Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

1928 december 25. DÉLMAGY AKOB SZAG 31 Harc az elnevezés körül Lényeg, vagy cim: kamara, vagy testölet A megcsonkított ország megnövekedett száfau iparosai az utóbbi időkben állandóan napirenden tartják egy központi szerv létesítésének szükséges voltát. Két táborra szakadt a kézmüiparosság. Egyik része a kézműves kamara mellett foglal állást, mig a másik része a kézműves testület megvalósításáért küzd, de mindkét csoport annyi energiapazarlással, mintha a kézmüvesiparosság boldogulása a létesítendő szervnek adandó cimtől volna függővé téve. Valóságos szélmalomharc keletkezett az iparosvezérek között a cimért és a — pozícióért. Pedig már mindegyik vezérnek annyi a cime, állása, hivatala, méltósága, hogy még ha komoly szándékkal qs az ügyhöz méltó akarással óhajtaná a helyét mindenütt betölteni, arra képes sem lehetne, mert ideje sem volna egy embernek annyi ténykedés ellátására. Ha az iparosság választott, de nem hivatott vezérei csak a kézmüiparosság érdekét tartanák szem előtt, akkor nekik már régen uyilt őszinteséggel ki kellett volna jelenteniük, hogy mi mellett foglalnak állást és nem civakodnának az iparosság akaratlau asszisztenciája mellett afölött, hogy mi legyen a neve a létesítendő központi szervnek, hanem igyekeznének körvonalazni azt, ami annál fontosabb, mi legyen annak a lényege, mi a hatásköre. De talán még annál is fontosabb a mai súlyos és állandóan súlyosbodó gazdasági viszonyunk között — nem egy uj intézmény létesítése, hanem a jrégi, talán kevésbbé bevált intézmény hibáinak korrigálása, annak tökéletesítése. Itt van az ipartestület, amely már régen rászorult az idők uj követelményeinek megfelélő átalakításra, hogy a kézmüvesiparosok ügyét, különösen a vidéken ne a szoígabirák intézzék, hanem maga az iparosság. Hatáskört kell adni az ipartestületnek, ne csak administrativ intézménye legyen az iparosságnak. A másik meglévő és sürgős reformokra szoruló szerv, amely körül most áll a harc, a kereskedelmi és iparkamara. Egyesek szerint uék. széjjeltépni ezt az intézményt, mig mások teljesen kifogástalannak tartják működését. Én nem Idvánom a szétválasztást, annak dacára sem, hogy nem vagyok 100 százalékban megelégedve működésével, hanem szükségét látom annak, hogy ezt a testületet, amely már hosszú évtizedek óta szolgálja a kereskedelem és az ipar érdekeit, amely intézmény talán a multbau, mindaddig, amig a kereskedelemnek és az iparnak az érdekei ugyanazok voltak, meg is felelt hivatásának, amely azonban ma, amikor sok esetben ennek a két gazdasági tényezőnek érdekei össze nem egyeztethetők, a régi berendezkedésével szintén sürgős reformra szorul. Ezeket az ellentéteket azonban meg lehetne szüntetni, közös jóakarattal ugy, hogy a meglévő kamara reformálva közmegelégedésre működhetne, szétválasztás nélkül is. A kamarán bejül működő osztályoknak ma ís meg van a joguk ahoz, hogy az ő érdekeiket külön is megvédhessék, de nincs aki csinálja. Kiváltképen ha azt a hivatását nem ugy láná el, mint ahogy ma ellátja, jelesen, hogy életbevágó fontosságú kérdéseket az elnökség, vagy a titkárság, az érdekelt égek meghalgatása nélkül, gyakran azok intencióinak elenére intézi el, aktaszerüen. Olyan eset, amikor a kereskedelemnek és ar iparnak az érdekei nem teljesen azonosak, a közelmúltban volt a szegedi kamara színhelyén, az iparosok érdekeit szolgálni hivatott állandó kiállítási csarnok létesítésének ügye. Én ugy érzem és ennek azidőben kompetens helyen kifejezést is adtam, hogy ebben a kérdésben az iparosok joggal elvárhattak volna, már a kölcsönösségre való elvnél fogva is, a kereskedők jóakaratú megértését és állásfoglalását. Nagyon szeretném, hogy az adminisztratív vezetéssel megbízott titkárság nem csak az iktatott ü£ydarabok számával bizonyítaná, hogy mennyit végzett el a kamara az iparosság érdekében, hanem az iparosság javára kifejtett ténykedésével igazolná állításának helyes voltát. Sajnos, ennek az ellenkezője a valóság. Vannak észrevételek, panaszok, indokolt kifogások a közös kamara ellen, amit azonban orvosolni lehet és amit orvosolni kell is. És én egyetlen módját látom annak, hogy szétválasztás nélkül hogyan működhetne a kamara: mindkét osztályt önállósítani kellene, a két kamara keretein belül, olyanformán, hogy azok a saját érdekeik felett önállóan dönthessenek, míg olyan esetekben, amelyekben a kereskedelem és az ipar érdekei fedik egymást, közös üléseken történne az állásfoglalás és döntés. Én nem vagyok hive, de a saját érdekeivel komolyan foglalkozó iparos nem is lehet hive egy fővárosi központi szervnek, nevezzék azt akár kamarának, akár testületnek, amelynek vidéki kapcsolata nincs, mert nyilvánvaló, hogy a vidéki iparos számára az nehezebben lesz csak megközelíthető és elérhető, mig a fővárosiak ügyes-bajos dolgaikat személyesen, gyorsan, igy eredményesen intézhetik el, talán sokszor a vidék hátrányára. Nagyon megfontolandó tehát a központig szerv felállításának szükségességének formája! mert hiszen a fővárosi iparosnak az érdekei majd minden alkalommal mások, mint a vidéké, azok, mert a központ székhelyén vannak, könynyebben megsüthetik, a közős pénzen táplált tűzön a saját gesztenyéjüket mig a vidéknek majd csak a kihűlt hamu marad meg. így még a főváros kizárásával is legcélirányosabb volna, esafc a vidéki iparosság érdekelt szolgáló központi szerv létesítése. Legelsősorban azonban az volna szükséges, a közös kamarák ügyrendjét és alapszabályait, a ma követelményeinek megfelelően modernizálni és két önállóan működő osztályt létesíteni. Csak másodsorban a központi szerv megvalósítása, már csak költségkímélés szempontjából is. Ha majd annak létesítése aktuálissá válik, akkor igazán mindegy lesz, hogy milyen néven fog működni, csak az iparosság érdekeit szolgálja, elsősorban azáltal, hogy ne legyen borzalmasan nagy költségvetéssel működő adminisztratív szerv, aktagyár legyen. Szomorú az, hogy ma, amikor a kézműiparos ezer sebből vérzik, akkor az iparosság vezérei nem összefogva, harmonikusan működnek együtt az iparosság érdekében, hanem a szerv elnevezésén lovagolnak, anélkül, hogy csak egyetlen alkalommal is megkísérelték volna magyarázatát adni, van-e különbség a kamara és B testület között, ha igen, ugy miben áll az. Szomorú az a tény, amikor as iparosság vezére kijelenti, hogy neki mindegy, kamara vagy testület, bevárja amig az ors7ríg iparossága szavazásával állást foglal ebben a kérdésben, akkor majd ő is odaáll, ahol a többség vau. így nem lehet játszani az »Iparosvezérc-t! Kényelmes álláspont, mert nem kell véleményt mondani, mert nem kell szint vallani, oda állni, ahová a falu. Kényelmes, de nem vezérhez méltó, akinek nem sereghajtóként kellene a többséget követni, de annak utat mutatni. Nem követni, hanem vezetni hivatása a vezérnek. Amióta orzsággyülési képviselők is bekapcsolódtak obbe a jelszótól hangos tülekedésbe, azóta rnajinem kizáróan politikai szempont szerint kezelik ezt a kérdést. Tehát oda is behurcolták a politika fertőző bacillusait, ahonnan, ha lett volna in ^m^ÉSmÉBSsmmk ktilöflleg€§c£$an!f: HRCIENDR JUAN MURILLO Klauzál íér 2. 74 kg. ára P 3.50 5=5 I. № is, ki kellett volna irtani. A kézműves iparosságnál-; egy a célja, egy az érdeke, tehát egy politikai fronton is kellene állnia. Természetes, hogy a mai jelszavas idők hangulatában erre gondolni kissé nehéz, éppen azért eminens fontosságú minden az iparosság közös sorsát érintő kérdésből a napi politikát teljesen kizárni. E tekintetben azonban éppen az iparosvezérek nem járnak elő jó példával. Támogatja őket ebben az olvasó közönséget helytelenül befolyásoló sajtó is. Ennek igen érdekes példáját szolgáltatta a december 13-án megtartott kamara ülésére vonatkozó sajtótudósitás. Az egyik szegedi napilap nagy címmel közli: >A kereskedelmi és iparkamara mindent elkövet a kézmüveskamara felállítása ellen.i Majd az alcímben, hogy Körmendy Mátyás is hive egy központi iparosszerv létesítésének. A valóság az, hogy éppen Körmendy Mátyás javaslata robbantotta ki a meg nem értést és az ezt követő megoszlást a kereskedelmi és Iparkamara teljes ülésén. Majd ha azok az iparosvezérek, akik hivatva volnának az iparosok érdekeit minden tudásukkal és minden igyekezetükkel szolgálni, nevezetesen az iparosság főrendje és az iparosok országos szövetségének elnöke végre megértik egymást és válvetett iparkodással küzdenek az iparosság érdekeiért, megmutatják a boldogulás felé vezető utat, nem pedig azt vitatják a kamara teljes ülésén, hogy ki kereste és ki nem kereste a felsőbbházi tagságot, ki adta fel érte az elvét és ki nem adná fel érte őket (amiről még lehetne beszélni1:, ha megkeresik és megtalálják azt a plattformoi, amelyen együtt működhetnek a közös érdekért, akkor osztatlan lelkesedéssel maguk mögött találják majd az ország kézmüvesíparosságának azt a többségét, amelynek sohasem volt még annyira szüksége az együttmüködérse mint most, a létért való küzdelem fojtogató atmoszférájában. Akkor végre beteljesül a karácsonyi ige is a szeretet nagy ünnepén, mert akkor lesz maid: békesség a földön a jóakaratú embereknek! Gombos István, az Iparospárt elnöke. SCarácsonyi vásár keretében rendkívül olcsó árban eladatnak: Legújabb női modell kabátok Női és leány télikabátok Ruhák, blúzok síb. 894 Mérték utáni rendelések is salát, avagy hozott keiméül elsőrangú kivitelben legolcsóbban készíttetnek REMÉNYINÉ FELDMANN SÁRI női felöltő áruházában Szegedi, Széchenyi tétr 2. Főposta melleit.