Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-08 / 179. szám

SKEOEO: SZcrEeulO*6g: DeAk Ferenc ucca Jt. Telefon: 13-33. ^ Kladóhlvalal, KÖlcíBnkfiiiyitör é« Jegylioda: Aradi ucca S. Telefon: 306. ^ Nyomda: Löw Upót ucca ÍO. Telefon: 16-34.« » « » « » Szerda, 1928 augusztus 8 rv. évfolyam 179. szám MAKÓ: Szerketzföaég éa kladúhlvaíal: Url ucca 6. Telefon: 131. szém.« »«<»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telefon: 4». szám. «» « » « » « » «» ElOllxciesl Ara havonta 3-20 vidéken ét a fővárosban 3-00, líUlHSltlöa 6-40 pengő. Egyes széra lö, vasár, és Ünnepnap 24 fillér Belgrád és Zágráb Belgrád és Zágrább között megkezdődött a hadiállapot A horvát és szerb nép között a diplomáciai viszony már régen megszűnt A horvát parasztpárt — Európa legjobban megszervezett polgári pártja, a párt tagjai engedelmesebbek és fegyelmezettebbek, mint a németországi szociáldemokraták, — republikánus volt és foederalista, de foederaüsta is csak azért, mert a bebörtönözés veszélye nélkül' nem vallhatta magát szeparatistának; a szerb nép pedig királyságot akart, ha olykor királyt nem is s centralizációt Belgrád centrumával. Amikor kikotorták Radicsot a »lyukból«, ahová beásta magát Pasicsnak és mostani fegyvertársának: Pribicsevicsnek komeszárjai elől s amikor a zágrábi hétszemélyes tábla is bebörtönözte, kicsit egyenlőtlen tárgyalások indultak meg a hatalma korlátlanságát élvező miniszterelnök, Pasics és a vizsgálati fogoly, Radics között. (Különös, de stilszerü véletlen, hogy ezeket a tárgyalásokat legelőször a tegnap Zágrábban lelőtt ujságiró kezdeményezte ) Radicsban akkor is volt annyi gyakorlati érzék, hogy a martirium megpróbáltatásait ne vállalja hosszabb ideig, mint amennyire politikai törekvéseinek s népszerűsége reneszánszának arra szüksége volt. Pasicsnak is kedvesebb volt a szabadlábon lévő monarchista, mint a bebörtönözött republikánus. Hetekig tárgyaltak a bírósági megszüntető végzés kibocsátásának előfeltételeiről, soha ugy még napi politika nem gázolt végig igazságszolgáltatáson, amig végre Radics szabadlábra került s szinte a vizsgálati fogságból került be Pasics kormányába. Megalakították az üldözők és üldözöttek nagy kabinetjét. Radicsnak csak szószék kellett. Hogy vizsgálóbíró szobája, miniszteri bársonyszék, vagy parlament szolgáltatta-e részére a nyilvánosságot, másodrendű fontosságú volt számára. Neki szabadság kell és parasztság, akinek szónokolhatott s akit megszervezhetett. Belgrád számára ellenfél volc és ellenfél maradt. Amikor először vett részt a választáson, több, mint hatvanudmagával került be a nemzetgyűlésbe. De. évekig nem ment Belgrádba sem ő, sem pártjának egyetlen tagja. S amikor végre elhatározta magát arra, hogy bevonul a parlamentbe s az ellenzékkel leszavazza Pasicsot, a horvát »birnámi erdő« megmozdulásának első hine elegendő volt ahoz, hogy Balkán Cavourja beadja lemondását s ezzel ma®űLi'esztálja azt a politikai, kormányzali és* alkotmányjogi válságot, ami az uj országalakulás első pillanatában kezdődött s addig fog tartani, amig az államalakulat összetartó kényszere erősebbnek bizonyul, mint a szabadságra Vágyó népek centrifugális törekvése. íme: ez a viszony nem az uj államalkotók és az elszakítottak, hanem a »felszabadítók« és »felszabadítottak« között. A két »testvérnép« most engesztelhetetlen, gyűlölködő ellenségként áll egymással szemben s csak revolver-golyók szalvévivel érintkezik egymással. Soha koncepciónak botorsága, rövidlátása és hozzánemértő gonoszsága ilyen véres, istenpróbás bizonyságot nem nyert. Ez hát »Európa uj rendje?« Ez hát a »kis nemzetek felszabadítása?« Ezért jöttek át meghalni Amerikából s ezért lett Lloyd George »a világháború nagydobosa?« Nemzeti összetartozást, testvéri érzést, népek egymáshoz való ragaszkodását nem lehet lombikban kifőzni, vagy béketárgyalások zöld asztalai mellett kiravaszkodni. Népeket, melyeket nem köt össze egymással a mult ezer emléke, a tradíciók közössége, a kultura egysége, éppen ugy nem lehet egymással összeházasítani s egy nyoszolyába fektetni, mint ahogy nem lehet se szerződéssel, se komeszárokkal, vagy granicsárokkal szétparancsolni azokat, akiket a sorsnak, múltnak, kulturának és vérnek közössége melengetett össze egy nemzetté. A nyelvi közösség nem hat ugy. mint a kulturközösség és történelmi egység hiányának szétparancsoló ereje. A békéért folyik a háború, — harsogták a harcok idején, — ez az utolsó háború, amit a háború ellen kell megvívni. S olyan békét parancsoltak az ájult világra, mely a vérrel trágyázott talajon uj háború üszkös magvait szórta szét. Belgrád és Zágráb hadiállapota a versaillessi világrendnek is ultimátumot küld. S néha egy gyilkos revolver fölvillanó fényénél több igazságot lehet meglátni, mint amennyit kenetes szavak világszószékek magasságából áldoznak az örök béke örök hazugságának védelmére. jix oeimpiasz Izgalmat, idegfeszítő küzdelem után 5 :3-ra győztük le a franciákat Kétszer szerezték meg a vezetést a franciák — Vad durvaságok, kíméletlen szabálytalanságok sem tudták megakadályozni a magyar győzelmet Amsterdam, augusztus 7. (A Délmagyarország külön tudósítása.) Amerika után ma Franciaország következett. A magyar pólócsapat a világbajnokokat is legyőzíék ritkán látott izgalmas küzdelem után és szerdám délután az utolsó küzdelem következik: a váratlanul előre! őrt Németország. Amjg egész Amsterdam hangos a magyar csa- j pat tüneményes játékától, addig a stadionban ma először mrgfefant Vilma király««, aki végignézte a magyar tornászcsapat kitűnő produkcióit. Az uszóstadionban az előfutamokat bonyolították ma le. Megkezdték a boxolást. Ma a magyarok közül egyedül Szoboleszky mérkőzött ak{t a lengyel Machrzicky legyőzött. Magyarország Franciaországot is legyőzte és bekerült a vizipólódöntőbe Magyarország—Franciaország 5:3 Színültig megtelt az uszóstadion, több mint hatezer ember volt kíváncsi a világ két legjobb vízipóló csapatának gigászi küzdelmére amely az olimpiai döntőbe való jutást volt hivatva eldönteni. A mérkőzés rendkívül erős és izgalmas volt, a magyar csapat technikailag és taktikailag jobb volt a franciáknál és a győzelmet feltétlenül megérdemelte A francia csapat sorozatos durvaságokkal igyekezett ellensúlyozni a magyar csapat nagyobb iskolázottságát és előfordult több esetben, hogy a magyar pólójátékosokról a játék hevében a ruhát leszaggatták. A magyar csapat minden tagja tudásának a javát nyújtotta, úgyhogy kiemelnünk senkit sem lehet. Mindegyik kötelességtudóan az első pillanattól az utolsóig küzdött a győzelemért, amely Magyarország ujabb diadalát jelenti. A biró általában korrektül vezette a mérkőzést, amint várták tőle, de így is észrevehető volt tagadhatatlan szimpátiája a franciák iránt. A mérkőzés a következőkép folyt le: A franciák fogták először kezdésnél a lab dát, de Keserű II. fogta a megszökni készülő Cuvellierl, majd Homonnay Vértesit juttatja (1:1). Bíró: Delohaye (Belgium). jó helyzetbe, aki a 35-ik mpercben kapufát dob. A franciák durva gáncsokkal igyekeznek a magyar fölényt ellensúlyozni, azonban a * biró nem torolja meg. Padon összeuszik Keserű II-vel és a biró szabaddobást ítél a magyar csapat ellen. Padou félpályáról Vandeplenguehoz passzol, aki megszerzi a franciáknak a vezető gólt. Elkeseredett küzdelmet vív a magyar együttes a kiegyenlítésért, azonban az erőszakos francia gáncsok miatt nem képes a magyar csapat megtelelő helyzetet teremteni. Közvetlen a fran cia kapu előtt Keserű I-et elnyomják. A letagadhatatlan négyméteres dobást Keserű I- góllá értékesiti s ezzel kiegyenlítünk. Ezután Magyarország veszélyes támadást intéz. Pompás Keserű I.—Vértesi akció, amelyet a kapufa ment meg. A francia hátvédek Vértesiről lehúzzák a nadrágot, majd Keserű Il-t faultolják, amiért a biró szabaddobást itél, de ez eredménytelen marad. Ismét pazar Homonnay—Vértesi támadás következik. Vértesi nagyszerű csavart lövést küld a katiura. amelyet a kapus tesz ártalmatlanná. A magyar fölény mindjobban kezd kidomborulni. Keserű - doblerlövése a kapu fölé kerül