Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-25 / 267. szám

a DlStMAGYSROH5Z£B 1328 novem&er 23: BMMwaa» AiuigagaaBi 'KÍPMW vetett zátonyra. A sziget és szárazföld között meg- j natok nem közlekedhetnek. szűnt a vasúti összeköttetés is, mert azon a több- [ Az orkán a dán partokon is óriási pusztításokat kilóméter hosszú töltésen, amely a szigetet a szá- i okozott, különösen az erdőkben, amelyeknek évrar.földdcl összeköti, az erős vihar miatt a vo- > százados fáit gyuafszállcént tépte ki a szél. Apponyi Aiberí előadási íartoít Berlinben a tarlós béke alapjairól a baráti magyar nemzet egyik képviselőjét. Rámutatott arra, hogy Németországnak épp ugy, mint Magyarországnak nagy megpróbáltatáson kellett keresztül mennie. Berlin, november 24. A nemzetközi kérdések megvitatására alakult bizottság meghívására gróf Apponyi Albert ma a birodalmi gyűlés zsúfolásig meglelt termében előadást tartott. Az előadáson megjelent Loebe birodalmi gyűlési elnök is, valamint Gerara és Koch miniszter, továbbá a Berlinben tartózkodó budapesti német követ, a spanyolországi német nagykövet, a külügyminisztérium, a birodalmi kancellária, az egyes német .országok képviselői és a parlament számos tagja mind a két házból, a Berlinben működő diplomáciai testület számos képviselője, köztük Kánya Kálmán magyar követ, valamint a Berlinben élő magyar kolónia számos tagja. A bizottság nevében Lindeincr-Windau képviselő meleg szavakban üdvözölte gróf Appowji Albertet, mint Ezután gróf Apponyi Albert lépett a szónoki emelvényre és megtartotta előadását »4 tarlós béke alapjak-ról. Az előadást igen gyakran szakitolta felbe a hallgatók tetszésnyilvánitása. Az előadás befejezése után az egész terem közönsége sokáig és lelkesen ünnepelte gróf Apponyi Albertet. A német sajtó rendkívül meleg hangon ünnepli Apponyi Albertet és a legteljesebb részletességgel ismertetik előadását. Több lap interjút közöl tőle Magyarország cs Németország viszonyáról. Pánik egy prágai bankigazgató öngyilkossága miatt (Budapesti tudósítónk telcfonfelentésc.) Prágából jelentik: Prága, város egykori polgármesterhelyettese, dr. Stich Antal, a Polgári Középosztály Előlegpénztárának igazgatója, szombaton agyonlőtte magát, öngyilkosságával kapcsolatban olyan hirck terjedlek cl a városban, hogy intézete fizetésképtelen lett. Ezek a hírek az intézet ügyfele körében nagy pánikot keltettek. A hitelezők megrohanták a bank pénztárát és az intézet a nagy roham miatt rövidesen kénytelen volt beszüntetni a kifizetéseket. Ujabb !eíaríó2íaíás©k a hamis érettségi bizonyítványok ügyében Erdélyi Séiénak is „Rőser-érettségitc" fan (Budapesti ludósilónk tclefonjclcnléss.) A Röser-ügy óráról-órára növekszik, bonyolódik. Pénteken este kihirdették Röser Alfréd Edvin előtt az előzetes letartóztatásról szóló végzést, szombaton délben pedig ugyancsak rlőzetes letartóztatásba került Bader Miksa, a Röser-intézet helyettes igazgatója is. Röser J ugyanis terhelőén vallott kihallgatása során Bader ellen, azt mondotta. liQgy Bader is résztvett a hamisításokban. így Bader ellen is közokirathamisitás és megvesztegetés büntette miatt indul majd eljárás. Röscrt többizben kihallgatták, a vallomások során részletesen beismerte a hamisításokat. Budapest, VI., Hajós ucca ÍO. Világmárkád zongorák és konoertpiaoinók IOOO pengőtől vásárolhatók elfinvös részletfizetésre Is. B.107 Tisztviselőknek nagy kodvozmóny Igen érdekes részletek jutottak Röser vallomása alapján a rendőrség birtokába. Elmondotta, hogy egy volt tanítványa, Scholler József, aki tudott a hamisításokról, kíméletlenül zsarolta öt, úgyhogy kénytelen volt 120-—200 pengő havi apanázst adni a hallgatásért. A vallomás során a fölhajtók cgyrészc is napvilágra került. Dr. Lilics Milutin ügyvédjelölt és Csa.• jághy Ferenc hajózási tisztviselő számos embert hoztak, akiknek érettségi bizonyítványra volt szükségük. Szerepel az ügyben Schréter József is, aki Röser rokona és egy vasúti hivatalnoktól vissza igyekezett szerezni a hamis bizonyítványt. Belekapcsolódott az ügybe a Röser-intézet egyik tanára is, Szemző Miklós. Ezek sorsa felett a rendőrségen még nem döntőitek, egyelőre őrizetbe vették őket közokirathamisítás és megvesztegetésben való bünrészesség miatt. Érdekesen kapcsolódik az Erdélyi-ügy a Röser-ügybe. Röser kihallgatása során kiderült, hogy Erdélyi Béla is a Röser-int'ézeltől kapott hamis érettségi ' bizonyítványt. Röser letartóztatásának Ilire egyébként barátai körcben nagy feltűnést keltett, akik megjelentek Röser védőjénél és közölték, hogy bármilyen összegű kauciót hajlandók lefizetni Röser szabadlábra helyezéséért. és ti ísaneSifák négv aulót kocsit raboltak № (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bukarestből jelentik: A Konstanza—Mangalia közötti országúton pénteken este négy álarcos bandita megtámadta az arra haladó autókat és szekereket. Négy autót és tizenöt parasztkocsit tartóztattak fel és negyven utast raboltak ki, majd négyszázezer lei zsákmánnyal elmenekültek. Egy parasztot, aki ellenkezni mert, agyonlőttek. Az állig felfegyverzett banditák orosz katonaruhát viseltek. A csendőrök üldözik őket Gyapjú harisnyák óriást választékban legolcsóbban 454 Hofimann Dezsőnél, Csekonlcs ucca 4. szám. Az a rossz Miklós gyerek... Irta: Móra Ferenc. Az ám, nagyon rossz gyerek volt a Miklóska, dc azért mikor ezt leirom róla, olyan, mintha valami szelid mosolygásu angyalka fenyegetne meg a fehér ujjacskájával. — Ö, ó, hát vannak rossz gyerekek is a világon? Hiszen ha mink is angyalok volnánk, bizonyosan mink is ezt tartanánk, de rossz Miklósra csakugyan nem lehetett ráfogni a jóságot. Nem is vállalta volna maga se. Annyiszor hallotta, hogy ő rossz gyerek, hogy utoljára belcrögződött ebbe a hitbe, mint hernyó a gubóba. Csakhogy a gubóból utóljára aranyos szárnyú pilie bújik ki, Miklóska azonban nem hitegette ilyesmivel a világot. írni, olvasni ugyan megtanult, dc a cigányhideg lelte mindakét mesterségtől. Ugyan minek is találták ezt ki? Lám, az ő jó cimborái, ürgék, mókusok, sárga rigók, cinegék milyen vígan élik világukat, pedig még a kisbetűket se ismerik az ábécéből. A deák-iskolában meg már végkép nem fogott «r. esze. Ott az utolsó padban is legutolsó lett. I'edig előtte volt a jó példa: a tulajdon testvére, Sándorka. Az az első volt az első padban. Szemerénye az iskolának, irigysége a tizedünkben minden apának, anyának. Hogy az apjának mije volt, azt ki se lehet mondani. Azt látni kellett, hogy ragyogott az öreg dóktor szeme, mikor kézenfogva vezette haza az isicolából Sándorkát. A kutyafejes botja kopogása, a cipője csikorgása, a kevély tartása, a nevető képe mind azzal kérkedett: — Ide nézzetek, emberekI Az én fiam ez a szép gyerek, ez a jó gyerek, ez az okos gyerek! Miklóska hol előttük járta a cigánykerekeket, nol utánuk kullogott, de sose látszott raita semmi megilletődés. Egész rendénvalónak találta, hogy mindenki a testvérét becézi. Hiszen ő becézte legjobban. Ha piros almát talált valahol, ha mazsolába, mandolába markolt a konyhán: mindennek Sándorkáé lett a pirosabbja, a nagyobbja, az édesebbje. — Lám, milyen jó szive van ennei; a rossz fiúnak, — mosolygott ilyenkor szomorúan az édes anyjuk. Halk szavú, kevés beszédű, gyönge teremtés volt szegény, sápadt, mint a kertben felejtett kései őszi rózsa. — Hagyd cl, — legyintett kedvetlenül a doktor, — aki egész életén át nem szerzeit nekünk keserűségnél egyebet, annak semilyen szive sincs. S azzal utána kiáltott az összeölelkezett két gyereknek: — Te Sándorka, ej ne ragadjon rád a pajtásodról az a nagy jószívűség! A két gyerek közül az egyiknek megrándult a válla. Melyiké? A ncvetéslől-e, vagy a keserűségtől? Szemre egyforma volt a két gyerek, még a szavuk közt se volt különbség. S akármilyen sebesen taposták egymás sarkát az évek, a fiuk természete nem változott. Sándorka maradt legelsőnek, Miklóska legutolsónak. Az édes anyjuk egyre sápadtabb lett és egyre többet sírdogált, az apa egyre kedvetlenebb lelt és komolyabb. Már nem csillogott u#y a szeme, mint azelőtt, ha Sándorkára nézett. Valami szomorú, csüggedt ködösség fátyolozta be. Egy este asztalbontás után azzal fordult oda Sándor kához: — Fiacskám, én holnap anyáddal fölszaladok Pestre. Valami lelj a szememet, rosszul látok. Már a le arood is elmosódik előttem. Nagyon ellágyult a hangja, de aztán csak erőt í veit magán. ~ Anyád csak fölkisér, de egy-két nap múlva ! visszajön, En, ugy lehet, soká fönn marc^ok. Még a szemem világát helyre »cm hozzák. Másnap reggel a két gyerek a tornácon várta a szülőket. Sándorka sápadt volt, Miklóska egy kicsit ijedt, mint mindig, ha az apjával kellett szembeállni. Az apa a szivére ölelte a fiát, a kedvest. — Fiacskám, te okos gyerek vagy. Engem akármi érne, te maradsz a szemem világa. S hogy addig is tudjak rólad, mig oda vagyok, mindennap ird meg nekem, hogy vagy. A gyerek fölzokogott, az apa pedig odafordult a másik fiúhoz. Egy percig habozott, megölelje-e, de aztán mégis csak vállon veregette. — Isten áldjon meg téged is. Miklóska elsápadt s megtántorodott egy kicsit. Zokogás szakadt föl a szivéből, de azt már csak a rigók és mókusok hallották, más nem vehetett rajta észre változást. Nem is törődött vele senki. Akkor is valahonnan a mezőkről hivták elő, mikor az anyja hazaiért. — Szegény apátoknak hályog ereszkedett a szemére, — tördelte a kezét. — A Sándorka leveleit is idegenek olvassák majd föl neki, ezt fájlalja legjobban. Biz azokat az idegenek se sokáig olvasták. A hűvös őszi estéken sokáig kint tanult a gyerek a tornácon, megfázott, ágynak eselt. A könyveit kérte, de se azokat nem birta tartani, se a tollat, mikor irni akart az apjának. — Majd irok én. — ajánlkozott elszántan Miklóska. — Mintha Sándorka irna, — hajtotta le a fejet zavarodottan a rossz gyerek. Apa nem tud meg semmit. Hiszen nem látja az irást. Nehéz verejték gyöngyözött a gyerek homlokán, mire készen lett a levél. Szokatlan tudomány volt ez neki. S valami nehezet is érzett a szivében. mikor aláirta a levelet, ahogy az anyja dik-