Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-09 / 180. szám

1928 augusztus Э. DfiLMAGYARORSZAG SS» г -дНОЯ Дигй. I к ••j.'-W ..•, SÓS BORSZESZ V -Ш MINDEN HÁTNÁL LEGYEN 2-5 GYEREK ES LEGALÁBB EGY ÜVEG Amig nem késő Nekem ugyan semmiféle beleszólásom sin­csen a nemes város dolgaiba (azaz hogy bele­szólásom még talán volna, ellenben meghall­gatásom nincsen), mégis, nem hagyhatok szó nélkül valamit éppen Szeged érdekében. Ná­lunk irodalmi kérdésekben úgyis a telek­könyvvezetők az illetékesek és szinházi ügyek­ben a tánc- és illemtanárokkal értekeznek. Miért ne érdeklődjem tehát most éppen én az iránt, hogy vájjon nem feledkezett-e meg Szeged szabad királyi város vezetősége és nem fog-e továbbra is megfeledkezni arról, hogy a jövő 1929-es év jubiláris esztendeje lesz a vizeiből uj életre föltámadott féniksznek és hogy ezt a város történetében olyan fontos dátumot, ezt a kivételes ünnepi alkalmat, a nagy árviz ötvenedik évfordulóját nem lehet és nem szabad a városnak kihasználatlanul hagyni, ellenkezőleg, minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy a jövő évben Szeged felé irányozzuk az egész ország, sőt a világ figyelmét és érdeklődését, hogy az idegen­forgalmat emeljük (jobban mondva megala­pozzuk), hogy az ország e második és a vidék ez első nagy városa megmutassa, mit tud gazdaságban, iparhan, kereskedelemben, iro­dalomban, művészetben, hogy ez az esztendő Szeged indusztriális és kulturális erőkifejté­sének legmagasabb fokát jelenthesse minden vonalon! De ehez, kérem szeretettel, már régen hozzá kellett volna fogni és ma már teljes gőzzel kellene folynia az előkészítés, a tervezés, a rendezés nagy és komoly munkájának. Lehet, hogy ez már a maga idejében megindult és valószínű, hogy már vigan megy is, mint a karikacsapás, csak jó szegedi szokás szerint a suba alatt, akarom mondani a torony alatt történik és bennünket, nagy nyilvánosságot és a közönséget majd csak a befejezett té­nyek elé állítanak, mint a színházi kezelés ese­tében. Mert eddig legalább hétpecsétes titok mindnyájunk előtt, hogyan, mivel, mikor akar jubilálni ez a szép és nagy város, ez az épülő és fejlődő közösség, még halavány sejtel­münk sincsen felőle, miféle meglepetéseket és látványosságokat tartogat számunkra és az ámuló világ számára a szegedi rendezőség, amelynek létezéséi is gondosan elrejtették ed­dig előlünk. Pedig ha valaha, akkor jövőre kell a tiszaparti metropolisnak megmutatnia, mit ér, mit tud, mit akar, mit jelent? Né­pies és városi erőinek minden hatalmát és gazdagságát föl kell vonultatnia, ötven év fej­lődését bemutatnia Bécs, Berlin, Páris, Brüsz­szel, Róma és London meghívott követei elölt Kiállítások ünnepi játékok, fölvonulások, előadások és versenyek egész során kell a jövő esztendőnek végighaladnia, de ehez előre és tervszerűen készülni kell és ebből a készü­lődésből bün volna kihagyni bármely szegedi érdemes tényezőt és eleven értéket is. Magam­nak igazán nem kérek és nem várok semmi­féle szerepet, (anélkül is vagyok, aki vagyat ebben a városban és ennek a városnak) de éppen a szülőhelyem iránt érzett ösztönös szeretet és kegyelet késztet arra. hogy ezekkel a kérdésekkel sürgetően kopogtassak a bezárt kapukon: uraim, mi lesz azzal a jubileum-.' mai. az Istenért, nehogy erről is elkéssenek, mint ahogy éveken keresztül le méltóztattak késni minden kedvező alkalmat és csatla­kozást. Juhász Gyula. Harmincöt gramm aspirinital megmérgezte magái egy elhagyott asszony öngyilkosság a Wagner-fürdőben (A Délmagyarország munkatársátóú Szer­dán délután mentőautó állott meg a tiszaparti Wagner-fürdő előli. Percek alatt nagy nép­tömeg gyűlt a mentőautó köré és szájról­szájra járt a hfr, hogy egy férfi a fürdőben agyonlőtte magát. A hir azonban nem bizo­nyult valónak. Az történt ugyanis, hogy a fürdőben egy lzsnovszky Ferencné nevű asszony aspirinnal megmérgezte magát. Az Öngyilkosság oka az, hogy lzsnovszky né és férje már több hónap óta különváttan él­lek, Az asszony több izben megkísérelte, hogy visszatérjen férjéhez, aki azonban hajt­hatatlan maradt, nem akarta visszafogadni a feleségét. Ennek ellenére az asszony tovább is forszírozta a békülést és a héten is vissza akart térni férje lakására. A férj kereken ki­jelentette, hogy hallani sem akar felesé• gérőű Az asszonyt elkeserítette férje rideg eluta­sítása, több gyógyszertárban nagv mennyi' séqü aspirint vásárolt, elment a Wagner-für­dőbe, ahol egyik kabinbon 35 grammot vett be az összevásárolt orvosságból. A mentők a gyomormosást akarták alkalmazni, az asz­szony azonban rúgott, karmolt és harapott, hogy a mentők segélynyújtását megakadá­lyozza. lzsnovszky Ferencné kél levelet hagyott hátra. Egyet férjéhez intézett, aki azonban el sem fogadta felesége búcsúlevelét, a má­sikat anyjához írta. Az össze-vissza kuszált sorokat csak nagyon nehezen sikerűit kibe­tűzni. Bocsánatot kért anyjától az öngyilkos­ságért és arra kéri, hogy Józsi fia mellé te­messék. Az életunt asszonyt a mentők a közkór­házba szállították. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LXXXIII Forradalmi emlékek Bangfht páter közvetlenül a forradalom elő­estéjén csinált egy huszonöt- vagy harminc­tagu bizottságot a forradalom megakadályozá­sára. Ennek a bizottságnak rövid nyilatkozata és tagjainak névsora éppen a forradalom reg­gelén jelent meg néhány újságban. Azóta egy szót sem hallottam erről a bizottságról. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az úgynevezett klerikális köröket nem foglalkoztatták az ese­mények. A papság egy résre 1918 november havában a forradalom mellé állott. A Központi Szemi­náriumiján megalakult a papi tanács, mely­ben éppen eléggé radikális hangok hangzottak el. A papi tanács ellen a főpapok közül egye­dül dr. Rott Nándor veszprémi püspök fog­lalt állást, a többiek nem. A »változott poli­tikai viszonyokhoz való alkalmazkodás», mely miatt később annyi embert üldöztek, nem volt olyan dolog, ami ellen az Egyház állást foglalt volna. Mindjárt november elején, egy vasárnap dél­előtt nagy értekezlet volt a Szent István Tár­sulat dísztermében. Engem meglepett, hogy ezen az értekezleten Simonyi-Semadam Sán­dor néppárti képviselő igen határozott hangú beszédet mondott a szabad királyválasztás mellett és hogy Prohászka Ottokár püspök, a következő felszólaló ez ellen nemcsak hogy nem tiltakozott, hanem maga is »az idők változásáról« beszélt. Néhányan, akik más­ként gondolkoztunk, a gyűlés után meglehe­tősen lehangolva mentünk Bangha irodájába, a Horánszky-utcáha egy pótértekezletre, me­lyen szintén semmit sem végeztünk. A jelen­voltak közül emlékszem Fábiánt Gáspár épí­tészre, Ehkamp Nándor tanítóra és egy Szabó József nevü, villogó szemű kis emberre. Néhány nappal később, egy este, megint a Szent István Társulat nagytermében talál­koztunk. A terem zsúfolva volt, de csak a következő jelenvoltakra emlékszem határozot­tan: Prohászka püspök, Vass József, Giesz­vvein, Wolff Károly, Bangha páter, Kmetty, Károly egyetemi tanár. Ezen az értekezleten én is felszólaltam s azt ajánlottam, hogy a néppárt vegyen fel uj nevet, keressen agilisabb vezéreket és bővebb programmal, szélesebb alapon lásson hozzá az ellenforradalmi érzü­letű nép megszervezéséhez. Vass József, a'.i közvetlenül utánam szólalt fel, álláspontomat mindenben magáévá tette és sokkal jobban megokolta, mint amennyire megokolni én képes voltam. Ez alkalommal szóba került a sajtó is. Elmondottam, hogy »ma már egy laplulaj­donos sem ura a maga lapjának; a szerkesztő­ségek számos tagjára közvetlen befolyást gya­korol a kormány és hogy még a legfüggetle­nebb lapkiadót, Miklós Andort sem lehet többé felelőssé tenni mindazért, ami a lapjában meg­jelenik.« A gyűlés után a szokásos pót-érte­kezletre mintegy harmincan a Baross-utcába mentünk, a »Sajtó-Hölgybizottság« helyiségébe. Este nyolc óra lehetett és sűrűn esett a hó. Kmetty Károly egyetemi tanár jött mellettem, aki folyton arról beszélt, hogy milyen »kitűnő szónok« vagyok, még pedig »hírtelen, minden előkészület nélkül« és hogy ő nem érti, hogy, miért nem lettem már régen képviselő? Az értekezlet tulajdonképeni célja az volt, hogy a budapesti keresztény egyházközségek i E LVÁ ROS1 MOZI Aapom 9-én, csütörtökön H SZÉCHENYI MOZI Angumttis 9 ín, Ítdtonökön Mii történi a papával ? 7 felvonásos vígjáték | A tenger tengerész dráma Jo&n Gllberltel. DON JÜAN, John Barrymoore nagy fiMe. § Papucshős s felvonásos vigyék mc&ara cortexxei. Előad6«ok Kezdete : «>. örnhor, vasama úrnkor EI6adá»tK ífczdete S-itor n St^chenyjben, в-kor n Kurírt kertiében &

Next

/
Thumbnails
Contents