Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

Kjaráesoinyl szám ára fillér. IMMU. i in »Ii. J. UJJ'i inimiii'i n.iiii NI ii 1 írni MI iiiiinii n in ii im mm ii imnnffimr mi SZE.6ED: Szerkescl6»£g: Somogyi ucca 22. í. cm Telefon: 13-33.^Kladóhlvntel, kölciönkönyvMr «9 {cgylroda : Áradt ucca S. Teleton: 306. ^ Nyomda? Löw llpúi ucca 1*». Telefon • 16-34. «»«»«» Kedd, 1928 december 25 sas ) IV. é^olyam 281. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal. tri ucca ft. Teleion: 151. »zAm.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kladöblvalal: Andrátsy ucca 23. Telefon: 49 izAm. «» <> » « » „ » EIot>ze<<H)l -">• nvnni -:o vidékei 6« n fOvaiotban ítllllldan 6-tt) ner»^ ; íqyes ssain 16, vaiAr- é» Ünnepnap 24 illlér Az idők teljessége Dicsőség égben az Istennek, békesség földön az embernek, — vájjon éneklik-e a glóriát ma éjszaka a délamerikai templomokban, amelyekre pár nappal ezelőtt még bombát vetetlek a haza nevében, a becsület nevében, a nemzetbüszkeség nevében, a szebb és jobb jövőért'? Bizonyára éneklik. Délamerikát jó keresztény népek lakják, amelyek a vérontás közben sem felejtik el, hogy Istennek is meg kell adni a magáét. Mi európaiak példát adtunk ebből nekik és a világ minden népeinek. Mi négy háborús karácsonyt ünnepeltünk meg városok égése és haldoklók hőrgése közt, anélkül, hogy megborzongatott volna bennünket a gondolat, van-e az istentagadásnak rettenetesebb formája, mint elszabadítani láncairól a poklot, suprema lexszé tenni a vég és határ nélkül való emberölést és ugyanakkor zengeni az Isten és a béke dicsőségét? Igaz, hogy azóta minden karácsonykor veteklünk a háborús karácsonyokért. Azóta olyan szegények és szomorúak a karácsonyaink, mióta kinyitottuk, a kaput a háború előtt és neki adtuk mindenünket. Odaadtuk a fiukat és apákat, hogy kardot rántsanak és kard által vesszenek el. Odaadtuk a vagyonunkat, amelyek munkásizmok rostjából keményedtek érccé, hogy- az öregség ne legyen koldusok öregsége. Odaadtuk a tudás könyvét, a szűz kelengyéjét, a gyerekek labdáját és a csecsemők tejét. S a háború már tiz éve elment, de azért a szobák még ma is hidegek és üresek, mert a háború nemcsak azokat az értékeket vitte el, amiket golyókká lehetett önteui és szuronyokká kovácsolni, a háború elvitte ennek az egész nemzedéknek a melegítő illúzióit és az ürességeket megtöltő hitét. Az éjféli harangok harsogó szavába azóta minden karácsonykor belekapuak a denevérszárnyu kétségek kérdései. Hát hiába ezen a földön minden? Hiába vezetett az uí a betlehemi jászoltól a Golgota stációin át a keresztfáig"? Hiába volt a sok égnyitó ige, a sok vigasztaló csoda, a töviskoszoru és az ecettel kevert epe, a kínhalál a keresztfán és a dicsőséges feltámadás? Hiába volt minden, ami a karácsonyest szimbólumától elvezet húsvét piros lobogós vasárnapjáig? Az emberiségst maga az Isten egyszülött fia se tudta megváltani? Elmúlhatott minden és a Judások és Pilátusok halhatatlanabbak lettek, mint a Szeretet, akit fölfeszítettek? Jézus?.'.. Lehet, nem emlékszem, — mondja Anatole Francénál Pilátus, aki már visszatért Júdeából és köszvénydt gyógyítgatja. És miért is emlékezne egy római , prokonzul Mária fiára, aki istállóban született. f"s gonosztevők közt halt meg a szégyenfán? £s mit törődtek volna Róma konzuljai és szenátorai, Róma császárai és császárok miniszterei azokkal a különös, se Platonra; se Ciceróra nem valló jeruzsálemi igékkel, amelyek a katakombák mélyéu szivárogtak egyik szegényembertől a másik szegényemberig, egyik rabszolgától a másik rabszolgáig? Mért figyeltek volna a világ hatalmasai a katakombák szegényeinek keleti babonáira, mikor az övék volt minden therma és minden amfiteátrum és az övék volt a Forum? Hosryan borultak volna le a katakombák primitív kis oltárai előtt, mikor a hatalmas márványtemplomok minden oltárán az istenné emelt császárnak égették az illatos áldozati tüzeket? Néhány szál vad ibolya kinyilt a Circus Maximus sziklatömbjei alatt, mig odabent a porondon vadállatok tépték szét a hitvalló szenteket és keresztre feszitették az apostolokat, fejjel lefelé. Ez volt az egész, hogyan törődhettek volna ezzel azok, akik történelmet csináltak? És nem telt el három század, mikor ezek az ibolyák elborították a leomlott márványtemplomok rom-oltárait és Konstantin császár államvallássá tette Mária fiának igéit, — mert másképp nem lehetett megmenteni és újjáteremteni a római birodalmat Ezt ugy mondták akkor, hogy elérkezett az idők teljessége, ami annyit jelentett, hogy minden elpusztult, ami tiszta volt és jó volt és széthullott az antik világ, amely kiélte magát és jönni kellett helyette az újnak: Jézus és a keresztfa, a szenvedés és szeretet keresztény Pilátus halálra itélt. Az idők teljessége megint közel van, mert megint elpusztult minden, ami tiszta volt és jó volt és itt több pusztult el, mint az antik világban, — a széthullás most már akkora, hogy ha nem siet a megváltás, nemsokára nem lesznek ezen a földön népek és országok, csak romok lesznek mindenfelé: a templomok és oltárok romjai mellett országok és népek romjai. De a megváltás, amely nem lehet más, mint a betlehemi jászolból kisugárzó szeretet, nem késhet soká, mert jövetele történelmi szükségesség. Azért még ennek az illuziótlan, fáradt nemzedéknek is joga van karácsony éjszakáján a jézusi szó, a jézusi szellem, a jézusi hagyaték előtt és fölajánlani neki, amije van, a betlehemi pásztorok módjára. A békesség selyem szövetével nem takarhatjuk be, a remény karbunkulusait nem rakhatjuk az ölébe, az öröm kösöntyüit nem rázhatjuk előtte, ezekből kiforgattak bennünket a rabló esztendők, ezeket eltékozoltuk mindenféle antikrisztusok által hirdetett hamis üdvözülésért. ! A Krisztusnak ma nem ajánlhatunk fel egye» «^«.„»v» ^ „v.„..vuj ! bet szomorúságunknál, lelki-testi Ínségünknél, ségének. A világot meg kellett váltani és más I bélpoklosságunknál és vakságunknál, — bár nem válthatta meg, csak akit Júdás elárult égi I megszabadítana tőlük! X Az ellenzéki front Berky Gyula, Kállay Tibor, Rassay Károly és Pakot» József nyilatkozatai a Délmagyarországnak „Olyan közszellemet kell teremteni, amelyben a kritika nem lesz egyenlő a lázadással" (A Dclmagyarország munkatársától.) Kállay Tibortól Pakots Józsefig szélesre terült a megmaradt, engédélgezctt ellenzéki front. Ennek a sok bajjal, sok nehézséggel, sőt egyenetlenséggel küzdő tábornak különálló és önálló reprezentánsai, Berky Gyula, Kállay Tibor, Rassay Károly és Pakots József. E négy egyé- , niség hangja megmutatja a po'gári elleuzék ' hangját is. E négy vezető ellenzéki politikus nyilatkozott most a Délmagyarországnak és ezek a nyilatkozatok nyilt őszinteséggel mutatnak rá az ország helyzetére, az ellenzéki harcra, az ellenzéki közvélemény éledésérc. Alább adjuk sorjában a nagy érdekességre ' számottartó nyilatkozatokat. ¿Nagyon erdekesen nyilatkozott az ország ellenzéki hangulatáról Berky Gyula, aki — mint ismeretes — nyolc esztendőn át volt a egyik eszköze a titkos választójog, amely benne van a kormányprogramban is, amit én nagyon jól ismerek. Azzal a kormánypárti kormánypártnak oszlopos tagja és a minisz- * ellenérvvel szemben, amely a titkos választóterelnök bizalmasa. Berky Gyula a képviselőház nyári szünetét vidéken töltötte és igy közvetlen tapasztalatból ismeri az ország haugulalál, munkatársunknak a következőket mondotta: — .-Íz országban regrutálódik az országos ellenzéki front. Csak olyan választási rendszer kell, amely mellett szabadon nyilatkozhaíik meg az ország ellenzéki hangulata. Ha eltörölnék az ajánlási rendszert, visszaállátanálc a békebeli szólásszabadságot, gyülekezési szabadságot és sajtószabadságot: olyan ellenzéki front alakulna, amely elsöpörné helyéről a mai rendszert. A választások tisztaságára helyezem természetesen a fősúlyt, aminek jogtól és a választások tisztaságától a parlament nívóját félti, — egyszerűen arra hivat kozom, hogy a választóközönség tud megfelelő nivóról gondoskodni — ha a kormányebben meg nem akadályozza. Nem a képviselők anyagi függetlensége adja meg egy parlament nívóját, hanem a lelki függetlenség az, amely lehetővé teszi a parlament tagjai számára a kormány ténykedésével szemben a kritika szabad gyakorlását. — Nem is lehet más szerepe a közeljövőben az ellenzéknek, mint a kritika gyakorlása, mindaddig, amíg a kormány bevallja, hogy az eddig követett ulon nem mehet tovább. Ez az idő nincs már messze. Rassay Károly — Egységes, erőteljes ellenzéki kialakulás- 5 juk meg. A parlamentáris kormanyzat a nép nak sutyős akadályai vannak. Ezeket az aka- ! önrendelkezési jogán alapul és épül fel. Azt dályokat -üarlamenjáris viszonyainkban talál- f mondják, hogy parlamentáris gondolkodásra