Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

34 DfitMAGYAROHSZAG Tett és szürke szomorú. Ide is ellátszik az ég! Csak titokban szabad megnézni és föl kell mászni a padra. Aztán jövök vissza. Fogom az ablakot. És nézem. Most veszem észre: olyan ez a lehajt­ható teteje a rácsok mögött, mint az istállóké. Ahol szénát dobnak a lovaknak. Amit ki lehet támasztani kicsit, hogy ne legyen olyan sötét a lovaknak. A másik részét, az alsót, kis sem lehet nyit­ni. Mozdulatlan, be van építve. És homályos üveg van benne. Hogy megszűrje az idevetődő világosságot... Olyan, mint az istállóablak. Csalt rács van rajta. Alig ébredek föl a kíméletlen reggelre — sötét van — és hideg — a folyosó már zeng. Csalt a lárma jut el idáig, meg néha egy szó. Valaki követei valamit és egyszerre kiabál ez őrrel. Aztán utána kiáltja még elkeseredve és fogatösszeverve. — Nyolcan vagyunk! — Nyolcan vagyunk a cellában! Az őr fogja az ajtót és bevágja. Hogy belé­zendül a börtön. És valami jó nagyot károm­kodik. Hogy visszaszól a börtön. Le-föl, le-föl sétálok a cellában és hirtelen észreveszem magam: hangosan beszélek! Egye­dül c magányosságban! Vitatkozom magammal, mennyi van még hátra, 22 nap-e vagy 23. És nemsokára kibékülök magammal, megegyez­nünk: huszonkettő... Hangosan beszéltem! Mint egy rossz régi drámában! És később szavalóversenyt rendezek. Pózba állok és mondom a régi verseket. Fürkészem magam: tudom-e még őket. Most nincs könyv, segítség, sugó, most egyedül mondom Adyt és fölmelegszem a régi verssoroknál, amelye­ket diákkoromban mondtam, büszkén és bol­dogan a jegyzőkönyvi dicséretért. Ma jutott először eszembe: miért vagyok itt. Nyolc napja ülök itt és fázom a cellában, most jutott eszembe először: miért vagyok itt. A börtön javit? A börtön győgyit? Elszaladt előttem az egész négy éves izgalom. Bombahalál Csongrádon, riporterek hajszája az éjszakai hóban, aztán három halott, 25 sebesült és néhány letartóztatás. Aztán cikkek a lapok­ban, a nyomozás folyik, a telelőn zug, Alföldi Brigád, bálterem, bomba halál. Elfut előttem az egész rémület. És egy hivatalos jelentés, amit belemond­tam a telefonba. Egy cikk. Hat hónapi fog­házat kaptam egy délelőtt és tízmilliót. Az­tán a Kúria enyhített. De azt a jelentést nem ol­vasták fel sehol. Fölvillan előttem az a piros-pecsétes boríték, amelyben a jelentést őrzik. Hat hónapot kaptam egy délelőtt és tíz­milliót. Csongrád, bomba, rémület. Tettesek nincsenek. Ma iutott először eszembe: miért vagyok itt. Tizenkettedik nap. Délután kónyszerséta volt. Most megtudtam: ilyen is van. Nem csak kényszerzubbony, kény­szerkölcsön. Van kényszerséta is. Rázendített az eső. Nem láttam a homályos ablakon keresztül. Jött az őrmester, hogy me­gyek -e sétálni, mert esik. Szóltam: megnézem kicsit. Mert a séta jó. Mentünk lefelé az őrrel. Kint szakadt, zú­gott, ömlött a rémes novemberi eső. Fölhajtot­tam a gallérom és kétszer körülszaladtam az udvart. Hatalmas, megnőtt és egyre növő po­csolyák fölött ugráltam a keramiton. Aztán szóltam az őrnek: gyerünk föl, ebből elég volt. Rámmordult szúrva, vájva, durván a szu­ronya alól: hogy képzelek ilyet! Addig kell itt sétálni, míg majd szól az őrmester ur. — De látja zuhog, ömlik az eső! — nevettem még és nem hittem hallatlan értelmetlenségét. — Minek jött le! — mordult a válasz. — De átázik a cipőm, átázik a kabátom, csu­pa viz a sapkám! Beteg leszek, megfázom... — Csak sétáljon! Ujabb víztömegek szakadtak le. Ott álltam védtelenül és fedél nélkül a nagy vizömlésben. Csurgott mindenfelől a viz. ugy álltam ott, mint egy ázott ürge. 1Í128 dpcember 25. agg» II — Kérem felügyelő ur, gyerünk föl... — Nem megyek! Tessék sétálni! Minek jött le! — mordult az eresz alól. — Magának könnyű, ott áll az eresz alatt... — Hát kijövök én is, nézzen ide, itt állok, ahol maga! Menjen sétálni! — kiabált most már csak azért is és hagyta, hogy reá is rá­ömöljön az esőfergeíeg. Csakazértis. Nem megy fel. Ázzon az a fogoly, nem eleget fázik, mi­nek jött le! Most már dühöngtem és nem volt egy szá­raz ruhám. Kibáltam és hadonásztam. Én, a jó fogoly! Átkozódtam, hogy bejelentem ezt az igazgatónak. Most ö mosolyodott szuronya alól. Lenézőn, megvetőn. Nála van a szurony! Azt csinálom, amit ő akar! Dühöngtem. Rohanni akartam fölfelé. Föl az igazgatóhoz! Megmutatni átázott, lucskos min­denemet és megmondani van már — kény­szerséta a dühöngő esőben. De ott állt az ajtó­ban és megmozgatta a puskát. A hegyén csil­logott a szurony! Tehetetlenül, ledéi nélkül és csuromvizesen szaladtam ott a cuppogó keramiton, már nem is látszó italt a sárga kockák. Viz volt minde­nütt. És szaladtam tajtékozva és tehetetlenül míg le nem telt az óra, mig kegyesen fölveze­tett cellámba az őr. Köhögök, didergek, fázom itt e vacogó cel­lában, mint egy kiöntött ürge. És beveszem a két aszpirint tehetetlenül, lelógva, bezárva. Fo­goly vagyolt. Uf évre sa}át magát lepje meg n vtlághirll James ,Rilge vagyTriumpli motoifeeréfcpárok köztil valamelyikkel. Mindegyik dijakat nyert. Mészleífizelés. 1© havi hitel. Brnck Kásiöor ts fflal saűapesf, ¥!., lOhai hccq 2!. **«« képviselőnk­Autó és @épk@resketí@imi SzsSwiesz és Vészé Árlegyzék ingyen és bérmentve. Kígyó ucca 1. L 179 A nőknek — Indiában van a legnagyobb szabadságuk Érdekes beszélgetés a balampuri maharadzsával Bécs, december 24. (A Délmagyaroszág bécsi tudósítójától.) Sir Taley Muliamed kán, Palampur indiai tartomány uralkodója, a leg­hatalmasabb maharadzsák egyike, háromhó­napos európai utazása közben néhány napra Bécsbe érkezett. A maharadzsa európai divat szerint öltözködik, rendkívül elegáns és in­kább hasonlít egy angol gavallérhoz, mint India egyik leggazdagabb uralkodójához, aki különben hazáját a Népszövetség tanácsában is képviseli. Nyúlánk, magas termete, szép barna haja, simán borotvált arca nem árulják el élet­korát, még kevésbbc hasonlítanak azokhoz a maharadzsákhoz, akiket a filmről ismerünk. Rendkívül szívélyes modorban válaszol a hoz­záintézett kérdésekre: — Az indus jobban tiszteli az asszonyt, mint akármelyik más néptörzs. Megengedi a nőnek, hogy korlátlanul résztvegyen a nyil­vános életben, tehát az indiai nőlc rabszolga­ságáról Európában elterjedt mesék minden alapot nélkülöznek. Képességei is veteksze­nek az európai asszonyokéval, — Rajdu asszony, az ismert indus költőnő egyúttal elnöke az indiai nemzeti kongres­szusnak s ennélfogva a legmagasabb politi­kai méltóságot viseli. Még a rendőrségnek is vannak női alkalmazottai, még pedig több­nyire idősebb nők, akik igen jól beválnak. Ami a házasságot illeti, a hárem intézményét már rég eltörölték és a legtöbb indus férfinak egy felesége van. Az állam törvényei mégis megengedik legfeljebb négy feleség tartását, de ez igen ritkán fordul elő. Ezután elmondta a maharadzsa, hogy ez­időszerint Rabindranath Tagore és Ghandi a hindu nép szellemi és politikai vezére, akiknek óriási nimbuszuk van. Különösen Ghandit valóságos Messiásnak tekinti a nép, aki meg akarja szabadítani őket az angol uralomtól. A palampuri maharadzsa ezzel a mozgalommal nem ért egyet, mert szerinte India nagyon sokat köszönhet az «MM»1 sí­túrának. FINOM ÓR9K között legolcsóbbak 1BRRUSWETTER ORSIK 75 Prtrcixlós zseb- és Icarördlc a legfelésesebh hlulfelben Mrausweíí<er János S^epecfen SSí^S^S Magyarország legjobb hlmcvU, S2 éve fennálló óráslizeme. Rádiós ! Ax cgfisz vtldg ícell neked ? Vegy Tungsram Bürlumcsiivet / a a a Hagy véteütürzet, erős, kristálytiszta hang. smeite'rt nv»mta vány k*al szívesen szoJgal birmc'y rádlókcreskcdö, vagy az AZI ÜNNEP olyan rádiót hallgaln', amclyven TUNGSRAM BMIUMCSÓKÉSZLET III • vnn. II Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.T. Újpest 4. Mé§es és PrivlnssJky párisi divatásszmcsöU sxöimeáru&áxa Sssegted, &&éc§enyi íér 6. ssóra. Szörmélcei, asÖrmetozindtSltai a legelegánsabb kivitelben tartunk raktáron ós mérték után is a legpontosabban készítünk. 58 JlaUilásolcat, JavitúsoUal jutányos árban vállalunk.

Next

/
Thumbnails
Contents