Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-28 / 245. szám

SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L ein Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kíJlcsönkilnyvíAr és Jegyiroda : Aradi Dcca 8. Telefon: 306. ^ Nyomda : LIJw Lipót ucca 19. Telefon : 16-34. «»«»«» mammmmmmm Vasárnap, 1928 október 28 »M IV. évfolyam 243. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: № ucca O. Telelom 131. szám.« »«»«>> HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrissy ucca 23. Telelőn: 49- szám. « » « » « » « » « » Előfizetési Ara navonla 3-20 vidéken és a (Óvárosban 3-ttO, uUllOldSo 6-40 pengO. Egyes szara ÍO. vasár- és Ünnepnap 24 fillér Egy régi destruktiv gondolataiból Fővárosi konstruktív laptársak közleményeiből látjuk, hogy az idei Halottak-napján nagyobbszabásu ünnepet rendeznek Eötvös ¡József ercsii sirjánál. A költőénél és államiférfiénál, aki regényt irt az első magyar szociájlis forradalomról és majdnem pörbe fogatott jíérte, mint kommunista; aki 184S-ban, első minisztersége alatt törvénnyé emelte a lansza[badságot; aki második minisztersége alatt megalkotta a népoktatási törvényt és aki a zsidók emancipációjának keresztülvitele után, 1870ben, halála előtt egy évvel törvényjavaslatot nyújtott be bármilyen,,, még az ezután alakítandó vallásfelekezet szabad gyakorlásáról is. örömmel látjuk, hogy nemcsak a hazafias magyar ifjúság ujitja föl Eötvös József emlé'kezetét, ezzel is demonstrálván azt, hogy az ő számára e nagy ember mérte ki a jövő utjajjt, hanem a különböző társadalmi alakulatok is meggyújtják az emlékezés mécsesét a Karlhausi költőjének tiszteletére, aki végrendeletül ezt hagyta nemzetének: Márványszobor helyébe, Ha fenmarad nevem: Eszméim győzedelme Legyen emlékjelem. Szívből örülünk neki, hogy a kurzus megbocsátott Eötvös Józsefnek, aki vezérlő alakja volt a demokrácia kialakuló Magyarországának, legideálisabb hirdetője az emberi jogoknak és legtisztább kikristályosodása a XIX. század magyar liberalizmusának. Mi ezt tanultuk róla a régi középiskolában és a régi egyetemen s azért hökkentünk meg, mikor néhány évvel ezelőtt a nemzeti reneszánsz átértékelte Eötvös Józsefet. Néhány évvel ezelőtt a kurzus azt tanította, hogy Eötvös József egyike volt azoknak a korai destruktív doktrinéreknek, akik Magyaroszág sírját megásták a nyugatról importált liberalizmussal s mint aktiv államférfi annyi kárt okozott, hogy azt még olyan nagy utódja se birta helyrehozni, mint Haller István, akit pedig nagy alkotása, a numerus clausus a hét vezér mellé, sőt fölé °.mel. Mi azonban már akkor sejtettük, hogy ezt a revíziót még egyszer revideálni fogják és Eötvös Józsefnek csak ugy meg fognak bocsátani, mint ahogy megbocsátottak a másik nagy fölforgatónak, Petőfi Sándornak. Csakhogy ingyen nem adták még a bocsánatot sem s Petőfi Sándor is csak bizonyos föltételek mellett kapott amnesztiát. Nevezetesen tűrnie kellett szellemének azt a leleplezést,, hogy ő alapjában lelkes fajvédő volt, másrészt Habsburgbarát s verseiben elburkolt célzásokat tett a galíciaiakra és a destruktív sajtóra. Ha Petőfinek ilyen árt kellett fizetni a bünbocsánatért. Eötvön annál kevésbé kaphatja azt olcsóbban, mert ő nem csupáu ártatlan költő volt, hanem aktiv államférfi is s nemcsak kiváló szavalati darabokat irt, hanem törvényeket is. Kétszeresen indokolt tehát hogy az ő hagyatékában is akadjanak dokumentumok arról, hogy Eötvös József tulajdonkép a kurzus kurírja volt s csak Gyulai Pál, Salamon Ferenc, Beöthy Zsolt s a többi zsidók torzították liberális démonná. önzetlen segítséggel szolgálni kívánjuk a kurzus Eötvös-ünnepét e dokumentumok felkutatásával. Ez nekünk nem is esik nehezünkre, mert mi egy pillanatra se szakítottuk meg a barátságot Eötvössel, nem még akkor se, mikor Haller István destruktiválta ŐL Mi tudjuk benne a járást s megbízható kalauzul ajánlkozunk mostani alkalmi tanulmányozóinak. Gondolatai-bői idejegyezünk néhányat, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy hatással legyenek idézhetők azon az ünnepélyen, amit a kurzus fog rendezni a költő és államférfi emlékének, Eötvös halálának ötvenhetedik és a kurzus életének kilencedik esztendejében. • * »Minden művészetet dilettánsok űznek legnagyobb szenvedéllyel, de semmit annyira, mint a politikát, amely félig a tudományok, félig a művészetek körébe tartozik s amelyhez talán épp azért szólnak annyian és oly szenvedéllyel, mert oly kevesen értenek hozzá.i • »Mozgásban tartani azt, ami már úgyis halad, vagy azt eszközölni3 hogy ami eddig vesztegelt, megálljon, nem nagy dolog. Nehéz a politika mezején csak két dolog: megindítani vagy megállítani a mozgalmat.« * • Vannak időszakok, melyekben ugy látszik, mintha a kormányra semmi egyéb nem volna szükséges, minthogy az embereket kellőleg megvessük »Senki se csalódik többször, mint a kormány saját -pártjának ereje iránt.* • »Nincs ember, akinek az kellemetlen ne volna, ha tettei saját elveivel ellenkezésbe jönnek; csak az a kár, hogy ilyen esetben sokan nem tetteiket alkalmazzák elveikhez, inkább a helyzetek szülcségei szerint alakítják az elveiket.« »Ha a nép korlátlan uralmától tartunk — s méltán, mert az felelősség nélküli — ez ellen csak a szabadság által biztosithatjuk magunr kat.a m cOly kormányt oagy államszerkezetet, melynek a nép érzületében gyökerei nincsenek, külső támaszok nem tarthatnalc fenn. Nincs tudomány vagy ügyesség, mely által a kormányt támogató külső eszközök közt a szükséges egyensúlyt biztosítani lehetne s mihelyt ez megzavartatott, az egész szerkezet ledől, már azon eszközök egyoldalú nyomása miatt is,I melyekre, az állam részben támaszkodottx •» , »Ha az emberek meggondolnák, mennyiszer,', változtatták meg nézeteiket, nem ítélnének oly;j szigorúan az eltérő nézetüekről.« (2 Flfggeííen DeinoRrata Ptírí parlamenti Képviseletéi Ax uf ellenzéki alakulás: Kemzeli Szabadelvű Csoport Asc elleniételi. JtíhüssöböJése után Itiépül asa egységes és erös ellenséki front (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') A magyar politikai életnek váratlan meglepetése a Független Demokrata Pártnak az a határozata, amelyben kimondta, hogy jelenlegi parlamenti képviseletéi nem kívánja tovább fenlarlanf. Ez a határozat azokra az ellentétekre és súrlódásokra vezethető vissza, amelyek a demokrata párt egyes tagjai és a párt vezetője,' Rassay Károly kőzött állottak fent Es amefyekneS az alapja az volt, hogy a part tagjai nem tekintették a pártfegyeímet és a párt vezetőjének megkérdezése nélkül r^btak be bizonyos kérdéseket a politikai életbe, amelyeknek napirenden való tartását a párt vezetője nem tartotta szükségesnek. Jlx elösményelc A súrlódások különösen az utóbbi hetekben élesedtek ki, részben Pakots József ismeretes egyetemi akciójával, részben pedig Fábián Bélának Szlranyavszky államtitkár ellen intézett támadásával. Rassay az első perctől kezdve helytelenítette Fábián fellépését és őt a. konzekvenciák levonására. és a pártból való kilépésre szólította}: {el. Rassay fellépése nem nyerte meg a párt minden tagja hozzájárulását és ez hozta ma-> gával azt, hogy a demokrata párt csütörtökön,, pénteken és szombaton folytatott megbeszélések* ! után a párt jelenlegi parlamenti képviseletének | feloszlatását határozta el. Massay nyilailcosiK asz eseményekről Rassay Károly az eseményekről a kővetkezőket mondotta: — A mai határozat bátor levonása volt olyan konzekvenciáknak, amelyek elől kitérni tovább ném lehetett. A demokrata párt parlamenti képviseletének eddigi összetétele mai formájában lehetetlenné tette azt az összhangot, amelyre szükség van a sikeres parlamenti harchoz. — Egyszerű stratégiai elv, hogy a küzdelem-i ben minél kevesebb támadási felületet szabad hagyni az ellenfélnek. Sajnos, ilyen felü'etek bőven nyíltak, jutottak a kormányzati rend-szernek, amely pedig az ellenzéki közvélemény térhódításával szemben napról-napra vészit pozíciójából. — A sikeres harc feltéfele, hogy bár lazább | formában, de csak olyanok maradjanak enjiüU* n