Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-15 / 159. szám

A legkellemesebb nyárt szórakozás I 3 órás kacagás 1 Fővárosi mflscr 1 Aktualitások, kuplék, remek sanzonok, pazar, mulattató egy felvonásos vígjátékok ' "" Boross Géza ^ Bársony István Daibukií Ilona és fársulaíának vendégszereplésén szombat, vasárnap, fulfius 2l.f 22-én féS 9 órai kezdeiíel tfra^aMMteWiflMfc ****** Szombaton délelőtt kopogtattam De hozzá kis, uccára rryiló üzlethelyiségébe, amely kivül is, belül is nagyon szegényes. Szük, fülledt levegőjű odu, amelynek falairól régen lekopott már a festés és amelynek bútorzatát öreg ládadeszkákból állíthatták össze valamikor. Alacsony, üvegíedelü pult alatt fantasztikus formájú üvegek, apró, színes csomagok hevernek, a belső sarokban nagy láda áll, telején színes folyadékokkal telt üvegekkel és négyszögletes bádogtartályokkal. A vezérképviselő ur a pult mögött ül egy kis asztalka mellett és lassan kopog az Írógépen. Ugy látszik, hogy a gépírás mesterségét Ls most tanulja Amikor belépek, feláll az irógép mellől és elém jön. — Süt tetszik parancsolni? — kérdi és szava éppen ugy cseng, mint akármelyik kundsaftnak örülő boltosc. Apró, fekete szeme azért szúrósan villog felém csontkeretü szemüvegjén keresztül és valami kellemetlen gyanakodásfélét árul el. Sáppadt arcán harmadnapos fekete szakáll ütközik ki. Udvariasan, zavartságot színlelve mutatkozom bc. Azt mondom, hogy joghallgató vagyok és szeretném nyári vakációmat valahogyan hasznosítani. Azért jöttem hozzá, mert ugy hallottam, hogy ügynököket keres. Nagyon bálás lennék, ha hozzájuttatna valamilyen keresethez. Tessék helyet foglalni — tol felém a pult mögött egy széket és felderül az arca. Azután néháDy pillanatig vizsgálgat, végignéz többször és ugy látóin, hogy sikerült megnyernem bizalmát: reményem lehet az ügynőid állás elnyerésére. A következő percben már lelkesen magyaráz Krnetty Károly. — Nem valami kellemes mesterség — mondja —, de meglehet szokni a házalást is, ami tulajdonképen nem is házalás, hanem privát családok fölkeresése. Volt egy Schlésinyer nevű ügynököm, aki mindennap megkeresett huszonöt-harminc pengőL Sajnos, már nem dolgozik nekem, fólkőltözött Budapestre. Az első bét bizony kellemetlen lesz, de hát a pénzért mindenkinek íol kell lenni magái a kényeskedésen. Azután sorra bemutatta a terjesztésre váró portékákat Csalhatatlan szert a lábizzadás ellen, a férgek és a poloskák ellen, a patkányirtó szérumot, ami patkány-tifusz néven kerül forgalomba, a növény-vitamint, amely Magyarországon kizárólag nála kapható, a kölni vizeket parfőmöket, szappanokat, mint az általa képviselt vegyészeti gyár készítményeit. — Sokat lehet keresni. Száz-kétszáz százalékot. Ha kissé szorgalmas, akkor havonta könynyü szerrel juthat kétszáz pengő keresethez, bizony már nem megvetendő összeg. Aztán tüzetesen elmagyarázza, hogy mi az ügynök teendője. Alaposan instruál. Kijelenti, hogy szemtelennek kell lenni. Ha valahol azzal fogadnak, hogy nincs szükség semmire, nem kell elmenni, mert csak akkor kezdődik a rábeszélés. Minden embernek szüksége lehet mindenre, csak fel kell világositani szükségletéről. — Tetszik látni — mondja —, most fogalmazom meg a lábizzadás ellen való szer újsághirdetését (Olvassa): »Önt mindenki meszsze elkerüli, ha izzad a lába. Használja ezt a szert. Hatása biztos. A gyár ezer pengőt fizet annak, aki az ellenkezőjét bizonyítja.« Nagyon tetszik nekem az üzlet Nem győzöm bizonyítani, • hogy mennyire kedvem van hozzá, de azért gondolkodási időt kérek és közben megtudom, hogy az eladás céljából elviendő portékára gyári árát le kell fizetnem, de visszakapom a pénzt, ha az üvegeket sértetlenül viszem vissza — Hétfőn bejövök, most nincs elég pénz nálam — mondom, mert már nagyon unom ezt a hiábavaló oktatást. — De biztosan számitok rá — Búcsúzik, kezét nyújtja barátságosan és kikisér az ajtón. Tekintetében mégegyszer felvillan a gyanakodás. Nem fordulok vissza, do érzem, hogy; az üzletajtóból sokáig néz utánam. Magyar László. könyvek, regiszterek és statisztikák osztályába kell mennem, hiszen a szegedi paprika után ¿érdeklődöm! E könyvek, regiszterek és statisztikák osztályában nem lepődnek meg, amikor Szeged nevét említem, hiszen jönnek ide Montenegróból is és Uruguyból is. De várnom kell a pult előtt, mig emberem a létrákon és lépcsőkön szaladgál, amig könyvet és adatot talál — legalább valamit! — Szegedről. Mindenről van itt külön statisztika és regiszter, minden áruról, ami megfordul, bejön, vagy kimegy Hollandiából. A .szegedi paprikáról nincsen. Egy általános könyvet kotor elő: statisztika Hollandia importjáról. Hátha találok benne valamit Most hosszú lapozgatás következik az olvasószoba asztalán, de n paprikáiétól hiáinjzik e részletes és vaskos statisztikából. A paprika nem szererepel ebben a könyvben, a paprika lényegtelenül jelentéktelen ebben az országban. — Talán csak apróbb csomagokban érkezik hozzánk időnkint tzegedi paprika, mert Hollandiában inkább borssal pótolják a fűszert, — mondja kissé mentegetődzve felvilágositóm. Itt inkább a külföldiek keresik néha a paprikát, a nagy-j kereskedőnek nem érdemes foglalkozni vele. Eszembe jut, hogy a Central Station előtt a széles kanális partján van egy kioszk. Néha kiírják ide az étlapok fölé: Papiikaseh . . . >Pap-i rikás«-t készítenek itt ebben a kioszkban a magyart kivándorlóknak, akik innen indulnak a tengerentúlra és utoljára még megvacsoráznak a szára».' földön. (És a kioszkos elárulta titokban: a magyar; kivándorlók Paprikást ha spanyol paprikából készült . . .) Mindenről van itt külön statisztika, de Szeged neve netn szerepel a regiszterekben. Genfi Péter mondta a hágai magyar követségen,, hogy járt itt egy magyar ügynök, végigházalta a boltokat, csemegéseket és fűszereseket: el Is adott vagy üz postacsomag szegedi paprikát Ez volt minden. Ennyi paprika kell Hollandiának és ki tudja hány esztendőre! De szalámi után érdeklődtek és a gyékény se« lenne rossz üzlet. Magyar kötél is kell a kikötőkben. de a hollandusok csak nagyon nehezen tud> nak dolgozni a magyarokkal. • A kamara egyik titkára mondta: — A magyarokkal a legnehezebb üzletet kőftrt| Azt hiszik, hogy ők vannak egyedül, hogy v©J lük nem lehet konkurrálni. №m mozdulnak hej lyeikrőt, azt várják, hogy minden az ölükbe hu?Tjon. Bankgaranciát kérnek, hitel aimes, mindjárt pénzt akarnak, ök » btzalir.allia^k . . . Higy-a el uram, igy nem lehet itt dolgozni. Ide eljönii Anglia is és itt van a szomszédl>an Németországi ők mozognak, maguk jönnek ide, nem levelezd getnek, hanem kínálják áruikat és nem szabna^ elfogadhatatlan feltételeket. Ezt meg kelt tanulni önöknek t Mozogjanak, kínálják specialitásaikat ¿9 ne várják, hogy mindeu az ölükbe hulljon, hogy! Rotschild szavatoljon a holland váltókon . . , A hágai magyar követségen mondták: az amster-< dami kamarai titkárnak igaza volt Mozogni krlij dolgozni és világpiaci feltételeket szabni. Mert dolgozni lehet. Csak egy péld»: öt éi előtt kijött Amsterdamba egy pesti munkásgyerekí Lézengett a gyárak kőzött, — ma matyóhhnzé» nagykereskedő* Vásárról-vásárra járt a színes ma!gyar teritökkel, ma Enlhouvceihen lakik és nincs hónap, hogy ne adna el ötven magyar hímzés® Amsterdamban csak a falak álltak meg az id&! vei, az öreg börzetorony színes óralapjával é* müncheni harangjátékával a régi rekonstruált várfalak fölött; — a munka tempója rihá! és dolgom! lehet. Vér György. 8 pengőértÜBQN Pemlone Lubaban. HsOraugn családi otthon. — Kilflnö konyb?. — Magyar kisrolgáléí <S levelezés. Tnlaldonos- Pál Lisrló. Lklr>—Ven^iía—ItaUíL K 17 mmw'II ii'—i iniina Bőrdfszmunkák raontirorások, paüparturák, evőeszköz-, serleg- és ékszerdobozok, albumok, naplók és mindennemű kön**kStőmonkók legszebb Ri-viíelben te«S» szülnek. Kovács Henrik ^S^BSSSKT^***«** Telefon 10—48. 260 Kölcsey IJCCH 4. Ke*iyUM, j&asU&iök, sérvUöíőU raktáron és mérték utón . Ifi, OiríQ Iskola ucca W Egy amsterdami vártoröny: ahol a börze és a kamara roppant szervezetei dolgoznak Kutatás holland irodákban szegedi nyomok után (A Délmagyarország kiküldött munkatársától.) Az ezer apró hotellel szemben, a Dumrak szélén ezer hajósember füstöl kurta hollandi pipájából. Munkára váró tengeri patkány-sereg ez, akik lapos sapkájukban, olajos kabátjukban cs megőszült szakállukkal egy sumátrai bajóra várnak, vagy egy jávai gőzszörnyetegre. De a nagy várakozásban, a nagy pipálásban őrömmel elmennének egy apró motorosra is, amely Snmatra helyett — Rtindfnrihra viszi az idegen tömeget az amsterdami kikötő szeditő labirintusában. Micsoda arányok: Sumatra. vagy körutazás az amsterdami kikötőben! És itt e. zengő Darurak, az amsterdami Rákóczi nf nyugati Bz^dületében egy «reg torony veri rendületlenül az időt. Valami ittfelejtett ócska maradvány ez itt letűnt lovagi időkből erőszakosan rekonstruálva, vagy részlet egy régi várból a Zuidersee kanálisai kőzött?! Furcsa látvány a torony színes óralapjával és müncheni harangjátékával a tengerészek sorfala, a hotelek sora és a Damrak zengése között. Hágában ilyen torony alatt mutogatják a kegyetlen öreg idők kinzó szerszámait. Ml lehet ezí A kapuban portás n>ga<1, aranyló sapKaja röí sem tűnik a tengeri patkányok szálló füstjében. (Különös vár lehet ez, különös öreg torony, ahol a lépcsők előtt az európai hotelek kapuüxSl ismert portás fogad.) Aztán kiderül minden. Ki. »mstordami bön» épület« ez az öreg torony rzines óralapjával, * déli müncheni harangjáték zenéjével és az öreg várfalakkal a tengeri palkáÉnyok feje fölött. És az emeleten az amsterdami kereskedelmi és iparkamarai ajtói nyitnak egy roppant szervezet Íróasztalaihoz. Mintha nedvesek és mohosak volnának a lépcsők, amelyek fölvezetnek itt a portástól a várfaiak közé. De a lift mégis azt mutatja, hogy a modern Amsterdam zakatol itt és a várfalak csak a régi Amsterdamot őrzik hagyományos tégláikkal. Az emeleten nyitott folyosó, amely körülszalad a sok ajtó előtt És a baloldalán széles párkányok: remek lelátás a tőzsde nyüzsögő termére. A kép nem uj, a mozi is igy mutatja a tőzsdét, pultok, táblák és kerítések között, csak a tömeg hullámzik itt jobban, él és kiabál. Különös látvány innen az első emelet folyosópárkányáról: ahol a világ gabonáit jegyzik a táblákra és adják a hajókra. És különös látvány a szegedi szemnek, hogy e roppant forgatag, e roppant üzletkötések és búza cserék fölött a kereskedelmi és iparkamara kapott helyet roppant szervezetének minden Íróasztalával. A tisztviselők csak kinyitják ajtóikat a folyosóra és itt állnak a kiáltó, vásárlói, nyüzsgő forgatag feje jfölött! itt együtt dolgozik: a Ufesdje és a kamara. A folyosó végön az Auskonft Burean ajtaja nyílik. Egy külön titkárság ez, ahol megadnak minden fclvöágosTttst, ahol eligazítják a kamarába tévedt idegent. Kifogástalan németséggel mondja meg az ajtószámot a megkérdezett tisztviselő. A Augusztusban Is a helyipiacon szerezzük be szukségSefeinket