Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

kei elő tudja adni s — ami a legfontosabb — véleményt is tud nyilvánítani minden olyan, az egyes haszonbérlőt vagy haszonbérletet illető kérdésekben, ahol a haszonbérlő személyes tulajdonságainak ismerete a határozathozatalt döntően tudja irányítani. Soha nem fog tudni a város megfelelni a polgármesteri kívánságnak, hogy ismerjük meg a haszonbérlőinket, ha mindig csak az előljárósági tisztviselők jelentéseire lesz utalva. Minduntalan előfordul, hogy megüresedik egy haszonbérlet. A haszonbérlök szervezete, tehát maguk a haszonbérlők jelölhessék ki a pályázók közül azt, akit legérdemesebbnek tartanak a haszonbérlet elnyerésére. Nap-nap után kérik a bérleti szerződés átruházását is. A város eddig nem törődött azzal, hogy ki veszi át a haszonbérletet, csak a »kaució« legyen rendben. Nem lenne sokkal helyesebb, ha a haszonbérlők szervezetét meghallgatnák, milyen embernek ismerik azt, aki a haszonbérleti szerződést magára kívánja ruháztatni. A haszonbérlök szervezetét kellene megkérdezni véleményük felől akkor is, amikor egyesek a haszonbér leengedését kérik. DÉLM MrYARORSZAG A személyes körülményeket sokkal jobban is- i merik, mint az a »városi ura, aki kimegy közé- ! jük nyomozni. Természetesen csak véieményi nyilvánítanának, de bizonyos, hogy véleményüket mindig komolyan megfontolnák azok, akik idebent az íróasztal melleit kénytelenek és hivatottak határozni a kint élö emberek sorsa felől. Ez a szervezet volna a legalkalmasabb eszköz arra, hogy megszűnjön a távolság, ami most a város, mint földes ur s a haszonbérlők, mint zsellérek között tátong. A távolság nagyságát eddig csak a haszonbérlők panaszolták, de most már a város urainak sem tetszik ez az állapot. Ezen a helyzeten változtatni kell s változtatni is fognak, mert mind a két fél elégedetlen s mert mind a két félnek joga van ahhoz, hogy elégedett legyen. S mert a város anyagi helyzete is azt parancsolja, hogy a köztulajdonban lévő földek hasznosítási módján végrehajtsál? azt a reformot, ami a földeket jövedelmezőbbekké teszi, a bérlőket elégedettebbekké s a város bevételeit biztosábbá és állandóbbá. Felfedező expedíció Szeged rejtett szépségei felé (A Délmagyarország munkatársától.) Szeged — | sajnos — nem tartozik a világ legszebb városai kő- • zé, nem bővelkedik szépségekben, nincsenek régiségei, értékesebb műemlékei, kedves, meghitt, nagyvárosias uccái, sötét sikátorai, amelyekben szinten lehet, sőt van is romantika, nincsenek káprázatos palotasorai, pompás középületei: Szeged építészete valahogyan elveszítette a múltját. Ezen a téren bizorr: nagyon sok hiba, nagyon sok suIokzat, vagy valami ittfelejtett régi magánház őrzi titokban a régi Szeged építészeti romantikáját abból az időből, amikor nem partájoknak épültek még a lakások, a házak, hanem a büszke szegedi polgárok önmaguknak építkeztek és volt szivük is, módjuk is a szépségek szeretetéhez. Az uj város siető népe idegesen rombolja le a régiek, az elődök emlékeit, a kietlen bérkaszárnyák agyonnyomják a régi magánházakat, vagy a 1928 december 25/ rekek kedves és hangos játéktere. De a fákat kitépte, elpusztította a háború és a tér azóta kopár, sáros gödör. A reformátusok kakasos templomáról verset lehetne, irai, olyan szén. A legszebb'temi>„ lom Szegeden. Az alsóvárosi Mátyás-templom szintén szép a maga nemében, öles támfalai, régies tornya, ódon sárga színe és sötét hajója' azoknak a régi letűnt időknek az emlékét idézi, amikor vagy hétszáz esztendővel ezelőtt megjelentek a városban a barnakámzsázs »kudus-barátok<, hogy terjesszék a hitetv Assisi Szent Ferenc szive szerint. Érdekes építészeti emléke Szegednek a nyolcszögletű torony is, amely ott szerénykedik meztelenül a fölcicomázott fogadalmi templom árnyékában, de keskeny ablabain keresztül nagyon régi emlékekről suttog a szél. Aztán szép S hldí'j is, különösen nyári alkonyatban, amikor a nap vörösen bújik el a Csillagbőrtőn messzi épülete mögé, éppen szemben a hiddal és utolsó sugaraival végigsimítja a nyílegyenes utat a Kállay Albertuccán, a Szcchenyi-téren és az Attila-uccán keresztül. A szegedi hidfö talán az egyetlen pontja a városnak, ahonnan nagyvárosias Szeged képe. De nem szabad jobbfele nézni, mert akkor leront minden hatást a kultúrpalota elméretezett keskenysége és nem szabad balra nézni, mert akkor a gazdasági vasüt szegényes kunyhói tépnek szét minden illúziót Általában azt mondják, hogy Szegednek nincs olyan karraktere, amely megkülönböztetné az Alföld többi mezővárosától. Ez pedig tévedés. Van ennek a városnak jellegzetessége, csakhogy cz a jellegzetesség nem szembetűnő, nem uralkodó. Meg kell keresni, fel kell fedezni és meg kell vele: barátkozni. Az igaz, hogy Szegednek egyetemes A szegődi hidfő !yos mulasztás történt, mert lelt volna alkalom * arra, hogy széppé tegyék, sőt lenno alkalom rá még ma is, do ezeket az alkalmakat következetesen elmulasztják. Az árviz után, amelynek az itj esztendőben lesz félszázados évfordulója, a Királyi Biztosság nagyszerű keretet teremtett SzépSzeged számára. A keret egymagában véve szép is, do ami kitölti, az nagyon szegényes, nagyon stílustalan ugy — általánosságban, öt évtized hibáját helyre lehetett volna hozni most, az egyetemi építkezések kapcsán, de bizony ezt az alkalmat is elmulasztották az illetékesek, amikor eltűrték, hogy a város legszebb, legszembetűnőbb részén, a Tisza partján felépítsék a kietlen és szívtelen homlokzata klinikákat. Az öreg Palánkkal együtt nagyon sok régi és kedves uccarészlctet romboltak le, hogy helyet teremtsenek az egyetem palotái számára, do nem gondoskodtak arról, hogy az elpusztított régi szépségek helyett uj, modern és nagyobbarányu szépségek kerüljenek ebbd a feldúlt városrészbe. Talán majd, ha kiépül az árkádos Templom-tér, falamennyírc pótolja ezeket a súlyos, esztétikai mulasztásokat és enyhíti azt a kellemetlen hatást, amelyet az egy kaptafára szabott ¡¡ablón-klinikák keltenek minden épizlcsü szemlélőben. Szeged nem szép város, nem nyüzsögnek benne a szépségek, de azért vannak szépségei. Rejtett szépségek ezek is, a szegediek közül nagyon kevesen "tudnak róluk, a többség érzéketlenül megy cl mellettük. Viszont az is igaz, hogy nehéz felfedezni ezeket a szépségeket. Nem tervszerű, szándékos szépségek ezek, nem az előre megfontolt | •zándék teremtette őket, hanem legtöbbször a vé- i Jctlen, vagy a — szabálytalanság. Egy-egy elfcr- j dűlt uccavonal, nétújv .szabálytalanul kiugró honi- | A Mátyás-templom támfalai régi házak uj gazdái leveretik a régi szép homlokzatokat, hogy bemázoltassák azzal a seszinü uj vakolattal, amely ugy eltünteti a nemes, tiszta, stílusos vonalakat és formákat, hogy nyomuk sem marad a »modern« homlokzaton. A napokban nyakamba akasztottam fotografáló masinámat és elindultam a városba, felfedező körútra, hogy megkeressem ezeket a veszendőbe menő szépségeket. Az uj szépségekkel, illetve az ujabb keletüekkcl — értve ez alatt a háború előtti alkotásókat —, hamar végeztem. Nem is kerestem őket, mert hiszen tudtam róluk és szépségük már közhely. A városházáról nem lehet ujat mondani. Tökéletes épitészfiti alkotás. Mestermunka. Kecses tornya uralkodik a Széchenyi-téren, mint valami kegyes, szelíd, jószívű királynő. Harangjának bus szava nem bántó, szelíden hömpölyög végig a város fölött. Sokat ront azonban a városháza esztétikai hatásán a szomszédságában rogyadozó Zsótér-ház rideg, levert vakolatú homlokzatával. Megbontja ez az ormótlanság az egész Széchenyi-tér egységes hatását is, annyira kirí belőle, hogy kellemetlen külsejével uralkodik mindenek felett. A városháza párja, még pedig méltó párja a Milkó-ház, amely Szeged egyik legszebb emeletes magánépülete. Ezt is Lochner alkotta, akinek nevét Szeged —; legcsunyább tere örökíti meg. Most építik fel ezen a téren a Templom-térről lehordott Rozália kápolnát. Lehet, hogy cz a kis kápolna viszszaad valamit a tér elkallódott szépségéből, mert hát, ha emlékeznek még rá a szegediek, a Lechncr tíc valamikor kis ecdö volt, a környékbeli syejellegzetességc nincsen, de külön jellegzetessége, külön lelke van minden egyes városrészének. Nekem, lehet, hogy kinevetnek érte, de feg-i jobban Felsőváros tetszik. Szegednek ez a része' városias a legnagyobb mértékben, bár itt nincsenek paloták, simára aszfaltozott uccák, de Van< valami régi patinája ennek a városrésznek. Nem az egésznek, csak annak a részének, amelyet a Felsőtiszapart, a Szentgyörgy-ucca és a Szent- < győrgy-tér ölel körül. Itt sárgák a házak, görbék az uccák, sötétek a kapumélyedések és a muskátlis j ablakok mögül szőko leányfejek kandikálnak elő., A kövezet régi, hepehupás, de kövezet A templom1 ódon, szobrai töredezettek, a kolostor kietlenül igénytelen. Az apró udvarokban virágoskertek illatoznak nyáron. Tiszta ez a városrész, tiszta cs csendes, dc cscadjc nem falusi. Budán váíi csak ilyen csend. Felsővárosnak budai lelke van. A belváros viszont parvenü. A házak lélektelenül és ízléstelenül tolakodnak egymás mellé, a sietség ordít róluk. Bérkaszárnyák a nagyvárosi bérkaszárnyák proleíárnyomora nélkül. De van azért néhány oázis ebben az agyoncicomázott kőrengctegben. A legszebb a Széchenyi-tér. Csak a házak nem szépek körülötte. Érdekes épület a Feketeház, amely eredeti mivoltából kivetkőztetve szomorkodik a Zrinyi-ucca és a Somogyí-ucca sarkán és nyögve hordozza szecessziós homlokzatán- az egyik sörcsarrnok durva Ós bántó reklámját Err0 a házra nem szabadna reklámot függeszteni.. Igy a reklám dominál fölötte és agyonütné minden érdekességét, ha merész sarok-tornyocskája és furcsa oromfala nem ellensúlyozná valamennyire ezt a reklámdiktaturát A Feketeház Nádor-uccal frontja mellett érdekes régi, faragott deszkakerítés büszkélkedik titokban és szégyenkezve emlékez-'