Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-11 / 255. szám

DELMAGtARORSZAG felkészültséggel megy bele a választási küzdtelembe. Az A varasra párt egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett és nem angazsálja magát egyik irányban sím. A nemzeti kisebbségek körében már napok óta íárgyalások folynak választási koalíció létesítése térdekében. . A magyar párt és az erdélyi szászok között már létre |s Jött a paktum, «melyet ma délben irt alá gróf Bethlen és Róth «zász képviselő. Maniu ma este magához kérette a sajtó képviselőit és nyilatkozott ez uj kormány programjáról. Kijelentette, hogy a kormány továbbra Is fftan akarja tartani a Irón és B nemzet közötti oldhatatlan kapcsolatot. A parlamenti választásokat a legteljesebb tervszerűség szerint folytatja le. A legsürgősebb feladatának a külföldi kölcsön megvalósítását tartja az nj kormány és a len stabilizálását. A kisebbségi kérdést Jelentőségéhez mérten fogja kezelni és már is törvényjavaslatot készit elő a kormány, hogy rendezze ezt a fontos problémát. Külpolitikai téren folytatni kívánja Maniu azt az akciót, amelynek célja a szomszédos államokkal való barátságos kapcsolatok megteremtése. - El fogjuk felejteni _ mondotta többek kőzött — ami a múltban szétválasztott bennünket és mindent megteszünk, hogy a béke és az emberiség haladása érdekében mindenkivel megegyezzünk. Végül kijelentette Maniu, hogy a parasztpárt a teljes sajtószabadság hive. A nemzethez intézendő proklamáciőt a legközelebbi minisztertanács szövegezi meg. Budopeit, VI., ffefós ucca 16. Világmárkán zongorák és koncertpianinók 1000 BcnnMGl vdsárolb&tftk előnvös részfizetésre Is. B.107 Tisztviselőknek nagy kedvezmény inmmii.il.mami. iiajSMiMUMMiHHt.M.'''I'.IIOTMW Kilencvenegy négyezeréves síri tártak fel eddig Szőregen A Nemzet! Muzeum ősrégésze megtekintette a leleteket (A Dclmagyarország munkatársától.) A szegedi múzeum a négy hónapon át végzett 1ciszom bori és vásárhelyi ásatások után —- mint ismeretes - októberben Szőregen kezdett nagyarányú ásatásokat, ahol olyan nagy kiterjedésű bronzkori temetőre találtak, amilyent még eddig nem ismer ebből a korból nemcsak a magyar, de a középeurópai régészet sem. Eddig 91 sirt tártak fel, de a több helyen végzett [próbaásatások azt mutatják, hogy itt a sirok tozázait rejti magában a föld. Valószínű, hogy ezen a nagy területen a másfélezer évig tartó bronzkuliurának több periódusa is képviselve van az eddigi leletek, amelyek közt mintegy 200 edény van, mind a bronzkor kezdetéről valók s legalább négyezer évesek. A szőregi ásatások híre nagy feltűnést kellett mindenütt, ahol régészettel foglalkoznak lés már a berlini sajtó is foglalkozott SzöregrcI. A német régészek levélben kértek tájékoztatást a szegedi muzeumtól. A hírek nagy érdeklődést keltettek a Magyar Nemzeti Muzeumban is, amelynek ősrégésze, dr. Tompa Ferenc, a héten lejött az ásatások megtekintésére. Dr. Tompa Ferenc tudományos szempontból rendkívül nagy jelentőségűnek nyilvánította a szőregi ásatásokat, amelyek a magyarországi bronzkultura sok eddigi homályos problémáját tisztázzák, s biztosra veszi, hogy a szegedi muzeum csókái és szőregi leleteivel az európai ősrégészek állandó érdeklődésének tárgya lesz. Az ásatásokat Máder Ferenc, Máder István és Sztojkov Dusán telkén már befejezték, most Pelrov Jóvó kertjében folytatják. Sajnos, egy j magyar vasutas telkét kí kellett hagyni, mert az a tulajdonában levő ugar terület felásását nem engedte meg, úgyhogy ahoz csak az uj múzeumi törvények életbelépése után juthat a muzeum, amely véget vet a tudatlan emberek kártékpny makaeskodásának. AúEt olvasó rovata Debrecen polgármestert választ Debrecen, november 10. A Magoss György polgármester lemondásával megüresedett polgármesteri állásra dr. Hadházy Zsigmond főispán pályázati hirdetményt bocsátott ki, melynek határideje november 24-én jár le. Sáegescis professzor eta megszüntették az eljárást Budapest, november 10. Siegescu József p4pai prelátus, egyetemi tanár ellen bűncselekmény hiánya miatt a bíróság megszüntette az eljárást. Siegescu volt a klinikai szállítások ügyének egyik gyanúsítottja. 1 fajvédő bécsi diákok megzavarták a köztársaság ünnepé* Bécs, november 10. A bécsi egyetemen tartott köztársasági ünnepélyt diáktüntetések zavarták meg. A díszteremben igen heves összetűzésre került a sor a német nemzeti diákok és a más diákszervezetekhez tartozó diákok közt. A német nemzeti diákok »Le a zsidó köztársasággal! Ki a zsidóitkai!« kiáltásokkal, botokkal felfegyverkezve támad- >, tak a teremben egybegyűlt többi diákra. A rendőrség lezárta a feljáratot. A Fodor- és Oszlrovszky-ucca , lakóinak panasza Félve nézünk a tél elé, olyan szégyenteljes állapotban van a Fodor- és Osztrovszkyucoa kövezete. El vagyunk rá készülve, hogy a télen a kriminális kövezet nem egy lábficamodásnak lesz az oka. Pedig ezen a két uccán nagy forgalom bonyolódik le. Itt mennek a Dugonics-uccai és a Teleki-uccai óvoda felé, a betec«ck pedig a női klinikára. Kérjük az illeléSsffieket, hogy még a tél beállta előtt szüntessék meg ezeket a botrányos állapotokat Fodor- és Osztrovszky-uccai lakosok. MA "303 5 óra a Kassban. 792 Dusán a muzeumba kerül Irta: Móra FerencNem hiszem, hogy Dusánt kisKorában azért kergették volna az asztal körül, mert azt kiabálta, hogy nem akar üveg alá kerülni a muzeumban. Sőt bizonyosan még akkor se gondolt ilyen borzasztóságra, mikor egy hónappal ezelőtt először kezeltünk egymással. Ez is ott történt Szőregen, a Sziv-uccában, ahonnan a Máder kéményseprőt valamelyik nap már beleraktam az újságba, mint olyan derék magyar embert, akit én mingyárt megtennék felsőházi tagnak, ha rajtam állna. (Van ott má's is, aki olyan idegen zamattal beszéli a magyart, mint Máder bácsi, ugy lehet, nem is egy. De már olyanok. nem tudom, hányan vannak, akik a cseresznyefájukat kivágnák a magyar tudományért és nem kérnék meg az árát, belekalkulálva harmincesztendei termést.) Dusán is a tudomány révén kerül bele a történelembe és a muzeumba. Már mint a sokezer éves tálak és csuprok révén, amiket a németek olyan komoly tudománynak tartanak, hogy most adtak ki róluk egy tizenöt kötetes lexikont. Néhány magyar helynév is akad benne, — fogadom, hogy a második kiadásban Szőreg oldalakon keresztül i'og szerepelni. És Szőreg híressé tételében része lesz Dusánnak is. Valamelyik napszámosom említette, hogy Dusán szomszéd is talált egy-két agykoponyát a kertjében. A Sztojkov Dusán, ha ismerem. Nem, egy-két ezer ismerősöm közt Dusán szomszéd eddig nem szereoelt Nem is naivon szívesen nyitottam rá a kis-ajtót. A szőregi magyarok eddig nem nagyon kényeztették el a muzeumot. Kutyát ugyan nem uszítottak rám sehol se, de vasviíla-szemet vetettek rám. Hát akkor mit várjak az olvan magyartól, akit Dusánnak hívnak? Nagyon szívesen fogadott. Azt mondta, már várt is. Csakugyan mindig csontokba, cserepekbe akadozik az ő ásója is, mint minden szegény emberé a Sziv-uccában. — Hát egy kis próbát tehetnénk-e? Hogyne, nincs annak semmi akadálya se, most még nincs bevetve a kert. Csak arra kér, hogy a kis körtefájára vigyáztassak. Apró kis fa, alig ér derékig, de van rajta öt-hat olyan téli körte, amiben csak királyok foga vásik. A nevét is megmondta, mert Dusán kertészember, de én bizony elfelejtettem, mert én nem vagyok járatos a királyok gyümölcsöseiben, csak a dudvák, parajok nevét tudom kivülről. A próbaásás nem sok jóval biztatott, mert csak a laposon huzhattunk árkot, a partban még paradicsom volt Hanem a királyok fogára való körtében mégis csak kár esett. Tudniillik megkínáltam Dusánt szivarral, az egyetlennel, amelyik még nem esett áldozatul a régészetnek a zsebemben és Dusán revánsot adott. Leszakította a legszebb körtéjét és a táskámba tette. Ez volt huszonöt esztendő alatt az első muzeumi keresetem a fizetésemen fölül. De ezzel se volt szerencsém. Elhagytam valahol, mire hazaértem. Sebaj, legalább nem tettem haragosaimmá a királyokat. Hát ez nagy eset volt, ez a körte, mint Dusán irántam való jóindulatának a bizonvsása, de ért ennél nagyobb meslepetés is. Dusán negyednapra felkeresett j — No mi újság, Dusán? Csak nem ért már meg a paradicsom. — Nem, még nem egészen. Még jócskán volt kőzte zöld. — Hát akkor nem lehet még ásni? — Dehogy nem. Hiszen azért szedtem le zöldjiben a paradicsomot. Hogy ásathasson az igazgató ur addig, még a szép időben tart. De hát nem hagyhattam ott a Máder-portát, még minden őst ki nem szedtem belőle az utolsó térdkalácsig. (Értendő alatta olyan térdkalács, amiből kanálfejet faragott az ősember. Hogy lepipált az minket fantázia dolgában! Az ellensége térdekalácsával kanalazta a levest! Hány mai embernek az étvágyát helyrehozná, ha fölujithatná ezt a divatot!) Alló héüg minden nap megérdeklődte Dusán, hogy mikor megyünk már őhozzá. Nehéz volt kiindulni, mert igen kiadós volt a kéményseprőék kertje s azt hiszem, nagyon kis biztatás kellett volna Máder bácsinak, még a házát is szétengedte volna hányni, de legalább is azt nem bánta' volna, ha az udvarát is felássuk. Pedig szép tiszta udvar. öreg Máder néni, meg kis Máderné tán háromszor is felsöprik napjában. Végre aztán csak eljutottunk Dusánhoz, sőt máiéi is jöttünk tőle, tovább hurcolkodtunk őt házzal. Ma délben szedtük föl Jánossal az utolsó zsugorított csontvázat, még a többiek az ebédhez kijáró pihenőjüket fogyasztották. Ilyenkor szokta János a principálist bizalmasan informálni. — Dusánnak egy kikötése volna, igazgató ur.