Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-15 / 159. szám

192S juttus UK I , IT \ ííY /1KOKSZ AG 3 A Jövő bét eseménye a dr. Fcrresí-féle Beszélő, éneklő és zenélő film Nut gramofon! Nem rAdiA! A film maga beszél ? mme^mmmm^rnsmm. bemutatója csllliJrlöKlöl vasArnnplfj a Belvárosi M o Iban. A népjóléti miniszter megvásárolta a deszki Geriiczy-kastéiyt Háromszáz nyomorék gyermek számára intézetet létesítenek {A Déímaq yarorszáq munkatársától.) Báró Gerllczv Félix jogi képviselője, dr. Grüner Islván ügyvéd szombaton délelőtt levélben értesítette a polgármestert, hogy gazdára talál! a deszki Gerliczy-kastély a hozzátartozó kerttel, parkkal és gazdasági épületekkel egy Bit. >4 kastélyt a népjóléti miniszter vásárolta meg az állam számára és gyermekjóléti, valamint gyermekvédő intézetet kíván benne létesíteni. K kastély átadására már október elsején sor kerül és így az u} intézmény talán még ebben az évben megkezdheti működését. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy 8 kastély megvásárlása perfekt elhatározása Hass József népjóléti miniszternek, közte és báró Oerliczy között már létrejött a megállapodás is. A vételárat azonban még nem állapították meg véglegesen, mivel egyelőre bizonytalan, hogy a kastély felszereléséből mit kíván elvinni magával a deszki földesúr és mire van szüksége ebből a fölszerelésből a gyermekjóléti intézetnek. A népjóléti miniszter, mint ismeretes, már régen alkuszik a deszki kastélyra és a hozzátartozó husz holdas parkra. Néhány héttel ezelőtt Dréhr Imre államtitkárral együtt Inkognitóban Szegeden Is Jár! és dr. Aigner Károly főispán társaságéban személyesen megtekintette a kastély!, amely teljes mértékben megnyerte ielszéséi. Azóta szakadallannl folynak a kastély megvásárlása ügyében a tárgyalások, amelyek mosl végleges megállapodásra vezettek. Értesülésünk szerinl a népjóléti miniszter a deszki kastélyban háromszáz nyomorék gyermek számára kíván intézetet létesíteni. Ezeket a nyomorék gyermekeket a kasiély kertjében lévő konyhakerlészelben foglalkoztatnák és gyógyitanák megfelelő orvosok és ápolószemélyzet közreműködésével. A kastély megvásárlására és a gyermekjóléti intézel berendezésére vonatkozó tárgyalásokon a népjóléti minisztert Dréhr állam« titkár és Petkó Szandtner Aladár államtitkár képviselték, de részt vett bennük dr. Kovács Ödön is, a gyermekmenhely vezető orvosa. Egy időben szó volt arról is, hogy a kastélyt a jezsuita rend kivánja megvásárolni, a tárgyalások meg is indullak ebben az irányban, de azután miéri, miérl nem, abbamaradlak. A Szegedtől majdnem Makóig elnyúló Gerliczy-birtok parcellázását is befejezlék má? nagyrészben Mindössze Szeged közelében van még néhány kisebb eladatlan földdarab, de valószínű, hogy ez is hamarosan gnzfföra talál. A birtokol 1—100 holdas parcellákban értékesítették, de kihasítottak belőle kél középbirtokot is. Az egyiket, amely háromszázholdas, paráczy Bécsy Bertalan nyugalmazott makói főszolgabíró vásárolta meg, a másikai,. a három száznyolcvan holdast egy vásárhelyi gazda. j A Gerliczy-birlok nagybirtok Jellege így a í jövő gazdasági évlől kezdve megszűnik, mert J a parcellákat már az idén átveszik az uJ tuI lajdonosok. Kétezéz pengős ¡kereseti lehetőséggel beszegődtem poloskairtó ügynöknek a brittaniás Kmetty Károlyhoz (A Délmaggarország munkatársától.) öt hőnap óta érdekes, sőt kissé titokzatos tagja van Szeged város kereskedő társaságának: Kmettg Károly, volt brittaniás és volt főhadnagy, akinek nevétől nemrégen még hangos volt az ország egész sajtója, mert hol ő ült a vádlottak padján, hogy számot adjon ellenforradalmi tevékenységéről, hol pedig azokat az újságírókat ültette le a vádlottak padjára mint sértett és mint főmagánvádló, akik a bírósági tárgyalásokon ismertetett tényállás alapján kissé tulnaturálís színekkel ecsetelték a Kmetty-féle időket. így legutóbb az ország két szent öreg embere közül az egyiket, Rákosi Jenőt ültette le a vádlottak padjára és a rágalmazás vádját olvasta fejére, de a független magyar bíróság ítéletében megállapította, hogy az fisz zsurnaliszta a közérdekei, tehát a magyarság érdekéi szolgálta akkor, amikor kissé éles és kissé kemény kommentárt fOzött Kmetty Károly ellenforradalmi ténykedéséhez. Kmetty Károly pöreinek lezajlása és két és félévi büntetésének kitöltése után eltűnt a nyilvánosság porondjáról. Senkisem tudta, hogy hová lett, merre jár, mivel foglalkozik, de — az igazat megvallva — nem is törődött Jó félórányit ballagott, mikor egyszer csak nagy por keveredik BZ országúton. — Nini, tán itt a Haynau? — húzódott félre az árokba Gergely apó a rajjjal. Hát nem Haynau volt, csak a szele. Hat vasas német fogta körül a lekonyult orrú kis-kun legényeket s hajtotta őket fütyörészve. Valami pléhgalléros tiszt patallénozott előttük, aki elnevette magát, mikor a méhes öreg embert meglátta az árokparton. Hátra is fordult a bajtársaihoz, mondott is nekik valamit, amire azok is elnevették magukat. Bánhidy Gergely nem hallotta, mit mondott a német. Ha hallotta volna, se lett volna tőle okosabb, mert egy szót se értett madárnyelven. De azt megértette, hogy őrajta mulatnak s ettől egyszerre íángot vetett a képe. Kiugrott az árokból és elkáromkodta magát: , Az erre-arráját annak a krumplisnudlin hiSott keresztapátoknak, hát hogy mertek tik engem kinevetni! — s azzal ugy vágta a méhkast a pléhnyaku fejéhez, hogy az alul egyszerre kiszaladt a «-Md. A német először az arcába kapott; mire a kardjához kapott volna, akkorra már azzal az öreg Bánhidy kommandirozott. — Csülökre, gyerekek! — ordított a kis-ktra legényekre. A gyerekek követték a jó példát. A hirtelen kavarodásba rávetették magukat a vasasokra, elkapkodták a fegyverüket s összevagdosták mind a hatot s min^yárt el is kaparták őket a buckák — No most már segítsetek összefogni a méheimet, — vezényelte aztán Gergely apó. De hát azoknak beszélhetett. Vállra kapták az öreget s vitték haza olyan diadallal, hogy fölébredt rá álmából a nagy-neca. A félváros odagyült a Bánhidy-kuria elé s verték a nagykaput szörnyű lármával. Mire azonban megnyílt a kapa, s kilépett a ház nrnöje a nagy lekváir-kavaró kanállal, akkorra a nemzetes nrnak nyoma veszett. Meglépett, ahogy a legények válláról leszabadult. Halálra rémült a nagyasszony s csak akkor mosolyodott el, mikor elmondták neki a Bánhidy Gergely uram vitézkedése történetét. — Fogjatok hamar, gyerünk a kis tanyára 1 Szép piros hajnalon ért ki a nagyasszony s a szép piros hajnalban Gergely nr csakugyan ott szunyókált a méhesben. Ijedten rezzent fel, mikor a vendéget meglátta. — Ejnye, — motyogta zavarodottan, — már éppen befogtam volna a rajt. Éppen csak a királynő hibádzott még, mikor fölébresztettetek. S Gergely apó ugy, de ugy meg volt ijedve, hogy a nagyasszony sehogy se tudott haragos képet vágni. Nevetve veregette meg az öreg hős piros arcát — Majd otthon számolunk, apókámt Otthon-e? Mire hazaértek, annyi volt az ánbituson hordóban, csöbörben, vödörben a méz, hogy alig tudtak tőle beférni. A Tarjányiak, Mócárok, Harmosok, Makárok minden méhe Bánhidyéknak termett» a mézet anon a nyáron s a nagyasszonynak nem volt miért számon kérni a nemzetes ur~ «.T cJirala iinlí. rait \ ezzel senkisem az országban. A brittaniás idők félelmetes hirü hőseiről valahogy lefoszlott még a félelmetesség nimbusza is, az emberek ugy megfeledkeztek róluk a konszolidációra, a békére, a munkára és a nyugodt fejlődésre való várakozás napjaiban, mint a gyermekszobákból kinőtt kicsinyek a dajkamesék vasorrú bábáiról és boszorkányairól. Ugy látszik, Kmetty Károly is megérezte az idők és a hangulatok változását, végre belátta, hogy elmultak azok a konjunktúrák, amelyeket a véres emlékű ellenforradalomban keresett és talált meg eleinte. Rájött arra, hogy a Brittanía pincéjében ma már bort és pezsgőt hütenek a polgári idők békességes harcosainak felüditésére, a Brittania szobáiban pedig már nem kaphatnak hajlékot az ellenforradalom kalózai. Belátta, hogy ha élni, boldogulni akar, neki is bele kell illeszkednie valahogy ebbe a polgári rendbe és valami olyan foglalkozást kell vállalnia, amely — ha nem is hoz kétes és hazárd értékű dicsőséget számára, de biztosítja mindennapi megélhetését legalább. Kmetty Károly, a volt brittaniás, a volt főhadnagy és a volt nyugatmagyarországi felkelő igy került Szegedre és üzletet nyitott a Petőfi Sándor-sugárut 4. szám alatt. Üzletének cégtáblája is van, amely szerény betűkkel hirdeti, hogy belül dr. Hegedűs és Társa vegyészeti gyárának szegedi fiókja van és a gyár készítményeit árulják nagyban és kicsiny-, ben. Nagyon kevesen tudják Szegeden, hogy ennek a lerakatnak az élén Kmetty Károly áll, aki érthető okokból tagadhatatlanul érdekes múltját nem használja fel reklámul üzlete számára. Sőt! Amennyire lehet, még a látszatát is messze elkerüli annak, hogy azonos is lehelne ama bizonyos Kmetty Károllyal. Csak titokban, teljesen bizalmas baráti körben beszél néha régi, rémes és véres emlékeiről, de a cégjegyes, üzleti levelek alá egy, >t«-vel írja a nevét, igy: Kmety. Amióta Szegeden van, nagyon zárkózott életet él, minden idegentől óvakodik és minden cselekedete elárulja, hogy nem kívánja magéi felismertetni. Ügynökökkel dolgozik, akik gyárának készítményeit terjesztgetik Szegeden és a környéken. Amikor értesüllem róla, hogy a vegyészeti gyár szegedi vezérképviselője, az egy. »tt-és Kmety Károly azonos Kmetty Károlyijai, elhatároztam, hogy felkeresem. P'lőrtí figyelmeztetlek, hogy látogatásom célját és foglalkozásomat ne áruljam el neki, mert akkor nem áll szóba velem. Nagyon vm STHret* •uiabban az piságjrókat. . ..