Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-12 / 183. szám

SzeoCD: szerfcetzMtég: Dcík Ferenc ncca Z. Telefon: 13—33. 'KIndóhlvnlfű, »ölcíBnkönyvthr éa JegyUoda: Aradi uccu 8. Teleion: 300. - Nyomda: ncca 1®. Telelem: 16-34.« »«»«» Vasárnap, 1928 augusztus 12 ee* IV. évfolyam 183. szám MAKÓ : Szerke*ztO*«g és Uodúhtralo] s Drt ucca ft. Telefon: 131. iMm.x »«»«,» HÓDMEZÖVASAHHELY: SzerkeszlOjéa 6* kladöhlvalal: AndrAssy ucca 23. Telefon: -40. tz6m. «» « » «» IRKS EiaiIzetetl Ara havonta 3-20 vldélcen é« a 10vAro»ban 3-00. kUUOldUn 0--40 pengd. Egye* tzAm 18, ratAr- 6» Ünnepnap 24 lUlér Félelem a halottól Lovászy Márton nem tartozott azok közé a (nagy államférfiak közé, akiknek lépteit visszhangozza az idők csarnoka. Éppen ngy nem tartozott közéjük, mint az utolsó husz-huszonöt év többi magyar politikusa, akiknek emléke szintén nem fogja kalapleemelő ámulatba ejteni az utókort, már tudniillik alkotó zsenijük tekintetében. Értelmes, nyilt eszű, sokat tanult és sokat tudó ember volt s ilyennek hála Istennek, nem állt egyedül kortársái között. Volt azonban benne még valami szokatlan érték, amiben nagyon sok kortársát meghaladta, beleértve azokat a politikusokat is, akik túlélték és még mindig igen jó egészségnek örvendenek. Abszolút jóhiszemű, tiszta szivü és tiszta kezű ember volt, a becsületesség megtestesítője. Elvei szolgálatában hűséges volt az összeiörésig és merev az elbukásig. Ha nem az lett volna, más karriért csinál és nem a kinos szegénység nyoszoláján hal meg. Ha folyadék-természete van, amit a magyar közéletben megszoktunk és mindig fölveszi annak az edénynek az alakját, amibe beleöntik, akkor szerencsés és boldog ember lesz s nyugtáig süti a nap. De ez a vidéki magyar ember felvette magára a politikába a faluja meg nem alkuvó becsületességét és ezért bellett rgy halnia, mint a közélet kitagadottjának. Lovászy Márton barátai azt gondolták, hogy annak a politikusnak, akinek az volt a főereje, ami a magyar politikában egyre szórványosabb alavizmus számba megy, nem szabad jeltelen sirban elporladnia. Arra gondoltak, hogy országos gyűjtéssel síremléket emelnek annak a Lovászy Mártonnak, aki évtizedeken át a magyar függetlenségi gondolat nehéz próbákat állt harcosa volt s aki az októberi forradalomban se látott és akart mást, mint élete álmának megvalósulását: a magyarság megszabadulását Bécs halálos öleléséből. Kgész életét meghazudtolta volna, ha meg nem teszi a végső lépést és következetes maradt önmagához abban is, ftogy amikor a forradalom ingája tullendült ezen a célon, akkor ő elfordult a forradalomtól. Barátai joggal föltehették, hogy ma is van még olyan erős tábora az országba Kossuth eszméinek, amely nem sajnál egy márványsirkövet ezeknek az eszméknek a legmakulátlanabb harcosától. Vájjon számitottak-e arra, hogy ugyanaz a kormány, amely megtagadta az elbukott politikustól a törvényes nyugdijat, a sirkövet se fogja engedélyezni a halottnak, akinek egyébként valószínűleg igen mindegy, hogy gránitobeüszk nehezedik-e rá, vagy a felejtés tüskebokrai alatt fekszik? Ugy látszik, számítottak, mert a belügyi kormány előre tudtukra adta, hogy ha kérni fogják az országos gyűjtést, elutasítják őket, mivel Lovászy súlyosan vétett a nemzet ellen az emigrációban. Lovászy barátai mégis beadták a kérvényt, mert döntést akartak provokálni s céljukat el is érték. A döntés megvan s megvan vele a botrány is, amire a magyar közélelnek nem volt semmi szüksége, akármit mond is a biblia a botrányok szükségességéről. Tudniillik a botrányban anélkül is többtermelés van és sajnos, értékesíteni nem lehet őket. A kurzus már .sokkal különb botrányokat is kiállt ennél és .szegény Lovászy Márton síremléke nem fog keresztbe akadni a torkán. A halottaktól való félelem ősi eredetű s a lelki primitívség még most se tudott megszabadulni tőle. De aki fél a halottól, az vallja be és ne koholjon magyarázatot, aminek mindenki mögé lát. Ha az országos gyűjtést azzal az indokolással tagadják meg, hogy nem akarnak alkalmat adni olyan szimpátiának a megnyilatkozására, amely a kurzusnak kellemetlen, azt mindenki megérti és gondol mellé, amit akar. De azzal az indokolással bélyegezni meg egy halottat, hogy nem kaphat síremléket, mert borzasztó bűnöket követett el, amikért saját követelésére se vonták felelősségre: ez se nem lovagias, se nem okos politika és sokkal nagyobb félelmet árul el mint amire ok van. Igaz, hogy a belügyi kormánynak az ellen nincs kifogása, hogy Lovászy Mártonnak síremléket állítsanak a barátai, nem országos adakozásból, hanem privát gyűjtésből. Ez nagy udvariasság a halott iránt, mert a hatalom urai ma, ha akarnának, törvényt hozhatnának arról, hogy Lovászy Mártont exhumálják ki a haza földjéből, amelyet senki se szeretett nála önzetlenebbül és hamvait szórják a szélbe. De talán volna egy más megoldás is. Például az, hogy állítsanak a forradatlom miniszterének emlékkövet azok a kurzus| vezérek, akik miniszter korába szorongattál? a kezét, hogy áldást hullasson rájuk. JlZ OCIMVIÁSZ Világbafnolc : Ter&tyánssslcy, másodlat: Petschauer A két magyar vívó köxött holtversenyben difit et a rfldgba^ noksdg — Gombos ötödik Bárány európai rekorddal második Kocsis világbajnoki Amsterdam, augusztus 11. (A Délmagyarország külön tudósítása.) A kilencedik oliittpiász befejeződött. És az első szomorú napokat, kétségbeejtő magyar eredményeket végre fölváltották a győzelem napjai. Minden jó, ha a vége jó: a kardcsapat világbajnoksága alán magyarok intézték el az egyéni bajnokságot is. Petschauer és Terstyánszky holtversenyben érték el az első helyet, mire a döntdr asszóban az öreg rutiné Terstyánszky isr merve Petschaaer minden mozgását, legyőzte a kimerült, a kitűnő fiatal bajnokot. A távíró, telefon és rádió szerte viszi a Mrt: 1. Terstyánszky, 2. Petschaaer. A százméteres gyorsúszás is kellemes meglepetést hozott: Bárány európai rekorddal második lett Weissmüller mögötti A vert mezőnyben: Takaishi, Lauffer, Zorilla, Kojac, Spence... Micsoda mezőny! És a befejező napok, a magyar sikerek napját Kocsis világbajnoksága fejezte be .. Aa olimpiász utolsó napja annyi sikertelenség után — 36 pontot hozott Magyarországnak. Hallatlan izgalom: holtverseny! Hogyan nyerte meg a világbajnokságot Magyarország Az egyéni vivóbajnokságot délután hétkor fejezték be- Eredmény: Olimpiai bajnok: Vitéz Terstyánszky 'Ödön 9 győzelem. 2. Petschauer (Magyarország) 9 győzelem. 3. Bini (Olaszország) 8 győzelem, 32 tussal. 4. Marzi (Olaszország) 8 győzelem, 34 tussal. 5. Gombos (Magyarország) 8 győzelem, 38 tussal. 6. Casimir (Németország) 6 győzelem. Az egész versenyt óriási izgalom követte végig. Az izgalom különösen akkor hágott tetőfokra, amikor Bini legyőzve honfitársait, egy vereséggel a mezőny élén haladt. Ebben a túlfűtött atmoszférában lépett a porondra Terstyánszky és BírdTulajdonképen ez volt a döntőasszó, mert ha a magyar kikap: a világbajnokság visszavonhatatlanul az olaszoké lesz. A nézőtéren remegő izgalom, Bini vehemensen támad, de Terstyánszky nagy nyugalommal paríroz ci egymásután viszi be a tussokob Hiába próba! magyarázni a zsűri: Terstyánszky végig vezel és 5:3-ra győz. óriási a magyar őröm, meri most már ötös holtversenyre áll a bajnokság A helyzet csak akkor változik, amikor Terstyánszky nehéz küzdelem után megveri Dt Yungot, Gombos Marzi t, Petschauer pedij hallatlan lendülettel Binit. Most már három magyar van elől, mindenki hármas holtversenyre gondol, — d< a zsűri közbeszól! i