Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-20 / 17. szám

V AftLMAfcYAItmtSZXG munirai» a» uiiiu il wi «m mtmaw 1929 Január 2a wlbf porosz szén bétsl koksI Kelen-banknál Telefon 66 és 2-62. Telep: Boldogasszosiy sugánii Sicgcű halála cs ícltámad írja: Szabó László XIII. Megfőtt Boros manes' Hogyan kell védelmezni Szegedet az árviz ellen: belülről kifelé, vagy kívülről befelé? A kérdés értelmetlennek látszik, de csak azoknak, akik az ilyesmiről nem tudnak gondolkodni. lS79.ben kívülről befelé védelmezték a várost és — ehisztatták. Pedig már a vízvédelmi bizottság március 1-i ülésen megmagyarázta Szeghő Attila folyammernök, hogy belülről kifele kell védekezni, mert másként baj lesz: nem a külső töltéseket kell előbb erősíteni, hanem a belsőket; előbb az alföldi vasút töltését kell felmagasítani és azután a baktó—szillcri töltést. Lehet, hogy ezt belátták az urak a városházán, de mégis csak a baktó—szillén töltés magasítását erőltették, mert az a töltés a városé volt, szabadon rendelkezhettek vele, az alföldi vasút töltése pedig nem volt a városé és nem rendelkeztek vele. Az alföldi vasút igazgatósága nemcsak szük látóköréről, de szükkcblüscgéről is bizonyítványt állított ki, mikor a védekezésben való részvételét megtagadta. Igazi bürokraták módjára nem arra gondoltak, hogy holnap megsemmisülhet az egész vasúti vonal, hanem csak arra, hogy ma ne legyen fennakadás a forgalomban, különösen azért ne, mert mindenfelé menekül a nép cs a tömérdek szállítás révén jól keres a vasút. A város megkereséseire következetcsen azt felelték, hogy az fi vasúti töltésük olyan magas és olyan erős, hogy. annak semmiféle árviz meg nem árthat. Az árvízvédelmi bizottság Tóth Mihály főmérnökre bizta az alföldi vasul töltésének védelmét. Tóth Mihály el is készítette a tervet: a vasúti töltés négyezer méter hosszúságban ideiglenesen 25 láb magasságra emelendő. Miután a vasút nem engedi, hogy forgalmát háborgassák, a felmagasitás a töltés külső oldalán, a síneken tul fog végbemenni. Erre a célra felhasználják azt a földtömeget, amelyet az 3876-iki árvízvédelem napjaiban hordtak oda, hogy nyúlgátat csináljanak belőle. E szerint a vasúti töltés külső Széle fölé egy uj töltés kerül, melynek koronája egy méter széles, belső lejtője másfél láb, külső lejtője pedig két láb. Egy frissen készült töltés, melynek koronája egy méter, alapja pedig két méter, valóban csak a kétségbeesett emberek számára ígérhetett védelmet. A vasút azouM Az Első Magyar Sészvérny-Serfoződe SORÉT alébbi helyeken tartják állandóan frissen csapolva: öottwald Rezső Hácgt éttermében Horváth Ferenc Drefeer Sörözőiében Mészáros Ferenc Korzo Sörözőjében ban kézzel-lábbal tiltakozott az uj töltés ellen: mi lesz, ha a töltés belső oldala megcsúszik és a föld ráömlik a sínekre'? Meg kellett igerni a vasútnak, hogy az uj töltés belső oldalát a város deszka-fallal fogja védelmezni, nehogy valami göröngy a sínekre guruljon. Még tovább is akadékoskodott volna a vasút, ha a vízvédelmi bizottság március 3-iki ülésén Taschler főkapitány be nem. jelentette volna a következőket: — A belügyminiszter úrtól táviratot kaptunk. E kegyes táviratból megértettük, hogy a saját pénzünkért védekezhetünk és ha a vasúttársaságnak minden költségét megtérítjük az utolsó garasig, akkor a magas minisztériumnak nincsen kifogása az alföldi vasúti töltés felmagasitása ellen, feltéve, hogy ezáltal a közlekedés nem akadályoztatikA vasút jelenlevő képviselője, Wahl igazgató ezt meglepetve hallgatta. A közmunkaügyi minisztérium kiküldötte^ Balogh Gyula az ülés felfüggesztését kérte, hogy a polgármesterrel tárgyalhasson ez ügyben. A tárgyalás után Balogh Gyula a következőket jelentette ki a bizottság előtt: — Az alföldi vasut-társaság megengedi az árvízvédelmi munkát, de nem érezvén magát veszélyeztetve, nem is áldoz rá semmit. Ha azonban a víz netalán mégis a töltés mellé jöhne és a 23 lábat meghaladná, a vasuttársaság hajlandó a töltés-felmagasitás költségeinek negyedrészét viselni. Tudni kell, hogy a sinek a töltésen 22 láb magasságban voltak; a 23 láb magas víz tehát elmosná a töltést s az egész vonalat újra kelene építeni; a vasút tehát arra az esetre vállalta a költségek negyedének viselését, ha a veszedelem feltétlenül a vasút pusztulását jelentené. Ennél szűkkeblűbb és egyoldalubb megállapodással még sohasem károsították meg Szeged városát. A város jó3 látta, hogy a közmunka- és közlekedési minifiztffirHim kiküldöttjének pártfogására a vasút-társasággal szemben nem számíthat. — Csak már itt volna Boros Frigyes! sóhajtottak a vízvédelmi toisottságban. fó március 4-ikén meg is érkezett Boros Erigyes, Szeged barátja, majdnem fia (mert hiszen háza volt Szegeden), a vízvédelmi ügyekben országos tekintély és rangban sokkal nagyobb, mint a minisztérium kiküldőt je, Balogh Gyula. Boros nem tárgyalt és nem alkudozott, hanem diktálta a »megállapodásokat:« — A vasúttársaság az esetre, ha a viz 22 lábnál magasabb lesz, a felmagasitás költségeinek nem a negyedét, hanem harmadát viseli, — feltéve, hogy ezt a megállapodást a kormány jóváhagyja. A veszély elmulta után a felmagasitás leromt ilandó. Az összes munkálatok nem kerülhetnek többe kilencezer forintnál. A vasút azonban mindenben elősegíti a védekezést s e célra annyi lórét s annyi mozdonyt bocsájt rendelkezésre, amenynyit a város kíván. A város fizetni fog minden lőréért naponkint hatvan krajcárt s minden állandóan munkában levő mozdonyért naponkint fonsz forintot — De mikor? — kérdezte Wahl igazgató. -— Mindennap este hatkor, — felelte Boros. Jakabfi városi könyvvezető rir a hóna alá vesz egy bőrtáskát, tele pénzzel és este hatkor a rókusi állomáson elszámol az urakkal. És fizet mint egy katonatiszt! Tgy indult meg a legfontosabb védővonalnak, a vasúti töltésnek a megerősítése. A 180 munkának csak Boros megérkezése után volt komoly a tempója. Boros nem volt megelégedve a ^kényszermunkával.« Az igaz, hogy nagvon sokan komolyan dolgoztak, de a szegedi nép rossznyelvű is tud lenni és néha még a veszedelem idején is kitör belőle az őshumor. Mikor Mikszáth Kálmán csodálkozva szemlélte, hogy a szegediek oly szakértelemmel csinálták a töltést, mint ahogyan a fecske ragasztja a fészkét, valaki ezt mondta neki: — Hátha még 1876-ban látta volna! Akkor még a kisasszonyok is dolgoztak a töltéseken! — Hát persze, — felelte erre valaki, — a szobalány meg bögrében hordta utánuk a kávét! Ezen nevetlek az emberek, pedig már lett volna okuk a sírásra is... Boros javaslatára Taschler főkapitány közzé tette, hogy aki nem megy ki dolgozni a töltésekre, annak fizetnie kell, még pedig a kézi szolgálat megváltása cimén naponkint egy forintot, az igás szolgálatért pedig naponkint három forintot. Az igy begyült pénzen fogadott munkásokat szereztek a környékről^Hojgosról, Szabadkáról és Makóról. A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár ugy; vette ki a részét a védekezésből, hogy március 1-én ötven munkást fogadott és ezeket fizette a katasztrófa bekövetkezéséig. Az Eisenstádter S. cég is fogadott husz munkást Az Altalános Takarékpénztár ötven forintot, Csorba Viktor törvényhatósági bizottsági tag pedig husz forintot adományozott a védelem céljaira. A szegedi lapok azonban hiába irták, hogy »e szép példa utánzásra méltó«, — nincs nyoma, hogy a szép példát utánozták volna. Mikszáth, akit fölötte érdekelt a közelgő veszedelem, egyelőre még költői szemekkel nézte az egész ügyet. Március 4-ikén a következőket írta: A Tiszából ki szót hozzánk? Mi zúdul fel? MI kavarog ott, misztikus borzadályt gerjesztve? Talán az a néhány könnycsepp, amit a bujda só Rákóczi két évszázad előtt Tokajnál a Tiszába hullatott, mikor megsiratta ezt a szép országot? Talán az a vér, mely Bodrogkeresztarnál ömlött bele IS48-ban a szabadságért küzdő hősét sebeiből? Attól őrül meg émeniint, attól szilajodik meg a Tisza; attól a könnytől, attól a vértől S miként a lepedős kisértet, addig jár (el sírjából a szörnyű >Szemrehányás«, mig az a két. százados könny megszűnik keserű lenni a hullámoknak s mig azt a vért végkép nem szívja fel onnan a nap, — a Szabadság! nB™ Farsangi oidonságok csipkék, ayöngyöfe, csattok. tUllOk stb. óriási váiasztékhati les lesóbb .'.rákon Pollák Testvéreknél Csekonlcs ucco ÉS Széchenyi tér Kötött kabátok, pullovorek legolcsóbban 41 Hoffmann Dezsőnél, Csekonics ucca 4. sz. estélyeken ne viseljen Ízléstelen hamis ékszert, amikor a legszebb és legfinomabb kivitelű briüiáns-, gyémánt*, rubin- és zafír-köves ékszereket is csekély heli vagy havi részletfizetésre beszerezheti MUl&offérnél Sxécöenyi tér 9. L7 ékszerek készUésél hozol! anyagból és mindennemű átalakításokat ízléses kivitelben Jutányosán vállalok. 31? Kísmére ü 322 vendéglői asztalokat és tf>lf leres megvételre Ólmosi. Oroszlán ucca 6, st*