Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

i928 december 25. Df;LMU.YABORSZ*G Ankét vMélci s&Miga&gatókkal á vidéki s&inés&eí (A Délmagyarország munkatársától.) A' -íidéki 6zinészet, mindenki tudja és látja, sorsdöntő fordulat előtt áll. A nagyobb vidéki városok színházai annyira kinőttek a gyermekcipőkből, amelyekbe fölületes hatósági gondoskodás bele akarta őket kényszeríteni az emberi kor legvégső határáig, hogy szétrepesztik azokat A vidéki színészet sokkal fejlődésképesebb és sokkal nagyobb produktivitást tud kifejteni, mint ahogy mostanában általában tapasztaljuk. A gazdasági és társadalmi krízis mellett ez a körülmény okozza is, meg hátráltatja is a forrongást, amely a vidéki színészet berkeiben tapasztalható. Ezek mellé a jelenségek mellé két s'zempont emelkedik föl. Az egyik, hogy az irodalmi és művészeti kongresszus foglalkozott a vidéki 6zinészet helyzetével és a szükségesnek mutatkozott reformokkal, még pedig a Délmaggarország szerkesztőjének, Pásztor Józsefnek indítványa kapcsán. A másik a kultuszminiszternek az a már-már köztudatba átment álláspontja, hogy föltétlenül házikezc• lésbe kell venni minden nagyobb vidéki város színházát. A kétségtelenül nagyhorderejű kérdésről a vidéki színigazgatók még nem mondtak véleményt Ezt a hiányt, vagy mulasztást sürgősen pótolni kell és erre vállalkozott a Délmaggarország, amikor hasábjain megszólaltatja — a nyilatkozatok beérkezése sorrendjében — előbb Alapi Nándort, az Országos Kamaraszínház igazgatóját, azután Tarnay Ernőt a szegedi színház igazgatóját Alapi is, Tarnay is más-más szempontokat domborítanak ki. Alapi véleménye nagyjából már ismert: részint házikezeléssel, részint Btaggionékkal segítene a vidéki színészet bajain. Egész terjedelmében Alapi Nándortól a következő válasz érkezett kérdéseinkre: — J. A vidéki színeszet helyzete és nívója körülbelül olyan, mint békében volt A közönség igénye azonban nagyobb. Háború volt, sokat láttak az emberek; az autó és repülőgép közelebb hozta a nagy városokat: otthon is többet kívánnak. Főtaj, hogy a vidéken rosszul utánozzák a budapesti színházakat. Minden operettet levisznek Budapestről s még a legjobb vidéki színház műsorának is 80 százaléka operett Budapesten a Nemzeti, a Kamara, a Vig, Magyar és Belvárosi színház prózát játszik s csupán a Király-színház a kizárólagos operett-szinház. A Városiban operákat is játszanak, a Fővárosiban vigjátékokat is. Az irodalmat csak a statisztika kedvéért játszák: ez — szerintem — á főhiba. 2. A mai rendszer megdöntésével staggionékkal sfcgithetnénk a bajon. A nagy különbséget, amely a fővárosi és a vidéki színházak között mutatkozik, csak staggionékkal lehetne eltüntetni. így tért nyerne az irodalom cs megszűnne az operett túltengése. 3. Szeged, Debrecen, Pécs, Miskolc és Győr kezdje házilag színházát, de — -i. az a házikezelés biztosítson szabad kezet a művész-igazgatónak, mint az állam is szabadon engedi megvalósítani a Nemzeti, Kamara és Opera igazgatóinak művészi programját. Szeged színháza legyen kifejezője a szegediek kultúrájának, gyökere legyen abban a városban cs egy győri, vagy pécsi bemutató olyan esemény legyen, mint Frankfurt, vagy Drezda egy-egy premierje. A szegediek különben ezt érzik is. Szép gondolat volt, hogy a népszínművet kivitték a tanyákra. Tarnay Ernő a következő nyilatkozatot küldte= . A vidészi színészet katasztrófa előtt áll. Prosperitásról beszélni sem lehet. Ma a színház ugy a fővárosban, mint a vidéken megszűnt üzlet lenni. Hiszen még az elsőrendű életszükségletekkel foglalkozó üzemek is a tönk szélén állanak, hát még a színház, amely nélkül, ha nehezen is, de mégis valahogy — életben lehet maradni. Ennek oka természetesen elsősorban a gazdasági pangás, azután a sokfajta konkurrencia, mint a mozi, rádió, sportok és egyéb könnyebben megszerezhető szórakozások és főkép az elszegényedéssel ugy látszik együtt növekedő igények. A közönség nagyon sokat kíván a nehezen megszerzett uénzéért, viszont aztán ennek, mint circulus viciosus visszaható következménye, hogy a rosszul menő színház művészileg nem képes kielégíteni a közönséget. így a tehetősebb közönség a fővárosi színházakban keres kielégülést hiszen fájdalom, a Iegmesszebbmenően fekvő város Budapest szomszédságában van, a szegényebb közönség pedig egyáltalában nem tud színházba járni. A bajokat természetesen, mint minden bajt, az ország régi határainak visszaállításával lehetne gyökeresen orvosolni. Addig teljesen tökéletes gyógyulás nincs. Gyógykezelni azonban a bajokat lehet és kell is. Szerintem a legjobb módszer a városi kezelés. Ez ma majdnem az egyetlen biztosan célravezető orvosság. A szegedi példa mutatja, hogy a helyes és megfelelő módon létrehozott és irányított házíkezelés kielégítő eredményt jelent Hiszen elképzelhetők egyéb megoldások is. Például, ha megfelelő szakember megfelelő tőkével vállalkoznék egy-egy vidéki 6zinház vezetésére, vagy ha az állam egy olyan összeget bocsátana a vidéki színészet rendelkezésére, hogy egy-egy színházat kielégítő módon lehetne szubvencionálni, vagy ha végül maga a város támogatna egy-egy értékes művész-magánvállalkozót az'eddigieknél jó« val hathatósabb módon. Az utóbbi látszik még legkönnyebben elérhetőnek, de ha már erre karul a «or, a városnak ugyanilyen áldozatkészségével a házikezelést tartom a biztosabb és hatásosabb megoldásnak. A vidéki színészet megmentése érdekében most már a legfelsőbb helyen történtek lépések. Sajnos, elég későn és sajnos, még mindig eredménytelenül. A vidéki színészet olyan mostoha gyerek, akit mindenki becéz, simogat, akihez egy-két jó szót szól és továbbmegy. A mostoha gyerek pedig áll tovább az ut szélér^ kisirt szemekkel, rongyosan és éhesen. Felmerült az az egészségesnek látszó"gondolat4 hogy a mozikat, sportokat és egyéb szórakozásokat erösebben megadóztatnák a színházak javára. Azonban itt sem tndott még egy végső határozat kialakulni, hiszen ezeknek sém színültig tejfel. Ami már most magát a magyar szinész helyzetét Öleti, határozottan egy bizonyos dekadencia észlelhető. Ez leginkább a fővárosi színpadokon tapasztalható. Bár Budapesten általában jól játszanak színházat, de nem jobban, mint husz, vagy harminc évvel ezelőtt, sőt talán kevésbé jól. A közönségnek nincsen olyan sok és nagy szinész kedvence, mint azelőtt Ebben 6zintén az ország mai szomorú helyzetével Iátok összefüggést. Maga a színészi pálya nem olyan jó már, mint volt. A színházak csak egy-egy embert tudnak megfizetni, a többiek olyan fizetést kapnak, amelyért nem érdemes erre a pályára lépni. És igy nincs meg a természetes fejlődés, a színházak vezetői nem tudnak megfelelő >Nachwuchs«-ról gondoskodni. Természetesen százszorosan igaz ez a vidékre nézve. Hiszen ha csak egy kis valamire való tehetségecske valamely színiiskolában feltűnik, az összes pesti igazgatók kapnak utána. Mi marad akkor a. vidéknek? Hasonló a helyzet a magyar szinmüirodalomban. Itt is egy bizonyos, legjobb esetben stagnációnak nevezhető állapot van, sőt bátran visszaesésnek lehetne nevezni. Herczeg, Molnár, Móricz Zsigmond, Zilahi ragyogó tehetségek és minden évbén termelnek. A magyar kultura azonban nem elégedhet meg azzal, hogy a bevált nagyságok uralják az idők végeztéig a színházakat, érdekei megköveteli, hogy uj tehetségéket is juttasson szóhoz a színház. A színigazgatók azonban ma olyan rezsivel dolgjoznak, hogy uj tehetségek felfedezését meg se merik kísérelni. Csak biztosra akarnak menni és csak az arrivált Írókban látják a siker biztosítékát, holott érték már és érhetik itt is »csalódások' az igazgatókat. Tehát bátran próbálkozhatnának ma is csak ugy, mint a múltban, amikor Molnári. Zilahyt, Móriczot felfedezték. Magam csak ezt javasolhatom a színészet érdekében: Vagy vegyék házikezelésbe a vidéki színházakat, vagy vegyenek megbízható művészembert az élére, mint magánvállalkozót, akinek a város hatósága adjon anjnyit, amennyit házikezelésben elköltött n színházra. Adjon ezenfelül az állam is megfelelő összeget, ezzel szemben gyakoroljon felügyeletet művészi követelményekkel a magyar irodalom és magyar szülészet szempontjából. Ennek az összegnek ezután elégnek kell lenni, mert ha az igazgató így sem prosperál, a baj okát az igazgatóban kell keresni. Tarnay Ernő véleményét nem hagyhatjuk szó nélküL Vétót kell mondani a szegedi közönségnek az ellen a kiskorusitása ellen, mintha ebben a városban a mozi, a rádió és a sportok számottevő módon befolyásolnák a színház látogatottságát Általában rövidlátó szinházi politika, amelyik olyan nagy városban, mint amilyen Szeged, a színháznak a mainál is szükkörübb monopoliumában keresgéli a boldogulás föltételeit. Tévedés szerintünk, mintha a régi országhatárok visszaállítása és az állítólagos szinházi bajok között szoros összefüggés lenne. Trianon mfndég gyásznak és bánatunk marad, amig el nem törlik, — de minden hibáért, bajért és ballépésért mégsem lehet vele mentegetődzni. Optikai csalódás végül arra a bizonyos circulus vitiozusra való hivatkozás. A színházat művészi nívóra fídi emelni, meg Kell tartan) es vezetni kell tudni a művészi nívón. Ez az egyetlen szabály, az egyeteln föltétel és az egyetlen kellék. Akkor jól fog menni majd a szinház és a jőlmenő színházat tovább lehet fejleszteni könnyű szerrel. Mi a művészi követelmények ilyen kiteljesedésében látjuk a vidéki színészet fellendülésének és kifejlődésének legerősebb biztositékát. Lengyel Vilma., Délmagyarország jegyirodája. Telefan HARMÓNIA hangveiseuyreDdezö • BieiUil víllttlttl Szeged, - Igazgatósai: J-OÖ, Zrínyi ucca 5. ÍZ. Telefon: 12—3$. 19 9 Január 7-én este 9 órakor Belvárosi Mozi P ATA K Y Kálmán, a bécsi nagyopera első lírai tenorja ária" és dalest kísér Kősa György 1929 Január 10'én este S órakor SZEGEDI Tlsza-szélló IMM KANARAZENEESTJE BeZIe Ferenc I. hegedű Erdély1 János II. hegedQ Perényl Pál mélyhegedű Rínál ( náre gordonka Kollár Pdl zongora Műsoron Mozart. Beethoven, DohnányL Január 17 Tis'a-szálló Ssenígyorgyi Lá&szló hegedűművész hangversenye legyek a Délmaguarország legQlrodátában. Teleion: 306> Prima porosz szén, Hindenburg diókoksz, vágott és hasábos tűzifa minden mennyiségben házhoz szállítva legolcsóbban leltfon 24. U9 WlnRler Testvéreknél. Mar« tért íiifc telefonla 19-96. :