Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

DeUHGVARORSZAG mmmmmmmmmmmm i v ügy miniszterünk kilépett a kormánypártból, mert ugy találta, hogy nem fedezheti tovább a kormányzat bizonyos alkotmánybaütköző intézkedéseit. Ugyanakkor letette mandátumát is azért, hogy választői megmondhassák, helyeslik-e volt képviselőjük lépését, igen vagy nem. Az eljárás minden irányban a szenzáció erejével hatott. Mindenütt ez volt a politikai téma. A sajtó hetekig tárgyalta a »nagy« esetet. Voltak, akik csodálták Kállay Tibor bátorságát; voltak, akik sajnálkoztak bekövetkező bukásán; voltak olyan sellenzékiek« is, akik helyeselték ugyan Kállay kilépését, de rosszal ták, hogy mandátumát is letette, mert enélkül, szerintük, mások is követték volna a kilépésben. Szóval, minden bldalról megtárgyalták az esetet, csak azt nem mondta senki, hogy a politikai morál nevében — van-e ,aki erről nálunk egyáltalán beszél? — Kállai nem tehetett egyebet, le keltett köszönnie mandátumáról, amikor a pártból kilépett, a választói elé kellelt állnia, tekintet né.lkül a bekővetkeze ndőkre. Majdnem egyidejűleg történt, hogy Gömbös Gyula — egész tártjával együtt — belépett a kormánypártba és államtitkárrá lett. Ez is szenzáció volt, de egészen más szempontokból, amelyek e pillanatban nem érdekcinek. Gömbös pártja állítólag országos párt volt Mégsem olvastam sehol, hogy ez az országos párt akár kongresszuson, akár más módon állást foglalt volna a saját feloszlatásának és a kormánypártba való bevonulásának kérdésében. Arról sem hallottam, hogy Gömböst és társait felszólították volna a választók vagy a párt tagjai arra, hogy mandátumaikról mondjanak" le. Tudtommal nem mondta senki sem, hogy Gömbösék elárulták volna saját pártjukat. Vagyis a párt feloszlása, a kormányba való bevonulása, valamint az államtitkári kinevezés is, minden különösebb emóció nélkül ment végbe. Aminek csak az lehet a magyarázata, hogy politikai morálról egyáltalában nem beszélnek és látszólag nem tudnak az emberek. Ez az egyetlen terület, ahol korlátlanul minden szabad: a politikai becstelenség is. Sőt csakis ez nem ]ielt föltűnést • Mikor nemrégiben a népszavazás évfordulója alkalmából a kormány Sopron népének hűségét ünnepelte, azt találták és mondták legnagyobb érdemnek, hogy »inkább a szegénységet választotta, hogy magyar maradhasson.« Arról érthetően nem esett szó ez alkalommal, hogy hűségéért hálából Sopron népe megkapta a nyiltszavazás bélyegét. Ugy emlékszem, hogy a magyar történelmi osztály egyik volt (?) kiválósága csaknem közvetlenül a magyar külügyminiszteri székből lépett át néhány évvel ezelőtt a — román állampolgárságba nem éppen azért, mert a szegénységet kereste és a gazdagságot feláldozta volna hazafiságáuak. És ennek a volt hazánkfiának nemcsak megmaradt uj hazájában is a titkos szavazati joga, de sőt — ha nem tévedek — valamilyen ujabb keletű magyar érdemkeresztet is vihetett magával, bizonyára hazafias érdemeinek az elismeréséül. Nem hinném, hogy ez ellentétes két cselekménynek a furcsa értékelésén csak magam csodálkozom. A kultuszminiszter túlzottan szerény tempóban ugyan és túlzottan hosszú átmeneti idő után, mégis megvalősitandónak tartja a 8-öszlályos népiskolát. Bizonyítja ezzel, ha nem is a magyar kulturfölényt, aminek itt sok minden ellentmond, de azt a szándékát, hogy az analfabetizmusnak komolyan hadat akar üzenni. És már az első megmozdulásnál azt látjuk, hogy a tervnek komoly ellenzői vannak: a magas klérus és az Omge urai. Mellékes ebben a pillanatban, hogy mivel indokolják az urak ellenzésüket. Fontos csak az, hogy az ellenzés azok táborából jön, akik az országot évszázadok óta politikailag és gazdaságilag uralják. Ök ellenzik legvehemensebben a nép politikai egyenjogositását is azon a címen, hogy éretlen. Milyen világos és egyszerű is a dolog -.megtagadni a néptől az iskolát, nehogy megtanuljon tisztán látni, s aztán megtagadni tőlo a jogot azon a cimcn, hogy vak. 192S december 25. I sfatáriális bíróság fiz évi fegyházra Ítélte Szegedi Sándornál, aki felgyújtotta mostohafia házát „a szegedi törvényszék ierüleién a gyuitogaüás csak szórványosan fordul elő, ezért mellőzték a Halálbüntetést (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi tőrvényszék, mint rögtönitélőbiróság hétfőn tárgyalta Szegedi Sándorné gyujtogatási bűnügyét. Az egyszerű, irni-olvasni nemtudó 42 éves tanyai asszony. bosszúból felgyújtotta mostohafiának házát, amelyben annak felesége és két és féléves fia aludták. Szerény, halkhangu, koravén asszony 'Szegedi Sándorné. Nem tudta, hogy ilyen következményű bűnt követ el. ő csak »meg akarta büntetni mostohafiát«. Sárga nagykendőbe bebugyolászva illedelmesen felel minden kérdésre. Nem tagad semmit. Sűrűn emlegeti a bosszút. Kiérzik minden szavából, hogy azt se bánta volna, ha mostohái bennégnek a szálmaiedeles kis viskóba. A rőgtönitélő bíróság elnóke dr. Tóth Gyula tanácselnök. A bíróság tagjai: dr. Kulir Rezső, dr. Apczy Ernő, dr. Dudás Béla és dr. Tarajossy Béla törvényszéki birák. Pótbiró: Báthg Zoltán. A vádhatóságot dr. Mihályffy István ügyész képviselt Idézést kaptak a tárgyalásra dr. Szabó József és dr. Kna.ll János orvosszakértők is. A törvényszék másodemeleti tárgyalótermében kíváncsi kíváncsi hátán. Gsak belépő jeggyel lehet bejutni a terembe, de a tárgyalás megnyitásakor már senk isem fér be az ajtón. A tárgyalás megnyitása után a bíróság először az Illetékesség kérdésében döntött. Az orvosszakértők megvizsgálják a vádlottat. Szegedi Sándorné egészséges. írni-olvasni nem tud. Képzetei hiányosak, de épelméjű. Ok tehát nincs, hogy rendes bíróság elé utalják. A rögtönitélőbiróság erre kimondotta illetékességét és megkezdődött a vádlott kihallgatása. Férje Szegedi Sándor 70 éves örőg. Második felesége urának, akinek négy gyermeke volt Az életsorsuk rendesen folyt volna, ha a legidősebb fiu meg nem nősül. Az uj aszszonynak is volt egy lánya. Az öregek ezt a lányt az Antal gyereknek 6zánták, de ez hallani sem akart a tervről. Ez volt az első ok, hogy a mostohaanya és a fiu összekülönböztek. A fiu különvált. Házikót épített magának. Kikérte a jussát is, de nem kapta meg. A mostoha nem engedte. Ezután megkezdődött a családi viszálykodás. — Mindig bántott, szidott, vert — mondotta az asszony. Bérbevette 10 lánc kis földünket, de a haszonbéri nem fizette. Késsel kergetett az uccán. Megcibált és vert. Tűrhetetlenné vált az életem és igy gondoltam a bosszúraNapokon át nem aludtam. Akkor mig nem tudtam, hogy mit fogok csinálni. — De gyufa volt mindig a párnája alatt? — szólt az elnök. — Hát volt, vili — felelte a mostoha. — Felakartam őket perzselni. — Már előzőleg is emlegette, hogy felgyújtja őket? — Én előzőleg nem mondtam. Valami nagyon nagyot akartam velük csinálni. — Hát mi volt december 13-án este? — kérdezte az elnök. — Este 10 órakor kilopődzkodtam a házból. Antalék háza közel volt. Bc; lröl beszélgetést hallottam. A szalmatetöt csak ugy értem el, hogy felálltam egy hordóra. Egy-két pillanat múlva már égeti a tető. — Ezután még ott maradtam a közelben. Láttam, hogy mindenki kiszaladt a házból. Azután hazamentemElnök: Arra nem gondolt, hogy Antalék bennéghetnek a házban?. Vádlott: Nem. Hiszen fenn voltak és beszélgettek. —• Aludtak azok. Csak a véletlenen mulojtt, hogy nem égtek benn. — Hát az Antal feleségét nem bántam volna- Mindegyik rossz Volt hozzám.. Szegedi Antal nyalka parasztember, ő nem bántotta mostoháját Néha egy kicsit meglökdöste, mert nagyon »kárált«. — Rossz volt, szívtelen. Egyszer már a bíróság előtt is voltunk, de akkor az asszony megbocsátott A gyújtogatás estéjén kilenc órakor feküdtünk le. Egyszer csak nagy zajra lettünk figyelmesek. Valami ropogott a padláson. Azt hittem, hogy tolvajok. De különös világosság volt Kinéztem az ablakon és ekkor elkiáltottam magam: — Eg a ház! — Az utolsó pillanatban tudtunk csak kimenekülni. Több mint ezer pengő a kárunk. De én nem vertem soha. Az öregekhez még a lábomat sem tettem be. A mostoha jött hozzánk. Vig István, Gulyás György, Bálint István és Kovács István tanuk vallomása után a biróság megállapította, hogy a rögtönitélőbiráskodásról szóló rendeletet Alsőtanyán is kihirdették'. Ezután dr. Mihályffy István ügyész rövid vádbeszéde során kölélállali halált kér a vádlottra. A védő pedig enyhe ítéletet. A rögtönitélőbiróság délben félegy órakor hirdette ki Ítéletét A biróság Szegedi Sándornét a gyújtogatás bűntettében bűnösnek mondotta ki és ezért a törvény által előirt kSiél általi halálbüntetés helyetf üz évi (egyházra ítélte. A biróság Szegedi Sándorné büntetését részben a kihallgatott tanuk vallomása alapján állapította meg. A törvény által előirt halálbüntetés kiszabását azért mellőzte a bíróság, mert a tanyai asszony tettével sem az áU , lam, sem a társadalom békéjét neirn veszélyeztette. A biróság megállapítása szerint a szegedi tőrvényszék területén a gyújtogatás bűncselekménye csak szórványosan fordul elő. Ilyen körülmények között a halálbüntetés kiszabása a törvényszék véleménye szerint fcfeleslegesnek látszott. Az ítéletet ugy a vád, mint a védelem tudomásul vette. — Pörorvoslatnak amúgy sincsen helye — jelentette ki az elnök. — Az itélet jogerős. A' vádlottat áta_dom. az ügyész urnák. Szegcdi Sándorné szótlanul állt a biróság előtt. Arca halálsápadt. C?ak akkor riadt fel, amikor az egyik börtönőr megragadta. SszöIcg csak egy éjszakára és Ha a fiálólcupé mesélni íuálna— szombaton éf feli előadásban a Belvárosi Moziban,