Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

192S december 25. r)fiL!\nr;vAfm**SZAG 33 flz ervos5 az ligyvésl9 a kereskedő, az iparos, a hivatalnok, a munkás keserves beszámolója 1828-ré! (A Délmagyarország munkatársától.) Ma a béke költözött be a szivekbe. Holnap újból megindul a harc, a tülekedés a mindennapi kenyérért, az életért. A búcsúzó évnek vigadásra késztető napjait vajon lehet-e a gondtalanságnak akár röpke perceibe is fojtani, amikor ott leselkedik a legnagyobb lélek, egészség és erőrabló: a Gond. Egész éven át hűségesen kitartott mellettünk. Nem szabadulhatott tőle az orvos, az ügyvéd, az iparos, a kereskedő, a munkás! De senki, aki két keze munkájából menti át magát és családját egyik napról a másikra. Milyen volt ez az esztendő? Ez a kérdés, itt vannak a válaszok, a szomorú, a lemondó, a vigasztalan válaszok, a halódó, cseudes város reményívesztett polgárainak szomorú válaszai. Dr. Erdélyi Jenő közkórházi fóorvos a következőket mondta az orvosok helyzetéről: — Egy körkérdés szűk keretei nem alkalmasak a magyar orvosi kar gazdasági helyzetének megismertetéséhez, igy csak néhány adattal, mintegy reflektorfénynél, szándékozom e fájóan égető problémára rávilágítani. — Az állandó gazdasági válságot a trianoni Ííényszerbékeszerzödés okozta, stabilizált jellegű kereskedelmi és ipari pangást talán legjobban az orvosi kar érzi a lateiner-pályák között és ami a legszomorúbb, a javulás minden reménye nélkül. Az okok kézenfekvők: — 19lí-bcn, a világháború kitörése idejében a 21 milüó lakosi számláló, virágzó Nagymagyarországnak 4700 diplomás orvosa volt, a mai kis megcsonkított hazánkban élő 8 millió lélek egészsége fölött közel 7000 orvos őrIxidik. Tehát az orvosok száma a lakosság számához viszonyítva 5i/s-essel, azaz 500 százalékon felül emelkedett. Elijesztő szám, melyet a többi lateiner-pályák — ügyvéd, mérnők, tanár stb. — szaporodás tekintetében messziről sem közelítenek meg. — Ha tény is az — mivel egyes, a helyzetet csak felületesen ismerők érvelnek —, hogy a Nagymagyarországban vidéken, falvakban kevés orvos volt és 100—150 körorvosi állás vblt állandóan üresedésben, ezek a hiányok és üresedések a tőlünk elszakított, jelenleg a szomszéd államokhoz csatolt területekre vonatkoznak. A megmaradt területen a békében sem lehetett komoly orvoshiányról beszélni. — A nagy, hatalmas vidékekkel rendelkező Szegeden, mely Bácska és Bánát természetes gócpontja volt, 40—45 orvos látta el az egészségügyi szolgálatot s nem lehet mondani, hogy békében itt orvoshiány lett volna. Ma 160, az egészségügyi intézetek orvosait beleszámátva közel 200 orvos gyógyítja nem a régi, de a határvárossá lett Szeged és jelentéktelenné zsugorodott környékének betegeit. Tehát a szaporodás itt is megfelel a fentebb emiitett átlagos 500 százalékos szaporodásnak. — De csak az eszkimók szaporodtak meg, a fókák alaposan megfogytak és elszegényedtek! A munkáspénztárbői alakult társadalombiztosító intézet, posta és vasút betegsegélyzö pénztárai, no meg a bevallottan és be nem vallottan e célra alakult egyesületek — hadastyán, iparosok stb. — oly elemek ezreit veszik fel magukhoz, kik azelőtt a privátpraxishoz tartoztak. Ezek táborával távolról sem áll arányban azon néhány orvos száma, kik c pénztáraknál többletképen nyertek elhelyezést. — Az egyetem idehelyezésévql természetesen megszaporodott az ingyenes rendelések száma. Ha az ingyenes rendelések kizárólag szegény betegek számára tartatnak is fenn Ss ezt a a jelentkezőnek szegénységi bizonyítvánnyal kell igazolnia, mégis nagy azoknak a száma, kik illetéktelenül becsúsznak és jogtalanul veszik az ingyenrendelést igénybe. Hiába, mindig ugy volt és mindig ugy is lesz, hogy a közönség egy része szivesen keres kibúvót az orvossal szemben tartozó kötelezettsége alól és ez talán abban leli magyarázatát, hogy a betegség mindég előre nem látott kellemetlenség s igy az orvosi kezelés is. — Különösen szomorú és vigasztalan a helyzete az öreg orvosoknak, kiknek praxisa már nincs és hosszú évek alatt keserves munkával és határtalan önfeláldozással szerzett, hadikölcsönökben vagy értékpapirokbau, bankbetétekben fekvő vagyonkájukat elvesztették és öreg napjaikra az -inség és nélkülözés réme mered rájuk, de nem kevésbbé vigasztalan a fiatalok helyzete sem, kik hosszú, komoly ta, nulások, esetleg intézetekben eltöltött évek • után elhelyezkedni sehogysem tudnak s ha j vagyonuk nincs, vagy hozzátartozóik nem sej gitik őket, a létminimumot sem képesek megkeresni és a legbizonytalanabb jövőnek néznék elébe. Dr. Baría Dezső ügyvéd valóságos ügyvédi nyomorról beszél: — Az ügyvédi kar megélhetési viszonyai az 1928. évben igen kedvezőtlenül alakultak és egész jogosultan lehet ügyvédi nyomorról vagy legalább is folyton fokozódó elszegényedésről beszélni. A rossz közgazdasági viszonyok teljes mértékben éreztetik hatásukat az ügyvédekkel szemben is, akiknek kereseti lehetőségeit a kereskedők, iparosok cs gazdák eladósodása és tönkrejutása nagyban lecsökkentették. Téves az a még most is uralkodó közhit, hogy ha az emberek el vannak adósodva és ncin fizetnek, akkor az ügyvédek sokat keresnek, — holott éppen ellenkezőleg, ilyenkor az ügyvéd sem saját felétől, sem a nagyrészt behajthatatlan követelések folytán az adóstól sem kap semmit, sokszor még tetemes készkiadásait sem. A vqgyonfclügyelöségek és csődök csak 1—2 szerencsés ügyvédnek jelentenek nagyobb jövedelmet, a többire nézve pedig sokkal inkább nagy veszteséget. — Az ujabb törvények és rendeletek ahelyett, hogy szaporítanák az ügyvédi munkaalkalmat, mindig inkább ujaggi munkaterületeket vonnak cl tőlük. Az igazságügyi kormányzat felismerte és elismerte ugyan az ügyvédség segítségre szoruló rossz helyzetét, azonban az igazságügy-miniszter ur a numerus clausust tekinti egyetlen orv ^szernek, amely pedig az ügyvédi szabadság rovására menne cs különben is csak 10—15 év múlva éreztetné esetleg a kivánt hatását, egyelőre .pedig azt eredményezte, hogy a fiatal ügyvédjelüllek tömegesen teszik le ügyvédi vizsgájukat cs jegyeztetik be magukat az ügyvédi kamarákba nehogy a numerus clausus korlátozásai már rájuk is vonatkozzanak. Az egyedüli gyors segélyt, a munkaalkalmak szaporítását, amely a községi jegyzők magánmunkálatainak eltiltisa, a telekkönyvi kényszer, az OFB által engedélyezett ingatlanügynököknek az ügyvédi munkaterületekre átcsapongása elleni rendelkezések és más ilyen, az ügyvédgyülések által annyiszor kért cs sürgetett intézkedések révén következhetne be, az igazságügyi kormányzat egyetlen pontjában sem valósította meg és nincs is kilátás ezen jogos kívánságok teljesítésére. Igy az ügyvédség helyzetére a jövő évben sem tekinthetünk valami rózsás reményekkel. Varga Mihály a szegedi Kereskedő Szövetség elnöke szinle kétségbeejtően beszel a szegedi kereskedőkről: — Hogy milyen volt a kereskedő helyzete 1928-ban: vosszabb, mint valaha. Elviselhetetlen adóterhekkel, zaklatással, háttérbeszoritással, működésében megbénítva, vérszegénnyé, beteggé és tönkre teszik a kereskedőt. Látható a jele ennek, sajnos, Szegeden is, ahol egymásután szűnnek meg üzletek, gyárak pusztulnak, kereskedők vándorolnak ki városunkból. tiombos Isiván a szegedi iparospárt elnöke szomorú színekkel festi le az adókkal agyonterhelt kisiparos életét: — A kisiparosnak, aki az utolsó években már teljesen elfásultan nézi saját végromlását, életnívója évről-évre mindig rosszabbodott és visszahanyatlott és most karácsonyra se lett semmivel se jobb. Sőt! Kapott karácsonyra néhány hátbaszurást, amelyre az clfásultságában is felszisszent, olyan fájdalmasan érin, tette a pénzügyminiszter rendelkezése, aki 1 a székfoglalója alkalmával, mint a többi elő' dei, megsajnálta a kisiparost és kereskedőt j és azt mondta: több adót már nem bír cl az I adóalany, tehát adókönnyítések következnek. ' A gyakorlatban azonban ugy áll a dolog, hogy az uj pinzügyminiszter az összes elődeit túllicitálja, mert még ilyen forgalmiadóemelések nem voltak! 200—300 százalék sem ritka eset. — Ami az igazi forgalmat illeti a mult évekhez annyira javul, hogy ma már mind sűrűbbek az árverések a kisiparosoknál, nincs aki azzal is lőrödne, hogy az adót meg is lehessen keresni. Igen eklatáns példája a nemtörődömségnek a Batta-féle cipők beözönlése. Egy, gazdag cseh gyáros elárasztja (különösen Szegedre vetette ki hálóját) az egész országot olcsó anyagból készült cipőkkel, úgyhogy a jóhirü magyar cipészipart teljesen tönkre fogja tenni. Igy fog járni majd a szabóipar stb. Magyar Hetet rendeznek és a külföldi ipari pártolják azok, akiknek meg kellene védeni a magyar ipart. Berényl Nándor a magántisztviselők helyzetét festi lc sötét színekben: — A magánalkalmazottak helyzete az 1928. évben sem volt rózsás, mégis Jelentős év ez életünkben. Végre törvénybe iktatták az öregségi- és rokkantbiztosilásról szóló törvény' s ha cz még nagyon is alatta van a kivánal-