Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-18 / 261. szám

1928 november 17. DÉLM AGI A RO KSZÁG Uj városi-jog Nemsokára elkészül a városi házlaríásról szóló törvény tervezete Két minisztérium törvényelőkészítő osztálya párhuzamosan foglalkozik a városokról szóló törvény reformjával. A belügyminisztérium a törvényhatóságokról szóló uj törvény szövegezési munkálataival már elkészült s a negyvenkilencedik miniszteriális s az lelső hivatalos tervezet már a minisztérium házi nyomdájából is kikerült. Azt kell hinni, hogy cz a törvénytervezet lényeges átalakításokon nem megy már keresztül a bizottsági, a párt- és a parlamenti tárgyalások során, mert a belügyminiszter állását kötötte a törvénytervezet lényeges rendelkezéseihez s a multak tapasztalatai eléggé demonstrálják azt, hogy a törvényelőkészítés munkájában az ilyen kijelentéseknek mennyire domináló szerep jut. A törvényhatósági jog reformjával párhuzamosan a pénzügyminisztérium kodifikáló osztálya is készített törvénytervezetet a városok háztartásáról. Eddig a törvényhatósági törvény rendelkezései szabályozták a városok vagyonkezelési és adószedési jogát is. Most azonban két törvény készül a városi jog alapvető szabályainak összeíogfaíására, az egyik a városi jog politikai részét, a másik a városi jog vagyonkezelési rendszerét fogja megállapítani. Elvi kifogást nem lehet emelni sem az uj törvényi szabályozás, sem az uj törvényi szabályozás módja ellen. A törvényhatóságokról szóió törvény hacsak lényeges vonásokban szabályozta is a városok vagyonkezelésének és önadóztatásának jogát, egészen a háború kitöréséig megfelelő törvényes alapot nyújtott a városi élet számára. A törvény rendelkezései nem akadályozták meg a fejlődést, soha nem áltak útjába a városi élet modernizálásának s alkalmasak voltak arra is, hogy a tudomány felismeréseit hasznosítani tudja az élő közigazgatás s ki tudja elégíteni a városi közszolgáltatással szemben egyre nö•"»ekvő igényeket is. A háború azoubau a városi elet, a városi közigazgatás feladatait a törvényhozó által nem ismert, nem is sejtett határokig bővítette ki. Az élet kényszerűsége olyan intézkedéseket parancsolt, melyekre sokkal inkább illettek a bűnt elő jognak végszükségre és önvédelemre vonatkozó szakaszai, mint a közigazgatási törvények rendelkezései. A lakásprobléma, az élelmezési probléma, a fűtési és világítási probléma, a ruházkodási probléma, uj feladatokat, u j kötelességeket, uj munkakört és ujhimtást rótt a városi élet közösségeire. A régi törvényes alapon s a régi törvény keretei között nem lehetett teljesíteni a közigazgatás minden más feladat fölé nőtt uj hivatását, pedig az uj munkakörök., mellett fontosságban és jelentőségben valósággal eltörpült minden más közigazgatási feladat. Ezt a hivatást csak a törvények által nem korlátozottan lehetett betölteni s a közigazgatás vezetőinek valóban választaniok kellett: az irott törvény megtartása megtagadása lelt volna az elet törvényeinek, az élet törvényeinek végrehajtása viszont megtagadása lett az írott törvényeknek. Ekkor csírázott ki a magyar városok közigazgatásában a szabadosságnak rendszere, a törvény rendelkezései kezdték elveszíteni erejüket és tekintélyüket. A városok rekvirállak lakást, rekviráltak é'c'mlszerl, rekviráltak tüzelő anyagot törvényes felhatalmazás nélkül, de végszükségből. A végszükség elve a büntetőjogból átburjánzott a közigazgatási jog területére. A háború alatt megszületett szabadosság azután a háború utáni intézkedésekben élte ki magát. Csak egy pár példát mondjunk: Szeged város pénzt bocsátott ki, — büntetőjogi megítélés szerint ezt ugy is lehetne minősíteni, hogy a város pénzt hamisított (utólag be kell látni, hogy fényes üzlete volt a városnak a pénzkibocsátás, mert a kibocsátott pénzt kibocsátáskori értékének alig egy tizedével váltotta vissza, egy tizedrésze pedig elkallódott s becserélésre nem került), kiviteli és behozatali vámokat állapított meg és szedett a város, a szivarra és cigarettára uj árakat szabott meg, áruba bocsátotta a szegedi dohánygyár készletét s részesedést vett magának az eladási árból, pénzt kölcsönzött a szegedi kormány számára (amikor a város visszakérte ezt a pénzt, a kormány a kölcsön felvételét megengedő törvényhozási hozzájárulás bemutatását kövelelte a várostól), — mindez olyan intézkedés volt, amire egyetlen törvény sem nyújtott alapot, mindez az intézkedés nyílt sérelme volt a hatályos, de szunnyadó törvényes rendelkezések- > nek. A kivételes idők elmultak, de nem múlott el az a szellem, melyet az időknek és intézkedéseknek kivétclessége kitenyésztett. A viszonyok kényszere helyébe lassan a törvényesség kényszere lepett, de ezt a lépést nem tudták megtenni azok, megszokták a viszonyok rendkivüliségét, akik megszokták, hogy felülvizsgálják végrehajthatóság szempontjából a törvényeket s csak azokat hajtsák végre, melyek helyeslésükkel találkoznak. Ebben az atmoszférában s ilyen előzmények után születtek meg olyan indokolások, melyek a város erdekére, a polgárság nyugalmára hivatkozással tagadták meg a törvény parancsainak végrehajtását, avagy a törvény uj parancsát várták a törvény uj parancsának végrehajtására. Ennek a szellemnek csökevénye még ma is rendszertelenséget jelent a városok háztartási jogában. Hogy egy Szeged városához intézett miniszteri leirat szavait idézzük: »rendszertelenség, ötletszerűség, végig nem gondollság« jellemzi a városok háztartását. Az üzemek is kinőttek azokból a keretekből, ahol az üzemeket vezető tisztviselő becsülete és tisztessége volt az egyetlen garancia. Törvényes szabályozást sürget ez a kérdés is s a törvényhatósági törvény természetesen e tekintetben útmutatást nem ad. Az uj törvényhatósági s az uj városi tör! vénnyel, háztartási törvénnyel egészen uj rendszere épült ki a városi jognak. Ez az uj rendszer aligha i'og kedvezni az önkormányzati jognak. A kormány javára azonban el kell annyit ismerni, hogy a városi közigazgatások két kézzel szolgáltattak indokot a kormányhatalom beavatkozásának szélesítésére. Az utolsó években az ország alkotmánya átépül, ahogy a miniszterelnök mondotta Sopronban: a változó viszonyokhoz változni kell az intézményeknek is. Néha azonban az intézmények változása a viszonyok változását megelőzi — filius ante patrem — s azt kell hinnünk, a most épülő uj városi jog is sokkal kevésbbé fogja azt a hivatást teljesíteni, hogy megfeleljen a létező életviszonyoknak, mint inkább azt, hogy uj közviszonyokat alakitson ki. (d. j.) Eljegyzésre a közismert kiváló minőségű hahtejszin a belvárosi fiókokban előzetes megrendelés nélkül napközben is, a külvárosi fiókokban előzőnapi rendelésre kaphaló a Központi Tejcsarnok Rt. fióktejcsarnokaiban. L V.: xi. 17. A revíziós tiltakozó ünneplést a zsinagógában már szombaton tartották meg. Ez alkalommal LFFW Immánuel főrabbi, felsőházi tag a következő beszédet mondotta: Betömték az őslakók a bevándoroltak kútjait, így olvastuk az imént a mai hetíszataszban (Mózes I. 26, 15.). Bántotta őket az irigység. Miért legyenek ktjttjai a jött-mentnek nyájai számárat De ősapánk és háznépe nem lankad. Továbbvonul, uj kutakat keres és végre eláll az őslakók háborgása. Ennekokáért nevezi a kutat Rehóbótnak, tágterüségnek, mondván: immár tágabb teret adott az Ur, hogy gyarapodhassunk a földön. Kisebbség ősapánk és : háznépe, kerüli az összetűzést, de nem vesz rajta>erőt a fanyar elkedvetlenedés. Tovább kutat, jár-kel, keresi, a forrást, a kenyér forrását. Elrabolja a kajánság a fölkutatott forrást, egészen mint késő utódaitól. Lélekmérgező uszítás folyik ellene a filiszteasok között: szerveződött az őslakók fajvédelme; Faldöngető, fonáklelkü,: forrongó fajvédők egyebütt is akadnak. De talán. mintha közelednénk már mint ősapánk Rehóbóttalftágabbterü mozgás lehetőségéhez. j. Hosszú habozás után a közoktatás irányitójának végre hallatszott szava: talán hatalma is fegyelmezni kezdi már a filiszteusokat. Eddig köntörfalazás, szemhunyoritó kertelés, himező-hámozó oldalgás és szókimondás kerülgetése volt a jelszó a fokosfegyverükkel szemben. Ezért folytatta a fölénykedők fütykösforgató hada garázdaságait. A fokos-érvelésü lázitók betömtek megélhetésünk forrásait. Révbevezetö irány volt sokaknak,az a hírhedett uralkodó irány! Most mintha megindulna, mintha füremednék a hatalom rendszerző ereje cs talán elérünk mi is oda, ahova ősapánk elért solrzaklatás után: hogy forráskutatc, életkereső munkánkat nem akasztja meg fajhősök erőszakja. Még a maga gyászos csonkaságában is elég tágas a magyar föld, hogy lakói megélhessenek rajta és vállvetett, békés munkában szolgálják a köznek fölvirágozását. Mert csonka, megcsonkított ez a boldogtalan föld nagyon. Szomorú ünneplés tüntetése van holnap soron és ha mások lelki gátlása gátolja érvényesülésünket a csonka földön, nincs lelki gátlása annak, hogy a gálád, földrabló földarabolás gyászában tie osztozzunk. Amazok a jutalmas hazafiság egyedáruságának birlalói, de a gyászoló honfi bánatnak mi is részesei vagyunk. Az élet tőzsdéje, igaz, nem jegyzi a jellemet. De azért a tettető szemforgatás, a talpnyaló kegylesés, a hunyász gerinctelenség, a hüdött jellembénulás nem kenyerünk: a holnapi nap érzései fölráznak bennünket is. Korzó Moziban ma, vasárnap utoljára a uszárcsiny | Belvárosi Moziban vasárnap, hétfőn, kedden is mindnyájunk íim|e o leggyönyörűbb Hagyar Rapszódia twwpy '"w Hwipwv-—rw- 1- nm^—^yrta.