Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

Í02S december 25. délmagyarobszág robSétna irta: dr. Oattre Ján©$ A város legnagyobb problémája haszonbéres földjeinek értékesitése leit. A méretlen nagyságú legelöket egymás után rabolt ael a megnehezedett élet s a patriarchális rendszerből kikényszeredett gazdálkodás. A legelőre kihajtott jószágállomány megfogyatkozott, a város terhei meg egyre növekedtek. A szükségletek kielégítést, a terheli fedezetet kívántak s a város urai sokáig nem tettek egyebet, mint a »kész« után nyúltak. Még szerencse, hogy nem az ingatlanok eladásával gondoskodtak a pénz előteremtéséről s megelégedtek azzal, hogy egyre több területet törettek fel a le^lökbűi s soroztak be a haszorbéres földek közé. A kiadások fedezésének ez a módja egyre több földet követelt. Valamikor csak a legnagyobb ellenkezés megtörésével lehetett a legelő földekhez hozzányúlni. Ez az ellenkezés is elgyöngült s amikor a templomépitő alap jávara hasitotíak háromezer holdat, vagy a kisvasút deficitjeinek fedezésére jelöltek kt egy egész — latijtauiiamdl s egy egész latifundiumnak minden jövedelmét, minden ellenállás s minden aggodalom nélkül vált határozattá a tanácsi előteriesztés. Kétségtelen, hogy a legelőket védelmező ellenállásnak ez a gyöngülése nemcsak a megváltozott gazdasági viszonyoknak reflexe, hanem az a megelégedés is kifejezésre jut benne, amivel a város polgársága a tulajdonát képezd földek hasznosítási módjára gondol. Ez a megelégedés állta mindig útját annak, hogy <z földek eladásának botor terve, bármilyen erötényezők álltak is a földeladás követelői közé, valaha is a megvalósulásnak komoly stádiumá kerüljön. Ötven-hatvan évnek tapasrfalatai igazolják ennek a hosszú időre szőlő kisbériét! rendszernek helyes voltát. Nmcs is senki ebben a városban, aki ma, főként az inflációs és pénzromlásos idők keserves tapasztalatai után, a földek értékesítésének más rendszerét ajánlaná. A rendszer maga helyes, kiáltotta a próbát a legválságosabb időkben is. Helyes, hogy a város kisebb parcellákban hosszabb időre adja bérbe földjeit. Csak az nem helyes, ahogy ez a bérbeadás ácríéník s az nem helyes, ahogy a bérlőktől a bérösszeget követelik. Másfel évtizede már annak, hogy e sorok írója a bérleti rendszer fentartásával más hasznosítási eljárást ajánl a városnak s ugy látszik, nem szélmalomharcot folytat már ezután az, aki az utolsó idők tapasztalatait, a legutolsó ídekben észlelt jelenségek értelmét a város egyetemes érdekében hasznosítani akarja a város földjeinek értékesítési módjában is. A város polgármestere s a polgármesterhelyeítese, aki egyben a gazdasági ügyek tanácsnoka is, az utóbbi napokban olyan kijelentést tettek egymástól függetlenül, de ugyanannak az igazságnak felismerésében, amelyek arra mutatnak, hogy a város vezetői a bérleti rendszer fentartása mellett is változtatni akarnak a város és a haszonbérlők közötti viszony alapján és tartalmán. — A városnak ismernie kell a bérlőit, ezentúl érdeklődni fogunk a haszonbérlők személyes körülményei felöl is, — mondotta a polgármester s a polgármesterhelyettes kijelentette, hogy ezentúl talán nem árverés, hanem pályázat utján fogják kiadni a haszonbéres földeket. Mind a két kijelentésben programmot szeretj nénk látni s mind a két kijelentés alkalmas is arra, hogy program épüljön fel rájuk. A városnak vagy hétezer íöldbérlője van és több, mint negyvenezer hold bérlője van s több, mint negyvenezer hold földet ad ki bérbe s a város eddig a negyvenezer hold földön gazdálkodó hétezer bérlő ismeretlen volt. A város csak azzal törődött, hogy a haszonbért befizessék, da hogy a földjén hogyan gazdálkodnak, mit termelnek rajta s okszerű gazdálkodás folyik-e rajta, hogy a bérlő él-e, hal-o azon a földön, amit a köztulajdonból gazdálkodásra kapott, azzal nem gondolt senki; a városnak csak egy gondja volt, hogy a haszonbér befolyjon. Amig a városi lakosságnak sokkal nagyobb része volt termelő, mint ma, addig rá is bízhatta magát a város polgára is a haszonbérlőkre. Most azonban a haszonbérlők nem maradhatnak tovább „ismeretlen tettesek" i a város földién, mert gazdálkodásuknak okszerű volta éppen olyan érdeke a városnak, mint a bérek fizetésének pontossága. A földesúr ki szokott kötni magának valamit a terményekből is; ha a vá^-os népe természetbeni szolgáltatást nem is követel a haszonbérlőktől, azt megkívánhatja, hogy olyan módon gazdálkodjanak, hogy terményeik feleslege a piacra kerüljön s a maguk hasznára gondoskodjanak ily módon a város élelmezéséről. Nem mindegy tehát, hogy a város kinek ad|a haszonbérbe földjeit, nem közömbös az sem, hogy gazdálkodni tudó, gazdasági e'szközökkel rendelkező s 'munkaerővel birő gazda lesz-e a város haszonbérlője, vagy a szomszéd uradalmakból idevándorló nincsetlen cseléd, akinek a félévi kau-> cióján kiold semmije sincs s aki éppen azért, ! mert kockáztatni valója nincs, az árverés szabad versenyénél még a föld hozadékának mértéke által sem korlátozza ajánlatát. Hisz csak íé^vx haszonbért kell lefizetnie, az első termését learathatja, a másikat is legfeljebb végrehajtási sikkasztással eladhatja, a nyolc napot leüli, azután megy tovább semmi nélkül, mint ahogy jött a város földjére, ahol félévi bérrel két évig gazdálkodott. • Ezért sem szabad fentartani az árverésen történő hasznosítás mai módját. A városnak nem érdeke, hogy erőszakkal felvert, túllicitált haszonbéreket Ígérjenek. Ha a haszonbérlő nem tudja megfizetni az árverésen megígért haszonbért, a haszonbért a város úgyis kénytelen leszállítani. Ha nem szállítja le, a haszonbérlő vagy elszökik, vagy tönkremegy: a város mindenképen nagy veszteséget szenved az elmaradt haszonbérekben s minthogy árverésen kívül az árverési vételárt elérni nem lehet, veszteséget szenved a másodszori bérbeadás alacsonyabb haszonbére folytán is. A haszonbérletek árverésének egyetlen előnye lenne: a magas haszonbérek elérése. A példák százai azonban azt bizonyítják, hogy a felcsigázott bérösszegre sokkal jobban ráfizet a város, mintha még valamivel értékén alul adná ki haszonbérbe földjeit. S ezenkívül: az árverésen történő kiadásnál nem törődhetik azzal, hogy ki lesz a bérlője s hogy a haszonbérlő]» elég személyi és tárgyi biztosítékot tud-e nyújtani a tekintetben, hogy a földet okszerűen műveli s a haszonbért pontosan megfizeti. A polgármesternek s a polgármesterhelyettesnek nyilatbo-atai ezért kiegészítik egymást: a város ne árverésen, hanem pályázat ufián adja ki haszonbéres földjeit, de ismerje Is meg a haszonbérlöket, hogy a pályázók közfii a legérdemesebbeket kJ tudja választani. A két kijelentés — egy program. S mind a kettő azt ba^sulyozza, hogy az általunk immár három évtizede propagált módszerre kell áttérni a haszonbéres földek bérleti rendszerében. Ne a félévi bérösszeggel megegyező »kaució« legyen az egyetlen biztositéka annak, hogy a haszonbérlő eleget tesz kötelezettségének, s ne a bérfizetés legyen a haszonbérlő egyetlen kötelezettsége. A személyes tulajdonságok, mi-« nek figyelembe vételéi a város eddig teljesen elhanyagolta, a szorgalom, a józanság, a nagy család, amiből kikerül a munkaerő, esetleg gazdasági eszközök s állatállomány tulajdona, mindezek nagyobb biztosítékok» mint a ^kaució.« S most még felvetjük azt a gondolatot is, hogy bizonyos vonatkozásban autonómiát kellene adni a haszonbérlőknek. Ha a város meg akarja ismerni a haszonbérlőit, ne szorítkozzék egyedül a hivatalos emberek jelentéseire. A „hegyközségek" mintájára alakítsák meg a bérlők községét is, egyenlőre egészen laza szervezetet teremtve meg egy-egy járáshoz tartozó városi haszonbér* löknek. Nem kell más csak egy elnök, egy 10—12 tagból álló választmány s egy jegyző, aki kikerülhetne a tanitók, vagy külterületen szolgálatot teljesitő városi alkalmazottak sorából. Legyen szervezete a haszonbérlőknek, hogy legyen egy vezetőség is, amelyik a várossal szemben kérelmeiket közölni tudja, séreleméiALLAH KERTJE ^ naay flltnfe péntektől K £t Belvárosi Moziban. | 1 BELVjÍROSI MOZI December 25-én, keiden CtORGC O* BR1EN candiőzus fJ'mJe: § A pokol Önkéntese. Drífna S fevuná-ban. Azonkivfll: |A z aszfalivlrág. • &et*ép 7 felvonásban. Főszereplő: Virginia Wolly. E!őa***nk Jcerile'e 3 5 7. 0 őrakor. KORZÓ MOZI Decfmber 25-rn, kedden Ko ákok. Kaukázusi történet 12 felvonásban. Főszereplő: JOHN GÉBÉRT. Azonkívül; Játékos, ciki -veszít. Burleszk 2 felvonásban és a FOX JOIIRNÁL. Előadások kezdete 3 5, 7, 9 őrakT. SZÉCHENYI MOZI De ember 25-én, kedden ifi Charley, a közvitéz. 1 Burleszk 10 lei vonásban Főszereplő Syd Chaplin. • Azonkívül Ámor hajója. Vidám történet 7 'elvonásban. Főszereplő: fiEQRGE 0' BR1ER, B Előadások k-zdele 3. 5 7. 9 órakor. BELVÁROSI MOZI • December 26. 27-én «ze-dán, c«atört«Mo Csak fetoOüelaieM J Csökök lsk©lá|a, K Leckík a szerelemből 8 feiv. Főszerep 6 Corrnen 3oiii. j Azonkívül: á Szanáld szivem is. | Szerelmi játék 7 (elv násban. Fősxerepl >: BRPNÖ KASIfEB j !$ EWad^nk bíTílefe <w1*n 3, 5. 7. Q.c««tílr»nkfln 5. 7. 0 Ar**or | KORZÓ MOZI J December 25, 27, SS-án Szerdán, csü'örtőkfln és pénteken | Szudáni pokol. I Dráma 10 felvonásban. Főszereplő; Iréuc Blch. 1 AzonklvB! Gólon szerzett menyasszony. I Vigjá élt 6 (elvonásban. Főszereplő PatsyRuthMHler. 1 í Eiv-rfások kezdete «rerdán 3, 5 7. 9, hétkfizn»p 5. 7, 9 őrsk'T 1 1 SZÉCHENYI MOZI December 26 án, szerdán X Az óceán Don Jüanja 1 2 amerkai tenatrész vidám k land|ai 7 felvonásban. I Főszereplő. VIclor Mc. legleen. AzonkiviiU j§ Inkvizíció. | Dráma 8 levonásban. Főszereplő. Dolores Coslell*4. M Előadások kezdete 3, 5, 7, 9 őrakor