Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-15 / 159. szám

0É1MAGYARÖHSZXG Hét S^alalos áldozata vaa Berlinben a hőhullámnak »A meleg további emelkedése valószlxiU« Berlinből jelentik: A hőhullám, amely a hő­mérsékletet tegnap árnyékban 37, napon pedig 48 fokra emelte, halálos áldozatokat is "követett. Végy ember a hőhullám következtében meg­halt. Az éjszaka kissé csökkent a hőség, ma délre azonban ismét a tegnapi magasságra emelkedett | PáriSfeSW Í3 A meteorológiai állomások jelentése szerint I Párisból jelentik: A rendkívüli hőség több * hőmérséklet csökkenése néhány napon belül | emberáldozatot kövelelt. nem várható, sőt a meleg további emelkedése valószínű. A forróság áldozatainak száma ma isméi hárommal emelkedett, úgyhogy a hőhullám halottainak száma elérte a hetet. ' r Szepes rekordot dobott az aiSéffica! bajnokságok első napjáé (Budapesti tudósítónk telefon jelen­lése.) Magyarország 1928. évi atlétikai bajnok­ságok első napján a jó eredmények közül ki­megaslik Szepes Béla uJ magyar rekordja. A többi eredmények is jók, habár « nagy meleg nagybein hátrányoTta « versenyzőket a Jó ered­mények elérésében. Részletes eredmények: m méteres ft^jtás: 1. Gerő 10.7. 2. Flnck 107, 3. Paitz 11 mp. Rúdugrás: 1. Karlovics 360. 1 Király 350, 3. Hadházy 340. • S09 méter: 1. Barsy 1.56.6, 2. Dezán (török) 2.00, %. Remet* 2.08. Távolugrás: 1. Balogh 7.15 m., 2. Púspöky 6.75, 3. Fekete 6.75. 2ttJ-üs gát: 1. Farkas 25.9, 2. Dénes 26, 3. Ba­logh 26.8. 5000 méter: t. Szerb 11.58.2.. Gerely vetés: 1. Szepes 62.48, országa rcfcord. 2. Gynrkó 58.85, 3. Budaváry 52.10. Ferencváros—Kassai válogatott 8:1 (5:0). Kas­sáról jelentik: A Ferencváros szemkápráztató' já­ték után lépte le ellenfelét. A mérkőzés végén a kassai közönség szűnni nem akaró ovációban ré­szesítette a nagyszerű formában lévő magyar baj­nokcsapatot. 1928 juEuS 15. azzal próbáltak vigasztalódni, hogy »nem a legjobb francia csapat« állott ki a magyarok ellen. A Paris Soir a mérkőzés előtt azt iría, hogy a világ jelenleg legjobb vizipolócsapata, a magyar 1925 óta veretlen. A mérkőzés erőpró­bája az olimpiai bajnokságnak, vájjon meg tudják-e védeni a franciák az 1924-ben uyert olimpiai bajnokságot. Prágából jelentik: A magyar vizipolócsapat harmadik garnitúrája ma délután Prágában a cseh vá­logatottat nehéz küzdelem után arányban győzte le. Aligha túlozunk, amikor azt állítjuk, hogy ege z Eúrópáhan a legmagasabb kamatot a magyar munkásbiztositó szedi. Ez a kamat nem keve­sebb, mint havi két, tehát évi 24 százalék. Min­denki elképzelheti, hogy a tömérdek teherrel súj­tott, rettenetes gondokkal és nehézségekkel küzdő kereskedőknek és iparosoknak a munkásbiztosiló­nál milyen hatalmas — kamattartozásaik lehet­nek. Helyes meggondolás vezette tehát a népjóléti minisztert, amikor az öregségi és rokkantsági biz­tosításról szóló törvénybe fölvett egy szakaszt a kamatamnesztiáról. Eszerint a szakasz szerint az a munkaadó, aki az öregségi biztosításról szóló törvény kihirdetésének napjától számított egyhónapon belül hiánytalanul megfizeti a rá má­jus l-ig kirótt betegségi biztosítási járulékokat, késedelmi pótlék fejében tartozásának nem havi két, hanem félszázalékát ft«?tl. A legvégső határidő, áruikor fizetni kell, vn'ó­szinüleg augusztus vége. Jó lenne, ha majd a ze­gedi pénztár hirdetményben értesítené a szegedi munkaadókat a határidőről. Hiszen a legfőbb cél, hogy minél több pénzhez jusson a munkásbizioj­sitó. A népjóléti miniszter intézkedése hasznára vau a munkásbiztositónak is, a gazdasági élet­nek is. A teljes amnesztia azonban az lesz, ha majd leszállítják bankkamatlábra azt az összeget is, amit szedni szabad az egyik népjóléti intéz­ményünknek, a — munkásbiztositónak. Az üzletek nyári zárórája. A kereskedelmi a[­kaim ásottak és a főnökök vegyes bizottsága fel­kéri az összes kereskedőket, hogy a nyári hóna­pokra megállapítandó záróra megbeszélése tár­gyában julius 17-én, kedden este 9-kor a Próféta különtermében megjelenni szíveskedjenek. akkor is majd megtanítom én rá, hogy hány * nyolc. Csak a kardomat hozzátok le a padróL — ördögöt már no, — intette le szigorúan * nagyasszony. Hát nem tudja már, hogy régen do­hányvágót csináltatott belüle? Ne ilyen gyerek­ségeken törje a ftejét, hanem inkább arra gondol­jon, hogy rajzás ideje van, jól résen legyen kel­med. Ha a rajt clszalajtja, a szemem elé ne ke­rüljön többet! Pedig nem törődött a jó lélek se rajjal, se mézzel, csak Gergely apót akarta elrejteni a hadi­raj elöl. A galambosi Kis-tanyára ki nem hallatszik az, hirt meg nem visz abba a vadont» a ma­dár se. Hát hiszen az nem is vitt, hanem vftt a föld. Harmadnap éppen a rajt csalogatta be Gergely apó a tejjel bepermetezett kasba, mikor egyszer­re csak reszketni kezdeti a lába alatt a föld. — Fene teremti, hiszen ez ágyúdörgés, — for­gatta a fejét a néhai insurgens s körülnézett a fo­kosa után. Ott feküdt az a hárságyon, de az öreg ur nem nyúlhatott érte Ha most leteszi a kast, ahány méhecske van benne, a* annyi felé repül a világba! Akkor pedig ő nem kerülhet többet as asszony szeme elé. De hát aki egyszer Napoteonnal is hadakozott, annak csak bizsereg a lába, ha ágyúszót érez. Leg­alább látni szeretett volna valamit Gergely apő * neki is lódult a kecskeméti utaak. De nagy-ba­mar megiassudott, mert nagyon zsibongtak a kas oldalán a méhecskék, S mintha mind azt zsiboug­lák volna: — Ha a rajt el-ere zti kelmed, a s»emem elé oei kerüljön 1 A magyar vizipólócsapat fölényes játékkal 6:3~ra győzte le a franciákat Prágában Is győztünk (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A julius 14-iki ünnepi ver­seny során a legnagyobb érdeklődés a ma­gyar—francia vizipolómérközés iránt nyilvá­Dult meg. A tourellesi uszoda tömve volt és a fernetikus francia közönség minden erővel azon volt, hogy a francia csapat revánsot ve­gyen a legutolsó katasztrófális vereségért. A magyar csapat, amely Bródy, Ivády, Ho­Vértesi összeállításban állott fel, nagy stílus­ban biztosan győzte le a franciákat* Különösen a csatársor volt elemében. Az első félidőben már három gólt lőtt Az első labdát Halasi juttatta Dujardin hálójába, majd Hoaionnay 1. és Vértesi ért el gólt A második főidőben ugyancsak három gólt dobott a magyar csapat Vérfesi bombáiból. A franciák meglehetősen letörve nézték a monnay II., Keserű TI., Homonnay I., Halasi, | biztos magyar győzelmet és Amszterdam felé ikn szifeséáleféf is mtvNlaild helyi Iparosnál és heresMSnél sicrcnc tec Méhes Bánhidy Irta: Móra Ferenc. Én már csak hiriböl ismertem a nevezetes kis­kun urat, de az ámbitnsos háza udvarára még be­bekukucskáltam. mint futkározó uccagyerek. Ugyan e h íz most is megvan még s mi is a legraéltóságo­fcabb uriház a kis-kunok földjén. Negyvenkilencben nagy ijedelmet keltett ebben a házban a Haynau hire. No nem Bánhidy Ger­gely uramat ijesztette meg, hanem a feleségét, az öreg nagyasszonyt. A nemzetes urat már -¡azért se ijeszthette meg a hír, mert nem is hallotta. Nagyot hallott mindakét fülére s amúgy se forgolódott már akkoriban a világban. Kivette belőle a ré­szét régen. Még harcban, háborúban is vitéz­kedett valaha, de az nagyon régen volt, még a győri szaladáskor, mikor Napoleon előtt ez utrrf­Ni vizsgát tette a nemesi insurrekció. — Mindegy az, — sóhajtozott magában a nagy­Asszony, — mégis csak baj lesz abból, ha háhoruízagot érez az én apókám. Előkeresi a r>ad!ásról a kardját s le se teszi addig, mig *zt » Haynaut meg nem döföli vele. Ahogv ezt igy elgondolja magában, egyszer csak íjörgetnek » kapun. Tíz-tizenkét félegyházi sihe­der-legényve, csupa uri nemből való, Tarjányiak, Mócárok, Karmosok. Makárok, mind iszonyúan föl­fegyverkezve, ki rossz karabéllyal, ki egyenes­re vert kaszával. Azt hallották, hogy Haynau már bevonult Kecskemétre, hát ök meg akarják álli­tarii Pákánál s az a kívánságuk, hogy Gergely bácsi vehesse őket a hadba mint katonavisclt ember. Vén sastól tanulnak a fiatalok. — No repülni én is megtanítalak benneteket, eb­adta kölykei! — csattant föl a nagyasszony s közéjük rohant a lekvár-keverő kanállal. De ei is szeleltek az ifjú insurgensek ugy, hogy meg se álltak Pákáig. Már akkor inkább csak Haynan­val szállnak szembe, mint a Bánhidy Gergely sár­kányával. A nagyasszony pedig, ahogy egy kicsit kifújta a mérgét, lesétált a kertbe az öreg úrhoz. Olyan édesen szunyókált a lócán a nagy diófa alatt, hogy szinte sajnálta Felkö'terri: — Apókám, — kiabált a fülébe a tenyeréből csi­nált tölcséren keresztül, — baj vant — Mi baj, mi? — riadt föl az öreg ur s marokra fogta a lóca végéhez támasztott rézfokosát. — Azt beszélik, az a kntya Haynau itt ténfereg a környélkei!. — Itt? Ugyan mit kereshet itt? — nyilt kerekre a Gergely ur mély ráncba húzódott szeme. — Rosszat sejtek, apókám, — mondta ártatlan ravaszsággal a nagyasszony. Attól félek, hogy a méhesemet akarják megdézsmálni ezek a lator va­sas-németek a kis tanyán. Bizonyosan a fülébe ju­tott valahogy annak a Haynaunak, hogy nincs több olyan édes méz a világon, mint a mienk. — Ejnye, ejnye? — tűnődött el apó, — hát aztán mit tegyünk most már? — Én bizony legjobbnak gondolnám, ha kelmed odakint hetelne. Tudom, hogy az a betyár Haynau • akkor nem merne oda szemtelenkedni. J — Ez csakugyan legjobb lesz, — győződött belo | az öreg ur az LcPi-agba. S ha odahozna az ördög. I

Next

/
Thumbnails
Contents