Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-07 / 202. szám

1928 szeptember 5. r»*-».>vi •-> ifT n m IK*/, 5 ÜZLETÁTALAKITÁS ELŰTT Kárász és Kölcsev ucca sarok MELYEN LESZÁLLÍTOTT ARON az összes férfi és női divatcikkek 9 Nem lehel felépíteni az ujszegedi pálmaházat, meri a városnak tilos hitelbe építkezni Nem lehet szó a sugárutak kikövezéséről sem ? (A Délmagyarország munkatársától.) A tanács csütörtökön csak nagyon rövid ülést tartott. Az előadók sietve intézték el aktáikat, az elnöklő polgármester villámgyorsan íro­gatta alá nevét és igy tizenegy óra után né­hány perccel már el is fogyott az elintézni­való. A nagy sietségnek, mint később kiderült, az volt az oka, mert a kultuszminiszter beje­lentette soronkivüli látogatását Szegedre és a polgármester illendőnek tartotta, hogy jelen legyen a püspöki palotában a miniszteri autó érkezésére várakozók között. A rövid tanácsülésen igy nem történt semmi iiagy dolog, a tanács nem mélyedt bele a zöld asztalra tálalt ügyek közül egyikbe sem túl­ságosan és valósággal keresztül siklott azon az előterjesztésen is, amelyet Scultétg Sándor főszámvevő nyújtott be a magisztrátushoz. Ismeretes, hogy a város tanácsa és a tanács javaslatára a közgyűlés is elhatározta az uj ujszegedi pálmaház fölépitését, még pedig hi­telben való fölépitését. A versenytárgyalást erre a mérnöki hivatal által nyolcvan-százezer pengősre becsült munkára már régebben meg­tartották és a versenytárgyalási bizottság a másfél hónappal ezelőtt beérkezett és fölbon­tott ajánlatokat a számvevőséghez küldte el a szükséges átszámítások elvégzése végett A számvevőség azt a jelentését, amely csak most, csütörtökön került a tanács elé, már hosszú hetekkel ezelőtt benyújtotta, a gazdasági ügy­osztály azonban, ugy látszik, nem tartotta sür­gősnek a kérdés letárgyaltatását. A számvevő­ség bejelentette a tanácsnak, hogy szükség­telennek tartja az ajánlatok átszámítását, mert egy mult évi belügyminiszteri rendelet úgyis megtiltja a városoknak a hitelbevaló rendelé­sehet. A tanácsi, illetve a közgyűlési határozat szerint pedig az ujszegedi pálmaház verseny­tárgyalási feltételeit ugy állították össze, hogy a vállalkozók járandóságukat három év alatt egyenlő évi részletekben kaphatják meg. A közgyűlési határozat alapján a számvevőség a jövő évi költségvetésbe az első részlet cimén beállított ugyan már harmincezer pengőt, ezt elfogadta a pénzügyi bizottság is, azonban nincs semmi biztosíték arra, hogy ahoz a bel­ügyminiszter is hozzájáruljon, arra pedig még kevésbé, hogy a következő kétévi részletet is engedélyezze. Addig tehát, amig a város ható­sága nem szerzi meg a belügyminiszter előzetes hozzájárulását ehez a hitelművelethez, a szám­vevőség céltalannak és feleslegesnek tart min. den előkészületet, céltalannak tartja magának, a versenytárgyalási eredménynek az elbírá­lását is. A belügyminiszter kérdéses rendeletét azzal indokolta meg, hogy az ilyen hitelbevaló be­ruházások a városok pénztárát indokolatlan és nagy kamattal terhelik meg, a beruházás­nak ez a módja a kisebb tőkével rendelkező vállalkozók számára a munka elnyerését is lehetetlenné teszi, mert azon csak tőkeerős vállalatok vehetnek részt, ami a versenytár­gyalás eredményét kedvezőtlenül befolyásolja. A tanács Fodor Jenő polgármesterhelyettes Javaslatára kimondotta, hogy a kérdést ismét a közgyűlés elé terjeszti és abban az esetben, ha a közgyűlés fentartja eredeti határozatát, a pálmaházat felépití és ahoz megszerzi a belügyminiszter engedélyét is. A tanács foglalkozott a beérkezett ajánlatok­kal is és megállapította, hogy az egyes vállal­kozók ajánlatainak egy-egy részlete kedvezőbb, a város szempontjából tehát előnyösebb lenne, ha a pálmaházat nem generálisan épitené fel egy vállalkozó, hanem ha minden vállalkozó azt a munkarészt kapná meg belőle, amelyre a legkedvezőbb ajánlatot tette. Ezért a tanács elhatározta, hogy kérdést intéz a vállalkozók­hoz, vájjon vállalják-e a munka egy-egy rész­letét is anélkül, hogy az egész komplekszumot ők kapnák meg. A Délmagyarország munkatársa kérdést in­tézett ebben az ügyben Scultétg Sándor fő­számvevŐhöz, aki kijelentette, hogy a belügy­miniszter mult évben kiadott rendeletét a leg­szigorúbban betartja, a város tehát csakis ak­kor építheti fel a pálmaházat, ha ahoz előze­tesen kormányhatósági jóváhagyási szerez. — Ugyanez a rendelet vonatkozik a sugár­utak kövezésére is, — mondotta a főszámvevő — és nem tartom valószínűnek, hogy a kérdést a tanács által meghatározott formában meg lehet-e oldani. Körülbelül kétmillió pengő ér­tékű munkáról lenne szó, amelyre már az ajánlatok be is érkeztek és akadt vállalkozó bőven, aki tízévi hitelt h nyújtana a városnak. Ha a miniszteri hozzájárulást nem szerzi meg a város hatósága, akkor ebből sem lesz semmi, sőt — ha megszerzi — akkor sem hiszem, hogy perfektuálhassuk a vállalkozókkal az üz­letet. A dolog ugyanis ugy áll, hogy a sugár­utak kíkövezésének költsége tőketörlesztés és kamat cimén tíz évig minden év költségvetését; mintegy háromszázötvenezer pengővel terhelné meg, ezt az összeget pedig semmiesetre sem állithatjuk be a költségvetésbe. IBI Ü3l 11. 458L Cf mán* a vén dIo.ic űlálctörténet Carl de Vogi-lal vasárnaptól Keddiig a Sxéc&enyl Moxlban «••IIIH • IIBII •• I HIHIHI IBII •—III •• III •! II I IIMI II I I I II SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XCVII. Tanárságom és hazajövetelem ."/Y* • tL . — Az egyetem folyton sürgetett, hogy »ren­dezzük« a magyar tanszék ügyét, ami alatt azt kellett értenem, hogy Magyarország járul­jon hozzá valamivel a költségekhez. Erről azonban szó sem lehetett s igy egyetemi jöve­delmeim növekedését csak az esetben vár­hattam, ha a Magyarországra vonatkozó elő­adások helyett az amerikai vagy az egyetemes történelemre térek át. Mivel különben is sok elkedvetlenítő dolgot tapasztaltam és hazulról még csak morális támogatásban sem része­sültem, a legcsekélyebb mértékben sem, — 1924 április havában már elhatároztuk, hogy haza fogunk jönni. Az utolsó hetekben igen nagy kísértésben voltam. Ugy látszott ugyanis, hogy jelenté­kenyen javulni fog a helyzetem. Igen szép megbízatásokat kaptam és jól kerestem. Szó volt arról is, hogy egy uj egyetemet alapíta­nak Californiában s az előkészítő bizottság elnöke, A. Thomas, Maine állam közoktatás­ügyi főnöke a szervezés ügyében tőlem is kért terveket; számíthattam rá, hogy az uj egyetemen képességeim érvényesülhetnek. A Columbia egyetemen is tervezhettem volna a történeti segédtudományok tanításának elő­adást. Fantasztikus meghívásokban is volt részem: Bolíviába, Nebraskaba, stb. A fele­ségem nem avatkozott a dologba, — sohasem mondta, hogy »menjünk haza t Utolsó előadásom napján Manning profesz­szor meghívott ebédre a Faculty Club-ba. Még nem is sejtette, hogy haza készülök, viszont azzal lepett meg, hogy még a nyár elején ellátogat Budapestre. Ebéd után a Hent Hall­ban fönt jártam William R. Shepherd pro­fesszornál, aki szintén azzal fogadott, hogy egy hét múlva indul Európába és »egyszer már azt a Magyarországot is meg kellene nézni.« Hallgatóim közül is többen készültek Magyarországba, melyet bizonyos mértékben már-már divatba hoztam a •»Campvsi-on, egye­temünk telepén. Május 25-én ragyogó nyári nap volt; fél­tizenkettőkor mentünk a yonkersi katolikus templomba. Míg a mi utcánkban, az Elliot avenuen mentünk, nekem egy ugyanilyen szép nyári nap járt az eszemben, amikor künn voltunk Szabó Gyuláék szőlejében Szegeden a »SzinJapis«-ban. (A mai Somogyi-telep he­lyén.) Elgondoltam, hogy a Szabó-leányokon kivül ott voltak a szőlőben Kószó Pista, egy Lippay nevű fiatal káplán Zentárói (nem tudom, hogy került oda), Pálmai Bandi, Báló János, meg én... Milyen jó kedvünk volt, pedig nyolcan ittunk egy üveg bort... Amint befor­dulunk az Elliot avenueröl a Moríss streetrev a közelben megszólal a presbyterián St. And­rew templom öreg harangja ; pontosan ugyan­az a hang, mint a szegedi városháza tornyának a harangjáé! — Gyerekek, mondom a családomnak, a sarkon veszünk egy újságot! — De minek? szólt az asszonv. Hiszen regpel vett már kettőt! — Hamar egy újságot, feleltem egy kissé izgatottan, látni akarom a h^jók menetrend­jét! A legelső nagy hajóval indulunk. A legközelebbi »nagy hajó« a 36000 ton­nás Columbus volt, a Norddeutscher Lloyd uj hajója. Június 12-én, csütörtökön indult. Rajta voltam a feleségemmel és fiammal. Leá­nyom, aki már az előző télen férjhezment Mihályfíhoz, az urával együtt még négy hó­napig künn maradt, mert legalább annyi pénzt akartak hazahozni, hogy itthon be tud­janak rendezkedni. B E. LVÁ ROS1 MOZI Szeptember 8-án, pinteken Alice Terry, Ramon Novarró é9 Lewis Stone SCARUMOUCHE A legújabb Híradók F.iaodásoK ^ezdete S ómkor n léll. 7 é» 9 órakor a ny*rl helyiségben SZÉCHENYI MOZI Szeptember 7., 8-ín, pénteken és szombaton Llane Hald „af $ Halló Bécs Azonkívül: Felhőkarcoló burleszkek Elfiadáaok kezdete S őrakor a teli. 7 ét 9 árakor a Korzó nyári

Next

/
Thumbnails
Contents