Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-04 / 249. szám

1928 november 4. OfiT Viharmentesen feleződött be az októberi közgyűlés Az egyik tanácsi javaslat meiiett csak a — tanács tagjai szavaztak (A Délmagyarország munkatársától) Saombaton délután négy órakor folytatta a törvényhatósági bizottság az októberi napirend tárgyalását igen enyhe érdeklődés mellett. Fodor Jenő polgármesterhelyettes a Pick-gyár vágóhídi kedvezményére vonatkozó javaslatot terjesztette elö. Javasolta, hogy a város évi 4000 pengő átalányösszeg fizetésérc kötelezze a Pick-gyárat a belföldi fogyasztásra kerülő szalámihoz felhasznált hus vágóhídi dija címén. Dr. Kormányos Benő elfogadja a javaslatot és bírálja a szegedi husiparosokat, akik állást foglaltak * kedvezmény megadása ellen. Dr. Regdon Károly az egészségügyi rendszabályok érvényesítését sürgeti. Mihályovics Dezső aziránt érdeklődik, hogy miért olcsóbb Pesten a PickJ&alámi, mint Szegeden. A közgyűlés a tanács javaslatát ezután egyhangulag elfogadta. Dr. Pálfy József a tejszabályrendelet tervezetét ismerteti. Korom Mihály azt kívánja, hogy a tej minő,ségét próbafejésekkel állapítsa meg a hatóság. Dr. Tóth Imre módosító indítványt terjesztett elő a kofák elővásárlásának korlátozására, indítványát azonban Magyar Pcter és dr. Tonelli Sándor felszólalására visszavonta. A szabályrendeletet a közgyűlés egyhangúlag elfogatta. Következett a jégszabályrendelet módosítása. Közben a polgármester átadja helyét Fodor Jenőnek. Számos felszólalás történt. A tiszti főorvos síkra szállt az ellen a szerinte elavult felfogás ellen, mintha a természetes jég terjeszthetné a fertőző belegségeket. Az egész világon természetes jeget használnak. — Grönlandban... — szólt közbe Tonelli. Kormányos Benő is a természetes jég használatának engedélyezését kívánja. Dr. Pálfy József tanácsnok ismerteti ezután a népjóléti miniszter leiratát, amely szerint a szegedi állóvizek fertőzöttek. A közgyűlés végül is szótöbbséggel elfogadta a Juv»slrtot. A Regdon-fürdő felebbezése volt soron. A fürdő — mint ismeretes — engedélyt kért a tanácstól, hogy a Stefánia mellvédjében lejáratot nyithasson. A tanács a kérelmet elutasította, a Regdon-fürdő a közgyűléshez felebbezett. Több felszólalás után — valamennyi a tanács javaslata ellen agitált — az elnök szavazást rendelt el. A tanácsi javaslat mellett csak a tanács tagjai szavaztak, egyetlen bizottsági tag sem szavazott a tanáccsal és igy a közgyűlés nagy többséggel hely adott a felebbEzésnek, megváltoztatta a tanács határozatát és megengedte a fürdő lejáratának elkészítését. A közgyűlés elfogaílti a nyugdijasok segélyére vonatkozó javaslatot. Míg a közgyűlési teremben a tárgyalás folyt, a szomszédos tanácsteremben a szivarozó polgármester körül fiók-közgyűlés keletkezett^ amely egyre hangosabban tárgyalta — nem a város ügyeit. Egyre erősebben hallatszott be a terembe a kedélyes beszélgetés. Fodor Jenő elnök egyszer csak megrázza az elnöki csengőt és harsány hangon kiált a tanácsterem felé: — Csendet kerek, urak! Nagy derültség támadt erre az elnöki intelemre. — Ez se történt még meg — mondta valaki —, rendre intettéék a város polgármesterét Ezután gyors ütemben tárgyalt a közgyűlés. Félhat órakor már sor került az indítványokra, először Kormányos Benőére, aki a zenepalota építésére lett indítványt Az indítványozó a tanácsteremben tartózkodott és csak az utolsó pillanatban jött be, az elnök már majdnem elfogadottnak jelentette ki a tanács javaslatát. Kormányos ijedten kért engedelmet a felszólalásra és méltatlankodott, amiért nem küldtek érte szolgát, hogy hallhassa a tanács előterjesztését. Majd kijelentette, hogy a kérdést állandóan napirenden kivánja tartani, mert Szegednek szüksége van a zenepalotára. — A tanács is ezt akarja, szórói-szóra, állapítja meg Fodor Jenő. — Akkor én is elfogadom a tanács javaslatát^ — fejezi be beszédét Kormányos. Dr. Ragdon Károly indítványában azt kéri, hogy a városi középületek építésénél szigorúan tartsák be a közegészségügyi szabályokat. Hibáztatja, hogy az iparostanonc-iskolát a belvárosi iskola telkén építteti fel a város és ezzel elveszi \az iskola udvarának legnagyobb részét, pedig az udvarra szükségük van a tanulóknak. A tanács az indítványt feleslegesnek tartja, mert az építési szabályrendelet előírja az egészségügyi szempontok betartását. A közgyűlés a tanács javaslata alapján határozott. Fodor Jenő elnök háromnegyed hét őra8re£ zárta be az októberi közgyűlést Szeged halála c§ feltámadása Irta: SZflbÓ lÓSZlé Ovidius így kezdi a Trlsta III. - elegiáját: i Amikor eszembe jut annak a legszomorúbb éjszakának a képe... még most is egy könnycsepp gördül le a szememből«. Ovidius életének legszomorúbb éjszakája az volt, mikor a császár parancsára el kellett hagynia családját és Róma kulturáját és el kellett indulnia Moesiába, a barbárok közé a számkivetésbe. Az én legszomorúbb éjszakám az volt, amikor mint négy és féléves gyermek menekültem Szegedről és nem tudtam, mi az, hogy menekülni, nem tudtam, hogy hova menekülünk, csak azt tudtam, hogy sötét van, az emberek káromkodnak, az asszonyok jajgatnak, a szarvasmarhák bőgnek, én pedig álmos vagyok, ehes vagyok, fázom és a kocsiba befolyik & viZj pedig a lábamon nincs is cipő, csak hí^isnya. Ha tudtam volna, hogy mi a világ vége, akkor azt hittem volna, hogy »ez a világ vége«. Hangulataimra jobban emlékezem, mint cselekedeteimre. Megborzadtam attól a szörnyű és ismeretlen valamitől, ami körülöttem és velem történik, de nem féltem; az ember csak attól fél, amiről tudata van, amit el bir képzelni; négy és féléves lelkemben éppen ugy csak ösztönös érzelmek keltették fel a borzalmakat, mint ahogyan a veszedelem elől hajszolt teheneket, ökröket és borjukat ösztönük késztette arra, hogy bőgjenek a sötét éjszakában. Figyelni azonban már tudtam, — tágra nyilt szemeim keresték a fáklyafényt, amely felé hajszolta egymást a menekülő nép; még ma is előttem van egy-egy ijedt arc, egy-egy nagy háznak, majd a várnak sziluettje, sokszor hallom a hid pallójának dübörgését, Zubovics Fedor főhadnagy káromkodását, az ujszegedi parton az asszonyok hálálkodását: »Tul vagyunk a vizén!« Ha festő volnék, milyen szép képet tudnék festeni az ujszegedi parton, fel a Maros felé húzódó tábortüzekről! És mindehhez milyen szép rémesen sikitott és orditott a szélvész egészen napkeltéig. Egyik nagyanyám a Szent György-iskolában maradt, az anyám nővérei szanaszét szaladtak és amíg mind összekerestük, bejártam az egész tengert: láttam a töltések szakadékait, hajón mentem Szatymazra, járlam a dorozsmai pocsolyákban, láttam a rombadőlt várost, melynek pusztaságában a megmaradt épületek az én szememben olyan nagyok voltak... Hamar visszatértünk Szegedre, már akkor, amikor az utcáról tutajon mentünk be a telkünkre, melynek még csak egy része volt »száraz«, — 9 kert még viz alatt volt. És azután végig néztem a város feltámadá-l sát: bámultam a »digók« munkáját, a lóval; vontatott lórékat, — az utcák kiemelkedését a vízből és sárból. Nyolc éves koromban már,; magam is részt vetbem a nagyszabású föld-, munkákban. 1883 október 15-én én is »sor-' falat álltam«, mikor eljött a király a feltámadt Szegedre. Nem Potemkiu-falakat talált ott, ha-' nem egy fiatal, életerős, fejlődni akaró, szen uj várost, mely a főváros után az ország első városa akart lenni. S amit akart, azt el isi érte. , Nem olyan egyszerű dolog ez, mint aminő-; nek a mai kor embere látja. Csodálatos dolgok történtek itt, amelyeket meg kell magyarázni még azok számára is, akik mindent végig-j éltek és végignéztek, sőt még azoknak is, akik'! a könyvek, hírlapok és akták óriási tömege-' ben búvárkodtak, hogy Szeged halálát és feí-j támadását megérthessék. Ehhez nem elég ai tudomány, ehhez lélek is kell, még pedig nemj akárkinek, hanem egy szegedi embernek lelke. Csak aki ennek a városnak a lalajából nőttf kü ennek a városnak a levegőjében nevelke-; dett fel, aki gyerek korában itt csatangolt: a Baktótól a Boszof^iányszigetig s aki érezte! mikor a szél a port az arcába fújta, hogy; »ez talán a dédapám haló pora«, — csak az tudja kitölteni a »tények« között azokat a hézagokat, melyek a multaknak emlékét az exakt történelem fölött álló valamivé: »valón sággá« emelik. , Amikre emlékezni birok, azokhoz hozzá-' tanultam, amit csak lehetett s e kettőből: a személyi élményemből és a tudásból hozta létre ezt a kis munkát az én teremtő erőm: szegedi lelkem. 1 I- ^ A vlzeK varosa. Az embernek legnagyobb boldogsága és legnagyobb átka az asszony, — kinek-kinek a Végzete szerint Csak eSscrangu minőség! Mindenütt kapható!