Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-13 / 11. szám

DSLMA C.V A r.OFJS^iM? el bír végezni, egyik kezével átnyújtván a bárcát, másikkal kinyitván a sorompói. Valószínűleg azért, hogy nálunk íöbb a humanizmus s ezen az alapon kell a vámos melld ogy vicct tartani és ugyanezen a humanisztikus alapon az utast kötelezni arra, hogy télviz idején ö másszon keresztül a sárön, fagyon és ő ázzon-íázzon a közszolgálati alkalmazott helyett. Mire levonhatnánk azt a konklúziót, hogy íalán még humánusabb dolog volna a vámszedők egészsége érdekében esti hét órától reggel nyolcig minden közlekedést betiltani, akkorra az ujszegedi hídfőnél állják utunkat és vesznek rajtunk harmincnégy fillér sarcot. Ez megint olyan jelenség, amely a miszticizmus köréhe tartozik. Mért részesül kevesebb kíméletben ez a vámos, mint amaz? í'.s ha már ez úgyis ki van rekesztve a humanizmus hatályából, mért nem szedheti ez a hidvámmal együtt a nyolcvan filléres kövezetvámot is? Mért kell egy ember munkáját háromnak végezni és mért kell az utast kétszer inkommodálni? Mikor úgyis eleget inkommodálja a kövezel, mihelyst beér a városba. Többet igazán nem is lehet tőle kívánni nyolcvan fillérért. Egy városatya. 4 cseh kommunista pár! megdézsmálja a kommunista képviselők fizetéséi (.Budapesti tudósilőni: telefonjelenlésc.') Prágából jelenlik: A kommunista párt több képviselőjét mandátumáról való lemondásra kényszcrilelte. Csermák kommunista képviselő ezzel kapcsolatban ugy nyilatkozott, hogy a párt az 5000 csehkoronás képviselői fizetés egyrészét elveszi a kommuniképviselőktől és csak 2000 cseh koronát hagy meg számukra. A szociáldemokraták javaslatot terjesztettek a képviselőház elé, amelyben intézkedést kér azon pártok ellen, amelyek visszatartják a képviselők fizetésének egyrészét Révész Béla Szegedre érkezeit és nvitatkozik a „többmintvers" miniatűrökről 1323 íamiáfT3? Vasárnap délelőtt féltizenegykor Lezdódifc a Korzó Moziban a nagy érdeklődéssel várt Révész Béta-matiné. A kölíö uj kéziratát olvassa fol, Juhász Gyula Révész Bélíró] beszél; Révész-miniatürökct és Ady. dalokat interpretálnak: Bojár Lili, Bardócz Rózsi, Honi Erzsébet, Peéry Piri, Nagy György, Szórád Ferenc, Hont Ferenc és Szilassv Gyula. 1 Szegei OazdaságI Egyesület1 (A Délmagyarország munkatársátólLegalább tizenöt éve nem járt Szegeden. Most e vágó-hasi tó fagyban lelelkesed^tt az alvó városba, hog\ felolvassa itt: Szejgednek irt Ady-kézi rutái. Utoljára az Uj Színpad. szent irodalmi megmozdulása hozta le a tiszaparti falak közé, most az Ady évforduló. Akkor a haldokló SLrindbergröl beszélt a szinház pódiumán, most az eltávozott, de ittélő Adyról, a küzdelemről, amelyet a halhatatlansággal folytatott. Révész Béla. A legmélyebb irások költője. A miniatűrök muzsikusa, az Ady-könyv festője. Lelkesedéssel beszél a szegedi útról, ahogy lelép a gyorsvonatról: — Érdekes probléma ez a vasárnapi szegedi matiné. Megszólalnak azok a furcsa irások, amelyeket miniatűröknek neveztek el. Ha megkérdeznének mi az a miniatűr, talán igy lehetne definiálni: nem vers és nem novella, hanem tul ezeken: — többmintvers. Ezzel a szóval > miniatűr < azt akarom jelezni, hogy valahogy valahonna" az élet legközepéről jött az irás, ahol villan, ahonnan kisugárzik, aminek horizontja van... Ilyen villanást akarok minidig megfogni. — Ugy látszott először, hogy ezeket az írásokat az olvasni tudó emberek képzeletére, idegzetére kell bizni, — megtörtént azonban tavaly Pesten a Vigadóban, hogy színészek a a maguk számára érezték meg az anyagot. Ezek az irások motívumokat, alakítási lehetőségeket adtak számukra, színjátszó illusztrálási lehetőségeket. És kiderült ekkor, hogy a miniatűröknek viharosabb sikerük volt, mint bármelyik versnek... Ezt az érdekes problémát várom én itt Szegeden is. Azt kívánnám, hogy ezek az irások itt is ugy menjenek át az emberekbe, mint áhegy én akartam azt a megírás pillanatában. £s elmondja: milyen nagy ut volt eljutni addig, amikor ö maga olvassa föl kéziratát a közvetlenség hangjával. Uj kéziratot irt Szegednek, először viszi a hallgató elé: Ady harca a halhatatlansággal. Emlékezetes dátumot jeient a vasárnap délelőtti szegedi megmozdulás. (v. gy.) (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Aigner . Károly főispán elnökletével szombaton délelőtti tartotta meg a városháza tanácstermében köz-j gyűlést előkészítő igazgatóválasztmányi ülését a Szegedi Gazdasági Egyesület A főispán megnyitó beszédében röviden vázolta a gazdasági egyesületnek a főldmivcs gazdatársadalom jobblétének előmozdítása érdekében végzett mult évi működését' Erre az évre pedig az egyesüleü székház meg-, teremtését jelölte meg programként. Az újonnan fölállított borközpontokra vonatkozólag kijelentette; a főispán, hogy ezidőszerint még csupán hármat: állított fel kisérletképen a kormány és pedig elsősorban azokban a városokban, amelyek maguk1 és azok bortermelő közönsége és a borközpontok létesítésére megfelelő számú üzletrészt jegyeztek. Szegeden sem a bortermelők, sem a város nem jegyzett megfelelő értékben ilyen üzlet-; részt és igy nem Szeged kapta meg a borköz-' pontot Az újonnan létesített tanyai kirendeltségek legfőbb feladatát Szeged város hatósága a tanyai központok létesítésével már évtizedekkel! ezelőtt sikeresen megoldotta. A fásítás kérdése volna a szegedi határ harmadik nagy probló-' mája. Tarr József igazgató az egyesület alapszabály-j j módosítását ismertette pontról-pontra. Dr. Fajka\ Lajos hozzászólása után a tervezetet kiadták az egyesület ügyészének a fennálló törvényes rendel-; kezeseknek megfelelő átsimitásra. Dr. Fajka Lajos a külterületi utak, köztük els5-, sorban a Duna-Tisza-közét összekötő Szeged-—, bajai országút még kikövezetlen 19 kilométeres szakaszának burkolását és mielőbbi rendbehozatalát sürgeti. N Dr. Sőreghy Mátyás a szegedi szeszfőzés teré№ fennálló jelenlegi visszáságok megszüntetése céljából terjesztett elő javaslatot, melyet elfogadtak.; Gárggán Imre a borfogyasztási adó mérséklő-, sének kérdését kívánta valamilyen formában megoldani, mire a gyűlés ugy határozott, hogy a megfelelő megoldás iránt a Gazdasági Egyesület feliratot intéz az illetékes kormányhatósághoz. Végül az egyesület rendes közgyűlése napjául) február 9-ét tűzték ki. Apa nevelés Irta: Móra Ferenc. A szánkülott uraságokkal én nagyon korán beadtam és jó sokáig tartottam a barátságot. Ez sokkal hihetőbb és természetesebb is, mint ha azzal kérkednék, hogy én princekkel szoktam egy tálból cseresznyézni. Ahol én nevelkedtem, ott csak egy Princ volt, azt is csak Mitetszik urnák hívtuk, mert mindig ezzel fogadott bennünket, ha bementünk a boltjába árpacukorért, vagy árpapálinkáért. (Azon időben és azon tájakon mindkettő kedvelt takarmánya voit a magyar géniusznak.) >-" Hát, mondom, Princ csak egy volt. ellenben szánkülott annyi volt, hogy meg lehetett volna velük ostromolni a BastilleL (Már tudniillik a helybelit, az adóhivatalt.) Csakhogy ezek szánkülottabbak voltak a párizsiaknál, mert ezek nemcsak k ü 1 o t t-ot nem hordtak, hanem a pantallót is csak Szentmihálytól Szenlgvörgyíg viselték. (Igaz, hogy olyan is volt köztük, aki ez alatt az idő alatt a csizmát se vetette lc.) • Tessék most már ehhez hozzávenni azt, hogy gyerekkorom állandó olvasmánya a biblia volt Nem a biblia dióhéjban, hanem a biblia disznóbőrben. Az AT. igazi biblia, amellyel fejbe is lehet verni a hivőt, ha egyéb argumentumok acm fognak rajta. Dc abból se az uj testamentumot olvasgattam ínég akkor, mert hiszen az tiszta filozófia, annak se c világról való. Kis gyerek nem lud azzal mit csinálni, hiszen csupa békesség van benne, meg szeretet s mindössze az egy Jézuskát feszitik keresztre. Hanem az ó-testamennüm, az igen! Csupa vér, borzalom, hóhérlás, j aze majdnem ugy szerettem, mint az Ezeregy éjszakát. Különösen a Királyok Könyvét, ahol majd minden oldalon lefejeznek egy nagyszakállú királyt. Mire etnagydeákoskodtam a francia forradalomig, akkorára már annyira voltam, hogy minden áldozata közül csak magamat sajnáltam. Tudniillik, hogy mért nem éltem én akkor! Én lettem vclna a fő-szánkülott, Marat, Hébert és Santerre együtt. (Csakhogy engem nem döfött volna le Corday Sarolta, mert én akkorára minden asszonyt belehajigáltam volna a Szajnába. Igenis, engesztelhetetlen nőgyűlölő voltam akkoriban, tizenhat éves szivem összes hevülésével szerelmes lévén egy negyven éves úrhölgybe, akit minden vasárnap láttam a templomban.) Bizony, ott voltam a téli éjszakában a konventben, addig, mig érte a bél a kis-lámpában a petróleumot és megszavaztam a Capet Lajos halálát. Olyan beszédet mondtam indokolásul, hogy az összes szánkülottok megrázták a fejükön a frigiai sapkát és elismcn" ;ük jeléül odatoltak a guillotine tövébe, mikor monsieur Vető ostoba nagy feje belehullott a fürészporos kosárba. Bele is áztattam nagy kanavász zsebkendőmet a zsarnok vérébe a többi jó hazafival a szabadság, egyenlőség és testvériség jegyében. Aztán szálltak az évek és különböző akadályokat ' gördítettek királygyilkosi pályám elé. Ruhát kel• letl írnom az asszonynak, cipőt a gyereknek, ke| nyeret mindnyájunknak és ezek a dolcok kissé lefoglaltak. Hanem azért a szánkülottokkal még mindig meleg barátságot tartottam s ha harminc éves koromban szavaztatnak meg, még mindig halálra ítélem a királyokat. Csak most már nem indokoltam volna olyan sokat. Mindössze öreg barátomhoz csatlakoztam volna, Siéycs abbéhoz: la mort, sans phrase. , Itt aztán jön egy télesti családi kép. A kályhában bágyadtan pislog a parázs píros szeme. Anyut a zsebeskötű képviseli a díványon, ő maga szinházban van. Én az Íróasztalnál gubbasztok és igen megvagyok oszolva. A lelkem egyharmadával egy kicsit unottan haragszom Tisza Istvánra« vagy kire, akiről vezércikket kell írnom, ő se tudja, miért, én se tudom. A másik harmadá' ! val azt a szegény aranyhalat sajnálom, aki a könyökemnél haldoklik az üvegben és olyan szemrehányóan néz rám a merev szemével, mintha én volnék a végzet. Ami még szabad a lelkemből, a» Pankát strázsálja, aki már az ágyában van a hálószobában és olvas. Panka nyolc esztendős volt akkor és nagyon kedvelte az irodalmat. Ha meg volt szorulva, akkor azokat a meséket is elolvasta, amiket róla írtam, de ha a cseléd stelázsin talált valami érdek, feszítő olvasmányt, akkor engem lecsökkentett Sohasem rontottam meg a passzióját, mert ismerem a fajtám és tudtam, hogy nem lesz abból semmi baj. En is nagyon szerettem Rinaldó Rinaldinit olvasni, meg a IC obi híres haramiát, — mégse vittem semmire. j — Apu—u—u! — szólt át egyszerre hozzám — Tessék?