Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-12 / 183. szám

DftLMAGY VRORSZÁG ¥928 aw+nsztus 19. dombost nagy igazságtalansággal lepontozza Casimir ellen. Gombos a lehetetlen ítélet után elkeseredetten eltávozik a helyiségből. Ekkor érkezik meg Bárány sikerének hire, mire olyan örömujjongás tör ki a magyarok : közölt, hogy az asszókat fel kell füagesz- j írni. A magyarokra érdektelen asszók után ki- ! derül, hogy Petschauer és Terstyánszky holtoersenyben első. Most a két magyar bajnok áll ki a plansra és óriási izgalomban megkezdik a döntő asszót. Petschauer csupa tűz, vad fiatalság, Tersíyánszky a higgadt nyugalom, ami meghozza neki a világbajnokságot. 3:l-re rezet már. an i ;or Petschauer vad erővel 3:2-re jón fel, de utolsó kél támadását jól fogja Terstyánszky, aki végül 5:3-ra győz. Óriási taps köszönti a magyar világbajnokot, Petschauer átöleli és ugy gratulál elsőnek. Terstyánszky boldogan áll az ünneplő tömeg között és az újságíróknak nagyi boldogsággal mondja, hogy 38 éves, végigharcolta a világhál)orut, de ez a győzelem a legnagyobb élménye. A magyar tábor ujjong, az első két hely a miénk! A magyar asszék A magyar versenyzők a következő asszókat vívták: Terstyánszky Thomson ellen 50, Van der Wiel ellen 5:2, Marzj ellen 2:5, Gombos ellen 5:3, Casmir ellen 5:3, Ducret ellen 4:5, Petschauer ellen 5:3, De Vccchi ellen 5:3, De Yong ellen 5:4, Lacroix ellen 5:2 és Rini ellen 5:3. Petsohoner Thomson ellen 5:2, Van der Wjel ellen 5:1, Marzi ellen 5:2, Gombos ellen 3-.2, Casmir ellen 5:2, Ducret ellen 4:5, De Vecchi ellen 5:4, De Yong ellen 5:1, Lacrojx ellen 5:1, Rini ellen 5:3 és Terstyánszky ellen 3:5. Gombos Thomson ellen 5:3, Van der W;el ellen 5:2, Marzi ellen 5:4, Casmir ellen 4:5, Ducret ellen ! De Yong ellen 5:2, Lacroix ellen 5 ÚJ Bini ellen 5:3, Petschauer ellen 2:5, De Vecchi ellen 5:4, ' 5:3 és Terstyánszky ellen 3:5. A zsűri A magyar versenyzőknek nemcsak az ellenfeleikkel volt nehéz dolguk, hanem a zsűrivel is, amely páratlan rosszakarattal igyoke/eit a magyar csapatot elütni a győzelemtől. Különösen a belga és hollandi birák voltak a magyarok legnagyobb ellenségei, kik sokszor a vakulásig menve ítéltek meg olyan tussokat a magyarok ellen, melyek egyáltalán nem voltak tussnak nevezhetők.] Kezdetben a francia Ducret favorizálták és nyomIák előre, de később, mikor látták, hogy az 5 helyzete már reménytelen, Bini és Casmir lett a pártfogolt. De hiába volt minden: a magyarok iudtak. Bárány rekorddal második. Órjási érdeklődés mellett úszták le a százméteres gyorsúszás döntőjét. Mindenki előtt természetes volt Wejssmüller győzelme — ami ugyan nem volt olyan könnyű —, de meglepetés volt Bárány remek szereplése, amellyel kétségessé tudta tenni a nagy Yhonny győzelmét. Részletes eredmény: Olimpiai bajnok: Weissmütkr (USA) 58.6 mp. 2. Bárány István (Magyarország) 59.8 mp. Európa! rekord. 3. Takaishi (japán) 1.00 p. 4. Lauffer (USA) 1.00.2 p. 5. Kojac (USA) 1.00.8 p. 6. Spenoe (Kanada) 1.01.4 p. 7. Zorjlla (Argentína) 1.01.6 p. A versenyt Weissmüller vezette 20 mé itt Bárány váratlanul előrenyomul és 50 méterig másfélméter előnyre tesz szert A fordulónál Weissmüller »valamit behoz, 66-nál fej fej mellett halad, 80-nál Weissmüller 2 méterrel vezet, 90-nél Bárány] finisbe kezd, egy méterrel megközelíti az amerikai!, de behozni nem tudja. Európai rekord-í dal második 1 Utána jön az egész legendás hirfi; mezőny. Kocsis knock^auítal világbajnok A váratlanul, szinte meglepetésszerűen döntőbe jutott Kocsis a döntőben még nagyobb meglepetéssel szolgált. A francia Apell-el került össze. Az első menetben változatos támadások, melyben egyik félnek sem sikerül előnyre szert tenni. A második menetben a francia némi fölénybe kerül, sőt egyizben Kocsis megcsúszik és a földre is kerül. De azonnal észbekap, felugrik és heves ellentámadásba bocsájtkozjk. A harmadik menetben aztán nem várt dolog történik. Kocsis azonnal támad és fergetegszerüen ¡rjdtilnak ütése! a franciára. A veszedelmesnél-veszedelmesebb és súlyosabb csapások alatt Apell egészen megszédül, visszahúzódik egésZen a kö'.éllg, de ez n«m sokai segít rojta, mert a magyar bo*otó egy hatalmas ütésére a földre kerül. Izgalmas másodpercek következnek. Végre elhangzik a gong szava és a francia meg m'nd/g a j földön fekszik. Kocsis knock-autolía! Légsúly ban olimpiai bajnok: Kocsis, Magyarország. A közönség hatalmas óvációban részesíti a knock-1 autoló magyar fiút, a magyar gárda pedig 8=sBevissza csókolja és vállain viszi az öltözőbe a legújabb mayuc . '^bajnokot. Negyedik az uszósíaféta A négyszer 200 méteres gyorsúszó staféta döntője: Olimpiai bajnok Egyesült Államok 9.36.2 mp. (Platt, Laufer, Kojac, Weissmüller).! Második Japán 9.41.4 mp. (Jonemaga, Arái, Sapa. Takaishi). Harmadik Kanada 9.47.8 mp. (Bourne, Thomson, Pauld, Spencer). Negyedik Magyarország .9.57 mp. fWannie I., Tarródyy Waw ie II., Bárány). ötödik Svédország 10.01.8, 6. Anglia, 7. Spanyolország. A magyar staféta első két tagja meglehető-1 sen gyengén úszott és jó pár métert leadott) Wannie II. nagyszerű startot vett és három métert behozott. Bárány is kitűnően úszott, azonban az első két uszó nagy hátrányát már nem birta-behozni, de nem is igen erőlködött^ Erejét a délutáni 100 méteres döntőre tartogatta. Tudom már ki vagyok Irta: Móra Ferenc. Régen számitok már rá, hogy ád a jó Isten valami ki> betegséget, amit muszáj lesz ágyban töltenem és akkor egyesíthetem a kellemest a hasznossal. A kellemes az lesz, hogy ifjabb Ferenc rajtam fogja eszközölni körömmel, kalapáccsal és ollóval mindazokat az operációkat, amelyeknek . !(!ig a szőrmackók, a posztótigrisek és a pléh loffőrök szemei, fülei és nemtelenebb szervei esni k áldozatul. A hasznos pedig az lesz, hogy végre kilükröskődhetem magam, megnézhetem a lelki .ibrázatomat, mindazoknak a kritikáknak a tükrében, amiket az irodalmi tükrösök a könyveimről ,:erkesztettek. Vannak egy fiókkal és hazudnék, ' azt mondanám, hogy azért nem nyúlok hozójuk, mert nem érdekelnek. Senkinek sem hiszem el, hogy ne érdekelné a saját ábrázata, még ha olyan szemőlcsős is, mint egy turbán tök. Legföljebb megállapszik az ember magával, hogy az ő szemölcsei szemölcsnek egészen tökéletesek, azonkívül neki nagyon jól is állnak, oda nem adná őket semennyiért se. Szóval én csak azért nem ismerkedtem meg eddig magammal, mert nem értem rá és azért vártam mindig egy kis testhez álló betegségre, mert akkor nem mondhatom önmagamnak, hogy tessék máskor jönni, mert az uraknak most nem vagyok itthon. Ugy érzem, a jó Isten meghallgatta a kérésemet és útban van felém az elintézett akta. Most már arra kérem a mennyei kancelláriát, hogy csípje cl a küszöbön az influenzát és parancsolja vissza. Nem igénylem többé, hiszen anélkül is tudom ¿náx ki vagjtok. Még pedig tegnap reggel óta tudom, mikor a hivatalban benyit a szobámba egyik kollegám és azt kérdi tőlem: Kérifk alásan, ki az a Paludan Müller? Nem találom a lexikonban. Ha magam lettem volna, akkor azt mondom neki, hogy a fene jobban tudja, de éppen egy alsóvárosi lakatos mester járt nálam és az előtt nem kompromittálhattam magam. Tudniillik a mester disznótorban volt a komájánál, aki a kalapos szakmát műveli, ennél fogva azt hiszi, hogy aki kalapot csinál, az okosabb ember, mint aki csak lakattal müvelkedik és azt állította, hogy a nap nagyobb, mint a föld. Fogadás is történt ez irányban, a kalapos bizonyította a kalendáriummal, de a lakatos azt mondta, hogy ő a kalendáriumnak nem hisz, hanem felebbez a muzeumhoz. így került hozzám az ügy, mint választott döntő bírósághoz, már most ha kiderül, hogy én Müller úrról sem tudom, hogy kicsoda, akkor megrendül a belém helyezett közbizalom és kisebbségben marad a nap. Tehát kozmikus érdekből gyors és biztos választ kellelt adnom. — Paludan Müller, fiam? Az egy hires német kalózkapitány volt a XVIII. században, 1785 május 5-én akasztották fel Kuba szigetén. — Furcsa,'— csóválta a fejét a kolléga visszavonulóban. — Pedig ez így volt, — mondom a lakatosnak — azóta találni a Kuba-szivarban kőtéldarabot. Természetes, hogy ennyi tudománynak nem lehetett ellentállni. A mester ezek után azt is elhitte volna nekem, hogy a földet a fiastyuk tojta. Bekukkan azonban egy óra múlva megint a kolléga és ragyog az arcáról a diadal. — Megvan, megvan} — Kicsoda? ; — A Müller. Akarom mondani a Paludan. Aj Paludan Müller. — Igen? No, gratulálok. Csakugyan német voltJi — Dehogy. Dán. — No, hiszen az is csak Isten teremtése, attól1 lehetett kalózkapitány. — Dehogy. Költő volt. Lírai. — Tőlem! — vontam vállat. — Hiszen annyi derék Müller van a világon, hát mért ne csúszhatott volna be közéjük egy lirai költű is. D© tulajdonképen mi az ördögöt akarsz te ettől a szegény kjöukenmöddir.gertől. — Én? — neveti el magát a kolléga. — Hiszen téged érdekel, nem engem. Te jártál hozzá iskolába, nem én. — Nem vélek rá. Bajáky tanító úritól MágocsiDietz Sándorig mindenkire emlékszem, aki a lelkét veszítette velem, de se Müller, se Paludan nem volt köztük. Megállj csak! Ha csak nem az a félcgyházi kántor volt, akinek engem énekre kellett volna tanítani 1 — No, az aligha lehetett, mert ez a férfiú négy évvel előbb letette a lantot, mint amikor, te születtél. — Hát akkor mk bolondozol azzal az iskolába járással? — Én csak adom, ahogy vettem. Ehol e, ebben a szemlében írja rólad valami tudós ember, hogy, költészeted báját Paludan Müller iskolájában tanultad 1 — Mindjárt gondoltam, — próbáltam dán bálylyal — félreértés volt az egész szücsmühely a Daru-uccában. No, hoci azt a lexikont, hadd tekintsem fel azt a szeretve tisztelt magyart a magam szemivel. Hm, hanem én ugy nézem, hogy itt egy kis baj van. L. | A baj az, hogy Paludan Müller a müitészet