Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-05 / 177. szám

un ÍV^AHr.V AKORSZ4G 1928 augtosztus 5. LIEBMANN let KelemeiMicca, Ha-Ha mellett SZEMÜVEG SS KÜLÖNLEGESSÉGEK Az ötvenéves Jessner Leopold Jessner, a berlini állami színházak intendánsa, a Staatliche Schauspielhaus igazgatója és első rendezője idén töltötte be ötvenedik életevét Ebből az alkalomból megmozdult az egész hivatalos Németország, a színházi lapok külön számot adtak ki tiszteletére, iró- és művész-kortársai sorban nyilatkoztak róla az újságokban, hivei könyveket, brosúrákat irtak munkásságáról, ellenfelei kis időre elhallgattak, a jubiláns pedig Takácsok remek rendezésével lepte meg az ünneplőket Ez az egykori Reinhardt-tanitvány, aki méltó ellenfele volt mesterének, ez a szuggesztív és lelkes művészember, akit minden évben elparentálnak és képzeletben lemondatnak a színházi benfentesek és aki minduntalan feltámad halottaiból egy-egy meglepően újszerű rendezésével, ez az örökifjú Jessucr nem tartozik a nagy kezdeményezők, az uttöro és újító rendezők közé, noha mindig a legmodernebb irányzatok képviselői közé számítják. Sohasem ujit, de folyton ujul. Sohasem kezdeményez, de mások kezdeményezéseit kitűnően fejleszti tovább. Nem úttörő, hanem útépítő. A lépcsős színpad Gémier ötlete volt az emelvényes színpad Tajrové, Jessner egyesitette a kettőt és megalkotta a lépcsö•etes színpadot Nem ragaszkodik dogmákhoz, stílusokhoz, irányokhoz, gyakran változtatja rendezői elveit, minden stílust kipróbál, a régebbi irányt habozás nélkül föláldozza a frissebbért. De azért nem gerinctelen vagy kapkodó egyéniség. Jessner szeme előtt egyetlen cél lebeg mindig és e cél érdekében minden alkalmas eszközt fölhasznál. Érdekes és szép feladatot vállalt A mult értékeit akarja átmenteni a jelen számára. Elmúlt korok remekműveit egészen közelhozni a inai közönséghez. Lerombolni azokat az akadályokat amelyek a ma emberét elválasztják a tegnap drámáiban megnyilatkozó örök emberitől. Ez az a cél, amelynek érdekében Jessner a korszerű siinpadmüvészet minden eredményét fölhasználja. Ez ar a föladat, amely mellett hűen kitartott egész munkássága alatt és amelyet ma lelkesebbe d szolgál, mint bármikor. A háború óta futotta meg pályájának két légit 'iitosabb periódusát és mindegyik periódus eredményéit egy-egy kiemelkedő, reprezentatív rendezésében gyűjtötte össze és mutatta meg. Az első periódus reprezentatív rendezése a III. Richárd, a másodiké a Hamlet 1920-ban, mikor III. Richárdot rendezte, Jessner a szimbolista rendezés hive volt a naturalizmussal és Reinliardttal szemben, aki viszont a színpadi illúzió mellett tört lándzsát. A III. Richárd csatajeleneteben például, a naturalista rendezés korhű jelmezekben fölvonultatja a harcoló feleket a színpadra, akik valóságos csatát utánozna összecsapnak a közönség szeme előtt csakhogy ezeknek a véres színpadi csatáknak komolyságában ma már M'nkisem hisz. Reinhardt az egész csatát a színfalak mögé helyezte és mesterien hangszerelt har< ¡zajjal próbálta a közönségben a csata illúzióját fölkelteni. Jessnemél a zsarnok Richárd vérvörösbe öltözött katonái fojtott lázas dobütések egyre gyorsuló ütemére omlottak össze a hős Richmond hófehér seregével és a ritmikus ideoda hullámzó színes tömeg meglepően érzékellette a küzdelem hangulatát. A darab rendezésének gerincét egy szimbolikus jelentőségű lépcsődet képezte. Az első jelenet a lépcső aljában játszódik, a kővetkező egy fokkal följebb és igy imelkedik a színhely tovább fokról-fokra, ugyanolyan mértékben, ahógy Richárd is egy-egy fokkal följebb lép és közelebb jut a trónhoz, amely a Ivpcsőzet legtetején áll. Ezért a kissé elrőltetett, de jellemzően németós fölfogásért bőségesen kárpótol az utolsó jelenet amikor a csatátvesztett kétségbeesett lóért ordító Richárd pár másodperc alatt lerohan, lebukdácsol, lezuhan a lassú fáradtsággal megmászott lépcsőzeten és elterül az aljában, ahol a fehér harcosok megölik. Öt évvel a III. Richárd rendezése után Jessner teljesen elpártol az expresszionista szimbolikától és az uj tárggiasság, a neue Sacblichkeit zászlajára esküszik föl. Ez az elpártolás nála azt jelenti, hogy a színpadi kellékeket megszabadítja az erőltetett belemagyarázásoktól. Rájön arra, hogy a darab alapeszméjét nem a díszletben keU visszaadnia és hogy a ruhák nem arravalók, hogy a szereplők lelki összetételét vagy erkölcsi állásfoglalását kifejezzék. Az uj tárgyiasság szempontjai szerint minden tárgy magában hordja rendeltetését. A színpadi lépcsőzet arravaló, hogy a színésznek mozgási lehetőségeket adjon, a színek összeállításából a színpadi kép stílusa, harmóniája alakul ki, a gondolatot a szavak fejezik ki. az érzéseket a hanghordozás. Mindent a maga helyén. A színpad minden alkotóelemének megvan a maga speciális rendeltetése és ezeket nem szabad egymással fölcse-' rélní. A színpadi tárgyakat nem forgatja ki többé eredeti, reális formájukból, azonban a szinpad és nem a mindennapi élet törvényei szerint helyezi el és használja föl őket Ebben a második periódusban Jessner stílusa erősen leegyszerűsödik és figyelme fokozottabban fordul a tartalom felé. A klasszikus müvekből kiválasztja és aláhúzza azokat a problémákat i amelyek a mai közönség problémáival rokonok. | Nem alakítja át az elmúlt korokban irt drámák mondanivalóját, hanem mai világításba helyezi az egészet. Természetesen ettől a világítástól az egyes tényezők jelentősége megváltozik, ami a tegnapi közönség számára elsőrendűen fontos voll, az a mai nézők szemében másodrendűvé válik. Érdekes jellemvonása még Jessnernek, hogy a klasszikus müvek modernizálásával mindig nagy sikereket arat, ellén ben az uj darabok rendezésével jóval mérsékeltebb hatást tud csak elérni. És ez természetes is. Jessner kritizáló, javító, tökéletesítő egyéniség. Az az ember, aki kitűnően tud átépíteni egy épületet, de ahhoz nincs ereje, hogy a »semmiből teremtsen uj világot», ahogy a mi Bolyaink irta. Az uj darabokhoz, az uj tartalomhoz nem tud uj formát költeni. Ezért ne-n is rendez szívesen uj darabokat. Jessner reformátor és nem gyökeres újító, mint Pisotator, a forradalmár, akivel szemben a reformáló, szociáldemokrata hivatalos Németországot képviseli. És míg Piscator lázasan dobálja ki magából a félig nyers ötleteket, amelyekhez alig talál megfelelő darabokat, addig Jessner nem kísérletezik, hanem lehetőleg megmarad a klasszikus drámák területén, ahol kényelmesen furhat-faraghat, átépíthet, rendszerezhet, hiszen Shakespeare, Goethe és Schiller világa elég széles ahhoz, hogy Leo. pold Jessnert minden megrázkódtatás nélkül magába fogadhassa összes reformjaival és elméleteivel egyetemben. i Hont l cmif, Ne revideálták, inkább vessék ki helyesen az adókat Solimart pénzügyi szaktekintélytől kaptuk közlésre a kővetkező sorokat: A pénzügyi tárca költségvetésének országgyűlési tárgyalása alkalmával nemcsak az ellenzék. hanem az egységes párt nyitott szemmel vizsgálódó némely lagja is nagyon komoly kritika tárgyává tette a mai adóigazgatást és ezzel kapcsolatban az idei általános kereseti adókivetés sérelmes voltát s felvetették az adórevizió kérdését, amely már a mult és az előbbi évi kivetések alkalmával tényleg alkalmazást nyert. Mi akkor is, sőt már 1924-ben, a revizíó gondolatának megfogamzása alkalmávalmával, elvi szempontból állást foglaltunk ellene. Ha ugyanis egyszer az adó kivetésére hivatott hatóság, vagy hivatal az adót megállapította, annak helyességét és jogosságát adójogi tőrvényeink sezrint csakis jogorvoslati uton lehet és szabad megtámadni és csakis ezep jogorvoslati eljárásnak lehet az adóhelyesbités a következményeNem a revízió rendszerére van szükség, hanem alapos, igazságos és arángos adókivetésre. az adókivetéshez megkívántató lelkiisme- : retes és szakértő tisztviselőkre, akik a bürök- I ratikus formákon felül emelkedve igazi hiva- I tással a helyes adópolitika érvényesítésének j megfelelő eszközei, végrehajó közegei lehetnek. De lehet-e akkor adópolitika érvényesüléséről beszélni, amikor a kormányzat az adóigazgatást majdnem 40 év előtti állapotba helyezte vissza, vagyis valósággal visszafejlesztette. olyan elemek kezébe adván annak végrehajtását akik már képesítésüknél fogva sem lehetnek alkalmasak a mai. sokkal bonyolultabb adójognak az interpretálására és alkalmazására. Épen ezen oknál fogva a mai adókivetés igazán ötletszerű, nem nyugszik reális alapon, mert legtöbbször nem a vallomásból indul ki, hanem különféle tényezők kitalálásán és olyan ismérveken, mint amilyeneket az országgyűlésen egyes képviselők szóvá is tettek. Ez az eljárás messze jár a helyes és törvényes eljárástól, mert hisz a tőrvény és ax utasítás megmondja, hogy ha a vallomás hiányos, vagy el nem fogadható, miként kell eljárni, azonban ezen eljárás bizony, tudomásunk szerint sohasem vétetik foganatba, vagy ha foganatba vételik is, nem veszik figyelembe, mert a meghallgatott fél a saját ügyében sohasem mondhaL még igaz adatot sem, amelyet a kivető közeg figyelemre méltatna. Igín soksí >r megtörtént, hogy a kivető közeg a vallomás első tételét, vagyis a nyers bevétel számszerűleg kimutatott ősszegét elfogadta, a többi tételre azonban ügyet se vetve egyszerűen megállapította, hogy a nyers bevételnek 15 százaléka az adóköteles jövedelem. Nagyon érdekes véletlen, hogy ez a megállapítás rendszerint olyan kereseti ágra vonatkozott, amelyben a maximális jövedelem — amint ezt a szakértők és a kereskedelmi és iparkamara is megállapította — 3—4 százaléknál több nem lehet. Ennek a megállapításnak deferált is a felszólamlásí bizottság és az adót ennek arányában leszállította Kérdezzük, vájjon lshet-e komolynak minősíteni az ilyen adókivetést? így megy ez az egész vonalon, nem elég tág a látóköre a kivető közegeknek, nincs meg az összhang az adóügyi adminisztráció ban, pedig annyi ember foglalkozik vele, hog* játszva el lehetne azt jól is végezni. Tudunl például olyan esetről is, hogy egy tőnkremen iparosnak hosszas huza-vona után az 1926 év végéig felgyülemlett adóhátralékát, beha]t: hatatlanság cimén tőrölte a kir. adóhivatal mégis 1927. évre az 1926. évi adó összegét rögzítette, amelyről az érdekelt fél csak akkoi értesült, amikor végrehajtást vezettek ellene Hasonlóképen ötletszerű módon történnélaz adőfelmondások is az adóhivatal részéről Nem veszik figyelembe a hivatalos összeáll! tás azon parancsoló rendelkezését, hogy felmondásnak csak akkor lehet helye, ha olyat adatok vannak a kivető hatóságok birtokában, amelyek az illető adózó adójának felemelését indokolják. De mi történik?! Legtöbbször csupán külső ismérvek után indulva történt a felmondás és a* fél állal benyújtott vallomás figyelmei kívül hagyásával a mult évi adó sokszor 100 százalékkal emeltelik fel. Ennek a következménye pedig már ismeretes előttünk. Az adó felszólamlásí bizottság némi engedékenység mutatásával valamennyit elenged az adóból és a kincstár szempontjából előnyösen elintézést nyert az ügy, mert az adó — bár tényleges és lényeges adat nincs — fel van emelve, ' hiába fordul a fél a közigazgatási bírósághoz, a másodfokú megállapítás legtöbbször szankciót nyer még akkor is, ha a fél a kereseii adó törvény által előirt könyvekét vezeti is. £s igy tovább...