Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

1928 december 25. A világháború, amilyennek én láttam DELMAfiYA RORSZAG LEGSZEBB KARÁCSONYI mmsmKrms Mennyből az angyal .,. Részlet József főherceg könyvének harmadik kötetéből Kobila Gláva, 1916 november 22. Alig tudom elhinni, alig tudom magamnak öszszcszedni! A mi jó és szeretett legfelsőbb Urunk, királyunk örökro elhagyott bennünket. Mily nagyon igazságos lett volna, hogy egy szép boldog békét láthasson mégl Vagy talán éppen abban rejlik az igazságosság — amitől remegő sziwel félek —, hogy ő ezen rettenetes háború végét nem érhette meg, nem volt szabad azt látnia?... Bizonyosan csendesen, fájdalom nélkül és könnyen aludt el örökre és most jobb és könnyebb dolga van, mint idelent volt. De halála a legsúlyosabb csapás ilyen nehéz időkben. Mit fog a teljesen tapasztalatlan fiatal Károly csinálni, akit Ferenc Ferdinánd Brandeiss-ba és Kolomea-ba zárt be, hogy a világért se lásson és az élet nagy könyvéből nc tanulhasson semmit. Meg Icsz-c az ereje, hogy a széjjelhullástól megóvjon mindent, amit a nagy halottunk tekintélye és erélye összetartott? Telefonon kérek engedélyt Boroevictől, hogy Bécsbe mehessek, ő azt feleli, hogy nem engedheli meg, hogy utazzak, hogyha a fiatal uralkodó nem rendeli el; várjak egy ottani parancsra. Ez magától ugyan nem fog megjönni. Felhívom Le Bcau-t telefonon, és általa kéretem Boroevicct, hogy legalább kérdezze meg a hadseregfőparancsnokságot, különben még ugy fogok itt állani, mintha nem akarnék menni. Hiszen nincsen csata és annak első jelénél 12 óra alatt itt vagyok. Szeretnék gyermekeim ős-nagyapjának koporsójánál imádkozni! Megköszönni szeretetét és jóságát, mielőtt a fagyos sírboltba leviszik. Szeretném hűséges, múlhatatlan hálámról biztosítani, még mielőtt koporsóját lezárják. Szörnyű volna az rámnézve, ha ez tiltott dolog maradna nekem. Emléke énbennem clmoshatatlan marad, mint szent kép az oltáron... Az osztrák és magyar monarchiának legnagyobb uralkodója halt meg ő benne, kiről a történelem csak a legnagyobb tisztelettel emlékezhetik meg. Nekem pedig egy szerető atya volt, aki mindig meghallgatott cs őszinteségemet soha rossznéven nem vette, ha nézetemet távolról sem osztotta is. Most Magyarországnak fel kell szabadulnia az osztrák iga alól, mert az egyetlen utolsó kapocs és kötelék elszakadt, önállóvá kell lennie personál unióban! Délután 1 órakor parancsot kapok a hadseregfőparancsnokságtól, hogy azonnal legyek készen, hogy egy más parancsnokságot átvegyek. Ugy sejtem, hogy az erdélyi hadseregek arcvonalának parancsnoksága lesz ez! Erdélybe kell mennem, milyen máskép reméltem leghőbb vágyam teljesülését. Míg közelebbi parancs érkezik, automobilra ülők és lesietek Beifenberg-re, hogy legalább is szeretett 46-osaimtóI búcsúzzak. Minden akarásom dacára az összegyűlt tisztikar előtt képtelen vagyok búcsúbeszédemet elmondani, mert sírva fakadnék. Mindenkinek szeme könnyekkel tele és zsebkendők az arcok előtt, szeretett, sokszor kitüntetett acélos hősök arca előtt. A legénységhez is pár szót préselek ki keservesen összeszorult torkomon. Ekkor egy vitézem zokogva borul elém: »Isten veled szeretett jő Apánk!« Mind csendesen, dagadt szívvel integetnek, kezeiket lengetve felem. Én nem tudok beszélni, gégém fájdalmasan összeszorult cs a sírással küzdök, mig az autó gyorsan elrobog velem... Vége van!... VII. hadtest, az én hős, dicső hadtestem. .. Isten veled tán őrökre, az Isten áldjon meg szeretett gyermekeim... Megható búcsúzás törzsemtől. Scharitzer altábornagy átveszi a hadlestparancsnokságot. Isten veled véres Karszt, szeretett bajtársaimnak és hőseimnek rettenetes tömegsírja te! Ádelsberg-ben búcsúzás Boroevictől és Le Beau-tól, azután indulás. Hova?... A bizonytalanba... A komor jövőnek sötétségébe... Az Isten legyen vezérünk! állandó ahkumutóiorUiltés tlinsmóval! „STARTER" afckumu'átorlSHö üzem Szeged, Boldogasszony sugárul 1. 8n Keztytl^ sérvkölő, haskötő szaküzlet Iff. Orth Pál Gróf Apponyl Albert ucca 11. 63 Olcsó és pontos klszolaálás. Apró gyerekek járják most a csatakos uccákat, fejükön szines papirsüveg, állukon hosszú kócszakáll, kezükben játékistálló, miniatűr színpad cs gyerektorkukból, gyerekszivükből csilingelőn száll ég felé az édesbús ének: Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok... Hallgatom a dalt, hallgatom és közben lassan megelevenedik előttem a francia középkor messzetünt tarka világa. Karácsony van. A katedrális méltóságos falai között szorong az ájtatos sokaság. Az oltár mellett jászol, Szűz Mária képe alatt. A jászol mellett két előkelő pap áll aranyos dalmalikában. Ezek a bábaasszonyokat jelképezik. Most megjelenik egy angyalnak öltözött gyermek, magasra emelt helyen és valami különös, csudálatos esemény megtörténtét jelzi. Mire tunikába öltözött pásztorok jönnek be és megállnak a jászol előtt. És ekkor fölcsendül az ének, latinul, mintha a szertartás szerves része volna: Quem queritis in praesaepe, pastorts, dicite? A pásztorok pedig karban ezt felelik: Salvatorem Chrislum Dominum. Ebből a két sorból fejlődött ki a mai dráma. Ezt a rövid és egyszerű énekelt dialógust egyre bővítették és igy keletkezett a pásztordráma. A jászol elölt most már nemcsak a pásztorok jelennek meg, hanem megelevenednek az Uj Testamentom példabeszédei, majd fölvonulnak mindazok a próféták, akik megjövendölték a Megváltó születését, kőztük a pogány Vergilius is. Később ezek az epizódok önálló drámákká bővültek, amelyeket más ünnepekkor is játszottak. Igy tűnnek föl a pásztordrámák mellett a balga és a bölcs szüzek példabeszédéből formált drámák és a prófétadrámák. Ezeket a kis színdarabokat papok állították össze, papok játszották, latinul, az oltár tövében, az egyházi ünnepek napjain. A latin nyelvet azonban lassan kiszorítja a francia és ezzel együtt az egyéni költészet kitalálásai is becsúsznak a biblia soraiból összeállított szövegbe. A nép nyelvével együtt a népi mulatságok szelleme is belopódzik a kaledrálisokba. Derűs jelenetek kezdik tarkítani a szent történeteket. A pogánykor maradványai, a farsangi mulatságok, nem őrizték ugyan meg az antik drámát, de megőrizték a népi színjáték pogány formáit. És ez a népi színjáték, a szamárünnep meg a bolondok ünnepe a fejlődés folyamán egyesült a katedrálisokban kibontakozó vallásos drámával. Csakhogy ez az egyesülés nem ment simán. Az egyház ragaszkodott a liturgikus hagyományokhoz és védekezett a profán formák betörései ellen. A nép viszont ragaszkodott az uccai mulatságok kedvelt jeleneteihez. A küzdelem vége az lett, hogy a színjáték kivonult az oltár mellől a katedrális előtti térre. Az uccai mulatság nem profanizálhatta a templomi színjátékot. De a templom szelleme kilépett az uccára és mcgncmcsilette. vallásos áhítattal telítette » néo mulatságát. A vallásos dráma és a népi színjáték egyesüléséből egy uj műfaj keletkezett, csudálatosan gazdag és sokszínű, grandiózus műfaj: a misztérium. A misztérium elnevezés a latin minisztérium = szolgálat szóból ered. És ezeken az előadásokon, amelyek napokig, hetekig, sőt hónapokig tartoltak, valóban Istent szolgálták őszinte lelkes hittel játszók és közönség egyaránt. Különböző magasságu óriási emelvényeket ácsoltak, amelyekre fölépítették egymás mellé és egymás fölé az őszszes jelenetek színhelyeit. És minthogy minden jelenet másutt játszódott, gyakran megesett, hogy egy ilyen misztériumszinpadon negyven, ötven, sőt több színhely állott. A szereplők azután vándoroltak egyik színhelyről a másikra és ugy folytatták a cselekményt. De az is megtörtént, hogy a különböző színhelyeken párhuzamosan folyt a játék, épen ugy, mint a modern szimultán színpadi kísérletekben. A misztériumokban földolgozták az egész bibliát és az összes legendákat. A cselekmény rendszerint az égből indult. A színpad legkimagaslóbb pontja volt az ég, az emelvény jobboldalán pedig egy óriási förtelmes száj tátongott, a pokol bejárata. E két véglet között pedig a legváltozatosabb színhelyekben gyönyörködhetett a szem. Ott volt az égi paradicsom mellett a földi: az Éden kertje, azután a purgatórium, Salamon temploma, Lucifer vára és Betlehem. Ott volt Heródes palotája, ahol Salome levágatta Keresztelő Szent János fejét és láthatták a viharzó tengert is, amint az Ember Fia jár a hullámokon. Látványosság, csuda, ének, tánc, zene, ez mind keveredett, pompázott a misztériumban, amely addig tündökölt, amig a katolikus vallás egysége meg nem ingott. Azután a vallásos hit egyre jobban háttérbe szorult és csupán a látványosság és a misztériumforma maradt meg. Majd az is lehanyatlott, átadta helyét a színház mai formájának és vele együtt eltűnt a színjátékból a meggyőződés, a kollektív hit. A misztérium, ez a csudálatos tünemény elmerült messze az időben, csak egy édesbús karácsonyi ének maradt meg belőle. De ez megmaradt és ki tudja, hátha életre kel még az apró gyerekek betlehemes énekéből az a színjáték, amelyben egyesül a nép mulatsága és az alkotók hite. Hont Ferenc. Ne rendeljem «addig refelámnaptárakat, mig mintagyüjteményemet meg nem nézi. Cegsaebb kivitel! Rendkívül olcsó árak 1 játékkártya eladás. Karácsonyi díszek és mindennemű papírárak nagyban és kicsinyben. BC©VáSS Henrid könyv- és papírkereskedő Tftleion JO-4& SZEGED KBJcsev u. 4