Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-02 / 198. szám

SZEGED: Szerke»zt0»éo: Somogyi ucca VACáltlAll 1A9fi 67Pn^Pmh^I* ? MAKO: Szerke»zW»ég ét kladóhlvalal: 22. L em Telefon: »-»..Kiadóhivatal, V Q^UlUOp, llJÄCJ 3ACJI1CHIUC1 60 Lrl UCCB ö. Telrton: 151. iMm.« >»,<»«>. kOlcMokSnyvttr é* Jegyiroda : Aradi OQS HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség ucca S. Telefon: 306. Nyomda: I8w éí kladóhlvalal: ÁndrAtty ucca 25. Lipót ucca IO. Telefon: 16-34. «»«»«>» IV. éVfOlyaiD 196. SZoIKi Teletor»: 49. «lém. « » « » « » «< » « » Előfizetési Ara tinvonlo 3-20 vidéken és a (Óvárosban 3-0O, kUKilldíin 6-40 pengő. Egyes szAm 16, vatAi- és Ünnepnap 24 fillér. Kezdjék a gyilkos urak... A takarékossági napot gondoljuk, aminek a ¡propagálására felkért bennünket valami nagytekintetű ankétnak a nevében valami főtekintetü bizottság. Hát isten neki, megtesszük. Nekünk úgyis sok van a rováson, minden héten hatszor miattunk kárhozik el a haza, hát ¡legalább ez az egy ne a mi lelkünket nyomja. Tisztelettel propagáljuk a takarékossági napot. A lelkére kötjük minden polgártársr nak, hogy válasszon ki a hétből egy napot és ¡fogadja meg családjával, cselédjével, ökrével, szamarával és minden egyébnemü jószágával együtt, hogy azon a napon nagyon takarékos lesz és nem vesz — léíekzetet. Tudniillik mi egyéb lemondást nem tudunk ajánlani, mert, modern magyar nyelven szólva, a mi tudomásunk 6zerint itt már minden egyébről le van mondva, sőt le lett mondva• A nagylekintetü ankét főtekintetü bizottsága se ád gyakorlati útmutatásokat. Csak annyit mond, hogy a cél nemes és az eszmének nemzeti jelentősége van és a takarékosság nevelő hatása kétségbevonhatatlan, jellemformázó ereje a jövendőt szolgálja, a nagy magyar jövendőt... Hát persze, ezt mi mind aláírjuk és szent meggyőződéssel hirdetjük a teóriát, ha megkérnek rá bennünket. Csakhogy teória és gyakorlat között, mint a legtöbbször, most se lehet hidat verni a legjobb szándék matériájával sem. Takarékoskodna itt minden ember a haza üdvére és a maga hasznára a saját jószántából is, minden hivatalos nap cs hivatalos lelkesités nélkül, — csak azt mondaná meg valaki, hogy miből? A takarékosságnak csak egyik föltétele az, hogy valaki kevesebbet költsön a jövedelménél és a fölösleget rakja bádogperselybe, vagy takarékkönyvbe. Ennél primérebb föltétel az, hogy legyen olyan jövedelme, amiből félretehet néhány olyan pengőt, ami nem keres száz hajszálrepedést a szökésre, mint a higany. Tehát miből rendezzük azt a takarékossági napot, főtekintetü ankét? Tartsunk seregszemlét és kezdjük az adóval. Mert az adótétel le megdrágult országban pénztárkönyveink legtekintélyesebb összegévé rukkolt elő s van benne ráció, hogy ott próbálkozzunk először a lefaragással, ahol a legmagasabb csúcsok kínálkoznak. Sajnos, a pénzügyminiszter ur, akit adóminiszter titulus illet igazság szerint, nincs azok közt, akik a takarékossági nap szíves propagálását kérik tőlünk. Nincs köztük a népjóléti miniszter ur sem is igy nem intézhetünk • hozzá sem kérdést, jhogy vájjon a házbér azon találmányok közé tartozik-e, amiken szintén gyakorolni lehet a takarékosság erényét minden héten egyszer? A háztartások mérlegeiben ez a második ko•moly, sőt komor létei, amely lassan, de biztosan emelkedik, mint a félelmetesen szivárgó viz szintje. A népjóléti miniszter ur a megimondhatója, hogy mikor fogja végképp áttörni a gátat, hogy uj vízözön gyanánt tizen ötkönyöknyivel meghaladja az eddigi házbérek és boltbérek ararátjait is. Nem, errefelé igazán nincs semmi keresete a takarékosságnak, s ha ezen fordul meg a haza sorsa; akkor a jövőben még rosszabbul megy sorsa szegény hazánknak, mint eddig. Talán a kosztunkon takaríthatnánk meg valamit? Kosztunkat a Drágaság boltjában veszszük és ez a bolt — más száz derék üzlet összeomlása közben — a legvirulóbb és leg/ACCfüiruiSPhb. Hiába qrab,áliák hatósági se- » gédlettel, hivatalos szóval becsukni, lezárni, megbélyegezni: vidáman áll életünk forgalmas utján és szedi sarcát szegényen és szegényebben. Mindenki ide adja meglappadt erszényének lapuló pénzecskéjéből a százasokká halmozódott szerény huszfilléreseket. Amit eddig megtakarított is, akinek a szerencse szolgált, azt brutális , kedélyességgel szedi el a dagadt testű emberhuskereskedő, a Drágaság. S mi marad még? Talán a vámokon és illetékeken takaríthatjuk meg a haza üdvét szolgáló garasokat? Mindenki tudja, hogy minden kétszeresébe, háromszorosába kerül a külföldi áraknak és sajnos, a szeptemberrel kezdődő szezon nem igen kedvez se a kalapnélkül járásnak, se a mezitláb-járásnak. íme, e nagyon rövid fö'tekinlésből is kiderül, hogy a takarékossági nap sikere nem egészen a sajtó-propagandán fordul meg. Nem hogy lakarékossabban nem tudunk élni. mint eddig, hanem örülünk, ha az eddigi takarékossággal ugy nem járunk, mint a cigány lova a koplalással. Nincs az a zsonglőr, nincs az az ekvilibrista, aki olyan művésze legyen a mesterségének, mint amilyen eddig is volt a magyar polgár és munkás a nincsetlenség bravúros kiegyensúlyozásának. Csoda, hogy eddig birta és nem lesz csoda, ha nem bírja tovább és leroskad az útfélre, amikor aztán őt lehet eltakarítani, mint a takarékosság elesett hősét. .'.. Szeretnénk azonban tudni, hogy a takarékossági kérelmet megkapták-e sorsunknak azok az intézői, akikre adresszáltuk a címbeli francia szállóige variánsát: kezdjék a hivatalos urak• Kezdjék ők a takarékosságot cs mutassanak jó példát. Egy uj állami auló árál ezer polgár nem tudja összetakarítani egy év alatt• S akinek a hivatalosokon kívül is módja volna takarítani, az olyan kevés, mint Kisasszony-nap után a fecske. Azok számára nem kell sajtópropaganda. Megtenné néhány privát levél is. Jl fsépsszövetségi Tanács tiszenöt napra el&alassztotta asz optánspör tárgyalását A román Javaslattal szemben az 52-ik ülésszak napirendjére ttizlék lel a magyar Javaslatot abban a reményben, ßogy Közben megkezdődnek a közvetlen tárgyalások (Budapesti tudósítónk t e le f o n j e 1 e ntése.) Genfből jelentik: A népszövetségi tanács délelőtt zárt ülésen foglalkozott az optánspörben tett magyar javaslat napirendretüzési ügyében, azonban másfélórai tanácskozás, után az. ülést félbeszakították és délután folytatták A délelőtti ülésen Apponyi ismertette még egyszer a magyar álláspontot, ami után élénk eszmecsere indult meg. Scialoja olasz és Schuberth német delegátus a magyar álláspont mellett szólalt fel, a francia delegátus Romániát támogatta. Az angol delegátus kijelentette, hogy az optánsfigyet napirendre kell tűzni, megvitatását azonban él kell halasztani decemberre abban a reményben, hogy a két ország közötti közvetlen tárgyalások decemberig valamilyen alapot eredményeznek, amelynek alapján a Tanács majd megkezdheti a tárgyalásokat. Az esti ülésen a Tanács azután ugy határozott, hogy a kérdést nem tűzi ki a most folyó 51-tk ülésszak napirendjére, hanem az 52. ülésszakon fogják tárgyalni, amely a mostani ülésszak befejezése után és a Tanács uj tagjai megválasztása után nyomban megkezdődik. Teszi ezt a Tanács abban a reményben, hogy a két állam közben hajlandó lesz a közvetlen tárgyalásokat megindítani. Antóniádé román delegátus kelletlenül vette tudomásul a határozatot, hangsúlyozva, hogy az 52-ik ülésszak megnyitásáig mindössze 15 nap van bátra, ami igen rövid idő a közvetlen tárgyalásokra. Schubert és Scialoja délntán is hangoztatta, hogy a Népszövetségi Tanácsnak erkölcsi kötelessége az optánspör konfliktus ügyét napirendre tűzni. Genfből jelentik: A délután és este megtartott zért ülésen, amely összesen négy és félóráig tartott, legnagyobbrészt Magyarország kérelmének napirendre való tűzését tárgyalták. A hosszú tárgyalásokon firól Apponyi Albert bámulatos ügyességgel és kitartással védte Magyarország érdekeit és hogy a kérésnek a szeptember 10-iki napirendre való tűzését elértük, ez csupán nz ö kivételes szónoki tehetségének köszönhető* Amundsen Iromsöiöl sszász Kilométerre leszu&ant és a tengerbe vesszeit ? Fölismerték a „Catf>am" roncsait (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Kopenhágából jelentik: Fnglö szigete mellett egy norvég halászhajó repülőgéproncsokat talált, amelyekről kétségtelenül megállapították, hogy Vmundstn repülőgépének maradványai. A tromsöi francia követ a roncsokat megvizsgálta találták meg, amelyen Amandsemék TromsöböT startoltak. A Krassin tisztjei és Amundsen barátai is megerősítették a tényt. Fuglő Norvégia nyugati partján fekszik, Tromsötől mintegy száz kilóméterre. Valószínűnek lát szik tehát az, hogy Amundsenéket a start után száz ér mfiffáHwoilot/®,. faogu, annak a gépnek roncsai!, i kilométerre érié a katasztrófa,