Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-12 / 183. szám

1928 augusztus 12. r>f í MtOYAnORSZAG 3 Hitelt követel a vidéki kereskedelem Hétfőn értekezlet lesz a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamarában (A Délmagyarország munkatársától) Ismeretes, hogy a kereskedelemügyi miniszter végre elhatározta, hogy »segíteni« fog a kereskedőkön. A beruházási programba egymillió pengőt állítottak be a kereskedőknek nyújtandó hitelek céljára. Most azután a vidéki kereskedők körében megdöbbenéssel beszélnek arról, hogy ebből a végre megszavazott hitelből — nem akarnak semmjt sem a vidéknek nyújtani, hanem az egész fölött Budapest akar rendelkezni. Ax elmúlt napokban ebben az ügyben értekezlet •wolt a pénzügyminisztériumban, ahol Szabóky államtitkár bevezetője után Kállay Tibor arról beszélt, hogy a miniszter ezt az összeget csak Budapestnek akarta juttatni, hiszen a vidéknek nincs is a szétosztásra és az adminisztrációra megfelelő szervezete. Balkányi Kálmán hevesen kikelt Kállay felszólalása ellen és követelte, hogy az egymillió pengőből a vidéknek is juttassanak megfelelő összeget. A szegedi kereskedelmi és iparkamarát is élénken foglalkoztatja ez az ügy és dr. Landes be rg Jenő ügyvezető-titkár hétfő délelőttre ülést hivott össze, amelyen a szegedi kereskedők élénken fognak tiltakozni a vidék mellőzése ellen és rá fognak mutatni arra, hogy a vidék kereskedelme még jobban nyögi a kormány kereskedelemellenes politikáját, mint Budapest. Rámulatnak majd arra is, hogy a múltban már volt példája annak, hogy a vidék hitelét a kereskedelmi kamarák utján a helyi pénzintézetek egészen altruista alapon elosztották, például 1919-ben,» amikor az iparosok számára nyújtottak hitelt. A kamara hétfői értekezletén beszélni fognak arról is, hogy Szegeden mi módon lehetne az elosztást a legalkalmasabb formában elintézni. Nem kétséges, hogy a vidékiek mindenütt energikusan fogják követelni, hogy az egymilliós hitelből ne zárják ki a nagy nehézségekkel küzdő vjdéki kereskedőket Becenszky—lesicky—Fischer Adrfenne végig szélhámoskodla Szegedet A szegedi url társaság kedvelt taoja sorra csalta a szegedi ékszerészeket — Mindenki felült a kitűnő íellépésü 19 éves lánynak — Egy ékszerész ébersége hiúsította meg szökési kísérletét (A Délmagyarország munkatársától.) Az utóbbi hetekben ugyancsak felszaporodott a szegedi rendőrség munkája. A sok nagy bűneset után most egy sok tekintetben jellemző sok részletében valósággal kedves szélhámosság foglalkoztatja a rendőrséget. Ennek az érdekes ügynek egyik szenzációja, hogy szereplője egy ifjú hölgy, akinek egyes itteni uri körök révén sikerült a legjobb társaságokba bejutnia, előkelő szegedi hölgyek és urak bizalmába férkőzni és kitűnő összeköttetéseivel azután különböző szélhámosságokat elkövetni. Becenszky Adrienne feltűnik Szegeden A szegedi korzón tünt fel először történetünk »hősnője«. Nem éppen elegáncíájával, vagy feltűnő öltözködési módjával, hanem inkább azért, mert szerint nagyon Byron hatása alatt állt. Ámbár ex csakugyan nem olyan nagy baj. Korosabb irodalmi nagyapám is akadhatott volna, mint ez a trifurcifer lord. Most tudom már, hogy mért olyan verejtékes néha reggel a párnám. Olyankor bizonyosan a Hellespontust úszom keresztül álmomban. De ha már ennyire vagyunk utána lapozok, mit tudott még a mesterem mestere. — Ami metsző iróniáját illeti, közvetlen örököse Swiffnek — olvasom róla és ebből elég is nekem ennyi. Ebből is látom, hogy ifjabb Ferenc mennyivel okosabb ember már harmadféléves korában is, mint én vagyok. Ezért akar mindig a zsebébe tenni, ha megharagszik rám, mert tudja, hogy én csak Mr. Galiver vagyok, ő pedig a brobdignancbeli óriás. Hát Isten neki, Swiffel még csak vállalom az atyafiságot de már Rabelaistől húzódzkodom egy kicsit Már pedig azt olvasom, hogy ő az angol Jtabelais a meudoni plébános az angol katedrá•lisban. No, akkor én nagyon elfajzottam tőle, mert én még ma is szégyenlős ember vagyok s inkább a nyelvem elharapnám, semhogy olyan csintalanságokat mondanék, mint aminőkkel a főtisztelendő ur élvezkedik. De nini, ne hamarkodjuk el a dolgot. Hátha nem is olyan pokolra való a Rabelais szabadszájúsága. Nem hát. Ehol-e, mjt mond róla Nisard: — Egész Szent Jeromosig kell visszamennünk, hogy megtaláljuk Rabelais zabolátlan ősforrását... Hát én csakugyan nem is megyek vissza tovább. Nekém ennyi is elég az irodalmi analógiákból. Ha még tovább mennék okvetlen az őtestameníomi prófétákhoz jutnék el, az pedig nem kívánatos rokonság még irodalminak se a mai világban, -irtana a karrieremnekezelőtt színét sem látták Szegeden és a korzón hamar észrevették a nem szegedit. A mindjárt kezdetben jó társaságban megjelenő hölgyről is hamarosan megállapították, hogy a legelőkelőbb körökhöz tartozik. A hölgy jól választotta meg lakását is. Egy ismert magasrangu imdőrtfcrtviselőnél bérelt bútorozott szobát. A hölgy mindenütt előkelő öszszekóttetéseire, sőt magas rokonságára hivatkozva, igen intim viszonyba került a rendőrtisztviselő családjával, együtt jártak mindenfelé, sétálni, vásárolni. Az ismeretségek a jó társaságban hamarosan oda fejlődtek, hogy BecMsrky Adrienné, ezt a nevet adta magának, vőlegényre is saert tett. Egy tisztet sikerült behálóznia, aki csak későn eszmélt rá, hogy milyen raffinált szélhámosnő karmai közé került. „Babarczy bárónő unokatestvére vagyok" Egy szép napon Szeged egyik legelőkelőbb ékszerüzletében megjelent Becenszky Adrienne. _ Babarczy bárónő unokatestvére vagyok, — mutatkozott be a cé* előtt teljesen ismeretlen hölgy. — Brjlliáns gyürüt szeretnék venni, de nem áll módomban egyszerre kifizetni az árát. Meg- | kapom hitelbe? | A cég előtt ismeretlen hölgynek minden bemutatkozása és annak bemondása ellenére, hogy anyja | gazdag földbirtokos Kecskeméten, azt a választ adták, hogy ha valaki jót áll érte, megkaphatja a kívánt brilliáns gyürüt. Másnap Becenszky Adrienne a már említett rendőrfőtisztviselő nejével tért vissza az ékszerüzletbe aki kijelentette a tulajdonosnak, hogy ő ugyan nem áll jót, de art tudja, hogy nagyon gazdagok a hölgy és családja, nagy birtokuk van Kecskemét környékén, Szegeden pedig azért tartózkodik, mert itt rövidesen férjhez megy. Ilyen jó információra, ilyen kitűnő társadalmi állású hölgy ajánlatára melyik cég ne szolgálna ki a teljesen ismeretlen vevőt is? Becenszky Adnenne is kapott egy 1200 pengős brilliáns gyűrűt. Állítólag a vőlegénye számára vette, azonnal lefizetett rá 100 pengőt, majd néhány hét mulya ujabb 100 pengőt Hosszú ideig nem látták ezután az ékszerüzletben Adrjennet. Kissé már gyanús volt a hosszú elmaradás... Az ékszerüzlet tulajdonosa pedig itt is, ott is halott valamit a szomszéd üzletben és meglepetve értesült, hogy ^ részletfizetéssel egyre késő vevőej a szomszéd üzletekben is vásárolt, de sebe! sem fizetett. Sőt az egyik divatáru ürtet tulajdon«»« 250 pengő kölcsönt Is adott a .pillanatnyi pénzzavarba« jutott »előkelő« hölgynek. Közben történt az ¡s, hogy az ékszerüzletben megjelent egy tiszt, aki Becenszky Adrienne vőlegényének mondotta magát, hogy menyasszonya kifizettem a brilliáns gyürüt. A vőlegény nagy meglepetéssel értesült a még mindig fennálló 1000 pengős tartozásról és azt válaszolta, hogy akkor majd ő gondoskodik arról, hogy a gyürü vételára mjelőbb ki legyen egyenlítve. Brilliáns gyürü után arany karperec és ezüst lorgnon Pontosan augusztus 4-én Becenszky Adnenne újból betoppant az ékszerüzletbe. — Egy arany karperec kellene és egy lorgnon. Az ékszerész nem bizalmatlan kodott. Magasrangu rendőrtisztviselő család információja, kecskeméti nagybirtok, — erre csak lehet adni? Becenszky Adrienne megkapta az arany karkötőt és a lorgnont. Annál is inkább megkapta, mert határozott hangon jelentette ki, hogy másnap fizet. Persze, hogy nem fizetett. Se másnap, se harmadnap. A cég felküldte megbízottját Becenszky Adriennehez, aki ekkor már a Fodor-ncca 11. számú házban lakott, egy Lnkácsné nevű aszsaonynál albérletben. Becenszky Adrienne nem fogadta a cég megbízottját. Szardínia-mérgezésben feküdt és azt üzente ki, hogy majd személyesen egyenlíti ki számláját Becenszky Adriennet többé nem látták az ékszerüzletben. Lukácsné, a szállásadónője figyelmeztette a céget, hogy lakója csomagol és elutazni készül Szegedről. Az »előkelő« Becenszky-leány egész garderobja egy kis lakk bőröndben elfért és kezébe véve utipodgyászát, Adrienné valóban eltávozni, illetve megszökni készült Szegedről. De terve nem sikerült. Álmában se gondolt volna arra a Babarczy báróék rokona, hogy még az nccán is a gyűrűvel kellemetlenkedjenek neki, amikor szinte a föld alól elébe toppant az ékszerüzlet tulajdonosa. — Adja vissza a gyűrűt, kisasszony, — nangzott a nem legbarátságosabb meg- és felszólítás. A hölgy dadogott. Olyasfélét mondott öofiy majd két órakor. A tulajdonos továbbfaggatta. — Hol a gyürü? — Babarczy bárónőnél, unokatestvéremnél Makón. Arkon-bokron és autón át Becenszky Adrién után Erre már csak a rendőrségre lehetett és kelleti menni- A cégtulajdonos megtette a feljelentést, amikor azonban lejött a központi ügyeletről, észrevette, hogy Becenszky Adrienne beszállt egv autóba. Az ékszerüzlet tulajdonosa utána. Irány az állomás volt. A Boldogassaony-sugáruton "a menekülő szélhámosnő észrevette, hogy üldözik. Az autóját beirányította az egyik mellékuccába, onnan cikk-cakkban elkezdett futkározni az uccákon, ugy, hogy az ékszerész elvesztette a szeme elől De nem adta fel a reményt. Mindenáron meg kell akadályozni, hogy a nő megszökhessen. Kirohant tehát az állomásra. A Üppje Jú voK. Csakhamar megjelent Becenszky Adrjenne, de ész$ , Mhl.Nfli2CKF