Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-13 / 11. szám

SZEGED: Szerkesztőig: Somogyi ucco 22.1. ern Telcton 13-33. ' Klndóhlvolol, kölrsönkönyvtör és tegyiroda : Aradi iicca 8. Telefon: 306. - Nyomda s töw Lipót ncca l'J. Telefon * 16—34. «»«»«» mmmmmmmmmmammm Vasárnap, 1929 január 13 Ф<ЗЮ V. évfolyam 11. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ncca 6. Telefon: 151. » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség é* kiadóhivatal: Andróssy ucca 2.>. Teletop; 49 (zám. -< » « » « » H » <( » 1В1И1ВИ1ШМЮШШШИШВШШ Előfizetési ftra isvonta j-ZO vidékei és a tövárosban 3-00, wtlUlfldtfo 0--40 pengO. Egyes szára 16, vasár- és Ünnepnap 24 lillér BB3&WW WHIjiliMilHIg* IBiHitl I1 IriWlli^ltiHlfeJil Vásárhelytől Makőn ál Szegedig A belgrádi diktatúra eljárást indit több volt miniszter ellen HóromszázhuszmUlió dinárral csökkeni! k a lisziviselői költségvetési Caracallának, vagy melyik római császárnak fönmaradt az az utasítása a római útügyi legfőbb hatósághoz, hogy ne zsarolják a kincstárt útépítésekért, meg útjavításokért, mert a birodalom érdeke azt kívánja, hogy az utasok mentül tovább tartózkodjanak határai közt, ilyen célra pedig a rossz közutak a legalkalmasabbak. Ez az ediktum nemcsak szó szerint maradt fönn, valamelyik klaszszikus salabakterben, hanem van olyan európai ország, ahol szelleméhez is ragaszkodnak, azt kegyeletesen őrzik, sőt olykor ugv látszik, mintha azt tették volna az útügyi politika alapelvévé. De város is akad olyan, amely azt a gyanút ébreszti az emberben némely belterületi útvonalon, hogy eme klasszikus hagyomány alapján akarja vendégszerető falai közt marasztalni az idegeneket. A sorok irója azonban se most, se máskor nem akart Szeged belügyeibe avatkozni, mert tanult a nemes lord példájából, aki, modern magyar nyelven szólva, kicsire van állítva, mióta belügyeinkbe beleszólt. E sorok irója kívül marad a belügyeken, hiszen éppen arról akar panaszt tenni, hogy milyen nehéz Szeged belterületére bejutni, mondjuk Hódmezővásárhely felől. Igaz, hogy ez a panasz röviden elintézhető azzal, hogy a vasút minden baj nélkül áthozza Tiszántúlról az embert az algyői hídon keresztül s Szeged város hajdúi nem igazoltatják le az embert mellének szegezett fegyverrel se a baktói megállónál, sc a rókusi állomáson. Ami igaz, igaz, nem lehet elvitatni a magyai" kormánynak azt ai erdemét, Hogy Algyőnél hidat emelt a Tisza fölé, hololt ott nem volt híd se a honfoglalás idején, se a tatárjáráskor, de még a mohácsi vész esztendejében sem. Ennélfogva csúnya rágalom volna azt állítani, hogy az államkormányzat nem áll feladata magaslatán « nem követett el mindent a Tisza két partjának a forgalom legmodernebb eszközeivel való összekapcsolására. Megesik azonban, hogy az embernek olyankor is akad sürgős dolga onnan ide, vagy innen oda, mikor vonat nincs. Ilyenkör aulóra ül az ember és — elkerül Makónak. Mert a vasúti hídon csak vasútnak szabad járni, annak is igen meggondoltan, a honfcg'aláskorabeii kompközlekedés pedig, bár a magyar kulturfölénynek minden idev:'odő külföldi szemében vitathatatlan bizonysága, nyáron is életveszélyes, télen pedig hatályon kívül van helyezve, mintha esküdtszék, vagy sajtószabadság volna. Attól kezdve, hogy a gyevi harmat elkezd hullani, tehát ősz végétől tavaszig, aki kocsin akarja megtenni a két város néhány kilométeres közét, vagy autón, az kénytelen Makónak kerülni, még egyszer annyival megtoldani az utat. Hogy mért nem csinálják meg a két nagy város közt azt a közúti hidat, amely elsőrendű gazdasági érdeke a szegedi kereskedelmi életnek is, a vásárhelyi termelőknek is, annak alighanem valami ismeretlen Caracalla-tradició a magyarázata. Bizzuk ennek megkeresését a klasszikusfilológusokra ás a historikusokra és induljunk el este fele halaszthatatlan üfívünkben Vásárhelyről Szegedre. (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.) Belgrádból jelentik: A belgrádi minisztériumokban lázas munka folyik. A kormány e hónap végéig keresztül akarja vinni az állami tisztviselők leépítését. A nem véglegesített tisztviselőket, akiket csak egyes képviselők kívánságára alkalmaztak, már cl is bocsájtották. A kormány reméli, hogy a hó végéig jelentékenyen csökkenteni fogja a létszámot. A költségvetés ezáltal 320 millió dinárral fog csökkenni. A Pravda szerint az erdőügyi minisztérium több vezető tisztviselője ellen az államkincstár megkárosítása miatt eljárást indítanak és ezt kiterjesztik több volt miniszter ellen is, akiket esetleg az állami törvényszék elé állítanak, mert a kincstárra nézve hátrányos szerződéseket kötöttek. — Mekkora ut időben"? — kérdezzük a soffőrt. — Azt lehetetlen kiszámítani, mondja a gépember, — mert az attól függ, mennyi ideig tártóztatnak föl bennünket a baktcrckEnnél a szónál a sofför mély tisztelettel szalutál a láthatatlan hatalomnak, a miszticizmussal kifizetett utas pedig ki-kikémlel a ködbe cs keresi a látóhatáron a kősziklára épült sasfészkeket, amelyből a páncélos lovagok leszállanak a jámbor kalmárok mortifikálására. De sasfészek nincs sehol^ még a makói Maros-hidon is csak egy rud van keresztbe fektetve, az is elbillen az útból mindjárt, mihelyst a leeresztett autóablakon egy pengőt nyom az ember a vámszedő lovag markába, aki abból rögtön visszaád negyvenhat fillért, sőt még jóéjszakát is kíván, amivel pedig igazán uem tartozna, nincs Is benne a szolgálati utasításban, de az is lehet, hogy olt benne van. Minden esetre nagyon kellemesen lepi meg az embert, hogy a Tisza—Maros szögében udvarias hidoénzszedők is találhatók. — No. — mondjuk a soíförnek, — mit ijesztgeti maga az embert? Hiszen ide illemtanárok vannak beosztva éjszakai szolgálatra. — Nem is itt van az, — feleli gondterhesen a kocsis. — Micsoda nem itt van? — Ahol a kutyakopo~ósí eljáratják az emberrel. Tessék csak várni. Hát várunk, mert egyebet nem tehetünk, mikor olyan seoesen mén az autó, hogy az ember nem gjőz csodálkozni rajta, milyen járatlan a klasszikusokban Vctán Eud-e ür, Csanád vármegye főjegyzője cs útügyi gondviselése Tudniillik ugy reudbe hozatta az utat, hogy egész bizonyosan nem ismeri Caracalli törvényét. Az autó azonban kezd áttérni a fontolva j haladó világnézetre. Meg is áll. Nem mehet ; tovább egy másik autótól. Az is áll, mert muszáj neki. Keresztbe fektetett pózna állja útját. Az autó dudál kegyetlen. A miénk segít neki nyávogni. Ez azonban nem olyan testvéri üdvözlés, amilyent találkozó karaváuok váltanak a sivatagban. Ez minden szentimentálizmustól meii.es célirányos tutulás. Ez bebocsátást kérő instancia a felvonó híd kezelőjéhez. Már mini az ujszegedi sorompóőréhez. A póznaigazgatást élethivatásának választott Közszolgálati alkalmazott enged az egyesűit aulódudákn.-.'. Megjeleuí» cs valamit kérde;- az első -ai:". ól. A válás;-: kielégíthette. mert a sorompó felnyílik s az első autó eltűnik a világűrben. A mienk is nekíszusszau, de akkorra a forgalmi akadály újra a helyére szerkesztődik. — Halt! — mondja a sorompás ember, — Hovavalósi? — Szegedi vagyok, — mondom. — De az autó? — Az vásárhelyi. — Akkor kövezetvámot fizet— Mennyit? — Hát nyolcvan fillért. A hangban van némi sértődöttség. Micsoda tökéletlen ember az, aki még azt se tudja, hogy itt nyolcvan fillér az antré? — No ehol egy pengő, aztán vigye el az útból azt a piszkafát. — Amott adódik a bárca, — billent az ember a fejével szigorúan az éjbe borult házra, amely a város impériuma alá tartozik. S itt tudódik ki, milyen érzés az, hu az emberrel kutyakopogóst járatnak. Hát nem tartozik azok köze, amikre azt mondja az ember, hogy »no, ezért érdemes volt megszületni. « Kimászni az autóból és vízben, sárban odatocsogni, hóban, jégben odacsuszkálni a sötét házhoz. Azt körülbotorkálni addig, mig rátalál az ember az illetékes ablakra. Azt kapargálni szelíden, emberségesen, majd megkopogtatni udvariasan és végül ököllel verni nyomatékosan és közben állandóan erezni a lelkiismeret kígyóinak sziszegését, amiért az ember este fél tízkor ilyen brutálisan megzavarja egy • fáradt embertársának nyugalmát, aki a közszolgálati alkalmazottak egészséges álmát alussza. Az ember igazán elszégyenli magát, lioly ilyen alkalmatlanságot szerez valakinek, aki őt sohase bántotta és most teljes joggal a pokolba fogja kívánni, ahová való is az olyan elvetemedett lélek, aki még este fél tízkor is be akar menni a városba, ahelyett, hc;;v lefeküdne az árokba és megvárná, mig reggel lesz ás eloszlik a pózna, mint a hajnali pára és helyébe viszik az embernek a nyolcvan filléres bárcát. Igaz, hogy ezt az önmarcangolást .;öveti egy kis öröm is, mikor idővel fölvillan a szobában egy pillanatnyi barátságos icny és egy kevésbbé bai álságos gesztus birtokosává teszi az éjszakai csavargót a bűvös szezámnak, a kis harcának, amelynek igezeiére fölnyílik a sorompó és szabad az üt, mind a vizig szárazon. A viz itt már elég közel vau s kevés ideje van az embernek elgondolkozni azon, hogy mért kell Szegeden két ember ahhoz az óriási feladathoz, ninit Makón ecet len Herkules is