Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-11 / 255. szám

1928 november 11. DÉOÍAGYAROKSZAG Poincaré nem tudja megalakítani az ui kormányt (Budapesti tudósítónk telefonj ck -rése.) Párisból jelentik: A késő esti órákban kiderült, hogy Poincaré kormányalakítási kísérletei súlyos akadályokba ütköznek, amelyeknek fclliáritása sokkal súlyosabb probléma, mint amilyennek eleinte hitték. Poincaré az éjjel is folytatta tárgyalásait a pártvezérekkel, de a környezetéből kiszivárgott hirek szerint egyre nagyobb a pesszimizmus és fenforog a valószínűség, hogy az uj kormány megalakítása Poincarénak sem sikerül. Kiil&öíiségjárás a torony alait (A Délmagyarország munkatársától.) Két nagy tanyai küldöttség is járt ma dr. Somogyi Szilveszter polgármesternél. Az egyiket Kiss Ferenc miniszteri tanácsos vezette, aki azt kérte a polgármestertől, hogy a Királyhalom felé vezető utat mintegy két és félkilométer hosszúságban csináltassa meg a város. Kiss Ferenc, a deputáció szónoka utalt arra, hogy | fennek az útnak a helyreállítására milyen nagy Szükség lenne és megcsináltatása most lényegesen kevesebbe kerülne, mint máskor, mert jelenleg az a vállalkozó, aki a bajai műutat épitj, lényegesen olcsóbb áron tudná ezt is elvállalni. A fedezetet az útügyi alapból jelölnék ki, azonkívül a vállalkozó öt éven át törlesztendő részletfizetésbe is beleegyezik. A polgármester utasította a mérnökséget, hogy számítsa ki mibe kerülne az ut elkészítése és azután döntenek a tanyaiak kérelméről. A másik küldöttséget Börcsök István vezette Királyhalmáról. Ez a küldöttség köszönő deputáció volt. Azt köszönte meg, hogy a leventeintézmény milyen sikeresen működik Királyhalmán. — Na ilyen küldöttség sem járt még nálam — jegyezte meg nevetve a polgármester. R vasárnap msgalaSculo iparospárt programja (A Délmagyarország munkatársától.) Nagy napja lesz vasárnap a szegedi iparosságnak Hosszú évek harcai után végre elérkezett ahoz az időponthoz, hogy félretéve minden személyeskedést, széthúzást, egészséges alapokon nyugvó iparospártot alakithat, amelyben minden iparosnak pártállásra való tekintet nélkül helye van. A megalakuló pártnak alább következő programja felöleli a kisiparosság minden égető problémáját és ezt a programot •minden szegedi iparos a magáévá teheti. A megalakuló kisiparospárt hosszú előkészítés után jutott cl a mai gyűlésig. Az előkészítő bizottság hetenkínt kétszer ülésezett, a pártprogramot pedig egy szélesebb körű bizottság állította össze. Az iparospárt 15 pontból álló programja a következő: 1. A forgalmi adó eltörléso. 2. A kereseti adó igazságos kirovása. 3. A munkásbetegseeélvző autonómiájának viszsza állítása. 4. Iparos nyugdíjügy. 5. Közmunkák létesítése és rendezése. 6. Képviselethez juttatni az iparosságot ugy a törvényhatóságban, mint a parlamentben. 7. Közüzemek azonnali megszüntetése. 8. Házalások és megrendelések gyűjtésének betiltása. 9. Kontárügy végleges rendezése. 10. A tanonc- és a leventeoktatás idejének helyes beosztása az iparosság érdekeinek megfelelően. 11. Ipartestületi élet megteremtése. 12. Ipartestületek megreformálása. 13. Kisipari hitel rendezése. 14. Ipartörvény revíziója. 15. Az iparosság kulturális nívójának fejlesztése. Az iparospárt alakuló gyűlése vasárnap délelőtt féltízkor kezdődik a szegedi kereskedelmi és Iparkamara dísztermében. BELVÁROSI MOZI November 12., 13-&n a 9 órai előadást a Széchenyi Moziban a tartjuk i — Jókor jut eszébe, — mondom meglepetve. — Mi kívánni valója van? — Hogy tetszene beletenni az újságba, mit taíáltak az ő földjén. Szeretne rá büszke lenni. Meg is ígértem neki, hogy kitesszük. Egy kicsit eltűnődöm, egy kicsit el is borulok rajta. Mikor lesz az én vér szerint való faitámnak ilyen ambíciója'?... De nem erről van most szó, hanem arról, hogy a János igéretét be kellene váltani. Csakhogy ahhoz ez a hely kicsi. Nagy könyv kell ahhoz, meg is lesz egy-két esztendő múlva, magyarul, németül s az viszi szét a világ minden tájára a Máder kéményseprő, meg a Dusán kertész nevét. S benne száz, meg száz fénykép, az alvás kuporodott pózában nyugvó halottakról, a bronz mancsettáikról, a tengeri csigákból, farkasfogakból, vaddisznóagyarból furt ékességeikről, a kőbaltájukról s arról a kőfürésszel preparált négyezer éves koponyáról, amelyik a maga nemében alighanem unikum a világon. Mert olyan preparált koponyára, ha nagy ritkaságképpen is, máskor is akadtak már, amint forintnyi nagyságú lyukat lékelt az őskori sebész. De a Dusán kertjéből olyan preparált koponya került ki, amelyiken tizenhárom és fél centiméteres léket gyalultak, még pedig nagyon gondosan, a koponyán. Igazán nem lett volna csoda, ha kiesett volna rajta a feie a boldogtalannak. Aztán sok csodálója lesz azoknak a nagy magtartó edényeknek is, amikből vagy ötöt találtunk a Dusán kertjében. Hármat ott fényképeztünk le a helyszínén, ugy, ahogy feküdtek a földben, mielőtt a tiszteletükre készített ládákba bujtattuk Tolna őket. — No Dusán, — mondom a gazdának. — kuporodjon oda közéjük maga is. Egy kicsit vonakodott, sokallotta a tisztességet — Hamar, hamar. Azért kell egy embernek ott lenni a képen, hogy mértéke legyen az edények nagyságának. Ez már más, a tudományért ezt az áldozatot is meghozta Dusán. De én még most se voltam meeelégedve. — Vegye le a kalapját, ne takarja el az arcát. — .(aj, akkor meglátják, hogy kopasz vagyok, — tört ki Dusánból a nemes férfi-hiuság, de azért csak szót fogadott, mint a családi tűzhelyen engedelmességhez szoktatott férfiú. És így Dusán ott guggol földje kincsei mellett, egy kicsit büszkén és egy kicsit megilletődötten és becsületes képével, nyilt homlokával igy fog bekerülni a muzeumba az üveg alá, hogy olt megláthassák mindenféle népek és nemzetek és irigykedve mondogathassák, hogy lám, milyen sokra vitte ez a Dusán, holott se király, se császár, csak egy szőregi kertész a 'Sziv-uccában. Mert ezzel a szándékkai csináltattam a képet és igy fogom lefotografáltatni Máder bácsit is a kis Ibrikek és nagy vajdlingok közt, amiket öszszedrótozással ő részesitett az első segélyben. Igenis, hadd legyenek megörökítve a jövendő számára ezek a szegény, tanulatlan, derék emberek, mint a tudománynak igazán önzetlen mecénásai és hadd lássák azok a tudósok, akik majd idejönnek, hogy mennyi kulturérzék van ezekben a Máder és Sztojkov nevü magyarokban. Ha magyar nevü magyar ember nem kerül közéjük, arról nem én tehetek. De hiszem az Istent, hogy ilyen csoda is megesik még a határba. Belvárosi Mozi Hétfőn és kedden, este 9 órai kezdettel TEINHARDT VÍGJÁTÉK-ESTÉK. Fellépnek: Síeinhardí Géza a népszerű komikus, Haraszly Mici, Szenliványi Kálmán, Faragó Sári, Irsay Nóra, Nádasy József, Kaffka Gyula és Hubert Sándor. Műsorukon a legsikerülteb 1 felvonásos bohózatok, tréfák, konferanszok a legújabb Szegeden még nem halott kuplék és magánszámok. 3 órás kacagás. Mindkét nap uj műsor. Maizó Lajos írja: Juhász Gyula Színészek között (elsők közölt az első) pihen örök nyugalomban a belvárosi református temetőben. Most husz éve halt meg, az Egressy Gábor halálával. A szegedi színház aranykora az ő puritán debreceni nevéhez fűződik. Aradi Gerő után lett szegedi direktor 1889-ben és még két ízben került a városi színház élére. Makó Lajos ideális szinházvezető volt, a szó goethei értelmében. (Nem engedte pórázon vezettetni magát.) Az volt, aminek lenni kellett. Praktikus ideálista. Értette a dolgát mindakét irányban: az üzlet és a művészet tekintetében egyaránt. De a magyar művelődés ügyét tekintette elsősorban, neki templom volt a színház és szent áldozás az előadás. Maga is kitűnő színész volt, mint nemes ifjú került el a szülői háztól és állott, rajongó lélekkel, tiszta hittel Thália szolgálatába. Jellemkomikus volt az akkori meghatározás szerint, sok tapsos estéje volt Pécsett, Kecskeméten, Ivolozsvárot, Kassán, Szegeden, Aradon és a fővárosban. Az irodalom terén is működött és Sardounak, a drámai hatások nagymesterének két remekelése, a Szókimondó asszonyság és a Tosca az ő átültetésében került színre nálunk és aratott tartós diadalokat. » Makó Lajosnak volt ereje és bátorsága vidéki színészekkel (igaz, hogy Pethes Imrével az élükön) maradandó sikerrel bemutatni a magyar közönségnek Rostand Cgrano dc Bergcrac'ydt Makó Lajos, az igazgató, sohase szorult rá a hivatalos dramaturgia mandarinjainak irodalmi tanácsaira. Magától is eltalálta, mit és hogyan kell adni. Ha nem volt megfelelő darab, fordított egyet. Negyven drámaforditással gazdagította a hazai játékszín műsorát. Neki kedves házi szerzője volt S/?akespearc és az ő kísérleti színháza és eredeti bemutatói mindig pompásan beváltak. A maga fejével gondolkozott és a szive szavát követte. Mikor egy kulturtanácsnok nem akart igazat adni neki, kardpárbajra hivta kí és a színészeinek valósággal szerető apja volt, mindegyikkel a saját embersége szerint bánt a hamleti tanács értelmében. Egész életét a színházban töltötte, amelyet imádott és nem csupán a kasszát ellenőrizte, dc az előadások színvonalát is. Egyszer a diákhelyen bukkantam rn, onnan figyelte a dán királyfi történetet. Micsoda gárdát tudott összetoborozni, micsoda erőket csértékeket! Mezey Péter, Fengéri Mór, a fiatal Csorlos Gyula, Pa lágy i Lajos, Mészáros Giza, Aldor Juliska, Felhő Rózsi, Hadrik Anna, Nagy Terus voltai-- » színészei. Magyar ur volt, félelem és gáncs nélküli lovag, melegszívű és igazlelkü ember, valódi művészi egyéniség és a szegedi színházi kultura el nem muló érdemű hőse. A zalameai bíróban láttam utoljára, a címszerepet adta, egész kiállásában, alakjában, hangjában, kedélyében és lendületében volt valami, amit csak magyar aktor tud e világon. Akkor ugy mondottam: valami zalamegyei. Most pedig hálásan és meghatva állok meg egyszerű sírjánál és művészi mellszobra előtt a színház előcsarnokában és remélem, hogy a huszadik évfordulón másoknak is eszébe jut alakja, sorsa, példája és tanítása annak a Makó Lajosnak, aki bátran, becsületlel, dicsőségesen és diadalmasan haladt előre a szegedi magyar színházi kultur* élén.