Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

1928 december 25. LM ^GYAKOÍSSZÁG - H Ferenc József unokája boldog és büszke, mert — szocialista 'Berlin, december 24. (A Délmagyar ország berlini tudósítójától.) A belga szociáldemok­rata párt brüsszeli lapja a Le Peuplc terjedel­mes tudósítást közöl a belga szociáldemokraták bécsi kirándulásáról. Néhány belga munkás­vezér látogatást tett néhai Rudolf trónörökös leányánál, Erzsébet főhercegnőnél, aki férjétől Windisehgratz Ottó hercegtől való elválása óta lelkes tagja az osztrák szociáldemokrata párt­nak. I. Ferenc József és Erzsébet királynő uno­kája a tudósítás szerint nagyszeretettel fogadta a belga szociálistákat és mint harcos szocia­lista-asszony nagy lelkesedéssel beszélt azok­ról az alkotásokról, amelyeket a bécsi szociál­demokrata városi tanács teremtett. — Nagy kár — mondotta az egykori főher­cegnő, — hogy a konzervatív Seipel-kormány szabotálja a szociáldemokraták városi prog­ramját és szociális politikáját. — A világháború — úgymond — rettenetes volt és ezcrt nekünk, szocialistáknak minden országban a legnagyobb erőfeszítést kell ki­fejtenünk, hogy megakadályozzuk a háború megismétlődését. A volt főhercegnő ezek után a belga szo­cialista mozgalom iránt érdeklődött, a szak­szervezeti és szöve'kezeíi mozgalmakról, vala­mint a munkásoktatásról kérdezősködött, majd a belgiumi fasiszta mozgalom iránt érdeklődött. — A fasiszmus ellen küzdeni kell — mon­dotta —, mivel a fasiszmus a háború, a há­ború pedig a nép nyomorúságát és elnyomá­sát jelenti. Búcsúzás közben a belga vendégek megem­lítették, hogy a monarchia hatalmas uralkodó­jának unokája nagy utat tett meg, amig a császári Hofburgból eljutott a szociáldemok­rata pártig, amelynek most harcos és buzgó munkása. — Igen boldog és büszke vagyok arra, hogy eljutottam a szocializmusig, felelte erre az egy­kori főhercegnő és melegen elbúcsúzott belga látogatóitól. Irta: dr. Keríész Béla Mauriee Paléologue, a legújabb francia »hal­hatatlan« egyik müvében olvastam az alább a következő perzsa népmesét. Egyszer Khorasszan síkságain roppant szá­razság volt, a nyáj kegyetlenül szenvedett. Egy pásztor, mikor látta, hogy a juhai pusz­tulnak, felkeresett egy hires varázslót és igy szólt hozzá: »Te oly ügyes és oly hatalmas vagy, nem tudnád a füvet kinöveszteni rétei­men?« őh! nincs ennél egyszerűbb dolog, mondja rá a másik. Össze-vissza két tomanba kerül. <; Nyomban megkötötték az alkut. A varázsló pedig azonnal hozzáfogott ráolva­sásaihoz, de sem másnap, sem a következő rtapokon egy szemernyi felhőt sem láttak az égen; a föld egyre jobban kiszáradt. A juhok tovább soványodtak és hullottak. A pásztor rémületében és kétségbeesésében elszaladt a varázslóhoz és aggódóan kérdezte tőle: »Biz­tos vagy benne, hogy kinöveszted a füvet réteinjen?*- -»Teljesen biztos; sőt már száz­szor véghez vittem ennél sokkal nehezebb dolgokat! Jótállok tehát, hogy a réteid újra kizöldülnek... De afelől nem állhatok jót, hogy addigra nem hull-e el minden juhodx És most következnek a perzsa mese modern közgazdasági változatai. * Magángazdaságok szanálása... Közel négy éves jelszó, de már ugy hat, mintha ősi várak dohos kriptájából hangzanék fel. Vala­mikor felpezsdült a bizakodás bennünk, ami­kor illetékes miniszteri beszédek kormányzati programmá tették a gazdasági élet taípra­állitásának feladatát. Azóta szegény elkopott, elavult frázis, hová fakultál"? Hasztalan hang­zik minduntalan miniszteri ajkakról a nagy igéret, hogy a magángazdaságok talpraálli­tása most van bekövetkezőben. A gazdasági elet nagy aszájában, ezekben a dúsan omló ígéretekben ma már senki sem bizik. S ha valamikor végre a kormányzatnak sikerülne a magángazdaságok szanálásának összes elő­feltételeit megteremteni, hol lesznek mai­akkor az úgynevezett magángazdaságok, a csontig és velőkig kipréselt adóalanyok. * Volt egyszer nem is egy, több varázsló... akarom mondani pénzügyminiszter, akik ál­landóan Ígérték az adóteher könnyítését, az adók kulcsainak, a kivetett adók összegínek leszállítását, az adókivetés, ellenőrzés és be­hajtás zaklatásainak megszüntetését. Mi, az adófizetők halkan zúgolódó, nagy társadal­mának ismeretlen Tiborcai, hallottuk és ol­vastuk a folyton ismétlődő Ígéreteket és fájón áliapiljuk meg, hogy a pénzügyi kormányzat rádiószolgáltatásában valamely alapvető za­varnak kell lenni. Vagy a központi minisz­teri állomás leadó készüléke gyenge, vagy a vidéki pénzügyigazgatóságok felvevő készü­lékében van szerkezeti hiba, az azonban tény, hogy ezek a biztató, adómérséklő és az adózó kíméletét hangoztató miniszteri rendelkezé­sek a pénzügyi közigazgatás hullámhosszain ide a vidékre soha le nem érkeznek. Különös, d e ezek a vidéki tréfás rádiószerkezetek épen ellenkezően állandóan növekvő adóterhekről, fokozódó adókivetésekről és az ellenőrzés szi­gorításáról tudnak. Igy a folyó évi egyenes­adókivetések végösszege várakozáson felül meghaladta az előző évit, a zálogolások és ár­verések száma jóval fölülmúlja a mult év hasonló számadatait, az ellenőrzés is szigorúbbá vált, mert a folyó évben a kereskedők üzleti könyveinek vizsgálatához már nem bizonyul­tak elég alkalmasaknak a helyi pénzügyigaz­gatósági könyvszakértők, hanem a fővárosból kellett idegen könyvszakértőket hozatni, akik­nek eljárásában nem túlzott mértékben nyil­\ vánult meg az adózók irányában előzékeny­5 ség. A kormány pedig csak most tette meg J első tétova lépését az adók mérséklésé terén. > Ezt az intézkedést azonban, elég szerencsét­lenül, épen a házadónál kezdte el, amely­nél az életbeléptetett mérséklésnek a gazda­sági élet felfrissítésére gyakorolt hatása a nullával egyenlő. • ígéret: a külkereskedelmi deficit eltünte­tése... A deficit növekedésének veszélye meg­semmisítéssel fenyegeti az összes eddig elért gazdasági eredményeket. Fenyegeti államház­tartásunknak, a stabilizált és jól megalapozott pengőnknek egyensúlyát. ígérik, évek óta Ígé­rik ennek eltüntetését s ezen Ígéretek nyomán végre jött a nagy tett: létesül egy uj állami szerv, a külkereskedelmi intézet, egy uj hiva­tal uj íróasztalokkal, amitől még igen messze van a külországokba irányuló export. That is long way of Tipperary... igen, messze utja van még annak, amig a magyar buza a kül­kereskedelmi intézet íróasztalától Írországnak gabonapiacáról hires Tipperary városkájába eljut. • ígéret, a tőzsde szanálása Amig a tőzsde eleven, lüktető, életerős volt, amig nagy kül­földi tőkéket vonzott az országba és az egész osztályok megélhetését biztosította, a kor­mányzat ellenséges, szemmel nézte, nehéz adókkal sújtotta és csak mint valamely mel­lőzhetetlen rosszat tűrte meg. Csak amióta tors ' nk halálos ájulásban vergődik és nem­SZEGED. KfcLEMEN-UCCA­zeti vagyonunk jelentékeny részét reprezen­táló értékeink napról-napra sorvadnak és semmisülnek meg, hivatalosan csak most éh rednek tudatára annak, hogy milyen nag\ fontosságú intézmény a tőzsde s állapotán segíteni kell. A segítésnek azt a módját válás­lasztották, hogy a társulati adót reformáljál; meg, leszállítják a társulatiadó kulcsait abban a reményben, hogy ennek ösztönzésére a tár­sulatok nagyobb osztalékot fognak fizeim, mire a részvények árfolyama emelkedni fog. Hiu reménység. Mily messze van a társu­latiadó reformjától — egy egészséges tőzsdei hausseü * Hosszú esztendők óta állandóan ígérik a kiskereskedelemnek hitellel való ellátását. Az iparosság már évek óta élvezi a kisipari hite) előnyeit, a kereskedelem még ma sem tudotl. hozzájutni. Hosszú küzdelem eredménye volt, amig a kormány ugy a fővárosi, mint a vidéki kereskedő osztály számára egymillió pengő hitelösszeget a költségvetésbe beállított Egy­millió pengő morzsája csak a tényleges szük­ségletnek. Egymillió pengő, amikor negyven­ezer kereskedője van az országnak, tehát min­den kereskedőre huszonöt pengő juthat. En­nek az egymillió pengőnek felhasználására végre megindult a munka. Ankéteztek, szer­vezkedtek, megalakultak és bizottságokat ala­kítottak, bevonták az akcióba a vidéki kama­rákat és kereskedelmi érdekképviseleteket, majd kivonták az akcióból ugyanezeket. S ebben a lázas munkában csak egyet felejtenek el. A kereskedő váltói nem várják meg az állami hitelakció lebonyolítását, ezek a váltók minden hó utólján lejárnak s minden hó vége ujabb Gőtét gondot jelent. £ A perzsa nepmese áldásos esője keson fog jönni. Hová lettek már ekkor a csontig-bőrig fogyott, sokszor megnyírt juhok? Gyapjú harisnyák (Sriási választékban legolcsóbban Hoiimann Dessőnél, Csekonics ccca 4. szánt. M®rဧ№ij els© MPÍÉH <a MHíikásoáíhoni iánciskoláfában 1151 Jazz bánd. Január Hti> 2-án uj íánckurzus kezdődik Boldog karácsonyi és ufévl ünnepek «TotS'^í áéJI Iffzelö szükségletükéi ¡¡¡¡s . , uccal szén- és fatelep. 74 Leakisebb mejirendetés is pontosan hízhat szállítva

Next

/
Thumbnails
Contents