Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-09 / 180. szám

4 tsam P" M • • V »tvtHS7 1928 augusztus 9. ¡CONRAD VEIDT — TELL VILMOS pénleklől vasární\pifj 9 a Belvárosi MoírSfcm jos | !uaMwtuwua№yjuwjiMMi«iii imagaBMt kikészíteti özvegy férfi látogatót ne fogadott volna. De feltűnő sok fiatal barátnője is volt. A gyilkosság estéjén kilenc óra lájban — mondják a tanuk — Bartosicsné egy feltűnően szép fiafal nő társaságában volt. Vicceket mondogatlak el egymásnak. A rendőrség most a feltűnően szép, vicoeket mondogató hölirv után is kutat. Nagyon érdekesek a Rőszkéről beérkező legújabb jelentések. A rőszkei betörőt üldözése közben négy helyen látták. A gyürü állandóan szűkül köi-ötte. Négy helyen pontosan megállapították, ahol az üldözött éjjelenként itt aludt. Legutolsó búvóhelyén, amely közel volt a Tiszához, a legnagyobb meglepetésre ételhordőt Is találtak, amelyből arra következtetnek, hogy valaki lilokban táplálja a menekülőt. A legújabb rőszkei jelentések nem igen támasztják alá azt a hivatalos feltevést, amely szerinj: Wendlik Mihály követte volna el a Zrinyi-uccai gyilkosságot. Fájdalmas meglepetés érte a rendőrséget az első helyszíni szemle alkalmával felfedezett újlenyomatokkal is. A szemle alkalmával ugyanis az udvari kis ablak egyik üvegtábláján három épnek látszó ujjlenyomatot találtak. Ujjlenyomatokat találtak ezenkívül egy kisdarab gyertyán is. Az ujjlenyomatokat még kedden futár vitte fel a budapesti főkapitányság daktiloszkópiai osztályához, ahonnan szerdán este meg is érkezett az olyan nagyon várt vélemény. A daktiloszkópiai osztály rövid jelentése szerint a vizsgálatra felküldött ujjlenyomatok elmosódoitak és alkalmatlanok az elemzésre. Az áldozat holttestét csütörtökön reggel kij lene órakor a vizsgálóbíró jelenlétében a törvényszék bonctani intézetében felboncolják. A törvényszék Is felmentette dr. Baár Jenői Csécsi Nagy Imre altábornagy vadfa alól (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi törvényszék Vi/d-tanácsa szerdán tárgyalta dr. Baár Jenő munkásbiztositó pénztári igazgató és Csécsi Nagy Imre nyugalmazott altábornagy, a HADRÖA országos elnökének ismeretes rágalmazási pőrét A szegedi járásbíróság első alkalommal dr. Baár Jenőt felmentette az altábornagy vádja alól. Az Ítélet ellen Csécsi Nagy Imre felebbezést jelentett be és az ügy igy került másodfokon a tőrvényszék elé. A törvényszék Hábermann-tanácsa nemrégiben már tartott tárgyalást ebben az ügyben, amikor is tanuk kihallgatását rendelte el. A pör előzményei — mint emlékezetes — még 1021-re nyúlnak vissza. Ebben az időben a HADRÖA központjában különböző szabálytalanságoknak jöttek a nyomára. A központ vezetőségének munkájával különösen vidéken voltak elégedetlenek. Amikor a visszaélések hirei egyre szélesebb körben elterjedtek, hét központi vezetőségi tag egymást becsületsértés és rágalmazás cimén kölcsönösen feljelentette. A rágalmazási pör folyamán a budapesti járásbíróság megkeresésére dr. Máthé Gyula járásbirósági alelnök kihallgatta dr. Baár Jenőt is, aki a HADRÖA igazgatósági iagja volt. Dr. Baár Jenő kihallgatása alkalmával elmondotta, hogy hallott a központban történt visszaélésekről. Hallott arról is. hogy bizonyos fehérnemű pénzekből a központ igazgatósági tagjai is részesüllek és igy Csécsi Nagy Imre is kapott jutalmat. Csécsi Nagy Imre a tanúvallomás alapján feljelentést tett dr. Baár Jenő ellen. A szerdai felebbviteli tárgyaláson a bíróság először a járásbíróság által kihallgatott tanuk vallomását ismertette. Felolvasták Losonczi István, dr. Balló István és Kecskéssy István vallomásait, akiktől dr. Baár Jenő hallotta a visszaélések dolgait. A tanuk mindenben igazolták dr. Baár Jenő tanúvallomásának teljes jóhiszeműségét. A bíróság ismertette a HADRÖA igazgatóságának közjegyző előtt hüelesített jegyzőkönyveit, amely szerint Csécsi 'Nagy Imre, mint a HADRÖA igazgatója soha pénzt vagy jutalmat nem kapott. A bíróság ezután dr. Lugosi Döme véd- és dr. Széli Gyula vádbeszéde után a járásbíróság ítéletét helybenhagyta. A bíróság ítéletének rövid indokolásáhan kimondotta, hogy dr. Baár Jenő az inkriminált tanúvallomásában ugyan valótlant állított, de kijelentései nem voltak rosszhiszemüek. Kijelentéseit csak hallomásból emiitette és igy bűncselekményt nem követett el, mivel tényleg szóbeszéd tárgya volt a HADRÖA-ban történt visszaélés. Az ítélet jogerős. napja volt, órák hosszáig hiába varta a szerencsét. Nagyobb hal nem akadt a horogra. Csupán két apró keszeg volt a zsákmány. Tíz óra után Farkas János elbuslakodott, a két kis keszeget beledugta a hálóba, összeszedte kis batyuját és elindult haza a Huszár-barakok felé. A tó mellett a Pelres-uccából jött ki a sugárutra. Már itt, amikor át akart menni a sugáruton, elbámészkodott. Csak a véletlen szerencsén múlott, hogy át tudóit jutni Sándor. Vince átokházi gazda kocsija előtt. Az ut közepén lehetett, amikor a város felől jött két teherkocsit maga előtt tolva a villamostársaság »Pá'fyv nevű mozdonya. Mártis Sándor mozdonyvezető már 60 lépés távolságból sípolt, majd csengetett, Goncli István kocsivezető is fütyült. Farkas János azonban mindezekre nem figyelt fel. Lassú léptekkel li: !t a túlsó oldal felé. A vonat előtt két lépessel megingott, mintha megbotlott volna. A következő pillanatban pedig megtörtént az elgázolás, a mozdony hiába sípolt. A helyszíni szemle után megkezdődött a szemtanuk kihallgatása. A vallomások alapján kétségen kivűl megállapították, hogy a mozdony lassú tempóban haladt és állandóan figyelmeztető jeleket adott le. A mozdonyvezetőt igy nem terheli felelősség. Amikor Far~ kas már egészen közel jutott a sínekhez, a mozdonyvezetőnek már nem volt annyi ideje, hogy a mozdonyt megállítsa. Akadtak azonban olyan tanuk is, akik azt vallották, hogy a szerencsétlen ember már régóta foglalkozott az öngyilkosság gondolatával és az sem lehetetlen, hogy elkeseredésében lépett a vonat elé. A kérdés ma még tisztázatlan. A valószínűség amellett szól, hogy Farkas János öngyilkos* ságot követeit el, noha a pozitívumok ezt nem támasztják alá. A halálos szerencsétlenség után átvizsgálták a szerencsétlen ember ruháit, amelyekben azonban semmit sem találtak. A helyszínen később megjelent sógora, Eisinger Ferenc, aki felismerte a holttestet. Farkas János j holttestét a mentők a tőrvényszék bonctani intézetébe szállították. A „Pálfy" a Kossuth Lalos-sugáruton kettészelte Farkas János asztalost Borzalmas szerencsétlenség, vagy öngyilkosság? (A Délmagyarország munkatársától) Szerdán délelőtt féltizenegykor a Kossuth Lajossugárut és az Ilona-ucca sarkán a villamossíneken a gázgyár felé haladó DPálfy« nevű gőzmozdony, amely két üres teherkocsit tolt maga előtt, kettévágta Farkas János éves asztalost. A halálos clgázolás helyétől néhány méterre a mozdony megállt Borzalmas látvány tárult az ekkor már nagyszámban összesereglett járókelők elé. A szerencsétlen embert derékban vágta ketlé a teherkocsi. Felsőteste mellre billenve feküdt a sincken, két karja kitárva, mintha segítségért kapaszkodna. Odébb négy-öt lépésre alsótest«. A siiieken friss vér, ű vasúti kocsi kerekein apró húsdarabok és mindenütt vér. A szerencsétlenség után a mozdony természetesen nem mehetett tovább, amiért részben megakadt a villamosközlekedés is. Nemsokára megérkezett a rendőri bizottság a helyszínre. Megérkezett dr. Papp Menyhért rendőrkapitány, dr. Berkes Dezső orvos, majd dr. Mr hályffy István ügyész és dr. Szűcs Andor törvényszéki titkár, a vizsgálóbíró helyettese, Korányi Jenő a villamostársaság igazgatója és Rohonyi Gyula tanár, műszaki szakértő. A szerencsétlen Farkas János beteg, tüdővészes ember volt. Három gyermek atyja. Szerdán reggel halászni ment ki a rókusi tóra. Kis tarisznyát és hal tartó hálót vetett a nyakába és két hosszú picebottal indult szerencsét próbálni. Szerdán azonban naeyon. rossz ISsüctSzpoaitoii egészült a város 113 ártézi kútja Az uj kut percenklnt mindössze 130 liter vizet ad (A Délmagyarország munkatársától.) A' mélykút fúrásénak befejezése után a város elhatározta, hogy a külterületen több árlézi kutat furat. Alsóközponton három héttel ezt elő« kezdték fúrni a város u| kútját, amelynek munkálatait hétfőn befelezték. Vizet ugyan találtak, de a vlz mennyisége korántsem rá',tolla be a hozzáfűzött reményeket, meri az ui kut oercenkint mindössze 150 iiter u>zet szolgáltat annak dacára, hogy Jó vízadó rétegre bukkantak. A mérnökség ezt azzal magyarázza, hogy Alsótanya nívója tizenhat méterrel magasabb, mint Szegedé. Annál főbbnek jelzi azonban azt a homokréteget, amelyben vizet találtak. Ez a homokréteg a mérnökség szerint rendkívül finom minőségű és cpitkezésekre is a legalkalmasabb. Ki kellene hosználni ezt a homokréteget, amely nagy előnyt jelentene. Az alsótanyai kulfurás költségei alig haladták meg az ötezer pengő). Ennek a kútnak a befejezése után Várostanyán akartak hozzófogni egy ártézi kut furrásához, azonban értől a tervről le kellett mondani, mert Várostanya nívója 30 méterrel magasabb Szegedénél. Igy a várostanyai ártézi kut lervét véglegesen elejtették és hozzáfoglak az Aigner-telepi kut iurásához.