácsnak még foglalkoznia kell vele. A tanács ezután elhatározta, hogy hivatalosan átír az egyetem tanácsához, kéri a gyermekklinika költőzködési dátumának sürgős közlését, hogy a gyermekkórház berendezését és felszerelését, amelyet 1921-ben leltár alapján vett át az egyetem klinikája, a leltár alapján visszayehesse a város. A szegedi kereskedőknek és Iparosoknak csak a Járulékokat van fogtik fizetni, — Társadalombiztosító „központilag" míézí az anyagbeszerzési a A kereskedelmi és iparkamara felterjesztéssel fordult a népjóléti miniszterhez a szegedi kereskedelem ujabb sérelme ügyében (A Délmagyarország munkatársától.) Az Országos Társadalombiztosító Intézet fentartásn igen súlyos terheket ró a polgárságra. Január 1-től pedig az aggkori és rokkantbiztositás is életbelépett, amely ujabb elviselhetetlen terhet jelent a kereskedelemre és az iparra. Úgyszólván e két foglalkozási ág tartja el a Társadalombiztositót és viseli fentartásánák költségeit. A kereskedelem és az ipar hiven fizeti is járulékait, joggal elvárhatná tehát, hogy a Társadalombiztosító felettéb nagy összegeket kitevő dologi szül<ségleteinek beszerzésével az é ppen nem rózsás helyzetben levő ke. reskjedclmet és ipart támogatná. A Társadalombiztosítónak rengeteg Írószerre, nyomtatványra, kötszerekre, orvosi műszerekre és még megszámlálhatatlan más dologra van szüksége. Több százezer pengőre rug az az összeg, ami igy évente befolyt a kereskedők és iparosok kasszájába, mig most a Társadalombiztosító központja egy tollvonással áthúzta a régi gyakorlatot és megtiltotta a vidéki pénztáraknak, hogy bármilyen dologi szükségletet a helyi piacról szerezzék be, utasítván a vidéki pénztárakat, hogy mindennemű nyomtatványt, Írószert, könyveket, kötszereket, műszereket a Társadalombiztoa budapesti Király Színház és Városi Szír.' ház v. fsgja, énekművésznő ÉS ORLESTÉLYI ma a k E H Z í Műsoron : OPERAÁRBÁK, MŰDALOK j ZongaraKlséret: Fuchs Lipi zeneszerző j Magyar üépdaíok: Cigányzene kísérettel siló központi anyagraktárából kötelesek lekérni. A szegedi kereskedőket a Társadalombiztosítónak ez a legújabb rendelkezése rendkívül súlyosan érintette. Értesülésünk szerint az érdekelt kereskedők és iparosok körében nagyarányú mozgalom indult meg, hogy a Társadalombiztosító ezt a sérelmes rendelkezését helyezze azonnal hatályon kivül, mert ha a szegedi ipar és kereskedelem jó arra, hogy a járulékokat befizesse, akkor az ilyen intézményeknek is kell gondoskodni arról, hogy legyen is miből fizetni a a kereskedőnek cs iparosnak a külön_ féle adókat és járulékokat. A sérelmes rendelet igen nagy megdöbbenést keltett a városházán is, ahol Szeged ujabb mellőzését látták ebben. Erélyes megmozdulásig késztette a szegedi kereskedelmi és iparkamarát is, amely máris memorandumban fordult a népjóléti minisztériumhoz a rendelet hatálytalanítása érdekében. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester a következőket mondotta ebben az ügyben. — Öriási sérelem ez, de nemcsak Szegedé, hanem az egész magyar vidéké. Már megint valami, amit a főváros elszedett Szegedtől. Biztosra veszem, hogy a miniszter nem tud erről a hallatlan mellőzésről... Okvetlenül segíteni kell ezen és mi segíteni is fogunk, pláne amikor mindentől el vagyunk vágva és százszorosan fontos, hogy a város kereskedelme és ipara minden fillért megkeressen. — A Társadalombiztosító Intézetnek ezt a rendeletét feltétlenül a miniszter tudomására hozzuk. A hatóság érintkezésbe fog lépni a kereskedelmi és iparkamarával, hogy Sze. í gednek ez a nagy sórclnie orvoslást nyerjenDr. Tonelli Sándor a kereskedelmi és inarkamara főtitkára ezeket mondotta: — A kereskedelmi és iparkamarának tudomására jutott egy olyan rendelet, hogy a Társadalombiztosító Intézet kerületi pénztárai és kirendeltségei összes beszerzéseiket köz. ponlilag tartoznak eszközölni, akár Írószerről, akár nyomtatványról, akár kötszerről, vagy mülábról volna sző. E rendelet ellen a szegedi kereskedelmi és iparkamara a kereske* de!mi miniszterhez sürgős feltenjssztést inté-