Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-03 / 148. szám

9ZEOKD: SZERKESZIFLTÉG: DEAK FERENC UCCO Z. TELEFON: 13-33.,'KIODÓHLVOLNL, KHLMTTNKUNYVLÁR É» JEGYIRODA: ARADI UECA 8. TELEFON: 30«. ^ NYOMDA: UTW UPÉT UCCO 19. TELEFON: 16—34.« » « » « » Kedd, 1928 lulius 3 IV. évfolyam 149. szám MAKÓ: Szcrkesrlöíég <s kiadóhivatal: Url ueca 6. Telefon: 151. szám.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség «» Kiadóhivatal: AndrAssy ucca 25. Telefon: 49. szám. « >» « » « » « » « » Előfizetési Ara havonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3-Ot>. kUltHldUn 6-40 pengő. Egyes széni 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér Mérges magyarok Parabszám szerint csak egy mérges magyar $z, aki azt igéri egyik pesti újság vasárnapi számában, hogy ha rábíznák, ő őszre rendet tudna csinálni ebben az elgazdátlanodott ma­gyar csárdában, ahogy szegény hazánkat ne­vezi. Még pedig ugy csinálna rendet, hogy fölakasztana minden destruktivot és ál-konst­ruktivot, akik közül, mondja, nem tudni, me­lyik a veszedelmesebb. [ Sokkal jobban meg vagyunk ijedve ettől a méi'^es magyartól, semhogy makkanni mer­nénk, sőt készségesen kijelentjük, hogy ha mi­rajtunk állna, mi mmgyárt megválasztanánk agy-kánnak, vagy al-mirzának, vagy minek ivják a hóhért az igazi konstruktivok a rna­k volapükjén. Hogy mégis mukkanni va­unk bátrak, annak az az oka, "hogy sajnos, kan vannak manap a mérges magyarok, kik valószínűleg zajos helyesléssel ürítették egnap este sörös poharukat a különös neo­nacionalista egészségére, aki akasztófákkal sze­retné teleültétni az országol. Valljuk be, hogy ngv az egyik, mint a másik oldalon igen lépszerü tagja a magyar flórának szóbeszéd ¿őzben az akasztófa, csak persze mindenik él más-más gyümölcsben lélnc őrömét az ikasztóf aerdöben. A régi köznyelvben ugyan ezeknek előtte is indennapos használatnak örvendett az akasztani való«, mint diszítő jelző, de ez csak féle böstörködés .volt. Ha az akasztatni ki­bánó magyarnak kezcbc szolgáltatták volna Kegyes kívánsága tárgyát a hozzátartozandó kötéllel együtt, hogy »itt van, tessék, akaszd íök - a mérges magyar ijedtében a hetedik batárba szaladt volna. Ki tudja, mióta vált jaz akasztósdi olyan társasjátékká, amit sokan komolyan szeretnének játszani? Mindenki tud­ja, aki akarja. Tessék rá visszaemlékezni, hogy a háború első napjaiban végig borzongatta az Étthonvalókat a hideg, mikor elfehéredett száj­jal rebesgették, hogy a határon felhúztak egy kémet. Később, mikor fotográfiák keringtek közkézen, amik akasztott emberek egész allé­ját ábrázolták, már inkább unta, mint utálta az ember az ilyen dolgokat és volt, aki hozzá­tette, hogy többet kellene akasztani, akkor hamarább vége lenne a háborúnak. Amit a háború megkezdett, azt azután a Inaga örök törvényei szerint folytatta a ke­gyetlen forradalom és a kegyes ellen­forradalom, amely szintén nem csupán szentelt vizzel dolgozott és igy értünk oda, hogy ma mindenki akasztatni akar mindenkit és nem hallani annyi :>adjon isten<>t, mint 'amennyiszer azt hallani, hogy ezt is fel kel­lene akasztani, meg amazt is. És ennél is nagyobb baj az, hogy mentül több az akasztató szándék, annál több a szenvedés és nyomora­ság s annál vadabb és kegyetlenebb az élet Ez mindig igy is volt, amióta történelmet irnak, akaszlófával soha nem lehetett meg­javítani semmit. Száz évvel ezelőtt még min­den város határában ott volt az akasztófa­domb és az igazságszolgáltatás fáján hetekig ott lóbálództák az emberi tetemek, hogy jó erkölcsökre intsék az eleveneket. De ugy lát­szik. az akasztott emberek mindig rossz prédiká­torok voltak, mert a régi társadalmak semmivel se voltak jobbak azoknál a humánusabb idők­nél. amelyek fölhagytak ezzel a szép ősi di­vattal. A XIX. század elején sokkal több volt a bandita, a hivatásos .útonálló és a gyilkos, ttúnt a XIX. század ^xásén, wog^Ey nem hóhjér« ral javította az erkölcsöket, hanem szociális intézkedésekkel. Most hasonlíthatatlanul bomlottabb a vi­lág, mint a mult század elején volt, de aki ezt az elmeháborodottságot akasztófával akar­ja. gyógyítani, az nagyon rossz pszihológus és nagyon szük látókörű ember, — amitől per­sze igen jeles gyakorlati politikus lehet. A kurzus azt mondja, a proletárdiktatúra ez­rével csinálta a martirokat és erre' az ellenkező oldalról rendesen az a felelet, hogy a fehér diktatúra megsokszorozta ezt a számot. A vé­res statisztika nyilván soha se lesz precíz és megbizhatö, de a két diktatúra emberirtása együtt mindenesetre szép számot tesz ki a há­borús emberirtás hegyibe. És meg tudja-c va­laki mondani, micsoda pozitiv hasznát látta ennek az ország? Olcsóbb lett-e a kenyér egy fillérrel, több-e a lakás, kevesebb-e az adó? Vagy hogy ne legyünk olyan anyagiasak, az eszmék harcai véget értek-e, valami prob­léma tisztázódott-e a nagy elvi kérdések kö­zül, valamelyikre adott-e végleges, döntő, meg­föllebbezhetetlen feleletet annyi kiontott vér, annyi erőszakosan kioltott emberélet? Józan ésszel ilyent senki becsületes ember nem állíthat s értelmes ember ezt nem is tartja lehetségesnek. Meg lesz-e azzal oldva a magyar kérdés, ha még tovább is akasztat­ják, sőt akasztják egymást, ha nem éppen kötéllel is, csak olyan eszmei hurokkal? Meg, de csak olvan formán, hogy kiirtják egymást az utolsó lábig, amikor aztán igazán a kakas se kukorékol utánunk. Ezt pedig talán még azok se akarják, akik legszomjasabbak a faj­védő társaságban. Ne akasztassunk annyit, emberek, még gon­dolatban sem. Inkább arra gondoljunk, hogy előbb-utóbb minden kiontott vér visszaszáll a gyilkosok fejére, akár milyen indokolással gyilkoltak. És ne mérgeskedjünk annyit, vagy, ha már ez velejár a magyar természettel, legalább ne egymásra, mert ez le nem dönti Trianont. • - II , y 4 ...» J Részeg parasztok véres összetűzése szerb csendőrökkel Belgrád, julius 2. Tegnap az Eszék közelé­ben lévő Martinéi községben részeg parasztok összetűztek egy csendőrőrjárattal és több re­volverlövést tettek a csendőrökre. A csend­őrök feltűzött szuronnyal kezdtek védekezni és közben az egyik földművest halálosan meg­sebesítették. Erre az egész falun olyan nagy izgalom vett erőt, hogy a rend helyreállítására Eszékről kellett csendőröket hozatni. A se­besült földműves időközben belehalt sebeibe. A gyilkos Qacsicsot Kiszúrtak a szerb radikális klubból A király Kijelentene Radlcs "Pál özvegyének, őogy ö fog gon­doskodni a lcét árváról (Budapesti tudósítónk lelefonjelentésc.) Belgrádból jelentik: A radikális képviselők klubja a junius 20-iki véres események óta ma délután ült össze először, hogy az ülésen egyhangú határozattal a klub sajnálatát fe­jezze ki a véres események miatt és súlyos bűnként itélje el Racsics tettét. Punisa Racsicsot egyhangúlag kizárták a radikális pártból. Az értekezletet holnap foly­| tatják. Vukicsevics miniszterelnök a holnapi értekezleten nagy expozét tart a politikai hely­zetről.1 Ma Radics Pál özvegyét a király audiencián fogadta. Az audiencia az özvegyet mélyen meg­hatotta, mivel a király rendkivül résztvevőén viseltetett szenvedése után és kijelentette, hogy. két gyermekéről ő fog gondoskodni. Három pilóta hat órán át kutatott az Itália hajótöröttel után Még mindig nincs pozitiv hir — A Viglieri-csoporí szabad vízen úszik ? (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Rómából jelentik: A Citta di Milano rádióállo­mása ma délben a következő szikratáviratol adta le: Vasárnap délelőtt fél 10 órakor Maddalena és Pemso olasz pilóták, valamint Karlson svéd hidroplán felszállottak, hogy a dán szi­getekről eleséget vigyenek Viglieri hadnagy ötös csoportjának és kutassanak az Itália lég­gömbjével eltűnt hajótöröttek után. Maddalena olasz pilótaőrnagy a felderítő ut tartama alatt többször is megkísérelte, hogy összeköttetésbe lépjen Viglieri hadnaggyal és megkérdezze, merre találja meg a hajótöröttek vörös sátrát. Maddalena hivó jelére azon b. ni Q&n y&t oáfr&z. Az olaóz í£lőtaj$,apjjány ered­ménytelenül tért vissza a dán szigetre, éppúgy a másik két repülőgép is. További kutatásokat az áthatolhatatlan köd miatt be kellett szün­tetni. A három pilóta hat óra hosszat volt uton és visszatérésük után elmondották, hogy az erős keleti szelek Nordostland északi partvidékről teljesen elsodorták a jégtáblákat, úgyhogy a part ezen a részen jégmentes, ami a Krassin orosz jégtörő útját nagy mértékben meg fogja könnyiteni. A Krassin este körülbelül 100 mérföldnyire volt a hajótöröttek tartózkodási helyétől, mint­hogy a jégtábla, amelyen a Viglieri-csoport sátra áll, valószínűleg szintén szabad vizbea

Next

/
Thumbnails
Contents